Tolna Megyei Népújság, 1964. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-10 / 134. szám
4 TOLNA MEG TFT NÉPÜJSAG 1964. június W. 'ROZSDÁS ! A FRANCIÁK A 6VARMATÜGV! MINISZTER EXCELLBNClÁjANAfZ TISZTEIÉ TÉRÉ, KATONAI POMPÁVAL KIVANNAK FOGADNI BENNÜNKET! <Tnf\irrrfí FOLYTATJUK A MEKONG BOLYÓ TORKOLATÁNAK ÖBLÉBEN, INDOKÍNA BEJÁRATÁNÁL FEKSZIK A SAIGON! KIKÖTŐ. A MÓLÓN FELSORAKOZIK A FRANCIA ERŐD KATONASÁGA, ROGY KELLŐ TISZTELETEL FOGADTAK A MAGAS ANGOL VENDÉGET, ÉS KÍSÉRETET. AHOGY A RADZEEQ KIKÖT, A LÉG ION ISTA ZENEKAR A 2 ANGOL HIMNUSZT, MAJO A MARSEILLAISE! JÁTSZA El... BUNKO A RÁDIÓS, VESZI A SZINGAPÚRI FRANCIA parancsnokság jelentését. Régi bab, népi gyógymódok Dr. Horváth Lajos érdekes gyűjteménye népi hiedelmekről, feledésbe merülő babonákról ORDAS IVAN: — Regény — Természettudományos korban élünk, mindent meg tudunk magyarázni. mi sem áll hát távolabb tőlünk, mint a babona. A világmindenség. vagy az elemi részecskék titka egyaránt megnyílt az emberi szellem előtt, az orvostudomány előrehaladását pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az. hogy kitolódott az emberi életkor, s a hajdan reménytelennek vélt esetekben is sikerrel alkalmaznak új gyógyszereket. gyógymódokat. A babonák ideje lassan végképp lejár, éppen ezért dicséretes az a hatéves gyűjtőmunka, amit egy fiatal szekszárdi orvos dr. Horváth Lajos végzett amikor feltárta és megőrizte a népi ars medici évszázados gyakorlatát azzal az elgondolással, hogy mi az „amit az évszázadok babonái a reális tudomány számára esetleg kamatoznak, s milyen annak a népnek lelkivilága, lelkivilágának fejlődése, amelynek gyógyítása. egészsége ránk van bízva". A gyűjtemény bevezetőjében dr. Horváth Lajos utal arra. hogy a régi babonák helyét sok esetben modern babonák foglalták el. mert tekinthető-e egyébnek, amikor házi patikát rendeznek be egyesek, s minden bajra azonnal készek a gyógyszerrel, függetlenül attól, hogy használ-e. vagy sem? A népi gyógymódnak természetesen van egy másik, fontosabb része is. ami messze túlmutat á babonán. Általános szokás. hogy a vérző sebre pókhálót tesznek, ami erősen hasonlít arra. amikor a sebre gézt raknak, melynek rostjain a vérlemezkék könnyebben összetörnek és fo üsjpbesssjywältozat» kozzák az alvadást. A szenes víz babonáját sem kell lemosolyogni; az orvosok akut hurutnál carba medicalist ajánlanak. Még mes- leDőbb a torokfájásra ajánlott penészes kenyér, amitől valóban csak egy lépés az út a penicillinig. A népi gyógymódok tekintélyes része azonban nem liven. Alig lehet abban hinni, hogy frásztörés ellen éjfélkor kilencszer kell kimenni a kútra, s ebben a vízben főzött kakukkfűben fürdetni a beteget, s az sem való színű, hogy fogfájás ellen hasznos. ha valaki ballábbal kel. s balkézzel és lábbal kezdi az öltözködést. Viszont a népi képzelet igazságszolgáltatását érezzük abban az intelemben, hogy ha a terhes nő elzavarja a koldust, ikrei születnek. Az élet kegyetlen parancsa érzik abból a szentenciából, amely kimondja, hogy koraszülés. halvaszületés oka' soha nem lehet a nehéz testi munka, hanem csak az egyes tilalmak megszegése. Persze tilalom annyi volt, hogy külön tudományt igényelt fejben tartani. A „jeles napok” szabályrengetegében nem lehetett könnyű kiigazodni, betartva a vízkeresztre, nagypéntekre. Luca- riapra előírt regulát. Hát még a különböző amulettek tudománya! A kígyókő a gyerek titkos rontása. torokfájása ellen hatásos, a zöld smaragd az epilepszia ellen véd meg. idegzsába ellen viszont hiúzkörmöt kell a nyakban hordani. Mindezekkel szemben az újszülött karjára kötött vörös zsinór a leghatásosabb, mert minden betegség ellen megvéd. Dr. Horváth Lajos gazdag gyűjteménye kiveszőben lévő népi babonákat ment meg. s természetes. hogy keveredik benne durva babona, játékos ugratás, s olyan gyógymód is. aminek van bizonyos hatása. Elég a gyógyfüvek évszázados hatására utalni, amelyek nem is fosnak kimenni a divatból. Az egész gyűjtemény azonban azt mutatja mégis, hogv a nép évszázadokon át testi, lelki nyomorúságban élt. s ma már a javasasszonyok ideje végképp lejárt. Néhány évtizede még elevenen éltek ezek a babonák, s dr. Horváth Lajos orvosi gyakorlata során, betegeitől gyűjtötte össze őket. A betegek még emlékezték rá. néhány évvel korábban talán maguk is éltek vele. De ma már azért biztosabbnak vélik, ha elmennek az orvoshoz. fi) XV. — Gyerekjáték! Álló célpontról álló célpontra irányítani óvodás feladat. Ha elég idő áll rendelkezésemre, még azt is kiszámítom önnek, hogy melyik ház, melyik ablakán csapjon be a rakétánk... — Ne számítsa ki! javasolta a német. — A mi rakétánknál csak az a fontos, hogy pontosan a célpont fölött menjen el. A földet érés helye közömbös. Egy hattagú számmal jelzett támaszponton voltak, sok ezer mérföldre Agrihautól. A légierő rakétáit csak akkor lehetett a célnak megfelelően alkalmazni, ha kilövés után elég terük maradt arra, hogy elérjék a kívánt magasságot. Guamról ez képtelenség lett volna, de a támaszpont ugyantölgött magában. — A legelemibb apróságot sem tudják pontosan megszervezni. San Franciscótól New Yorkig végig kellene permetezni az egész országukat vagy két tucatnyi hasonló rakétával! Káromkodva csapta be maga mögött az ajtót. EGYÜTT TÖLTJÜK A HÉT VÉGÉT MR. \ BRAND! A Havilland simán ereszkedett le az öböl vízére. Fred a parttól néhány méterrel megállította a motort. — Nem tanácsos túlságosán közel menni, — mondta. — Ilyen helyeken mindig sok a szikla, és mire észbekapunk, máris vége az úszótalpnak és felborul a gép. Brand tajtékzott: — Felborulunk! Felborulunk! Miért vagyunk itt, maga átok piA rakéta tűzkész! akkor állandó rádióösszeköttetést tartott fenn a guamiakkal. — A tűzparancsot én adom meg! — közölte Hoffmeister és az órájára nézett. Még négy perc hiányzott a kívánt időből. Aztán csak három... kettő... egy... Hoffmeister már formálta nyelve hegyén a kedves német vezényszót: — Feuer! — amikor váratlanul egy katona bakancsának sarka csattant a háta mögött. — Sürgős parancs Guamról, uram! — jelentette egy hórihor- gas legény és táviratot nyújtott át. Hoffmeister kerekre nyílt szemmel olvasta: „Omar Brand különrepülőgépe Agrihau környékén eltűnt. Valószínűleg kényszerleszállást hajtott végre. Kísérlet elhalasztva.” Hoffmeister egy pillanatig határozott vágyát érzett, hogy a ra- kétástiszt célzóképességének minden pontosságát felhasználva, az egész baktériumkészletet egyenesen főnöke szépen fejlett pocakjába juttassa. — Átkozott amerikaiak! — füslóta? Tudja maga egyáltalán, hogy hova érkeztünk? Fred Perkins közben vízre dobta a géphez tartozó gumicsónakot és belelépett: — Hogyne tudnám! Hiszen tíz perce sincs, hogy megmondta Brand! Agrihau szigetén, ahol a permetezési kísérletet akarja vég- rehaj tatni. — Hiszen éppen ez az! Ha ma nem kerülünk el innen, akkor... — Akkor? — Fellövik azt az átkozott rakétát és minket is ér a permet! — Na és? Hiszen egyikünk sem tengeri moszat, vagy haleledel. Mit árthat az nekünk? — Fred szélesen mosolygott és intett Leá- nak. — Gyere, ugorj le, drága! Partra viszlek! A Vörös Omar azt hitte rossául hall. Még, hogy „drága"! És először a lányt és aztán a főnököt! — Itt maradsz, LeaV — för- medt a lányra. — Maga pedig engem visz! Fred arcáról nem tűnt el a mosoly: — Téved Brand, nagyon téved! A menekítési sorrendet én jobban ismerem és engedelmével, ennek a gépnek én vagyok a parancsnoka!... Parancsolj, Lea! Azzal elkapta a lány kezét és besegítette a csónakba. Egy pillanat múlva már a part felé eveztek. Omar Brand hüledezve állt. Azután pulykavörösre vált arccal fordult az ugyancsak mosolygó Joehez. — Maga meg miért röhög! Azonnal adjon rádiójelzést! — Azt megtehetem! — mondta az óriás és vállat vont. Egyenes adásba kapcsolt és Brand nemsokára már hallotta a hangját: — Itt 427-Cr-Havilland! Itt 427- Cr-Havilland! Kényszerleszállást végeztem Agrihau délkeleti szélénél, másfél mérföldre a parttól egy lagúnánál... Ismétlem az adatokat! Agrihautól délkeletre, másfél mérföldre! Elkaltantotta a készüléket. — Megbolondult! Hiszen a part száz méternyire sincsen! Joe barátságosan bólogatott: — Bizony nincs! Azonkívül pedig nem a délkeleti szélen vagyunk. hanem az északnyugalin. Látszik, hogy maga nem volt katona, nincs egy szemernyi tájékozódó képessége sem! — Dehát akkor... — Akkor pyugodtän úgy tekintheti kedves Brand, hogy mi magát most elraboltuk! Igen. igen! Jól hallotta: elraboltuk! A milliomos tajtékzott: — Villamosszékbe kerültök, gazemberek ! Joe elkomolyodott: — Tapintatlan fráter maga, Brand! Elsősorban is vegye tudomásul, hogy a magamfajta ember előtt, aki több halált látott, sőt kivégzést is, mint amennyit maga csak el tud . képzelni,* rendkívül neveletlen dolog villamosszéket emlegetni. Azonkívül mikor engedtem meg magának, hogy tege- ződjünk? Figyelmeztetem, hogy haragos ember vagyok, és nem szeretem, ha a magához hasonló kukacos pénzeszsákok szemlelen- kednek velem... A Vörös Omar ebben a pillanatban nekiugrott. Egy másodperccel. később kiderült, hogy nagyon rég elmúlt már az az idő, amikor robosztus testében valóban hatalmas erő lakozott. A milliomost rendkívül kellemetlen meglepetés érte. Joe kecses mozdulattal félrehajolt ültében és nagy testétől bámulatra méltónak tűnő fürgeséggel felpattanva, pompás horogütést mért Brand állkapcsára, aki zsákként elzuhant. A repülőgép észrevehetően megbillent. (Folytatjuk)
