Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-02 / 153. szám
4 TOLNA MEGYÉI NÉPŰJSAÖ 1964, július 2. 4 TITKOS FEGYVER RAJZA tr ATADTAM c- _ W HUGÓMNAK A TV VAS- jg^cr-0 < BlAKBAN Ó REN-^^ <tó||| I ólai ^lkehk »i®yvt*r£. ,.,—' INNEN KV MER- FÖLONYIRE SlACí TÜNK ÁT A CAP-> KAIÉRA.. Au fonta fixálás lfi SALAMŰM 1 Magas oktánszámú benzint előállító, automatizált üzem épül a Komáromi Kőolajipari Vállalat szőnyi telepén. Az automatizálás szocialista termelőviszonyok között nem okoz munkanélküliséget, ellenben hatalmas méretekben fokozza a termelékenységet. A szőnyi üzem berendezését holland cég szállította, hattagú holland szakcsoport irányítja a szerelést is. A legkorszerűbb technológiával működő lepárló ez év szeptemberében kezdi meg a próbaüzemeltetést, s a következő évben már ISO ezer tonna kiváló minőségű benzint állít elő. Magyarország növekvő autó- és autóbusz-forgalma mindenképpen szükségessé tette ezt a beruházást, amely működése révén igen gyorsan amortizálódik. Képünk két magyar szakmunkást ábrázol. Már eltanulták a hollandoktól az úgynevezett előköszörüléses hegesztő-módszert. (ti.) Szűk már a.GELKA helyisége Naponta 50—70 tv-készülék romlik el.' A szekszárdi Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat Széchenyi utcai rádió — televízió-szervizénél egyetlen napon e .nyi hibát jelentenek be. Ennyit kell kijavít, nia a GELKA KSPeESENYVALTOIATi 26 szakemberének, hogy ne legyen torlódás, fennakadás a munkában, s az amúgy is szűk helyiséget ne kelljen még raktározásra is használniok. Huszonhat ember számára különben sem elég tágas a műhely. Feltétlenül bővíteni kellene a helyiségeket, h'szen a szerviz az egész megye területéről gyűjti össze a hibás készülékeket, és csak két kirendeltsége segíti. Nehézségeik ellenére is igyekeznek b tartam az egy-kéi napos javítási hr.tár időt. Legfeljebb akkor nem tudják ezt betartani, ha a készülék ritkán előforduló, !i tehát a típushibáktól eltérő orvoslásra szorul. Ilyenkor a tv- s tulajdonos is és a szervizállomás * is kénytelen megvárni. amíg a havonkénti anyagrendelés alapi ján megérkezik a szükséges al- í ka trész. A GF.LKA Széchenyi utcai ' ládió—televízió-szer vizének dolgozói és vezetői remélik, hogy . hamarosan talál számukra a * megyei tanács egy. a mostaninál i tágasabb helyiséget. Mikor Vera elment, jó gyorsan megittam egy üveg badacsonyit. Egyáltalán nem könnyített rajtam, csak még szomorúbb lettem. Megéreztem, hogy éjjeli- szekrényemen a kinevezéssel befejeződött valami és egészen más kezdődik az életemben. Furcsán, idegenül maradtam magammal. Kívülről láttam magamat, amint egy szépen berendezett szobában ülök, hallgatom valaki panaszát és bólogatok. Megittam még fél litert. Este hat óra lehetett. A napnak még ereje volt. Úgy éreztem, a hőségtől szétrobban a fejem. Felvettem a köpenyemet és két mankómra támaszkodva lementem a klinikakertbe. Útközben eszembe jutott: a tanár úr bizonyára nem is gondolta komolyan, hogy én ismét megtanuljak járni. Neki tudni kell, hogy milyen iszonyú fájdalmat okoz, ha kicsit is rónehezedek a jobb lábamra, és mozdítani próbálom. Az lehetetlen. Nem mondta ő azt komolyan. Végigkopogtam a klinikaváros széles főutcáján lefelé a konyhák és a kazánházak irányába. Majd letértem egy mellékösvényre, amelyet pirosra mázolt padok szegélyeztek. Az utolsó pádon egy nő ült és a térdére fektetett könyvből olvasott. Már csak két-három lépésre lehettem tőle, amikor felemelte a tejét és rámnézett. Erzsi volt, az én egykori ózdi táncpartnerem, akinek annyira tetszettem. Megörültem. — Jónapot, Péter — köszönt előre és huncutul mosolygott. Olyan közvetlen-bizalmasán, mintha tegnap este váltunk volna el. — Jónapot, Erzsiké! — Akaratlanul kihúztam magamat. — Hát magát mi lelte? — Egy kicsit összetörött a lábam. — Istenem .. . hogyan csinálta? — Rám omlott a szénfal. — Hát miért nem vigyázott? Erre nem tudtam mit mondani. — De most már jobban van? — Igen. | — Emlékszik, hogy elintézett engem .akkor Özdon? — tréfásan megfenyegetett, j — Hát. .. | — Úgy összeharapta a számot — elkomorodott —, de már nem haragszom — nyugtatott meg és ismét mosolygott. I Ahogy most néztem, nem érthettem, miért volt nekem olyan idegen ez a kedves, örökké válto- . zó kifejezésű, ferde vágású sze- 1 me körül néhány alig észrevehető szarkaláb incselkedett az | arca minden mozdulására. Valamelyest lefogyott, megsápadt. ,Vállig érő, dús, kékesfekete ha- i ja talán még szebb volt, mint I azelőtt. Persze, az éles nappali fény nem jó az ilyen vizsgálódásra. Egyszerre nagy kedvem támadt, hogy elmondjam minden bajomat. — Üljön már le. Különben magának most nehéz leülni. Sétáljunk. összefogta pongyoláját és felállt. — Meséljen már valamit. Ahogy ezt kimondta, valahogy nehezebb lett szólnom. — Képzelje, osztályvezető lettem — mondtam magamon gúnyolódva. Erzsi megnézett. — Mi a csuda? — Ilyen beteg verébbel, mint én, csak magasztosát lehet cselekedni. — Kár. Megálltam. Mankóimra dőlve előrehajoltam. — Kár? Miért? — Csak úgy, nem való maga irodába. Elakadt a lélegzetem. — Na mit néz, hát nem is ... — Igen. Most jutott eszembe: róla nem is kérdeztem. — Maga hogyan került ide? — Semmi különös. — Mégis? — Nem érdekes. — Ja, bocsánat. . . — Szóval, főnök lesz ... az se rossz. Csak azután megismerjen ... — Ugyan — ordítani lett volna kedvem. — Nem fáradt? — Á, dehogy . .. Rámnevetett és fnegszorította a mankót markoló kezemet. — Kár, hogy csak most találkoztunk. Én holnap kimegyek innen — szomorúan nézett. — Megy vissza? — Hová? Én itt lakom a városban. — Igen? — Hát... A Csemegében dolgozom. — Értem. Szótlanul mentünk egymás mellett. — Mennem kell. maga is kifáradhatott. — Igen ... Á, dehogyis ... — Akkor... gyógyuljon meg ... — félrehajtotta a fejét. Szép volt és bizalmasan nézett rám, mintha nagyon sokat tudnánk egymásról. Elindult. — Viszontlátásra — mondtam. Megállt. — Igazán viszont akar látni? — Igen ... Szeretném. — Tudja, melyik a takarékház? — Tudom — válaszoltam, pedig sejtelmem se volt, melyik. — Nahát. Első emelet kettő. Hat után otthon vagyok. Jó vacsorát főzök magának. Messziről szólt vissza: — Hármat csengessen! Másnap hajnal három felé aludtam el. Nehéz napok következtek. Másképpen is lehet élni. Fogok is. Kellek én a nőknek. Az a fontos. Nincs nekem olyan nagy bajom. Valóban kellek neki, vagy csak vissza akarja adni a kölcsönt? Persze, csakis ... Mi kellene rajtam? Ha csak a mankóim nem. Vagy talán mégis? Ha kellek neki, akkor nincs baj, akkor másnak is jó lennék ... Csak éppen a bányába nem kellek. Olyan mással is megesik Ahhoz egy kis tüdőbaj is elég . .. Verának nem örültem úgy, mint eddig. Pedig ő jött kitartóan. Hozta a rengeteg ennivalót és napról napra jó híreket. A szakszervezeti bizottságon azt mondták, hogy az új házakban lakást kapunk. Hallgattam a kedves szavát és türelmetlenül válaszolgattam. — Mi van veled, kedves? — kérdezte aggódva. — Semmi ... — Ugyan ... — Látom én . — Hagyjál... Vera arcán megmerevedett a szép, szelíd mosoly. — Drágám ... na ... fáj valami? — Nem ... — Akkor? Ránéztem és nem láttam az arcát. — Semmi... semmi... csak elegem van a csivitelésedből... Elakadt a lélegzete. — Te .. . — Mindent elintéztek ... még a bőrömet is kicserzitek, hogy legyen lábtörlő az új lakás elé . . . Már hangosan beszéltem. Vera rémülten felállt. — A lakás ... a lábamért.. És még mindent meg is kell köszönni .. . mert mindenki szeret . .. Vera körülnézett a kórteremben, hová meneküljön. — Csak éppen öt perce nincs senkinek, hogy belémnézzen ... Vera sírva futott ki a teremből. Mindenki engem nézett. — Korán kezditek — szólt át Józsa Sándor, most nem tréfából. Hátat fordítottam neki. Megint besötétedett. Mindig féltem a kórházi sötéttől. De akkor este inkább magamtól tartottam. Torkon szorított a ragadós sötétség. Az ágy alá nyúltam. A demizson vidáman kotyogott. A klinika órája tétova, gyáva hangon ütötte a tízet. Az alattomos, gyenge kalimpálás sokáig egyre hangosabban zúgott az agyamban. (Folytatjuk) A HAJNALI ^NAPSÜTÉSBEN FÜSTÖLGŐ ÁGYÚCSÖVEK- KEL FELTŰNIK AZ ELVESZETT CIRKÁLÓ. K4PÍTÁ- NVA K/AOJA A GYŐZELMET JELENTÓ NAPJPARANA fő ORVOS ÚR EGY CSÓNAKON VITT LEPELÉ A folyón, nr ütköztünk bele az egyébként mesterien álcájot RADZEERBE .A HADÓN GYÓGYSZERT KAPTAM. Ár VE BEM A PARANCSNOKSÁGOT ÉS azonnal indultunk a hágó felé az öNÖK SEGITSáloÉRE. TOM LEVEN HATÁROZOTTAM KIJELENTI, HOGY TÖBBÉ NEM TÉR VISSZA ANGLIÁBA
