Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-24 / 172. szám

1964, július 24. > TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 V — Én már azt is elfelejtem las­san, hogy valamikor egyéni gazda voltam. Nagyon jól érzem magam, Dobi elvtárs — válaszolt Kaszás József. Az Elnöki Tanács elnöke megjegyezte, hogy néhány tsz-el- nöknek ide okvetlen el kell láto­gatni; tanulni, és tapasztalatokat szerezni, az ország más részéből is. Egyébként szerdán jártunk Bá- taszéken, a tsz éppen aznap fe­jezte be az aratást. A növényvé­dő állomás igazgatója a szakem­berekkel védekezési tervet készí­tett a mezei egerek irtására, a há­tai tsz-elnök gépi segítséget kért az aratáshoz, ment a szalmabeta­karítás, a terményszállítás, szóval mozgalmas munkanap volt, éppen olyan, mint a többi. A vendégek látták, és Dobi elvtárs el is mondta: Ezek a tsz-tagok úgy látom, szor­galmas emberek. Báli Zoltán, a tsz elnöke őszintén szólt eredmé­nyeikről is, gondjaikról is. Arról viszont jogos büszkeséggel tett említést, hogy a Búzakalász Tsz nem „maszekol” minden felesle­ges terményt, és terméket szerző­déses úton értékesítenek. Tudósításaink beszámoltak ar­ról is, hogy az Elnöki Tanács el­nöke tolnai útjára magával hívta Simon István elvtársat, aki Ko­márom megye egyik gazdag ter­melőszövetkezetének az elnöke. Simon elvtárs kritikus szemmel nézett meg mindent, nem fukar­kodott a bíráló megjegyzésekkel, de sok dolog őt is meglepte. Ta­lán a hiányos országos propagan­da miatt, neki ugyanis a szövet­kezeti mozgalom helyzetéről más volt eddig az elképzelésé. A két­napos út végén meggyőződéssel támasztotta alá Dobi elvtársnak azon -véleményét, hogy a fejlődés ütemét, az eddig elért eredmé­nyeket tekintve, a megye szövet­kezeti mozgalmának nincs szé- gyellnivalója. S néhány túlságo­san futtatott tsz elnökének nem ártana Tolna megyében is körül­nézni, mert sok a látnivaló, a ta­nulni való. Mi tagadás, ez az elis­merés végső soron a szövetkezeti gazdák és vezetők helytállását di­cséri. A küldöttség két nap alatt nagy utat tett meg. A gazdaságok veze­tői úgy voltak, hogy mindent meg szerettek volna mutatni. Erre per­sze nem volt sem idő, sem lehe­tőség, Dobi elvtárs már nem fia­tal ember, a nagy hőség a kísére­tében lévő, jóval fiatalabb elvtár­sakat is kifárasztotta, rajta vi­szont nem látszott fáradtság, többször kellett megkérni, hogy pihenjen. Jártunk a bonyhádi, a tamási, a szekszárdi és a paksi ( járásban. A Biritói Állami Gaz­daságban találkozott a paksi já­rás és a gazdaság vezetőivel. On­nét indultunk tovább, a duna- szentgyörgyi Ezüstkalász Tsz-be, ahol László Lajos - elnök megmu­tatta a vendégnek az új telepíté­sű, de már termőre forduló sző­lészetet. Sokáig, és szívélyesen beszélgetett Dobi elvtárs a du- ] naszentgyörgyi Ezüstkalász Tsz vezetőivel, és gazdáival, főként és elsősorban a borértékesítés duna- szentgyörgyi gondjairól. A tsz vezetőinek ugyanis az a legna­gyobb sérelmé, hogy a határuk­ban termett, kiváló minőségű bort nem fizetik meg úgy, ahogyan a minőség szempontjából indokolt lenne. Este a paksi Vörös Csillag Ha­lászati Tsz halásztanyáján Ben- cze Ferenc, a htsz elnöke fogad­ta a vendégeket. A paksi halá­szok Tolna nemzeti eledelével, lei- tűnő halászlével látták vendégül Dobi elvtársat és kíséretét. A ha- ; lásztanyán szép, holdvilágos este kezdődött, és úgy tíz óra tájt ért _ véget a beszélgetés, amelyet Do­bi elvtárs a megye vezetőivel foly­tatott. SZEKULITY PÉTER Már a harmadik hete tart az uborkaszezon is. Ötliteres üvegekbe kerül az uborka. A gyümölcsfeldolgozó-üzemben most barackot dolgoznék fel. Befőt­tet, későbbi feldolgozásra dzsem-alapanyagot, pulpot és velőt ké­szítenek a barackból. Felvételünk a befőttüzemben készült. Uj módszer a diner-gyártásnál Kellemes meglepetés érte a múlt hónapbán néhány bútorüzlet dol­gozóit és — vásárlóit. Amikor ki­csomagolták a Dunaföldvári Fa­ipari Ktsz szállítmányát, feltűnő volt, hogy a dinerek nem az ed­dig szokásos politúr-fényezéssel készültek, hanem a lakk anyaga a különféle varia-bútoroknál már jól ismert poliészter. Nem tilta­koztak a változás ellen, nem rek­lamálták a megszokottól eltérő fényezést, hiszen a vásárlók is egyre inkább ezt keresik. A ha­gyományos módszerrel fényezett bútorok ugyanis egyre több rek­lamációra adnak okot. Nem bír­ják a tartós meleget, és vannak már területek az országban — főleg, ahol központi, vagy táv­fűtéssé! fűtik télen a lakásokat — ahova a kereskedelem már nem is szállít politúros bútort. Csak a BÚTORÉRT néhány be­avatottja tudott előzőleg a dolog­ról és az ő jóváhagyó belegye­zésükkel „merészkedtek” a du- naföldváriak „becsempészni” a forgalomba újításukat. Évek óta gyártja a Dunaföld­vári Faipari Ktsz ezt a kis, ki­egészítő bútordarabot, szekrény­két, aminek a tetejére rádiót, vagy televíziókészüléket lehet ál­lítani, belsejében pedig helyet kaphatnak a hanglemezek, köny­vek, vagy éppen italkészleték. A szövetkezet termelésének hetven százalékát teszi ki a diner-gyár­tás. Szállítanak belőle az ország minden részébe. A múlt hónapban már teljes egészében átálltak az új techno­lógiára, és ennek eredményekép­pen több mint másfélszeresére nőtt a termelés. Míg májusban 164 dinert szállítottak, a múlt hónapban kétszázötvenegyet. Anél­kül, hogy akárcsak egy fővel is növeltek volna a létszámot. — A poliészter-fényezés elő­nyeiről nem most győződtünk meg, — mondja Jákhalmi Károly, a szövetkezet elnöke, aki Nemes Ferenc műszaki vezetővel együtt dolgozta ki az új eljárást. — A régi módszerrel fényezni a búto­rokat, nagyon munkaigényes. A pácolás után több rétegben kell felhordani a denaturált szeszben oldott sellakkot és minden eset­ben hosszadalmas munka az anyag bedörzsölése. Az egyes fé­nyezések között hosszabb időnek kell eltelnie, míg az anyag meg­szárad. Mindent egybevetve: A bútorgyártás múnkaidő-igényének több mint felét tette ki a fénye­zés. Még ott is, ahol az alapozást gépesítették — mint a Dombó­vári Faipari Ktsz-ben — egy négyzetméternyi felület politúro­zása négy munkaórát igényelt. Nálunk, a poliészter-lakkozással ötven perc kell egy négyzetmé­terhez. — A politúrozásnál az átfutási idő három hét volt, ennyi idő kellett, míg többször is, megszá­radt az anyag — teszi hozzá a műszaki vezető, — most mindösz- sze négy-öt napra van szükség. Ez óriási előny, kevesebb hely kell a félkésztermékek tárolásá­hoz, kevesebb pénz fekszik anyag­ban, havonta akár kétszer is meg­Konzervgyári képek A pásztázási Dukai János szak­munkás végzi. Három perc alatt válik tükörfényessé a diner-ajtó. forgatjuk a pénzt. Nem is kerül­tünk mostanában pénzügyi za­varba. De hogyan is jöttek rá a dolog­ra, mi az új technológia lényege? Három évvel ezelőtt kezdték el a kísérleteket. Elnöki tanfolya­mon volt Jákhalmi elvtárs Buda­pesten, onnét látogattak el a Bu­dapesti Műbú tor-asztalos Ktsz- hez, ahol már poliészter-lakko­zással gyártották a bútorokat. Ez adta az ötletet az új eljárás itte­ni bevezetéséhez. Először úgy gondolták, hogy egy poliészter­öntőgépet kellene beszerezni, vagy egy kisebb teljesítményűt házilag előállítani. A gép azonban így is, úgy is drága, amellett ka­pacitását nem lehetne még csak megközelítőleg sem teljesen ki­használni. Olyan eljárás kidolgo­zását vették tervbe, amelyhez nem kell gép, tehát a poliésztert, ezt a műanyagot kézzel lehessen felhordani a bútor lapjaira. A po­liészter azonban gyorsan köt, a gélesedés már az ecsetben — ha ecsettel hordják föl — megindul. Az ecset tehát hamarosan „meg­telik” a kocsonyaszerű anyaggal és használhatatlanná válik. Ezt küszöbölte ki hosszas kísérlete­zéssel a két újító. Hogy hogyan, erről még nem beszélhetünk, hi­szen ez az újítás lényege és majd csak akkor válhat közkinccsé, ha az újítást elfogadták, a szerző­dést megkötötték. — Azt is akarjuk, hogy köz­kinccsé váljék — mondja a mű­szaki vezető. Eljárásunkkal egye­dileg is lehet poliészter-fényezésű bútort készíteni, nem kell hozzá a drága öntőberendezés. Pár napig szárad az anyag, majd csiszolják és pásztázzák — polírozzák. Mindkét műveletet már géppel. — Jelentéktelen összegű beru­házásra volt szükség — mondja Jákhalmi Károly, a szövetkezet elnöke. Egy ventillátort vettünk, a szalagcsiszolót házilag állítot­tuk elő. Ugyancsak házilag alakí­tottuk át a két csiszológépet pasztázógéppé. Egy-egy diner­ajtó, oldallap, vagy fedőlap há- rom-négyperces csiszolás és ugyan­ennyi ideig tartó pasztázás után kész, lehet összeszerelni. Benyitunk a szárítóhelyiségbe. ^ A polcokon a diner-alkatrészek száradnak. A szomszéd műhely­ben a csiszoló zúg, emitt a pasz­tázás, polírozás folyik. Uj eljá­rással készülnek a dinerek a Du­naföldvári Faipari Ktsz-ben. A munka termelékenyebb, a minő­ség jobb. Az újítókra és más, ha­sonló szövetkezetek, vállalatok' szakembereire vár a feladat, hogy az új technológia gyorsan elter­jedjen. j. J. í A borsóidénynek vége, most már csak a raktárban a „főszereplő” a zöldborsó. Három műszakban címkézik, csomagolják, indítják exportra a borsókonzervet. Képünkön Wolf Ferencné és Bognár Erzsébet azt ellenőrzik, hogy ne „csússzon be” egy-egy hibás üveg a szállítmányba. Zöldborsóból kilencven vagont irányoz elő az idei program. Ennek egy részét dobozba töltik. Negyedmillió — félkilós — konzervdo­bozt töltenek meg zöldbabbal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom