Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-23 / 171. szám

4 TOLNA MEGYEI NfiPtJSÍG 1964, július TS. Gazdag a kölesdi fiatalok nyári programja Horváth László: EL TÉVEDTETEK. El A BOLYGO CSX)*1 KÍSÉRŐJE. x) TAU- ^ MUST OTT LÁTHATJÁTOK , tol ytatjuk KIK VAGYTOK ES MIT AKARTOK? IDEGEN CSHU6GRENDSIER FIAI, AKIKA T/ HÍVÁSOTOKRA DÜH EK LÁTOGATÓBA. _ A VALAMIKOR NAGY TU DÓS VOLTAM. EZT A MEGFIGYELŐ ÁLLOMÁST VEZETTEM. KÉT MUNKA­TÁRSAM MEGHALTRÓ­LAM megfeledkez TEK A RÁDIÓM EL ROM LŐTT ÉS SENKI SEM JÓIT ÉRTEM. KÉRLEK. benneteket, vigye­tek VISSZA AZ ÁLLAT VISSZABALLAG. A TAUNUS-I NYELVET BE­SZELŐ EMBER MEGJELENIK AZ AJTÓBAN (Tudósítónktól) A kölesdi KISZ-alapszervezet nyáron a termelőszövetkezetben segít az aratásban. Erre főleg szombaton délután és vasárnap reggel van lehetőség, mivel a fia­talok zöme különböző üzemekben dolgozik. Ezenkívül társadalmi munkát végzünk a művelődési otthon udvarának parkosításában. Az esti órákban felássuk az ud­vart. s kiássuk a vízvezeték le­fektetéséhez szükséges árkot. Jú­lius 26-án, autóbuszkirándu­lást szervezünk a Szegedi Szabadtéri Játékokra, amelyen 34 KISZ-fiatal vesz részt. A fiatalok minimális hozzájáru­lást fizetnek, a kiadások zömét — útiköltség, színházjegy — az alapszervezet fedezi. Az úttörők nyári táborozáson, országjáráson vesznek részt. Har­minc úttörő megy a balatonud- vari úttörőtáborba, míg a volt 1 nyolcadik osztályos úttörők öt- I nqpos kirándulást tesznek az ' Északi Középhegységben. A TIZENKETTEDIK Pezsgősüveg csattan az acél­testen. Ünnepség, hajóavatás volt nemrég Angyalföldön, a Magyar Hajó- és Darugyár ,it~, leni gyáregységében. Vízrebo- csátották a Székesfehérvár nevű 1300 tonnás Duna—tengerjárót. Tizenegy hajónk járja a tenge­reket, hordja az árut Budapest és a közelkeleti kikötők között. Tizenegy magyar zászló a ten­geren. S nemsokára ott lesz a tizenkettedik is. , Ünnepélyes pillanat: hatalmas loccsanással vízrecsúszik a- szépvonálú acéltest. De egy ideig ott áll még az angyalföldi Duna-ágban. Hónapokig dol­goznak még rajta a szerelők, míg eljön a nap, amikor árbo­cára felhúzzák a zászlót, s a kapitány megadja a jelt: indu­lás! Távol a tengertől, remek ha­jókat terveznek és építenek a magyar mérnökök, munkások. A tengereken nevük, rangjuk van a magyar hajóknak. S ez a rang, ez a megbecsülés nem üres szó csupán. Tengeri orszá­gok, régi hajósnemzetek van­nak a megrendelők között. A Szovjetunió, s újabban Norvé­gia részére is készülnek hajók Angyalföldön és Óbudán. Tizenegy hajó a tengeren — tizenegy magyar sziget. Gyom­rukban gép, gyapot, ásvány, textília. De hírvivők is egyben: alkotó munkásaink hírét viszik a nagyvilágba. Ősszel a tizenkettedik, a Szé­kesfehérvár is találkozik a ten­gerrel. 14. így állapították meg például, hogy Snofru király Medyumi sír­janak ciprusgerendái 4800 éve­sek. III. Szeszosztrisz temetkezési hajójáról a rádióaktív óra leol­vasása óta pontosan tudjuk, hogy az 3620 éves. Hangtalanul járnak a rádióaktív órák és teljesen megbízható időhálózatot feszíte­nek ki az emberi történelem utol­só húszezer esztendeje fölé. Ezeknek az ismereteknek a to­vábbfejlesztése ad rá biztos re­ményt, hogy előbb-utóbb az em­beri tudomány nemcsak felbecsü­li, hanem pontosan megállapít­ja a kövek, Földünk, Naprend­szerünk bolygóinak életkorát, ke­letkezésének körülményeit. A LEGHATALMASABB ENERGIA Amióta csak erriber él a Föl­dön, tevékenysége mindig arra irányult, hogy a maga haszná­ra megváltoztassa környezetét, ké­nyelmesebbé tegye saját életét. Mindehhez pedig energia kell. Ezért alkotta meg az ember haj­danában a vitorláshajót, hogy a szél erejének hasznosításával a tenger egyik partjáról a másikra juthasson. Ezért szerkesztett gőz­gépet, hogy a felhevített víz fe­szítő erejét újabb szerszámok el­készítésére használja. Az elektro­mosság amely néhány szál fém­vezetéken ezer kilométerekre is eljuttatható, ugyancsak az em­ber akaratából jött létre, hogy szolgálja az ember vágyainak va­lóra váltását. Ha a történelem alakulását néz­zük, megfigyelhetjük: a fejlődést az jellemzi, hogy az emberi tár­sadalom egészének csakúgy, mint az egyes embereknek egyre több és újabb energiára van szüksé­ge ahhoz, hogy igényeit kielégít­hesse. Einstein képlete óta tudjuk, hogy milyen hatalmas energia la­kozik a bennünket körülvevő anyag minden grammjában. Most az emberiség azon mun­kálkodik, hogy ezt az energiát föltárja és a maga hasznára for­dítsa. Azok az energiakészletek, amelyek az atommagokban szá­munkra hozzáférhetők, úgyszólván kimeríthetetlenek. Az atomtu­dósok, moszkvai nemzetközi ta­nácskozásán már 1955-ben meg­állapították, hogy csupán urán és tórium annyi lelhető Földün­kön amelyből mintegy hússzor annyi .energiát lehet előállítani, mint a világ összes szén- és nyersolajkészletéből. Ám azóta az is világossá vált, hogy a hidrogén atomjai is képezhetnek hasznos energiaforrást. Ez az üzemanyag pedig a folyók és tengerek vízé­ben teljesen korlátlanul áll ren­delkezésünkre. Ennyit a jövőbe tekintésről. Hi­szen van elegendő mondanivaló arról is, ami már megvalósult. Napjainkban a Föld minden na­gyobb országában működnek erő­művek, amelyek atomenergia fel- használásával elektromos áramot termelnek. A ma emberének na­gyon is gyakorlati kérdése: mibe kerül ez az áram, nem túl drá­ga-e? Egy, 1950-ben Londonban tar­tott tanácskozáson az Egyesült Államok képviselői arról nyilat­koztak, hogy semmire sem be­csülik az atomenergia békés cé­lokra való hasznosítását. Amint mondták: egész egyszerűen nem elég kifizetődő és könnyen pótol­ható az elektromos energia szo­kásos előállítási módjaival. Ez a szemlélet a magyarázat arra, hogy a világ első elektromos ára­mot termelő atomerőműve nem az Egyesült Államokban, ha­nem a Szovjetunióban kezdte'meg működését. A szovjet tudósok kiszámítot­ták, hogy az atomerőművek üzem­anyaga tulajdonképpen rendkívül olcsó. Ha meggondoljuk, hogy egy kilogramm tiszta urán a genfi atomkonferencia közlése szerint 40 dollárba kerülj a be­lőle nyerhető energiának meg­felelő szénmennyiség pedig kö­rülbelül 25 ezer dollár, akkor minden további bizonyítás nélkül világos, hogy az atomerőművek gazdaságosságának kiszámításán nál az üzemanyag ára teljesen elhanyagolható. Az viszont igaz, hogy az atomerőműveknél a be­ruházási költségek sokkal maga­sabbak, mint a régi, hagyomá­nyos szénerőműnél. De ezek a be­ruházások hosszú időre létesül­nek és végeredményben többszö­rösen megtérülnek. Még inkább csökkenti az üzemelési költsége­ket az, hogy az atomerőművek­ben egyéb célokra használható rádióaktív izotópok állíthatók elő, szinte melléktermékként. Ilyen számítások alapján kezd­ték meg a Szovjetunióban az atomerőművek sorozatos építését. Hasonló elgondolások alapján kezdődtek meg a kísérletek arra is, miképp lehet hasznosítani az atomenergiát mozgó járműveken, például hajókon. A számítások rögtön az elején arról tanúskod­tak, hogy a hajómotorok gyártá­sánál legkönnyebb megoldani ezt a problémát. Ugyanis bizonyos nagyságon felül a hajóban elég hely van ilyen erőmű-berendezés­re. Egy nagy hajó atommotorja olyan, mint egy közönséges atom­erőműé. A reaktorban hőt fej­lesztenek, amely egy hőkicserélő közbeiktatásával nagy nyomású gőzt termel, s ezzel üzemeltetik a turbinákat, amelyek aztán a haj ócsavarokat mozgatják. így építettek meg a Lenin atomjég­törőt, amelynek motorjai 44 ezer lóerősek és sebessége nyílt vizen eléri óránként a 30 kilométert. Ez a hajó két évig is a tengeren maradhat anélkül, hogy üzem­anyagot kellene felvennie. De más áldása Is kezd már ki­bontakozni az atomenergiának. Atomerőműveket eddig lakatlan, zord vidékeken is fel lehet épí­teni, s az általa termelt energia segítségével eddig hozzáférhetet­len ásványi kincseket tárhatnak fel; az ember számára lakhatóvá tesznek olyan vidékeket, ame­lyek eddig lakatlanok voltak. E lehetőségek felismerése óta ilyen értelmű nagyszabású tervezés fo­lyik a Szovjetunióban. Az atom­energia segítségével meg lehet változtatni a körülményeket egy- egy távoli sarki településen, más irányba terelhetők a folyók, ter­mékennyé tehetők a homoksiva­tagok. Hiszen mi a gond például a kopár homoksivatagokban? Első­sorban az, hogy nincs a felszí­nen elegendő víz, csak ritkán hull csapadék. De ha kutakat fúrnak megfelelő mélységbe, akkor ott a víz, azt felszínre lehet hozni, öntözhetnek vele, ha öntöznek, akkor növényeket lehet telepíte­ni, meg lehet fogni az örökké vándorló homokot. Ehhez a ter­mészetátalakító munkához azon­ban végtelenül sok energia kell. A szenet vagy az olajat távolról kellene odaszállítani, amihez utak, vasutak kellenek. Viszont az atomerőmű mindenütt a helyszí­nen felépíthető, s évekre elegen­dő üzemanyagot lehet odaszállí­tani úgyszólván egyetlen vasúti kocsiban. Ilyen reményekkel bíztatja az emberiséget az atomenergia békés felhasználása. Néhány évtizedes tapasztalat alapjári korunkban azt is bizton állíthatjuk: ezeket a terveket az emberiségnek az a csoportja váltja valóra, amely az atomenergiában nem háborús cé­lokat lát. A végtelen mennyiség­ben felszabaduló energiát így for­dítja az emberiség a maga boldo­gulására. EGY UJ VILÁGKÉP KIALAKULÁSÁNAK KEZDETÉN Milyennek ismeri az ember a maga világát, környezetét, a Föl­det, ahol él és milyennek ismeri a Napot,, a Holdat, a távolabbi bolygókat? Erre is választ kell adnia az emberi tudománynak és nemcsak arra, hogy a minden­napi életben hogyan hasznosítha­tók a technika vívmányai. Amikor Becquerel a különle­ges sugarak nyomára bukkant, még talán senki nem gondolt ar­ra, hogy ez a felfedezés egyúttal kezdetét jelenti a világminden­ség megismerésének is. Még Einstein formuláinak láttán is legfeljebb néhányan sejtették, hogy ezek a képletek már elő­hírnökei egy új tudományos vi­lágkép kialakulásának. Az azóta eltelt évtizedek mind elméletileg, mind gyakorlatilag alapos bizo­nyítékát adták ennek. Vége következik

Next

/
Oldalképek
Tartalom