Tolna Megyei Népújság, 1964. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-02 / 127. szám

4 TOLNA MEGYÉI NÍIPŰ.ISAŐ 1964. június 2; ünnepélyesen felavatták az értényi ifjúsági házat Három esztendővel ezelőtt szü­letett meg az elhatározás — Hor­tobágyi Klára. Bebesi József és Molnár Béla KISZ-tagoik ötlete alapján —. hogy Értényben a fa­lusi fiatalok felépítik saját ott­honukat. Erre igen alkalmasnak mutatkozott a termelőszövetkezet egyik régi raktárhelyisége. Az át­alakításban a falubelieknek nagy segítséget nyújtott a község ter­melőszövetkezetét patronáló Épí­téstudományi Intézet, amelynek kis2es tervező brigádja megter­vezte az ifjúsági ház átalakítását Százezer forint értékű társa­dalmi munkát végeztek az Építéstudományi Intézet tervezői, majd később villanyszerelői, bá­dogosai. asztalosai. üvegesei. Mintegy 20—25 községbeli fiatal is v állandóan dolgozott az ifjú­sági ház építésén, társadalmi munkában vettek részt a bon­tásban. a területrendezésben és takarításban. A KISZ Tolna me­gyei Bizottsága is 30 ezer forint segítséget nyújtott, az idén pe­dig a községi tanács 10 ezer fo­rintot szavazott meg az ijúsági ház céljaira. A közös összefogás és a lelkes munka eredménye nem váratott magára. Az elmúlt vasárnap megnyithatta kapuit az értényi ifjúsági ház. Az ünnepélyes átadáson Tóth József, a KISZ Tolna megyei Bi­zottságának első titkára a KISZ MB. nevében vette át az új lé­tesítményt. Az ünnepségen részt vett Szabó István, az MSZMP Tamási járási Bizottságának első titkára és Schiszler István, a ta­mási KISZ JB. titkára. Tóth József 300 főnyi közönség előtt méltatta az építésben részt vevők lelkes munkáját és azokat a körülményeket, amelyek lehe- 'tővé tették az ifjúsági ház fel­építését. A nap programját szín­vonalas kultúrműsor tette ele­venné. majd pedig a felavatást reggelig tartó bál követte. IX. — Nos, ha kedve van, holnapra szabadságot adok magának. Cana- veralban csak egy napi dolgom lesz, utána kirándulunk valahová a Csendes-óceán fölé. Persze, nem az és kis masinámmal, hanem egy akivel együtt szolgált és a viszont­látás örömére legalább tíz percig nagy lelkesedéssel veregették egy­más hátát. — Hát valóban nem nyírtak ki, öt'eg fiú? —' örvendezett az alezre­des. — A cirkusz vége felé az a hír érkezett rólad, hogy haleledelt azokat az elcivilesedő szemeidet..'! Késő délután volt. amikor a re­pülőgép alatt feltűntek a Mar- shall-szigetek... _ AGRIHAUNÁL MOZGALMAS A TENGER Watabu, a halász, gondosan el­rejtette csónakját és szapora, könnyű léptekkel felsietett a szírt- fok tetejére, Innen messzire látott és a látvány igazolta azt, amit reggel óta valamennyien sejtettek. Köröskörül épp úgy nyüzsögtek a tengeren azok a szürke acélha­jók, melyekhez hasonlók ilyen tömegben a japán katonákkal ér­keztek annak idején erre a vidék­re. Agrihau legalább negyven ki- sebb-nagyobb szigetből állt ugyan — egyik-másik jókorább zátony volt csupán —. de a hajók, amer­re a szem ellátott, mindenhol gyűrűbe fogták a szigeteket. Nem jöttek közel, de annak sem adták jelét, mintha távozni akartak vol­na. Watabu. és még néhány sziget­lakó, akik körülötte hasaltak a szírtfokon, tanácstalan volt. A NAPLÓBAN Együtt verekedtük végig az egész csendes-óceáni frontot. új fej eset kezdődik • • • A kocsolai ú.törők csapat- naplója az idegen olvasónak is sok mindent elárul a község­ben pajtások munkájáról, tervei­ről. szórakozásáról. A napló je­lenlegi krónikása Szenes Edit. pontosan vezeti az eseményekről szóló feljegyzéseket. Megalázhatok ezek között a tavalyi táborról szóló feljegyzé­sek. amikor is a kocsolaiak a Dana-kanyarban, Nóg.ádveröcén táboroztak. De nemcsak az ilyen kivételes napok emlékét őrzi a napló. hanem nyomot hagy benne minden kis hétköznapi KEPREGENYVALTdZAT' KOVÁCS SÁNDOR esemény is. egy egy történet, rö­vid feljegyzés formájában. A rendszeres örsi összejövetelekről, a szakpróbások szorgalmas készü­lődéséről híven képet ad. Persze az sem hiányozhat a kis könyv­ből, hogy Kovács Jolán, a Mátai Antal kulturális szemle megyei úítörőbsmutatóján szavala'ával csillebérci táborozást érdemelt ki. vagy az. hogy a kocsolai út- tötőlányók a megyei négytusa- versenyben az előkelő második helyezést érték el. A kocsolai pajtások egyébként az idén is táborozásra készülnek, a csapatnak fele 10 napos nyara­lásra készül Balatonudvariban. a dombóvári járás táborhelyén. Kardos György csapatvezető az érdeklődőknek arról is pontos számot tud adni. hányán dolgoz­nak a kocsolai gyerekek közül az ifjúsági mozgalomban. A felső­tagozatosok csaknem mind út­törők. de a kisebbek nagy része is kék kisdobos-nyakkendőt visel. * A naplóban a vasárnap délelőtti események rögzítésével új fejezel kezdődik. Ekkor ugyanis csapat­ünnepségen a kocsolai úttörő­csapatnak Tóth József elvtárs. a \ KISZ Tolna megyei Bizottságá- . vak első titkára átnyújtotta 'a KISZ Központi Bizot ságá- 1 r.ak — a legjobb megyei úttörő­csapatnak kijáró — vörös selyem- i zászlaját... katonai géppel. A maga Francis Smith alezredese is ott lesz. Ha nincs különb dolga, eljöhet ve­lünk. Járt már a Csendes-óceán fölött, nem igaz? — Két évig verekedtem ott a jap-okkal. mr. Brand! — Nahát, legalább viszontlátja egykori működésének színhelyét. Eljön? — örömest! De akkor hogy in­tézkedjem egy új rádiós felvétele ügyében? Hosszabb úton nem nél­külözhetjük a rádióst és a minap épp összeakadtam egy volt bajtár­sammal. aki használható lenne erre a célra... — Hogy használható, azt elhi­szem. De megbízható-e? Nem vö­rös? — Felelek érte! Együtt vereked­tük végig az egész csendes-óceáni frontot. Brand elgondolkozott. — Tudja"mit? — mondta végül. — Canaveralból küldessen miss Ringnék egy rádiogrammot, hogy vegye fel azt az embert. Maga meg majd begyakoroltatja, hogy ha visszamegyünk. Rendben? — Teljesen rendben van, mr. Brand! Cape Canaveralban nem időz­tek sokáig. Alig harminchat órá­val később a milliomos, Fred Per­kins és egy öttagú katonai bizott­ság a legújabb sugárhajtású har­cigépek egyikével száguldott a Csendes-óceán fölött a Marshall- szigetek irányába. Fred Perkinst mindenki örömmel fogadta. Fran­cis Smith valóban az a tiszt volt, csináltak belőled a japánok! — Nálunk meg azt beszélték, hogy te fogságba kerültél, kitöm­tek és a császári palotában a fia­tal testőrjelöltek rajtad gyakorol­ták a harakirit — kedélyeskedett viszonzásul Perkins. — Vízre szálljunk? — kérdezte az egyik öreg, de olyan hangon, mely már maga is várta az eluta­sítást. — Ha a katonák itt vannak, nem lehet halászni! — idézte a régi tapasztalatokat egy másik. Watabu szemvillanásnyi idő alatt talpon volt, és rohant fel a szírtre. Azután a közös élményeket ke­rítették sorra. A velük utazók legalább ezer kilométeren át nem juthattak szóhoz a sok „Etnlékszel még...” és „Tudod, amikor...”, kez­detű mondattól. Természetesen mindenre emlékeztek és minden­ről tudtak. A hawaii üzemanyag­felvétel után azonban az alezre­des úgy vélekedett hogy: — Nemsokára olyasvalamit látsz majd, pajtás, melyhez hasonlón tudom, régóta nem legeltetted — És ha nem halászunk? — Válaszolni sem kellett. A szi­geteken kevés volt az élelem és közeledett az esős évszakra szánt halmennyiség szárításának ideje. Ha nem halásznak éhenhalnak. Ezt mindnyájan tudják jól. Francis .Smith alezredes utasí­tására a bombázó repülőgép szé­les sugarú kört írt le. fFolytatjuk) hadihajo lűAQseur NEM ADHATNAK SIGNUM LAUD 1ST • NA, JŐT- róói VAGY MARADTOK, VAGY M!fSHE? HEM > ^SZERETNÉK KÉSÉSSEL INDULNI... ____ B UNKO MEGHATOTTAM NÉZI A GYÖNYÖRŰ CIRKÁLÓT, TI APÓ A CSOOAlATTÓt ÉG T/SITE LETTŐL REMEGŐ HANGON MEGSZÓLAL... WJSl PERC MÚLVA A „BALMORAL NEVŰ SOR­HAJÓ, ŐFELSÉGE KELETI FLOTTÁJÁNAK EGYIK LEGMODERNEBB CIRKÁLÓJA TELJES GŐZ­ZEL ELINDUL A RÉSZ VÉNY TÁRSASÁGGÁ L A MALAKKA SZOROS FELÉ... .....

Next

/
Oldalképek
Tartalom