Tolna Megyei Népújság, 1964. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-06 / 131. szám
1961. június 6. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAŐ 3 A tanácsi vállalatok múlt évi gazdálkodását értékelte a megyei tanács vb Tizenhárom évvel ezelőtt kezdték Pénteken ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága a szokásos munkarend szerint. Az ülésen részt vett a Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya képviseletében dr. Maróti János. A vb. elfogadta Szabópál Antal vb-elnök jelentését a feladatkörben tett intézkedésekről, és a lejárt határidejű vb-határozatok végrehajtásáról. Ezt követően a tanácsi vállalatok múlt évi gazdálkodásáról tanácskoztak. Ezzel kapcsolatban két beszámoló került előterjesztésre: az egyiket a megyei tanács vb pénzügyi osztálya nevében Vancsa Sándor osztályvezető, a másikat pedig a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatósága nevében Fü- zék Árpád fiókvezető terjesztette elő. A pénzügyi osztály beszámolójából egyebek közt kitűnt, hogy 1963-ban a megye területén a tanácsok irányítása alatt 23 vállalat működött, ebből 21 vállalat a megyei tanács, 2 pedig a városi tanács közvetlen irányítása alatt. A múlt évben végrehajtott iparátszervezés a tanácsi vállalat gazdálkodását is érintette mert a tégla ipari és húsipari vállalat év közben miniszteri irányítás alá került. Ugyanakkor a múlt év január elsejével önálló megyei hatáskörű vízművállalat alakult a volt szekszárdi Víz- és Csatornaművek vízműrészlegére alapozva. A vállalat egyéb részlegeit a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat üzemelteti tovább. Termelési, illetve áruforgalmi tervét a 23 tanácsi vállalat megyei szinten 6,1 százalékkal túlteljesítette, s ezzel a termelési érték meghaladta a háromnegyed milliárd forintot. A vállalatok munkája, gazdálkodása és elért eredményeik összességében kielégítő helyzetet mutatnak, bár mint a korábbi években, úgy tavaly is volt egy-két olyan vállalat, ahol a gazdálkodás több lényeges mutatója és az elért eredmény igen kedvezőtlenül alakult. Ilyen volt 1963-ban a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat, amely a korábbi években jól gazdálkodott, többszörös élüzem volt, valamint a Tanácsi Építőipari Vállalat. A beszámoló részletesen elemezte egyebek közt az önköltség alakulását. Az önköltség a könnyűiparban 1,9 százalékkal csökkent, az élelmiszeriparban 0,4 százalékkal növekedett, az építőiparban 5 százalékkal növekedett, a kereskedelemben 0,19 százalékkal csökkent, az egyéb vállalatoknál pedig 3,7 százalékkal csökkent. A vállalatok nettó nyereségi tervszámúkat megyei szinten 3,7 százalékkal túlteljesítették. A múlt évben hat vállalat nem teljesítette eredménytervét: a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat, az Építőanyagipari Vállalat, a Tamási Körzeti Sütőipari Vállalat, a Szeszipari Vállalat, a Tanácsi Építőipari Vállalat, valamint a Kéményseprő Vállalat. A napirendi pont vitáján részt vettek az egyes szakosztályvezetők, valamint a különféle érdekelt szervek képviselői. Felszólalt dr. Kelemen Sándor, az ipari osztály vezetője. Egyebek közt a Szikvíz- üzemi Vállalat üvegtöréseivel, a Patyolat Vállalat tervteljesítésével, sütőipari problémákkal és a szolgáltatási tervek teljesítésével foglalkozott. Papp József, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságának vezetőhelyettese a sütőgyárakkal kapcsolatos egyes problémákat említette meg. Dr. Szilcz Ákos megyei főügyész a társadalmi tulajdon védelmével, a kártérítési és fegyelmi eljárásokkal kapcsolatban felmerült problémákra reagált. Borbás István, a megyei tanács vb. tervosztályvezető főmérnöke a vállalatok készlet- gazdálkodásánál észlelt helytelen gyakorlatra hívta fel a figyelmet. Imre József, a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezető főmérnöke az építőipar anyagellátási nehézségeit elemezte. Elmondotta, hogy megfelelő országos intézkedésre lenne szükség annak érdekében, hogy jelentősen megjavuljon az építőipar anyag- ellátása. Évek óta gyakran felmerül ez a probléma, de lényeges intézkedés még mindig nem történt. Részt vett az ülésen és felszólalt Virág István, az MSZMP megyei bizottságának titkára. Felszólalásában a sütőipar koncentrálásával kapcsolatos problémákra hívta fel a figyelmet. A vita tanulságait Szabópál Antal, a megyei tanács vb-elnöke foglalta össze, összefoglalójában egyebek közt utalt a munkaszervezési és anyagellátási kérdésekre. Elmondotta, hogy az építőipar anyagellátásával kapcsolatban milyen országos szintű intézkedésekre került sor a közelmúltban. Ezután felhívta a figyelmet az egyes munkaterületeken lévő lehetőségek fokozottabb kihasználására. Végül különféle folyamatban lévő ügyekkel foglalkozott a végrehajtó' bizottság. Egyebek közt előterjesztésre került a mezőgazdasági és felvásárlási osztály jelentése az 1965—66. évi termelési, felvásárlási, beruházási és egyéb javaslatokkal kapcsolatban. Szerepelt az előterjesztett anyagban az idei gabonatároláshoz a szükség- raktárak biztosítása. Arany diplomás tsz-faß A Keszthelyi Agrártudományi Főiskola Tolnay-Knefély Ödönt, aki 50 évvel ezelőtt Keszthelyen szerzett oklevelet, aranydiplomával tüntette ki. Nevezett a tolnai Aranykalász Termelőszövetkezet tagja. I Rákonyoküiünk ésa virágát hullató akácfára. Genczler Ádám, a hőgyészi ktsz kitűnő szakmunkása visszaemlékezik arra, mikor, s ahogyan kezdték a munkát a szövetkezetben... — Csak a bizakodás tartotta bennünk a lelket, meg a hit. Hittük azt, hogy a szövetkezeti ipar előtt olyan lehetőségek vannak, amelyet kihasználatlanul hagyni halálos vétek volna. Közösen nagyobb produktumra vagyunk képesek. Nehéz, küzdelmes éveket hagytunk magunk mögött, ma már jobb, kényelmesebb és biztosabb is a munka. Mert ahogy kezdték, az kész hősköltemény. Szerszámjuk alig volt, úgy szaladgáltak hetedhét határba egy-egy alkatrészért, nyersanyagot, vasanyagot meg csak ritkán kaptak... Nem sokan kezdték vasas iparosok a szövetkezést, ezért is lett vegyes, több szakmát foglalkoztató szövetkezet közösségük... De megszerette a lakosság munkájukat, ezen keresztül a szövetkezetei is. — A lakosságnak tetszik a munkánk, jönnek is rendeléssel annyian, hogy még soha nem volt ennyi dolgunk. Már nincs munkahiány. Még az uborkaszezont is átvészeljük; mert tervszerűvé tettük a munkát. Nekünk nehezebb a dolgunk, mint az olyan szövetkezeteknek, ahol főleg hagy szériában termelnek. Egyedi, különleges a mi munkánk. Egy nap előfordul, hogy négy—ötféle szerkezetet kell javítanunk. Vaskerítést készíteni, motort szerelni, vízcsapot megjavítani, szőlőpermetező pumpáját igazítani, mind a lakatosok dolga. És akkor még itt van a motorszerelés! Jó hírük van a hőgyészi iparosoknak. Jól ismerik Genczlér Ádámot a környéken is. Közéleti ember, aktívan részt vesz a község fejlesztésében, véleményével, és két keze munkájával is. — Érthetetlen számunkra, hogy a szövetkezeti iparnak miért nem adják meg a terjeszkedés lehetőségét. A lakosság érdekében végezzük munkánkat. Azt akarjuk a jövőben, hogy ne legyen senkinek gond valami házbéli dolgot megjavíttatni. Sajnos azonban, nem kapunk se házat, se telket, hogy fejlődhessék szolgáltató hálózatunk. A tanácstól remélünk több segítséget... S tegyük hozzá: legalább olyan szívesen foglalkozzanak a hőgyészi ktsz tagjainak egyetemes gondjával a tanácsi községi és járási vezetők, mint ahogy ők a lakosság gondját, baját magukon viselik. Amíg mindezeket hallgatom, s vitatjuk a szövetkezeti ipar falusi munkájának lehetőségeit, vízvezetékszerelési és zárjavítási kéréssel érkezik két falusi ember. Genczler Ádám előjegyzi a munkát. I fl hőgyészi lakatos sszzear£ ember, Genczler Ádám mór túlnőtt a valamikori falusi kisiparosokon. Már nemcsak az egyéni üzlet — (kuncsaft) körben gondolkodik, s cselekszik, hanem egész községméretekben. S (alán ez adatja szájába azt a mondatot, hogy nem helyes a tanácsi ipar fejlesztése a községben, amikor a kisipari tevékenységnek — már szövetkezeti alapon — gazdag és eredményességről tanúskodó hagyományai vannak. Tizenhárom évvel ezelőtt kezdte a munkát a hőgyészi szövetkezetben, s azóta ő maga, de a mozgalom és a helybeli kis szövetkezet is változott. S ami egyik leglényegesebb: három ipari tanuló generáció hagyta már el keze alól a műhelyt. Talán ezért is tüntették ki nemrég a szövetkezeti ipar kiváló dolgozója jelyénnyel. az oklevél után. s ezért is érez olyan megbecsülést a faluban, és a szövetkezeti iparban egyaránt.-PjTábor épül a tüskei erdőben Gyakorlatlan turistának sem jelent komoly feladatot körbejárni a tüskei erdőt, aminek nevéhez éppen méretei miatt hozzá tartozik a „kis” jelző is. A tüskei kiserdő mindössze négy kilométernyi távolságban fekszik Dombóvár központjától és talán ez volt az egyik ok arra, hogy a dombóvári fiatalok terve itt nyerjen megvalósulást. Egyelőre még két épület emelkedik csupán az erdő közepén, de közülük az egyik teljesen kész, sőt a másik külső munkái is befejezést nyertek már. Ez a két épület lesz a tüskei tábor magja, a tervek szerint ezek mellé épül a többi. Az épületeken jelenleg is dolgoznak az Építőipari Ktsz KISZ-szervezetének tagjai Benke Rudolf irányításával. Az építkezést megelőző földmunkát például a dombóvári úttörőcsapatok • •• végezték el és az eddigi hozzávetőleges számítások szerint 120 ezer forint értékű társadalmi munka valósult meg a tüskei tábor építésénél. Az idén már nyaralás céljára is felhasználják a tábor első épületeit. Júliusban ötven fős turnusokban kisdobosok vesznek részt táborozáson. A későbbi tervek szerint ebben a táborban oldják meg a járás ifjúsági vezetőinek továbbképzését, a több napos tanácskozásokat, tapasztalatcseréket. Ennek érdekében a víkendházakat úgy építik, hogy hidegebb időben fűteni is lehessen bennük. A konyha és raktárépülethez féltetős étkezőhely csatlakozik. A tüskei tábor 12 víkendházra van tervezve, valamennyi felépítéséhez a járás községi tanácsainak segítségére is számítanak a fiatalok. Mindenfajta BÚTOR asztalos és kárpitos ipari javítást vállalja a Tolnai Asztalos Ktsz. Egyedi bútorok készítését saját vagy szövetkezeti minta szerint szintén vállaljuk. Megkeresések Asztalos Ktsz Tolna. Deák Ferenc u. 9. (228) Használt bútorait újjávarázsolja a Dunaíöldvári Faipari Ktsz. MINDENNEMŰ BŰTOR javítását, átalakítását, fényezést, festést, kiváló minőségben, rövid határidőre vállalunk! (2) P edagógusokat ünnepelünk: nevelőket, akik tiszta szívvel tanítják mindarra a tudományra fiainkat és lányainkat, melyre a jövő embereinek szüksége lesz. Amikor felhasználjuk ezt az alkalmat, hogy köszöntsük a tanítókat, tanárokat, nem árt felidéznünk a múltat, amikor elismerés és kitüntetés helyett gond és nyomorúság volt a nevelők mindennapi élete. Hajdanában nemcsak az elnyomott népnek volt keserű a sorsa. A mindennapi kenyérért folytatott verejtékes küzdelem kísérte a tanító életét is. — Hogyan lehet azt tőlem jó lélekkel követelni, hogy másfél száz gyereket hetenként harminc órán át tizenhatféle tantárgyból tanítsak — fakadt ki egykoron egy szegény tanító az egyházi iskola mindenható ura, a plébános úr előtt —, mikor az egész évi fizetésem alig megy fel nyomorult háromszáz forintra. Ebből tíz tagot számláló családom mellett ugyancsak meg nem hízom! — Hájszen — felelt rá a nem annyira szellemdús, mint inkább hajdús tréfálkozással a hájdús férfiú —, nem is a megbízásra van megbízatása barátom, hanem a tanításra. Minthogy pedig én jobban ráérek, hát a megbízást bízvást rámbízhatja. Meg aztán hát különben is, az agárnak és a tanítónak soha nem szabad, de meg nem is szokása meghíznia. A népet tanító ember lenézéséből fakadt a múlt század első feléből való keserű hangú versike, melynek szerzőjét nem ismerjük: Jaj, de szánom, jaj, de bánom, Hogy tanító lettem. Minden áldott nap a papom Lakik jól helyettem. Kiket a sors erre vete, Mind nyomorba esnek. Nincs itt másnak keresete, Csak a kötelesnek. Érdekes ezek után felidéznünk azt a hangot, ahogyan Petőfi és Jókai pápai diákoskodá- sának korában oktatták a tanulókat. Az egyik pápai profeszszor például egy lélegzetre ilyen mondatokat szokott volt mondani: „A szellem alanyiságának konkrét létezéséről alkotott fogalom feletti tárgyilagos eszA tanító krónikája mélkedés módosulásai a tiszta öntudatra jutott, s a külreható természeti tünemények befolyásai által nem zavart egyediség nyugodt bensejében, mint önálló, minden realitásból elkülön- zött fogalmak majd később, mint felismert képletek olyanokul jelenvén meg...” Ez még csak a fele volt a véget nem érő körmondatnak! Az alábbi versecske pedig érdekesen mutatja, hogy mj módon tanították az egykori iskolákban a kisgyermekeket az olvasás művészetére: Kis igényes egy punktummal: i. Kis igényes gdcsérfarkkal: r. Igényes a szára, jobbról a pofája: b. Hogyha aztán hátrafordul: d. Fejtetőn áll a kis asztal: k. Tekerődzik a kis kígyó: s. Kis karika két kis ponttal: ö. Ha lenyalod a két pontot: o lett. Kiharapod az oldalát: c. Szeme nő, oszt’ farkot ereszt: g. Püspök botja lelógátja: j. Hogyha majd az talpra áll: f. Rektor uram meggyfa-botja: l. Hátatokon összetörve: z. A múlt század vége felé azután a Parlament elé került a tanítóság nyomorúságának ügye, mikor is egy tanügybarát így emelte fel tiltakozó szavát: — Uraim, T. Ház! gondolják, meg kérem, hogy egy igen középszerű színész, az „Elveszett fiú,, című színdarabban, nem adná háromszor egymás után az iskolamester szerepét azon silány fizetésért, melyért azt ezer, meg ezer valóságos iskolamester, minden évben nem háromszor, de több, mint háromszáz- szor adni kénytelen, s miután a törvényhozó testület ez égető kérdést csak oly könnyen veszi, el kell ismernünk, hogy nagyon találóan travpstálta (tréfásan átköltötté — a szerk.) hazánk egyik ismert pedagógusa az ezerszer elcsépelt frázist, mindőn keserűen ekképp kiált fel: — Népnevelés, jöjjön el a te országgyűlésed! — És folyton igaz marad — folytatta tovább a tanügybarát. — a század szégyene ama, ezeréves közmondás, mely szerint: Gyűlölték azt az istenek. Kit tanítóvá tettenek! Azóta nagyot változott a világ, s ma, a pedagógusnapon a megbecsült nevelők felé száll köszönetünk és kívánunk további eredményes, jó munkát óvónőknek, tanítóknak, tanároknak egyaránt. RÉVÉSZ TIBOR
