Tolna Megyei Népújság, 1964. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-04 / 129. szám

1964. június 4. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAÖ 3 Családi ház, vagy társasház? örvendetes jelenség, hogy egy­re többen vállalkoznak arra, hogy házat építenek. Megtakarított pénzüket — rendszerint kiegészít­ve OTP-kölcsönnel — lakásépítés­re fordítják. Államunk évente milliárdokat költ lakásépítésre, azonban csak állami erőből az évek óta meglévő és évente csak kis mértékben csökkenő lakás-ne­hézségeket megoldani nem lehet. Az utóbbi négy esztendőben ke­reken százhetvenezer lakás épült magánerőből, ezeknek közel fele OTP-kölcsönnel. Az így felépült lakások túlnyo­mó - többsége kertes családi ház. Ma azonban — főként városod­ban — egyre több nehézséggel ta­lálkoznak azok az építkezni szán­dékozók, akik ilyen házat akar­nak építeni. Vagy nem is sikerül telket kapniok, vagy ha igen, csak a városok peremterületein. Sokan méltatlankodnak ezen, hisz van­nak még beépítetlen részek a belső területeken is, azonban eze­ket az illetékes hatóságok fenn­tartják vagy állami bérházépítke­zésekre, szövetkezeti lakásépítés­re, vagy pedig társasházaknak. Azok, akik társasházat akarnak építeni, előnyben részesülnek az OTP-nél is. Magasabb összegű kölcsönt kaphatnak. Miért ösztönzik az építkezni akarókat arra, hogy családi ház helyett fogjanak össze társasház­építésére? Amikor tudott dolog, hogy családi házban lakni kényel­mesebb, előnyösebb, és ha valaki megtakarít — vagy részben utó­lag. részletekben kifizet — száz— százötvenezer forintot, jogosult arra, hogy önálló, bekerített, ker­tes családi házban lakjon. Persze, mi sem könnyebb, mint kijelenteni: a társasház olcsóbb, építése gazdaságosabb, a városia­sodás új követelményeket tá­maszt a lakásépítkezéssel szem­ben is. Az emberek nagy része azonban önálló otthonra vágyik. Ma azonban nem ugyanaz a kö­vetelmény a lakás iránt, mint né­hány évtizeddel, mondjuk ötven, száz évvel ezelőtt. Az akkori igé­nyeket tökéletesen kielégítette az a lakóház, amelyikben kényelme­sen elfért egy család, kertje volt, be volt kerítve, és olyan út veze­tett hozzá, amelyiken gyalog, vagy lovas kocsival meg lehetett köze­líteni. A villanyvilágítás is száza­dunk technikai vívmánya, tehát a villamos energia eljuttatása a la­kásba és az utcák kivilágítása is csak néhány évtizede igény. Ma tehát kell a modern lakáshoz vil­lanyáram, mégpedig lehetőleg há­rom fázisos, hogy lehessen hasz­nálni nagyobb energiaigényű ház­tartási készülékeket. Aztán vízve­zeték, lehetőleg bent a lakásban. Ha már víz van, kell a csatorná­zás is. Lehetőleg, jó, aszfalt, vagy betonút vezessen a lakáshoz, hi­szen rohamosan nő a magánau­tók, motorkerékpárok száma és a tervek szerint az elkövetkezendő tíz—tizenöt évben több, mint tíz­szeresére nő a magánkézben lévő személyautó-állomány. Ki lehet-e elégíteni ezeket az igényeket — a már jórészt ma is meglévő­ket — az önálló családi házaknál? — Mert modem, a mai követel­ményeknek megfelelően otthonná csak ez esetben válhat a lakóház. Talán nem is szorul bővebb bi­zonyításra, hogy egyelőre nem. A közművesítési költségek ugyanis a társadalmat terhelik és ezek — éppen a technikai haladás követ­keztében növekvő igények miatt — egyre nagyobbak lesznek. Ma az úgynevezett gazdatelkes telepí­tésnél a közművesítési költségek elérik a családiház-építés alap­költségének a szintjét, tehát — egy két—három szobás, összkom­fortos családi háznál ugyanannyi­ba — 150—160 ezer forintba kerül a közművesítés, mint amennyibe a ház felépítése a telekkel együtt. Ugyanezek a költségek — tehát a víz-, villany-, csatorna- és útháló­zat, parkosítás, stb. — az állami bérházépítkezésnél egy lakásra vetítve csak harmadennyit, mint­egy ötvenezer forintot tesznek ki, társasházaknál 60—70 ezret. De az előbbi felsorolás, a mo­dern lakással szemben támasztott igényeket tekintve, korántsem tel­jes. A lakóterületre üzlethálózat kell, lehetőleg szaküzletek, ame­lyek közel vannak a lakáshoz. Szükség van iskolára, orvosi ren­delőre, kisvendéglőre, férfi, és női fodrászüzletre, stb. És tekint­sünk megint egy kicsit a jövőbe is, hiszen mindezek már mai igé­nyek, lakást pedig évtizedekre építünk. Maholnap már a telefon is szükséges kelléke lesz a lakás­nak. közvéleménykutatás módszer. Gazdaságossága, éber ellenőrzéssel, megfelelő irányítás­sal fokozható. Bonyhád. Petőfi Tsz: Az Itatá­sos borjúnevelést tíz éve alkal­mazzuk. Nagy megtakarítás mel­lett jobb borjakat nevelünk, mint .szoptatással. 1963-ban egy borjú felneveléséhez 276 liter teljes és 555 liter fölözött tejet használ­tunk fel. napi 90 dekás átlagos súlygyarapodást értünk el. Ezzel a borjú'nevelési formával kizáró­lag ott érdemes foglalkozni, ahol a tsz rátermett és lelkiismeretes tagokat tud „beállítani”, mert ellenkező esetben sok az elhul­lás és az eredmények rosszak. Tamási. Vörös Szikra Tsz: 1956 óta alkalmazzuk az itatásos borjú­nevelést. A teljes és fölözött tej arányának több variációját pró­báltuk ki azóta. Az elért ered­mények jók. biztatóak. A borjú- nevelést továbbra is ezzel a mód- , szerrel kívánjuk megoldani. Tamási. Széchenyi Tsz: A hi- deglevégős szénarzárító-berende- zések használatával több féle előny biztosítható. A területről gyorsabban lekerül a lucerna, kaszálás után két nappal kaza- lozni lehet. így a következő ter­més növekedését nem akadá­lyozza. A gyors betakarítás ered­ménye. hogy a levélzet teljes egé­szében megmarad a száron. Na­gyobb a karotin- és a fehérje- tartalom. Kocsola. Vörös Csillag Tsz: A megadott terv szerint épített be­rendezést tavaly üzemeltettük először. A szárítás kitűnően si­került a széna minősége kiváló volt. Zomba. Parasztbecsület Tsz: A koptatott cukorrépa-vetőmag ná lünk bevált. Tavaly könnyű nö­vényápolás. magas termés kö­vette. A koptatott mag kelés: ereje jobb. a növény fejlődése gyorsabb, egyenletesebb. Dombóvár. Alkotmány Tsz: A termelőszövetkezetek gépesítésével kapcsolatban sok tapasztalatunk nincs, de azt már kiszámítottuk, hogy a tulajdonunkban lévő öt erőgéppel 25—30 százalékkal ol­csóbban üzemelünk, mint a gép­állomási gépekkel. Nagyon ki­fizetődő a saját kombájn, siló­kombájn, nemcsak azért, mert olcsóbb az üzemeltetésük hanem azért is. mert mindenkor rendel­kezésre állnak. Nyilvánvaló, hogy nemcsak a szűkebb értelemben vett közmű­vesítés, hanem a bolthálózat, szol­gáltató hálózat kiépítése is sokba kerül, emellett az ilyen üzletek, üzemek optimális kihasználása nem biztosítható a családi házas beépítésű területeken. Tehát, ha ezeket üzemeltetik, az gyakran rá­fizetéses. A mai igényeket tehát tökéle­tesen kielégíteni nem lehet a régi telepítési megoldásokkal, még ak­kor sem, ha a társadalom vállalja a közművesítés, a kommunális el­látás megszervezésével járó nagy terheket. És ma még nem is tud­hatjuk, hogy a következő évtize­dekben milyen új igények jelent­keznek, annyi azonban bizonyos, hogy ezek olyan természetűek lesznek, amelyeket sokkal gazda­ságosabban lehet kielégíteni az intenzíven beépített területeken. De nemcsak a társadalom által viselendő költségekről van szó. Maga az építkezés is olcsóbb a társasházaknál Egy családi házhoz 120—150 négy­szögöl telek kell. Ez esetben nem sok hely jut a kertnek, tehát a „gazdatelkes” ház, mint intenzív mikro-gazdaság, elhanyagolható. Egyébként is a mezőgazdaságnál sem a jelenlegi állapotokat kell összehasonlítási alapul venni, hi­szen néhány év múlva sokkal fej­lettebb lesz mezőgazdaságunk a mainál és a házikert semmi esetre sem produkálhat többet, mint a korszerű, belterjes mezőgazdasági nagyüzem ugyanakkora területen. Ha tehát indokolatlanul több tíz­ezer holddal csökkentik a mező- gazdasági területet, ez termés- kiesést okoz. Ugyanezen a 120—150 öles tel­ken fel lehet építeni egy hatlaká­sos társasházat is, tehát a telek­igény egyhatoda a családi házé­nak. A társasháznál egy-egy la­káshoz kevesebb építőanyag, munka kell. Alkalmazhatók a kor­szerű szerkezetek, építőanyagok, a korszerű technológia. Ma a társasház-építés kezdeti stádiumban van. Egyrészt nem eléggé ismerik e lehetőséget az építkezni szándékozók, másrészt, az építőipar — a szövetkezeti ipar, mert ennek a feladata a lakosság építkezési igényeinek kielégítése — nincs kellően felkészülve. Az első társasházak épülnek most Szekszárdon és a megye néhány járási székhelyén és már maga az indulás is eléggé nehézkes volt. A szekszárdi társasház-építtetők alig találtak kivitelezőt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy le kell mondanunk erről az építkezési módszerről, le kell mondanunk népszerűsítéséről. Teljes mértékben indokolt, hogy a város — és a nagyobb közsé­gek — rendezési, beépítési tervei­ben nagy hely jut a társasház­építésnek és a leendő társasházak helyét a városközponthoz köze­lebb fekvő területeken jelölik ki. Szekszárdon egyelőre a Polláck Mihály utcában épül társasház, a Kadarka utca fölött jelöltek ki helyet egy társasház-csoportnak, és többek közt a városnak a kór­háztól délre eső részén is épülnek társasházak. Itt kialakítanak úgy­nevezett szőnyegházas települést is, amelynél — noha egyszintes házakról van szó — szintén jobb a területkihasználás, mint a kü­lönálló családi házaknál. A táv­lati tervekben a város külső ré­szén helyezik el a családi háza­kat. A szövetkezeti építőipar fel­adata, hogy gyorsan felkészüljön a többszintes lakóházak építésére, hiszen szükségszerű, — és a té­nyek ismeretében bizonyára az építkezni szándékozók egyre na­gyobb része is megérti ezt — az | igények növekedése a társasházak iránt. 1 J. J. ts)eúew úr majd kérvényt ír. I A lehúzott ablak mel.lf5“ 1------------------------------------- is fül­l edtnek tűnt a levegő az elsőosz­tályú fülkében. A vonat zakatolva rohant sin útján egyet-egyet füty- tyentve minden szemafornak. A kisebb állomásokon nem állt meg, így az utazást kényelmesnek érez­te Josef Weber úr is. Ott állt kis­sé kikönyökölve a fülke ablaká­ban és szemével a tájat simogatta. Láthatóan teljesen átadta magát ennek az élvezetnek, habár az elé­je tárulkozó világ sokak vélemé­nye szerint nem különlegesen szép. Persze a dunántúli dombok imá­dói fordítva esküsznek. Weber úr elmélyült a szemlélő­désben, tekintete befogta a dom­bokkal ölelkező síkságot: amelyet egy keskeny folyócska ezüstös csíkja osztott meg. A híd elrohanó vastraverzei után a város tűnt fel, amely házait egyenletesen szórta el a síkságon és szőlővel borított domboldalakon. A vonat fékezett és Weber úr most már az idegen arcokat fi­gyelte, amelyek a türelmetlen igyekvésben azt fürkészték, hol lehet előbb felkapaszkodni a sze­relvényre. Idegenek voltak ezek az emberek, mert azoknak kellett lenniük hiszen Weber úr nem járt ezen a vidéken közel húsz eszten­deje. Mégis néhány közülük is­merősnek tűnt, néhányról úgy rémlett, mintha valamikor már látta volna őket. Ezt a gondolatát vissza fordulva a fülke belseje felé ki is fejtette, de aztán mindjárt önmaga cáfola­tát adta, „hiszen az a fiú még ti­zennyolc éves sincs, én meg annál régebben elmentem innen mint ő született. Persze azért ismerősnek tűnhet. Talán az apja...?” I A szerelvény megrándult, !-------------------------— a forgalmis­t a magasra emelte a zöld indítót. Apró szusszanásokkal préselte ki az első gőzgomolyagokat magából a mozdony, aztán a sorompót kö­vetően egyre gyorsabb sebességre kapcsolt. Weber úr ismét kikönyökölt az ablakon kigombolt barna neylon inge mögé befurakodott a szél. Címkékkel teleragasztott bőrönd­je mellett a fogason ott lógott kis­sé furcsa szabású felöltője, amely azonnal elárulta a külföldit. A be­szédje után talán senki sem gon­dolt volna arra, hogy Weber úr külföldi, hiszen alig észrevehető idegenséggel, de pontosan fogal­mazott, ejtette ki a magyar sza­vakat. Visszafordult az ablakból, s mi­közben fehér zsebkendőjével meg­törölte kissé izzadó tarkóját a gaz­dagnak ígérkező termésről szólt egy-két elismerő szót. Beszédébe, amikor az időjárásról beszélt, be­csúszott a „nálunk” szó. Amikor ezen rajta kapta magát egy kissé elmosolyodott, aztán nem javította ki magát, mert az eltelt majd két évtized ellenére most itthon érezte magát. I A következő állomástól 1--------------------------- kezdve, mar a z itt élő rokonokról beszélt, az unokákról, meg arról, hogy az ő szakmája itthon is biztos kenyeret ad. „Odakint nem tudtam gyöke­ret verni” — mondta aztán újabb hallgatásba burkolózott. Nézte a tájat, a zölden hullámzó búzaföldeket, amelyek a látóhatár szélén húzódó országúiig nyújtóz­kodtak és ahol kerek lombú eper­fák álltak őrt, hogy fel ne fussa­nak a hegyre, ahol szőlők sejtették magukat a kékes távolban. A sín mellett a vonattal szemben szekér zörgött el, gazdája homlokára tol­ta a kalapot, amíg egy pillanatra felnézett a tova rohanó acélkere­kekre. Weber úr ismét leült, képeket mutatott, mosolygó gyerekekét, „Ez meg a fiam, mellette a me­nyem. Nagyon jól éreztem maga­mat náluk egy hótjg. Most csak felszaladtam Budapestre, megnéz­ni azt a helyet ahol a szakmámat szereztem. Nem ismertem meg a környéket. És csak egy öreg mun­kás emlékezett arra a kis műhely­re amit én kerestem.” I A zakatolást e§y ideis '■--------------------------- nem szakí­t otta meg beszélgetés. Aztán kér­dés következett: „Mit gondol haza jöhetek ennyi idő után?” De az­tán választ nem is várt, egy pil­lantást vetett fia és családja fény­képeire, aztán mintha önmagát bíztatná mondta: „Igen kérvényt fogok írni és ha most el is utazok, vissza fogok jönni végérvényesen hiszen Wéber József vagyok és tu­lajdonképpen...” Az állomáson kezet szorítottunk. „Viszontlátásra — mondta — haza megyek a fiamhoz, már biztos vár­nak...” V. M. Tanfolyam szb-titkárok és bizalmiak részére A közalkalmazottak Szakszer­vezetének megyei bizottsága jú­nius 10-e és 20-a között Siófokon háromszor háromnapos tovább­képző tanfolyamot szervez az szb-titlcárok, majd a szakszerve­zeti bizalmik részére. A tanfolyam ideje alatt közpon­ti és megyei vezetők tartanak előadásokat. A tanácsok előtt ál­ló feladatok címmel Szabópál An­tal, a megyei tanács vb-elnöke. A nemzetközi helyzetről K. Balog János, az MSZMP megyebizott­ságának előadója, dr. Szilcz Ákos megyei főügyész A szakszerveze­tek közreműködése a legíontos- sabb törvényességi feladatok vég­rehajtásában címmel tart elő­adást. A hallgatók tájékoztatást kapnak az szb-titkárok és bizal­miak feladatairól, a szakszerve­zetek szakmaközi tevékenységé­ről és szociális kérdésekről, szak- szervezeti vezetők előadásában. A három turnusban megszer­vezett tanfolyamon összesen 100 szb-titkár, illetve bizalmi vesz részt. MIT KTL TUDNI a nemzetközi gépjárművezetői igazolványok cseréjéről A nemzetközi gépjárművezetői igazolványokkal sok probléma adódik napjainkban. Ezért rövi­den ismertetjük a leglényegesebb tudnivalókat. — Ilyet — június 10-én lép életbe a rendelkezés —, egyenlőre azok kaphatnák, akik érvényes útlevéllel rendelkeznek, tehát már mehetnek is külföldre. A többi kérelmező is megkapja ezt az ősz folyamán, de egyelőre munkatorlódás miatt a megyei közlekedésrendészeti osztály e leg­sürgősebb kérelmekel tudja elin­tézni. Azt is tudni kell, hogy a genfi egyezményhez csatlakozó álla- 1 mok területére gépjárművel utá­zóknál a hazai jogosítvány kicse­réléséről van szó, amely érvényes lesz majd a belföldi közlekedésben is. Azok, akik a párizsi szerző­déshez csatlakozó országokba akarnak utazni, csak kiegészítést kapnak a hazaihoz, tehát nem csere — és az csak egy évig ér­vényes. Eltérés a gépjárműveze­tők érdekében az, hogy ezt az en­gedélyezést nem Budapesten az Autóklub, hanem a megyei rend­őrfőkapitányság közlekedésren­dészeti osztálya adja. A két egyezményhez csatlakozó orszá­gok ismertetését — a rendelkezés úgyis június 10-ével lép hatály­ba — későbbiekben adjuk meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom