Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-21 / 169. szám

1984. július 21.

TOLNA MEGYEI NÍPŰJSftg

s

Negyvenévesek ' találkozója Szakádban ■

Divatbemutató — Labdarúgás — Disznótor

~■ f>»F ’ö-jlHMJi r i,i>'

Idáig alighanem sehol nem látott ünnepre virradt vasárnap Szakály község. Találkoztak a negyvenévesek. A tájékozatlan az első pillanatban értetlenül csóválná a fejét. Miért épp a negyvenévesek? Miért nem a harmincnyolc, a negyvenkilenc, vagy az ötvenhárom esztendősök? Szabályban azonban ennek a nemzedéknek különös súlya és ilyesformán a sajátos ünnepnek magyarázata is van. Az 1924-ben született férfiak erős nemzedék. Átvészelték a második világháború viharát és jelenleg tevékeny részt vállalnak és visznek a jómódú község társádalmi életében. Ha- sohlóképp az asszonyok is. Ezenkívül a különböző számú „x”-eket betöltött generációk összejöveteleinek Szakályban hagyománya van. Találkoztak már a nyolcvan- évesek, a hetvenesek, hatvanasok, ötvenesek. Eleddig azonban min- _dig elsősorban egyházi égisz alatt, a plébánia hatására. Vasárnap volt az első alkalom, hogy a férfikor deléhez vivő évtizedbe lépettek összejövetelének az egész községre kiható jelentőséget akartak biztosítani. Ennek érdekében ösz- szefogott a Hazafias Népfront, a különböző társadalmi szervek, a földmüvesszövetkezet és a KISZ is.

Sikerrel.

Kora délután már több száz ■ főnyi tömeg gyűlt össze a helyi sportpályán. Férfiak és asszonyok osztatlan érdeklődéssel, sőt nem egyszer fergeteges tapsviharral fogadták a Tamási Földművesszövetkezet női divatbemutatóját. Az önkéntes manekenek csapata pyolc — Szabályból Tamásiba járó — gimnazista lányból állt. (Egyedüli honoráriumuk: — harminc forint ára fagylalt.) Negyvenkét különböző strand- és nyári ruhát mutattak be. „igazi” divathölgyeknek is becsületére váló fesztelenséggel, természetes köny- nyedséggel. A közönség egyöntetű véleménye szerint ilyen divatbemutató még sosem volt Szabályban.- Legfeljebb csak a koeso- lai önkéntes tűzoltók fúvószenekarának „zenei aláfestését” és az időnként Csínom Palkót, és Tru- badur-részleteket közvetítő megafon működését lehetett túlzottnak minősíteni. Jóvoltukból a divat- bemutató szöveges ismertetőjéből jószerint egy hangot sem értett a hiába fülelő közönség.

Második műsorszámként a negyvenévesek fehér-, és a fiatalabbak vörös mezes csapata futott ki a pályára. A negyvenesek az évek múlta és az edzés hiánya ellenére, nem egyszer viharos támadásokat vezettek a fiatalok kapuja ellen. Az évek azonban sajnos mégis csak múltak és ilyenformán a végeredmény 7:2 lett az ifjabb évjáratúak javára.

A késő délután ismét a zenekaré volt. Megfelelő környezetben immár jól érvényesülhetett a kocsolai zenészek tudása. Előbb fúvós hangszereikkel térzenét adtak, majd az est közeledtével „átalakultak” sikeres tánczenekarrá. A község szép, modern kisvendéglőjének udvarán szolgálták fel a disznótoros vacsorát, melynek egy másfél rpázsás hizó esett áldozatul. A negyvenéves férfiak és asszonyok családtagjaikkal százhuszonötén voltak,, a meghívott vendégekkel együtt azonban még- egyszer ennyien szórakoztak és táncoltak a hajnal háromi záróráig.

A negyvenévesek, találkozója megmozgatta az egész falu érdeklődését és szép sikerrel, jó hangulatban zárult.

(ordas)

Í5ÍSElindul a brigád

iiM

Erőlködik, berreg a kis motor, a ladik orra tajtékozva kúszik a Dunán. Halászni, keríteni megy a brigád. Kísérőjük is van: a jó motor. Nem kell már evezővel „hegymenetbe” markot törő erőlködéssel haladni. No, azért egy kis szerencse is kell. És remény. Titkon, hogy „ma, no majd most ezzel a kerítéssel jön az igazi, a nagy hal”, amiről az újságok is

írnak, aminek csodálására a parthoz seregük Paks apraja, nagyja, a hatos úton száguldó gépkocsik fékeznek csikorgó gumikkal... Vajon ma lesz ilyen fogás?

Az idő jó, a hálót kivetik, erős, inas halászvállak feszülnek, a kötélnek, a cserzett tenyérből nem csúszik a kötél. A háló össze szorul, szűri a vizet, egyre kisebb hely jut menekvésre a halnak.

Dombóvári kifogások - kon \f vekről

Könyv és minőség — A papír is számít

Reidínger István vasutas. Pontosabban: — mozdonyvezető. Nem csekély ideje, kereken huszonhárom esztendeje. Bizonyára sok, és érdekes emléket tudna mesélni a vasparipa vezetőfülkéjében eltöltött éveinek tárházából, most azonban nem a 411- esek és 424-esek világáról folyik a szó. Könyvekről beszélünk. Színhely a dombóvári könyvesbolt, melynek Rei- dinger István állandó látogatója.

— A fűtőház

könyvbizományosa

vagyok — mondja.

Nyolcszáz vasutas közül átlagosan száz rendszeres könyvvásárló, sokszor nem is akármekkora ösz- szegért.

— Czárth Jánosnak például, aki nálunk villany szer elős- ködik. nagyon komoly könyvtára van. Dombó Pálnak úgyszintén.

A vasutasok szívesen vásárolják a Helikon klasszikusainak sorozatát, pedig ennek egy-egy

kötete száz forintnál is drágább.

— De szép, és ez fontos. Szép könyvért szívesen ad pénzt az ember. Ugyanakkor ott van a Jókai-so- tozat, szégyen, gyalázat. hogy milyen rossz papírra nyomták.

1956-ban, amikor a bizományoskodást elkezdte, félezer forintnál nem volt nagyobb forgalma az egész esztendőben. Tavaly már a harmincezer forintot is elhagyta.

— Népszerűek a sorozatok. Az Aranykönyvtár. A világ- irodalom remekei, A kultúra világa. Sokan vásárolnak lexikonokat. és Szilvást Lajos könyveit. Ö most talán a legkeresettebb szerző a vasutasok között.

De: nem tetszik a

Mikszáth-sorozat, melynek minden kötete más-más színű, azonkívül néha olyan meglepetésekkel is szórakoztatja az olvasót, hogy 28. kötete után váratlanul a 51. jelenik meg. Nem kedvelik az Én könyvtáram összeállítást sem. viszont a képzőművészeti könyveket annál inkább. A kétszáz forintos Magyarország Corvinái című könyvből valamennyi példányt eladták, a száznyolcvan forintos Drezdai képtár-ból két tucatot, az ugyancsak drága Louvre-ből utánrendelési is kellett feladni.

— Most már ott tartanak a vasutasok, hogy sokkal inkább keresik két könyv közül a szebbik, drágábbik kiállításút, mint az olcsót. Éppen ezért, a minőség ellen hallom a legtöbb kifogást. A könyvolvasás komoly dolog, a könyvek kivitelének is jobban szolgálniuk kellene azok tartalmát. Nemcsak a betű révén barátkozik az ember a széppel, hanem a könyv külleme révén is.

Az igény jogos, és nem is csodálatos. Sokkal inkább természetes. Nálunk, Magyarországon. Dombóváron, 1964. nyarán. egy mozdonyvezető szájából teljes mértékben az.

Ű. L .

Tárolóba rakják a zsákmányt.

:"ii, 'm

Amikor már a ladikhoz, vagy a parthoz ér, jut idő egy kis pihenésre, a húzás közben kialudt cigaretta meggyújtására, és arra,' hogy találgasson a brigád: mi van a hálóban? Ezúttal is, mint mindig vegyes a zsákmány. Jó ez így, mert könnyebb kielégíteni a nem éppen igénytelen paksiakat hallal. Ponty, kárász, keszeg tucatnyi fajta, . paduc és harcsa.' Szép, nagy harcsa.

S amikor a bárka megtelik, az utolsó „kerítést” is befejezik, a hálót szépen elrendezik a ladikban. Szorosra kötik a bárka kötelét, beindítják a kis motort, sí- valkodni kezd a nagy tehertől, és lassan megmozdul a ladik-szerelvény. elindul haza. A halászok, fáradtan nyújtóznak a ladikban, szívják a cigarettát, mások falatoznak. A kis motor meg egyre dolgozik, már feltűnt a paksi tanya, már csak néhány perc, és a halasbárkához koccan a ladik, megérkezett a brigád.

A parton, ahol a dekorációt á másik brigád hálói adják, már várják a halat. Azon frissen, a halászó bárkából mérik a ficánkoló potykákat. literszám a sütni való keszeget... Befejezték a munkát, a nap már elbújt a falu mögött.

S ezután a brigádra már a pihenés vár, meg egy jó korsó sőt a halászcsárdában...

Szöveg: Páikovács Foto: Túri.

„Két kilót kérek, halászlének...”

Hatúszkézöeu a „baittswiÄ

/