Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-25 / 173. szám

1964. július 25. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG a Gyűlik a hidegkúti gabona tárházban VONTATOK, TEHERAUTÓK sorakoznak a keszőhidegkúti ga­bonatárház előtt, gabonával meg- rakottan. A rakodók, a várakozás néhány percnyi .idejéig végigheve- rednek a zsákokon. Annyi fáradsá got sem vesznek, hogy a fal árnyé­kába húzódjanak. Különben is, reggeltől estig a tűző napon van­nak. A sor elején levő vontatóról rakodnak. A rakodók — éppen a gyönki Petőfi Tsz tagjai — örül­nek, hogy a zsákokat nem kell vállon cipelni. Csak kioldják a zsákok száját, és a gabonát beön­tik a vontató szélességű garatba. A többi már a gépek dolga. A gépeké, amelyek ott zúgnak a tárház legfelső emeletén. A garat­ból csőrendszeren viszik a gabo­nát az automatikus mérlegre, on­nan felröpítik a tetőfolyosón vé­gignyújtózó transzportőrre, és on­nan újabb csőrendszeren a meg­felelő emeletre. Az irodában Csizmadia János raktárvezető izzad a nyilvántar­tások között. (Később majd kide­rül, hogy nem csak a melegtől.) — A nagy forgalom egy héttel ezelőtt kezdődött meg — újságol­ja — és azóta napkeltétől nap­nyugtáig két állami gazdaság és nyolc termelőszövetkezet hordja ide a gabonát; a hőgyészi, az al- sópéli, azonkívül a két gyönki, a hidegkúti, a belecskai, a regölyi, a pincehelyi, a szárazdi és a misz- lai szövetkezet. — A minőség? — A búza még a szabvány alatt van, vagyis a víztartalom még felül van a tizenkét százalé­kon. Ezideig még a szárazdi szö­vetkezet búzája a legjobb. Min­den forduló gabonából mintát veszünk, • állandóan ellenőrizzük, hogy ennek megfelelően tárolhas­suk. És úgy áll, a fajsúly lehetne jobb is. A sok eső károsan be­folyásolta, nem lehetett viasz- érésben vágni, nem olyan acélos a szem, mint lenni kellene. Ta­valy például gyengébb termés mellett jobb volt a minőség. Per­sze, még most nem lehet általá­nosítani, mert ami még lábon áll, az jobb lesz. Csörög a telefon, a raktárveze­tő felveszi a hallgatót. — A szállítás? Megy már tel­jes erővel... — Mit, lucernalisztet? Harminc vagonnal? Nem tudjuk fogadni. — De kérem... száznyolcvan vagonos a magtár, hogyan he­lyezzek el benne 280 vagon árut? — Munkaerő sincs hozzá... Két diákgyerek van, akik továbblapá­tolják. — Nincs raktár, csak ez az egy, ebbe akarnak mindent berakni? Szerintem a búza a fontosabb... ÍGY folytatódik a beszélgetés — pontosabban, a vitatkozás — még jó ideig, míg végre valahára megegyezik a rak­tárvezető a vonal túlsó végén be­szélővel. — Ezt csinálja meg valaki. Száznyolcvan vagon helyére rak­jon be kétszáznyolcvanat... Ha ez így megy, akkor valami bűvész­re kell bízni, vagy pedig gumi­ból felépíteni a raktárai, hogy ha kell, meglehessen nyújtani. — És miért? — Egyszer; tárolnunk kell 180 vagon gabonát. Másodszor; a föld­szintet jelenleg is lucernaliszt és futor foglalja el. Harmadszor; ide akarnak diszponálni újabb 30 va­gon lucernalisztet, ami hatvan va­gon gabona helyét foglalná el. Negyedszer; 20 vagon borsónak is kell a hely... No, de nem baj... Mire augusztusban szállítják a lu­cernalisztet, tele leszünk gaboná­val. Ha összeadjuk, miből meny­nyit kellene tárolnunk, kijönne a 200 vagon. Azt javasolták, tárol­juk prizmában... De hol, amikor csak annyi területünk van, amennyit a raktár elfoglal, a többi a vasúté. — Hiába, kevés a raktár... — Kevés, kevés, főleg, ha a lehetőségeket nem használjuk ki — szól közbe Ilcsik Imre előmun- kás. — Itt volt például a lehető­ség, az italboltnál egy harminc vagonos magtár, bérbe vehette volna a vállalat. De nem... Talán sokallták a bért. A FÜSZÉRT bezzeg kivette. Mi pedig vakar­hatjuk a fejünket. — Hát igen — mondja Csizma­dia János. — Nedves még a gabo­na, nem lehet túlságosan vastag rétegben tárolni, mert befülled, megdohosodik. És akkor elindul a kellemetlen láncolat; a molná­rok szidnak bennünket, őket szid­ják a pékek, a vásárlóközönség meg szidja a pékeket, mert nem jó kenyeret sütöttek. — Akkor hát mit tudnak tenni ilyen körülmények között? — Fogadjuk a gabonát, ameny- nyi befér, mert elsősorban annak kell megfelelő tárolóhelyre kerül­ni. És augusztusban, ha szállítani kezdik a lucernalisztet, közöljük, hogy nem tudjuk fogadni. Annak sokkal könnyebben lehet találni tárolóhelyet. Azt hiszem, nem mondok rosszat, ha azt mondom; első a kenyér. És amit megter­meltünk, azt ne hagyjuk ebek harmincadjára. DÉLFELE JÁR AZ IDŐ és a hidegkúti tárház előtt nem hogy csökkenne, hanem még csak nő a forgalom. Hordják a gabo­nát a kombájnszérükről. BI. Megkezdték a kender aratását Több mint félszáz aratógép áll munkába —■ Felkészültek a dunaföldvári gyárban az új kender fogadására A hét végén várható a gabona­aratás zömének befejezése, s ez­zel egyidőben kezdődik a ken­deraratási szezon Tolna megyé­ben. Több mint ötezer holdról kell betakarítani a kendert. A hét közepén már hozzáfogtak az ipari nyersanyag aratásához. El­sőként a dunaföldvári gyárból kaptunk értesítést a munkála­tok megkezdéséről. A Dunaföld­vári Kendergyárhoz tartozó kör­zetben 2500 holdon termesztet­tek az idén kendert. Mint a gyár­vezetői elmondották, az idén közepesnél jobb a termes, a minőség is jó, az aratásra az idő kedvező, és a szakszerű ápolással jómi­nőségű rostnövényt vehetnek majd át. Csütörtökön és pénteken megkezdték a kender aratá­sát a dunaföldvári gyárhoz tartozó körzetben. Fajszon és Bátyán indultak meg elő­ször a kenderarafó gépek, és a jövő hét elején kezdik a Tolna megyei gazdaságok az aratást, összesen több mint fél­száz aratógép végzi a fontos ipari növény aratását. Két-három hét alatt végeznek a kender aratásával és a tervek szerint augusztus 15-én kezdik meg az idei termés beszállítását a feldolgozó gyárba. Az el­ső szállítmány uszályon ér­kezik Dunaföldvárra; a fajszi Dunagyöngye Tsz-ből. Az idén az összes kender egy- harmadát — 30 ezer mázsát — szállítják uszállyal a feldol­gozó helyre. Az üzemben felkészültek az új termés fogadására, ötven ta­gú szállítóbrigádot szerveztek. Felújították a saját erőgépeket, átalakították a pótkocsikat. A gyárba tengelyen is szállítanak mintegy tízezer mázsa kórót, 30 ezer mázsa pedig vasúton ér­kezik a Duna-parti feldolgozó üzembe. Jelentős mennyiségű rostkendert tárolnak a termő- területen is. A szállítási kapacitás hiá­nya nem teszi lehetővé, hogy az összes, gyárba kerülő kenderkórót — mintegy 90 ezer mázsát — még az ősz­szel beszállítsák. A közepesnél jobb termés — 25—35 mázsa átlagtermést vár­nak kataszteri holdanként — át­vétele a következő hetekben már megkezdődik. Az átvevők kiok­tatása megtörtént; az idén szi­gorúbban ragaszkodnak a gyár átvevői a minősítési szabványhoz ezzel egyidőben jelentősen magasabb árat is fizetnek a kenderkóró má­zsájáért, mint a múlt évben... Feltárulnak a Várfő titkai? I Öt É¥8 történt Sándor neket azonban nem ért. Lejjebb körülmények ellenére is megál­­-------------------------- a szőlőben kellett hajolnia, s a lendülettől a lapították, hogy az alagút fala d olgozott, két kisebb gyerek pe- kalap leesett, egyenesen a lyukba, ismeretlen eredetű, kékes-barnás dig barackot szedegetett a Várfő- — A fene — szitkozódott — színű zománcszerű anyaggal van domb nyugati oldalán. A hullott most aztán jól megcsináltam. bevonva. A folyosó többi része gyümölcsöt szórakozásból a fa Kedves jószág volt a fejfedő, finomszemcsés porzóhomokkal melletti lyukba dobálták. kár lenne veszni hagyni. A kapa van tele.".... — Falánk egy róka lehet — tehát átalakult kalaphoroggá. De I r. evnsriíi'ifl tagjai sokat nevetett a gyerekek csínyén Nagy csak eSV ideig, mert egy hirtelen L. jártak mór Sándor — ha azt a temérdek ba- mozdulat következtében követte a föld gyomrában: a veszélytől rackot mind befalja, amit eddig a melybe a kalapot. Az ember tartanak ugyan, de nem félnek, bedobáltatok. No, majd mindjárt haragja teljes lett. Szidta a lyu- Hiányos és feltárásra alig alkal- megzavarjuk a nyugalmát... kat- a rókát, meg még más egye- más felszerelésükkel nekiláttak a Nagy Sándor fogta a kapát, s munkának- Két hétig dolgoztak kedélyesen a lyukba nyomta. Fe- bégéért ^ k * 1 g f az ure8ben> s körülbelül 25 mé­ppSz a cél a vak, hogy a vevő eléged dient távozzék Híres a tamási áruház. A környék és a köz­ség lakói szívesen keresik fel, mert innen ritkán engedik el a vásárlót üres kézzel. A MÉSZÖV és a tamási földművesszövetkezet vezetői nem egy­szer fejezték ki elismerésüket az áruház dolgo­zóinak. A kis áruház egyre inkább azzá válik, ami rendeltetése: nagyvárosi szinten kiszolgálni a vevőket, a hiánycikkeket megszüntetni. Köny- nyen rátalálunk a színvonal emelkedésének oká­ra, csak az áruház fiatal dolgozójával. Krérner Péterrel kell beszélni: — A harmadik éve versenyzőnk a szocialista brigád címért. Érthető, hogy ennek hatása a bolt forgalmán, rendezettségén, áruválasztékán is je­lentkezik. Három éve kezdték a versenyt az áruház emeletének mindkét szintjén. Az alsó szinten öten, a felsőn; a textil- és ruházati részlegnél — tizennégyen... — Amikor kezdtünk, még alig volt előttünk tapasztalat. Mi nem tudjuk mechanikusan alkal­mazni az ipari üzemek brigádjainak tapaszta­latát. Nálunk az anyag, amely „megmunkálásra" vár: az áru és a vevő. Kovács Sándor, a brigád tagja közbeszól: — Az ember a fontosabb! Mert ha ismerjük, alkalmazkodunk hozzá. Jószerint, ki kell találni, a vásárló miért jött. És az árut úgy bemutatni, hogy a vásárlási kedv vásárlássá váljon. — A pénztártól való távozás után sem feled­kezünk meg a vásárlóról hívjuk, jöjjön máskor is... Sokan megszerették az áruházat. Krérner Péter brigádja naponta 120—130 vevőt szolgál ki, és szinte „rajtuk megy át” — mint ahogy ők mondják — az emeleten dolgozó brigád minden vevője, s nem érdektelen, hogy a vevő milyen benyomásokkal megy fel a lépcsőn a textil- osztályra. Kevés kereskedő szocialista brigád dolgozik a megyében. A brigádok, ha még oly távol van- •nak is egymástól, mint például a tamásiak Dom­bóvártól gyakran találkoznak. — Érdekünk, hogy megismerjük egymás munkáját, problémáit. A tapasztalatok cseréje a kereskedelemben még hasznosabb, mint más munkaterületen. Itt, Tamásiban alkalmaznak már néhány dombóvári módszert és a dombóvári szakboltok­ban tamásit. De csak ez lenne a szocialista brigád összes tevékenysége? Sokkal több ennél. — A legfontosabb, hogy állandóan képezzük magunkat — válaszol a brigádvezető. Mire a cikkről a fogyasztó tudomást szerez, nekünk már ismerni kell. A brigád valamennyi tagja szakmai oktatásban vesz részt. Kovács elvtárs pedig a gimnáziumot végzi. A brigádverseny kiterjed a tagszervezésre is. Mi ugyanis a tagság befizetett részjegyeivel gazdálkodunk. Ha több a tőke, na­gyobb választékot tudunk teremteni. Az első fél­évben nyolc taggal gyarapítottuk a tamási föld­művesszövetkezet létszámát. A mi brigádunk ezenkívül — ez vállalásunknak egy része — ti­zenhat óra társadalmi munkát is végzett a szö­vetkezet leendő irodaházának alapjainál. No, és beadtuk a szerződésünkben vállalt újítást is: ké­szítettünk egy gyengeáramú izzólámpapróbáló szerkezetet, elfogadták, háromszáz forint díjat kaptunk érte. A brigád tagjainak — Matkovics János, Tóth Jánosné, Dobján Pálné és Kovács Sándor — érdeme, hogy az áruház híressé vált.- A vá­sárlónak az a legnagyobb öröm, ha megkapja az áruházban, amiért jött — mondja Krérner elv- társ —, nekünk meg az, ha a kedves vevő elége­detten távozik tőlünk, és visszajön hozzánk... (Pálkovács) „ . , tér területet megtisztítottak a Fogjad erősen igazította töltőhomoktól. Felfedeztek még el az asszonyt, — s ha esetleg egy elágazást is, Észak-Nyugat nem tudsz kihúzni, kösd a fához, irányba halad. A sebtében gyúj- s menj segítségért. Nagyot fo- tett fűz füstje pedig arra muta- hászkodott, s szűkösen, szorulva tott, hogy valószínű több ágú leereszkedett a rókalyuknak vélt mesterségesen kiképzett folyosó- nyílásbg. A két elveszett alkal- rendszer húzódik a többféle le- matosságot hat méter mélyen lel- genda övezte domb gyomrában. te fel egy feltehetően mestersé- ___ .. . . g esen kiképzett lépcsőn. Mire Tapasztalataikról értesítették a azonban visszaért alanosan me«- meS>ei múzeumot. Annak illete- mTeSett Nem tudifmire vl- kese ki Is szállt a helyszínre, s a ni a látottakat, s mint érdekessé- '"*-gf,e,lel° ^gszabaly alapían kl" get sörözés közben mesélni kéz- az llyenkor szokasos szel?‘ dett róla a váraljai vendéglőben. “ 1 Idősebb Csapó Sándor, akit — Engedély nélkül ne menje- faluszerte kíváncsi természetű nek’ ne kutassanak tovább... emberként emlegetnek előbb csak Ennek már négy éve. Enge- félfüllel figyelt a szóra, később dély, vagy valamilyen írásbeli azonban egyre növekedett a bűz- meghatalmazásnak nyoma sin- galma. Sokat hallott már a Várfő- csen azóta sem. Pedig Csapó domb,körül keringő legendák kö- Sándorék ma is mernék azt ten- zül. Azt is tudni vélte még gye- ni, amit öt éve tettek.. Kinyitnák relckorából, hogy kell ott valami a rókalyuknak vélt bejáratot, s barlangnak lenni. Biztosat azon- társadalmi munkában végeznék ban senki sem mondott róla soha. az esetleges feltárást. Hogy az Mayer József hajdani borkeres- eredmény mi lenne, azt egyelőre kedő sem, aki pedig kincskereső nehéz volna megmondani. Lehet, láztól megszállottan arany után hogy csupán egy barlang- próbáit kutatni Magyaregregyen, töredéket találnának, de az sem s az itteni mendemondák is fog- lehetetlen, hogy régi idők had- lalkoztatták a fantáziáját. viselésére nyerhetnénk útbaiga­— Járjunk a végére — mond- zi*ó utalásokat. És még egy: a ta a fiának Csapó Sándor. — közlekedés Váraljára aránylag Nézzük meg azt a lyukat. Bá- Í°1 megoldható. Idegenforgalmi nyászok vagyunk, sokkal mélyebb szempontból tehát ki lehetne üregekben is jártunk már. használni a valószínűen adódó A falubeliek kissé csodálkoztak, leleteket, amikor az öt-, vagy hattagú bá- Hogy azonban egyáltalán a nyászexpedíció kötelekkel, szer- munka elkezdődjék, ahhoz enge- számokkal felszerelve nekivágott dély szükséges. Az az engedély, a hegynek. Kiszélesítették a lyu- amelyik négy éve várat magára, kát, leereszkedtek. Találtak egy s így az önkéntes kutatók sem alagutat. Kevés szabadon maradt tilalomról, sem más egyébről nem hely volt, a világítás sem a leg- tudnak semmit, jobb. Azt azonban a kedvezőtlen Sz. L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom