Tolna Megyei Népújság, 1964. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-12 / 136. szám

»64, június 12, tOLXÄ MEGYÉI NÉPŰJSAÖ i határ őre Csúcsmunka a Herbáriában I A dombélen feltűnt egy--------------------------- ember sziu­l ettje. Csak a fekete alakot lehe­tett látni, amint ott fenn, a tetőn néhány pillanatra szoborszerű mozdulatlanságba merevedett. Az­tán megindult lefelé, a völgy al­jában hajladozó emberek felé. Odaköszönt, a hajdani dinsztreg- lama maradványaként két ujját a kalap széléhez emelve. — Megy a munka? — Megy, ha muszáj neki... Csi­náljuk. Merre járt már koránjá­ban? — Lent, a hegyháton. Elnéztem a kukoricások felé. — Hát arra mi újság? — Hm... A Laji Utasának ki­durrant a hátsó gumija. Ilyen hosszan-e — mutat a fokosának nyelén vagy negyven centis da­rabot. — Hát nem méreg az? Még három hónapja 'sincs, hogy új kül­sőket kapott, aztán már kitörött. Nem haszon az ilyen a szövetke­zetnek. — Nem bizony... Még ha nem kellene annyit utána járni, amíg kicserélik... A jövevény Gyula bácsi volt, a csősz. Arcát feketére égette a nap, a homloka közepéig. Onnan felfe­le fehér. Egy pillanatra leveszi kalapját, törli az izzadságcseppe- ket a rövidre nyírt, őszülő hajszá­lak közül. Kezében a cirádás sár­garéz fokos, trágyában érlelt, gesztenyeszínűvé barnult akácfa­nyéllel. Hogy irigyeltem ezt a fo­kost hajdan, gyerekkoromban, meg azt a tarisznyának is beillő pisztolytáskát, amely a vállára-ve­tett szíjon az oldalát verdeste. A pisztolytáska helyén most távcső tokja lóg: Fegyvernek most az is elegendő. Sőt, talán hatáso­sabb is annál. I Miért hatásosabb a táv­1----------------------------------- cső? M ert távolabbról is szemmel tud­ja követni a rosszban sántikálót. Nem kell kpvetni kőhajításnyi tá­volról, úgy, hogy közben észrevét­len maradjon. Még jó, hogy egyre kevesebb dolga akad, egyre keve­sebb a rosszban sántikáló, eny­veskezű ember. — Hogyan is van most a csősz- ködéssel, Gyula bácsi? — Most egy terményféle egy dűlőben van. Egyik-másik dűlő­ben napokon keresztül nem fordul meg teremtett lélek. Most legin­kább arra járnak, amerre a ku­korica. a cukorrépa, és általában, a kapások vannak. Aki gyalog jár, arra sincs különösebb gon­dom, leginkább csak a fogatosok- ra. No, ,nem mondom, hogy ki­mondottan csak ők a gyanúsak, de mivel kocsin járnak, könnyebben jönnek kísértésbe, hogy haza vi­gyenek néhány nyaláb lucernát, vagy ősszel egy zsákra való kuko­ricát. — Tévedés nem fordul elő? — Dehogynem. Az ősszel egyik vezetőségi tagot értem éppen tet­ten. Nem messze, mindjárt a falu alatt voltak a kukoricatáblák. Az út egyik oldalán a közös, a mási­kon a háztáji. Estefelé, már alko­nyaikor láttam, hogy zsákkal a vállán ballag kifelé. De nem a sa­játjába tért be. hanem a közösbe. Már majdnem tele volt a zsák­ja, .amikor ráköszöntem. — Jóestét. Hogy a fenébe té­vesztetted el a ,,házszámot?” A' közöst szeded, nem a háztájit... — Először mentegetőzött, kér­te, ne jelentsem be. Aztán fenye­getőzött, hogy így. meg úgy... De nem engedtem. Fogtam a zsákot, és bevittem. Rajta volt a neve, nem is tagadhatta. — Meg kellett fizetnie a kárté­rítést, és le is váltották. De az eset jó példa volt; azután már nem történt kukoricalopás. — És a múlt? — Az nem is volt olyan nagyon régi múlt. Amíg az átszervezés meg nem történt, állandóan vol­tak lopások. — A szükség vitte rá az embe­reket? — Nem nagyon mondhatnám. Ahány jómódú gazdát is rajtér­tem már... Képes volt megkaszál- ni a más rétjét, lucernáját, meg­szedni a veteményét, csak hogy addig ne fogyjon az övé. Néhány év — ugyancsak az átalakulás, és főleg ötvenhat — előtt meg éppen az volt a jelszó, hogy húsz kilóig szabad lopni. Nagyon sok ember­rel kellett megértetni ennek az ellenkezőjét. Volt, amikor majd­nem emberhalál lett a lopás vé­ge. — Hogyan?... Emberhalál? — Szólt az egyik gazda, hogy az országút n^ellett megkaszálták a lucernáját. Mondta, alighanem a szomszéd falubeliek voltak, már napok óta szállítanak ide, az ál­lomásra. — Jó — mondom —, majd meg­figyelem őket. Másnap hajnalban elhúzódtam az út szélén, egy kis akácosba. Egyszer csak hallom, zörög az úton egy kocsi. Kifordul a kanyarból, az út szélén megáll. A kocsis körülnéz, majd leszáll, előszedi a saroglyából a kaszát, neki a lucernának. Levágott jó- néhány villára valót. Gondoltam, most már jó lesz igazoltatni. Amint kilépek az útra, a lucer­nából is felugrik két alak, villá­val a kezében, és neki az atyafi­nak. Mire odarohantam, már ösz- szeesett. de még ott is ütötték. — Hé, megáll jatok! Térjetek, észre... — De az anyja erre-arra... Majd megtanulja, hogy ne nyúljon a máséhoz. — Nem úgy van az. Senki nem lehet a maga bírája. Mindenre megvan a törvény... — Az én földemen az én tör­vényem van — acsarkodóit a gazda, mert ő bújt meg az öccsé­vel, hogy elégtételt vegyen a tol­vajon. De annyira elvakultak, hogy ha nem érkezek oda idejé­ben, meg is ölik. Eltörték a kar­ját, a vállát, beverték a fejét. Igazságot akartak szolgáltatni a maguk sérelméért, és a végén ők kerültek bíróság elé. Farkasa volt egyik ember a másiknak. Az a néhány villa lucerna majdnem egy emberéletbe került. — No, isten áldjon öcsém, el­megyek a rétbe, megnézem, mit csinálnak a kertészetben a me­nyecskék — biccentette meg Gyu­la bácsi a kalapja szélét. — Nagy a határ, estig meg kell még egy­szer kerülnöm. | Ballagott tovább, k°-' tosan botozva a fokossal, amelyet én annyira irigyeltem gyermek­koromban. Aztán eltűnt egyik dombhajlatban, mintha csak el­nyelte volna a föld, a határ, amelytől elválaszthatatlan, im­már egy emberöltő óta. Bl. A tizenkétszeres élüzem Herbaria Gyógynövény Vállalat szék szárdi üzemében nyáron sok a munka. Megindult a gyógynövé nyék felvásárlása. A minőségi ellenőrzés után sok növény a rak tárba kerül. Az üzem a növények kilencven százalékát exportálja míg az anyarozsot és a csipkebogyót belföldön értékesíti. Felvé telünk a fűszermajoranna tisztítását ábrázolja, melyet Bihari Gá borné és Kovács Jánosné végez. Felkészítették a gépeket a nyári nagy munkákra Egy gépszemle tapasztalatai a Kanacsi Állami Gazdaságban* Vigasztalanul zuhog, de itt a Kanacsi Állami Gazdaságban mo­solygós, elégedett arcok fogadják az aranyat érő esőt. — Gyühet még egy-két napig — tódítják. — Mi rendben vagyunk — szögezik le végül. A gépszemlék utolsó akkordjára érkeztünk a gazdaság­ba június 9-én. Ez egybeesik a közlekedésrendészet által minden negyedévben rendszeresen meg­tartott gépszemlével. Ekkor ugyanis a szállító gépjárművek állapotát vizsgálják meg. A mun­kagépek vizsgálata már előbb megvolt. Élőször tehát erről ejtsünk néhány szót, bár a nyári és az őszi mező- gazdasági munkák sikeres lebo­nyolításában mindkettőnek igen fontos szerepe van. ( — A nyári betakarítási munka és az erőgépek felkészítése terv­szerűen halad — mondja Réczei Árpád, a gazdaság főmérnöke. — Magam is örömmel tapasz­taltam — szól közbe Major Lász­ló, a gazdaság főagronómusa, hogy a javítás minőségileg is megtelelő. Remélhetjük tehát, hogy öröm lesz dolgozni velük — teszi hoz­zá. S hogy nem szépítés mindez, alátámasztja ezt a véleményt az állami gazdaságok megyei köz­pontjától Gacsályi László főmér­nök és Csonka Károly, az igazga­tóság növénytermesztési főelő­adója. Bővebbet talán a szállítási esz­közökről, hiszen azok vizsgázta­tása folyik most. Egymás után fordulnak a bizottság elé a vonta­tók. pótkocsijukkal együtt. Fé­keznek, majd alapos műszaki vizsgálat után. legtöbbnél elhang­zik a vélemény: műszakilag rend­ben. Szükség is van a jó felkészülésre, hiszen a gépparknak nem kis szállítási feladatot kell megolda­nia. Ez egyben mutatja”— ha nem is részletezzük — a munka­gépek várható feladatát is. A gépeknek mintegy 150 vagon- nyi gabonát kell beszállítaniok. s 600—700 vagon abraktakarmányt hordanak szét a különböző tele­pekre. Az élőállat-elszállítás is legalább 150 vagont fesz ki egy évben. Több mint 200 vagonra te­hető a műtrágya-szállítási igény is. Nem kevés a rengeteg építő­anyag sem, amely a gazdaság fejlesztéséhez szükséges. Most épül egy 300-as tehén- és egy 100- as borjúistálló. De nem elhanya­golható a szőlő-gyümölcsös 80 vagonos szállítási igénye sem, amely néhány éven «belül 300 va­gonra nő. Ez utóbbinál azonban nem ánt a fenti szakemberek véleményét' megvizsgálni: Nem lénne-e érde­mes a Paksig vezető rossz utalj sürgősen megcsinálni. — Ezl \ ugyanis — mondja Gacsályi elv­társ — legalább 20—30 százalék­kal csökkentené a szállítási költ- ségeket­— Van többek között — teszi hozzá Réczei elvtárs — négy Cse­pel autónk, de a rossz út miatt nem tudjuk pótkocsival üzemel­tetni. A jó út a jobb kihasználást is segítené, de a rongálódásból adódó költségeket is csökkentené. Amit lehet, a gazdaság meg­tesz. Ezt szolgálja az új. szerviz- üzem is, amelyet július 11-én ad­nak át. A munkát itt kétműszakosra szervezik. Jelentős hozzájárulás lesz ez a géppark tartós üzemeltetéséhez, s ahhoz, hogy a kihasználás maxi-' mumát biztosítsák, a legsürge­tőbb munkák idején. Messze kanyarodtunk a gép­szemlétől igaz, de nem volt Hiába való, mert csak így érthető meg, miért okozott örömöt és megnyug- : vást a szemle utáni általános jó megállapítás. S ha a gazdaság gépkezelői, gépjárművezetői a balesetmegelőzési előírásoknak is eleget tesznek, akkor lesz igazán maradéktalan a nagy munkákra való felkészülés. (i—ej A tíztagú válogatócsoport tavaszi héricset válogat. A raktárban halmozódik fel a minőségileg ellenőrzött, megtisztított gyógynövény. Ezután már az értékesítésére kerül sor. Képünkön az üzem dolgozói a rakodást végzik. ”■*«. Zsiga M. riportja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom