Tolna Megyei Népújság, 1964. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-21 / 144. szám
a TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. június 21. AMÍG mi alszunk... Ha beköszönt az éjszaka, Európa sok száz millió lakosa nyugodni tér, alszik. A Föld túlsó felén ezekben az órákban süt a Nap, népesek az utcák és a munkahelyek. Egy alvó kontinens nyugalma nagyon viszonylagos. Az emberek — többségükben — nem közlekednek, nem dolgoznak, nem „mozognak”. De a szívük ver, a tü- 'dejük lélegzik, agysejtjeík álomképeket vetítenek az emlékezet láthatatlan vásznára. Az ember pihen, szervezete azonban csupa mozgás. A kőszikla egy helyen áll esetleg évmilliárdok óta, de atomjaiban szüntelenül bonyolult mozgások vihar- zanak. A kő — vagy például a fa, a fém, az' üveg — olyan anyag, amelynek viszonylagos külső mozdulatlansága szembeszökő; „alvó kontinensek” az anyag végtelen birodalmában. KIVÉTEL VAGY SZABÁLY? Az ókorban is voltak bölcsek, . akik a pantha rhei (minden folyik, vagy mozog) elvét hirdették. Mások azonban azt állították. hogy a testek természetes állapota a nyugalom, és csak alkalmilag, kivételesen kerülnek mozgásba. Ezt az utóbbi, helytelen elképzelést karolta fel a kereszténység. A teremtés-legenda erősítésére használták fel a mozdulatlan anyagról szóló tanítást, mondván: a csillagok járásához, az élet keletkezéséhez egyaránt szükség volt természetfölötti beavatkozásra. Másfél ezer évig uralkodott a hit, akkor- kezdődött a tudás. Kopernikusz,». Kepler, Galilei és mások feltárták az égi és földi testek mozgásait törvényeit. Elhallgatni már nem lehetett, de az egyházi tanításokkal ellenkező igazságokat hirdetni: a Föld mozog, a testek természetes állapoM •• REJTŐ JENŐ' KÍPREGÉNYVÁLTOZAT* KOVÁCS SÁNDOR ta a mozgás — ez nehéz feladat volt! Még évszázadok múltak el; tisztázódott az elektromosság, a fény, a hő, a hang sok problémája. A részletismeretek bővültek, a dialektikus materializmus pedig megfogalmazta a természet egyik legfontosabb törvényét: anyag és mozgás felbonthatatlan egységét alkot, az anyag létezési formája a mozgás. „VADREGÉNYES VILÁG” Az ingalengés is. az emberiség története is mozgás, de nem egyenrangúak, az utóbbi magasabb rendű Ha valakiről azt mondom: „házban lakik”, keveset tudok róla. De ha ezt mondom: „szegedi ember”, egyszeriben megtudom róla a következőket: Magyar- országon él. városban, lakóházban lakik. A mozgás magasabb formái tartalmazzák az alacsonyabbakat. Ha egy élőlényt így jelölök meg: „ember”, létezéséből kifejezhetem az összes lényeges mozgásformákat. Helyváltoztatásra képes (mechanika), atomokból áll (fizika), vegyi folyamatok zajlanak le a szervezetében (kémia), szerves élőlény (biológia), végül; történettel bíró közösség tagja (társadalmi mozgásforma). Az anyag sokféle megnyilvánulási formája önmagában is bizonyítja: sokféle mozgás létezik. Hol tartunk ma? Lezártak-e a mozgásból szóló ismereteink? Nem. Marx György. Kossüth- díjas professzor írja. hogy századunk elején feltárult „az atom- szerkezet vadregényés világa” és a lezártság helyett „az atommag kapuján át a tudós az elemi részek őserdejébe jutott”. Mivel az anyag örök és kimeríthetetlen. a tőle elválaszthatatlan mozgás megismerésének sincs határa. • A földön egy kavics hever, mellette hangya mászik: egyik élettelen, a másik él. Elképzelhető-e — kérdik kárörvendően a materializmus ellenfelei —. hogv a hangya a kavicsból keletkezett? Maga a kérdés durva egyszerűsítés; a tudomány, de még a józan ész sem ilyen szinten foglalkozik ezzel a bonyolult problémával HATÁRESET: A VÍRUS Az influenzától a gyermek- bénulásig sokféle súlyos betegséget okoznak a legerősebb mikroszkóppal sem látható, parányi vírusok. Talán különösen hangzik, de nem könnyű megmondani : élőlények-e? (Folytatjuk) Emlékszem, akkor hetekig úgy járt, mint egy álomkóros. A gyárba nem ment vissza — biztosan szégyellte magát. Egyszer a kocsmában, akadtam rá, csúnyán el volt ázva. Haza akartam vinni, de nem jött, sőt ordítozni kezdett velem, hogy szétveri a fejét az olyan taknyos csavargónak, mint én, aki őt macerálja. Nem sértődtem meg, mert tudtam, mi a baja, hanem nagyon értett a nők nyelvén. Bálokba, mulatságokba mindig magával vitt és bárhová mentünk. neki mindenhol voltak ismerősei. • Irigyéltem mert mindig simán föltalálta magát; olyan könnyen ismerkedett lányokkal. hogy nekem leesett az állam. Próbáltam ellesni. hogyan csinálja, de sosem tudtam utánozni. Olyan egyszerűen és nyugodtan szólította meg a lányokat. mintha tüzet kért volna. vártam egy kicsit. Annyira „ki volt”, hogy hamarosan megfeledkezett a haragjáról. Később maga támolygott az asztalomhoz, leesett mellém egy székre, és hosz- szan, össze-vissza kacskaringózva elmondta, ami a lelkét marta. Akkor vittem hozzánk és lefektettem. Reggel azt mondtam neki: — Gyere a bányába dolgozni, nagy szükség van ott az olyan belevaló gyerekre, mint te vagy. Mindjárt be is vittem a felvételi irodára és a következő héten már együtt dolgoztunk. Amint mondtam, az ón csillésem lett Ment is a munka, nem volt semmi hiba. mert szeretett dolgozni és bírta is a munkát. Jól megértettük egymást. Később azért mégis észrevettem, hogy bántja valami. Ha éppen olyankor szóltam neki, hogy ezt, vagy azt tegye, amikor valaki a közelünkben volt. akkor megsértődött. félnapokig nem válaszolt, hiába beszéltem hozzá. Lassan megszoktam, hogy ha kívülünk más is volt a közelben, akkor semmilyen utasítást nem adtam neki a munkára, pedig mégiscsak én voltam a vájár, őszintén megmondva, kezdtem már kicsit únni a dolgot. Minek viselkedik úgy ez a Feri, mint egy sértett anyacsászárnő — gondoltam —. mintha én tehetnék arról, hogy ki tették a katonaságtól, és nekem csillézik. Abban a percben, ahogy feljöttünk a bányából, egy csapásra megváltozott minden. Eszébe sem jutott féltékenykedni vagy sértődni. A föld felett ő parancsolt. Jóképű gyerek volt, és főképpen Mire én egy bálban szétnéztem, neki már volt partnere és akármilyen lányokkal szóba sem állt... Egyszer én is megpróbáltam ilyen vagányul ismerkedni, de olyan zavarba jöttem, hogy a hangom rekedt lett. A kislány gyanakodva nézett rám — pedig előtte szemeztünk —. és faképnél hagyott. Úgy látszik, van abban valami, hogy a nők a beleménős fiúkat szeretik... ötvenhárom őszén egy szombat délután azzal állított be hozzám' Feri. hogy menjek Vele a szomszéd faluba, ő ott udvarol egy lánynak. Visszafelé jövet bemegyünk majd a városba és ott majd csak akad valami nekem\ is... Mivel más dolgom nem volt. elmentem vele, A lány. akihez mentünk, igazán csinos volt. Marikának hívták. A szülők úgy fogadták Ferit. mintha már biztos vőjelölt- jük lenne. Sőt később — mivel ketten jöttünk — el is mentek hazulról. Én egyre kutyábbul éreztem magamat. Míg a lány szülei odahaza voltak, az öreggel beszélgettem. de amikor hármasban maradtunk, világossá vált. hogy felesleges vagyok. Eiik lékszem. olyan dühös voltam Ferire, hogy neki tudtam volna menni. Mi a csodának hozoif magával? Egyszer csak a lány kisomfordált a szobából, Feri meg szó nélkül utána. Csóko- lózni mehettek a kertbe vagy valahová. Ezzel azután betelt a mérték. Ök engem levegőnek, taknyos kölyöknek. vagy minek néznek, akinek az orra előtt nyugodtan lehet . szerelmeskedni, Felálltam és menni készültem. Abban a pillanatban kopogást hallok. Egy lány lépett a szobába, lassan ügyetlenül húzta be maga után az ajtót. Nagy zavarban kérdezte; hol van Marika, a barátnője. aki valamilyen horgolgsi mintát ígért neki. Fogalmam sem volt, mit mondhatok. ezért válasz helyett nagyokat nyögtem. A kislány leült a dívány sarkára, Tizen- négy-tizenöt év körülinek néztem. Arra már nem is emlékszem. milyennek láttam, csak az él bennem — és sokat gondolok is rá —. hogy olyan ütést éreztem a szívemen, mint addig / életemben soha. Ilyesmire mondják: „itt a szerelem”. A csuda tudja, hogy van ez? Nem sejtettem. de honnan is sejthettem volna akkor, hogy mire leszek képes érte és mit visel el ő énértem. Nem hiszek abban, hogy életre szóló szerelem úgy születik. mint ahogy mondják: „meglátni és megszeretni...”. A nagy dolognak nagy ára van. Ezt állítom. de mégis, annyi év után magam sem értem egészen, mi volt az a hirtelen támadt érzés. Számomra misztériás dolgok nincsenek, de abban mégis kell lenni valaminek, hogy én addig is sok lánnyal találkoztam már, szebbekkel is. és mégsem éreztem soha olyasmit, mint akkor. Na mindegy, erről sokat beszéltek már. de ma sem könnyebb eligazodni rajta. Ültünk egymással szemben. Átkoztam magamat a gyámoltalanságomért, de mintha vas- marokkal szorították volna az állkapcsomat, — egy árva szót sem voltam képes kinyögni. Végül szégyenszemre, ~ő állt föl, és mint egy felnőtt nagylány, úgy szólalt meg: — Ne haragudjon, bejöttem és még a nevemet sem mondtam meg Koltai Vera vagyok. Kezet nyújtott. Én is felálltam és bemutatkoztam. Ha akkor nem nyílt meg alattam a föld, akkor már soha nem is fog... Ezután pár szót beszéltünk. Vera megkérdezte, hová való vagyok, én pedig megtudtam róla, hogy a Vili. általános iskolába jár. Feriék nemsokára visszajöttek és mi elbúcsúztunk a lányoktól. A haragom elpárolgott, nem vitatkoztunk, de azt hiszem, nem is sokat beszéltünk hazáig. (Folytatjuk) I BUNKÓ A HALÁSZBÁRKÁVAL KlEvel A TENGERBE, j HAJO SOS JELZÉSEKKEL BOLONOl'rJA AZ EGÉSZ ANGOL A DM ISA UTAST. NYOLC HADIHAJÓ SZÁGULD A MEGJELÖLT HELYBE. A PANTCSUSZÁMLÁST FELFEDEZIK, OE AZ ELVESZETT C!BKÁLÓNAK MÉE CSAK A NYOMÁT SEM TALÁLJÁK... HIÁBA KERING A LE MEG ŐBENTÖBB SZÁZ BEPÜLÓoÉP A BAOZEEBT NEM TALÁLJÁK . BUNKÓ A HACÁSIBÁB- KÁBÓL LEADOTT BÁDIÓADÁSAIVAL EL CSALJA A MEKONG FOLYÓ TOBKOLATA ELŐTT ÁLLÓ KÉT HADIHAJÓT. EZZEL SZABAD AZ ÚT ÉSZAKBA , S MOST MÁN NYUGODTAN VISSZA-MENET KÉSZÜLÉKÉVEL A B ADZE EBBE. AZ AOMIRAUTÁS ÉLI TOVÁBB AZ UTÓBB! HETEKBEN MEGSZOKOTT ÉLETÉT....
