Tolna Megyei Népújság, 1964. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-18 / 141. szám

Í9S4. június 18. fOlNÍ WÉÖfPf ftfPŰTSÍÖ 3 A passzivitás nyomában 'A Minisztertanács és a SZOT elnöksége az 1963. évi munka el­ismeréséért Vörös Vándorzászló­val tüntette ki a Bonyhádi Zo­máncgyár dolgozóit. Az üzemi kollektíva jó munkáját dicsérik az eredmények, a tervek teljesítése, a gyártmányok minőségének javu­lása, az export-terv 1,6 százalékos túlteljesítése, amely 310 ezer fo­rint többletbevételt jelentett az elmúlt évben. Az eredmények el­érésében a műszaki vezetés mel­lett az üzemi pártszervezetnek is szerepe van. A termelés pártellenőrzése A termelési agitáció, a termelés pártellenőrzése, fontos helyet ka­pott a pártszervezet munkatervé­ben. A munka terv szerint kéthe­tenként pártvezetőségi ülés, ha­vonta egyszer párttaggyűlés ösz- szehívását írták elő. A napirendi pontok meghatározásánál is a ter­melés segítése dominált. Foglal­koztak a gazdasági vezetők beszá­moltatásával. az újítómozgalom fellendítésével. E napirendi pont megtárgyalása nagyon is indokolt volt. A túlzott adminisztrálás miatt a számszerűség került elő­térbe. Sok olyan újítás szerepelt a nyilvántartásban, amelyek nép­gazdasági szinten nem éreztették hatásukat. A munkatervet — ha esetenként volt is időbeni eltoló­dás — teljesítette a pártszerve- •®et. Miről tanúskodnak a jegyzőkönyvek? A pártszervezeti titkár helyette­sével, Reményi Sándor elvtárssa1 tallóztunk a jegyzőkönyvekben. Ezek tanúsága szerint a jó ter­melési eredmények mellett is elég sok a javítanivaló a pártszervezet munkájában. Hiányos a taggyűlé­sen Való megjelenés, nem beszél­ve arról, hogy a taggyűlésen a pártvezetőségi tagokon egy-két műszaki vezetőn kívül a fizikai dolgozók nem igen nyilvánítanak véleményt. Gyenge a tag- és tag­máncgyárban. A passzivitás oká­ról a zománcgyáriak nem szíve­sen beszélnek, mégis sikerült egyet, s mást megtudni. Régebbi módszer, hogy a taggyűlésekről jelenléti ívet vezetnek, amit meg­jelenés esetén a párttag aláír. Megtörténhetett egy-két esetben az aláírás elmulasztása, de ezt ki­szűrve is, alacsony a megjelenési százalék a taggyűléseken. Néhány név mellé ugyan beírták a távol- maradás okát: „vizsgára készül”, „szabadságon van”, „éjszakai mű­szakban dolgozik”, tehát igazolta, hogy miért nem jöhetett el. Vi­szont elég gyakori az is, hogy a név melletti rubrika üres. Jó volt a módszer, amikor a távolmara­dókkal elbeszélgettek, mert az il­letők látták, hogy számon tartják őket. Időközben abbamaradt a be­szélgetés, és szaporodott a távol­maradók száma. A taggyűlésen egy-két párttag és a napirendre meghívott párton- kívüli, műszaki szót kér, de van­nak olyanok, akik mióta csak párttagok, még sohasem mondtak véleményt. A „miértre” adott vá­laszt nem lehet egyértelműen el­fogadni. — Bármilyen hihetetlen­nek tűnik, de nálunk még elég nagy a fizikai dolgozókban a ki­sebbségi érzés, különösen a nő párttagoknál tapasztalunk ilyet, ezért nem szólalnak fel — mond­ja a titkárhelyettes, s ezt a be­szélgetésbe bevont Ortmann Pé. térné pártvezetőségi tag is meg­erősíti. A választ csak részben lehet elfogadni A gyári munkások éppen úgy mint az élet más területén dolgo­zók, a felszabadulás óta eltelt 19 esztendő alatt rengeteget fejlőd­tek. Csak részben lehet elfogadni a zománcgyári pártvezetőségi ta­gok „miértre” adott válaszát. So­kan tanultak, és még ma is kép­zik magukat. Van zománcgyári dolgozó, aki műszaki egyetemen vannak, akik gépipari technikum­ba, közgazdasági technikumba jelölt-felvételi munka is a zo- | járnak, és vannak, akik szakmai veti az emberek, az emberi tu­dat változása is. Érdekes például Csodálatra méltó a decsi em­berek alkotókészsége. Láttunk egy ahogy ítéletet mondanak az Uj olyan finomművű, óriási térítőt, A i , m . 1 ^ -ti- i i nbó _ n trí.lz r-vs A14 n n XTO 1 TI O D IrtO-C CP­Élet Termelőszövetkezet munká­járól. Néhány éve aki ezt kér­a melyik méltán válna ékessé­gére Európa minden múzeuma dezgette. olyan szóáradatban ré- nak. Ugyanezt mondhatjuk el a szesült. ami nemcsak meglepte, kincsként őrzött ruhákról, ame- hanem le is forrázta. A közös lyekkel a hagyományoknak, a szesült. ami nemcsak hanem le is forrázta, gazdaságnál ugyanis ebben az népi kultúra ápolásának adóznak időben feloldódott a hagyomá- Decsen. A fiatalok azonban a nyos szótlanság. Mára viszont is- tisztelgő tekintet mellett^ kuno­mét kezd kialakulni egy furcsa vonás: Megmt szófukarok az zumokat is emlegetnek. S ez is érthető Ök már nem a sokszoro- embsrek. Véleményüket tómon- ssn hímzett szoknyákban, terítők- datokban közük. Körülbelül így: ben. főkötőkben gondolkodnak — Csak kapkodás ne lenne... — Lehetne a vezetés alapo­sabb... Hogy a felfogásban az új ke­hanem a mában. S ez semmit se von le emberi értékükből, sőt tesz ahhoz, mert például a pár- választásnál inkább az embersé­veredik a régivel, egészen ter- get. a közös lelki kapcsolatot ke- mészetes. Ennek, vagy annak az resik. mint a díszesen hímzett izoláltságát csak elméletben le- ruhát, vagy azt. ami vagyonban hét elképzelni, de gyakorlatban a kelengye mögött állt. aligha, mert az öreg utcai szó- Említettük korábban, cializmust ugyanazok formálják, akik korábban a kisebb. / vagy hogy a zárkózottság még nem oldódott fel a decsi öreg utcában. Ez nagyobb darab paraszti birtokon igaz. De az is igaz. hogy ez a próbáltak megkapaszkodni. § ez zárkózottság sok tekintetben meg sok mindent megmagyaráz. változott. Nincs gyógyíthatatlan Érdekes volt például ilyet lehangoltság. amely Móriczot oly hallani: Termelőszövetkezeti ve- keserű szavakra és menekülésre zetőségi tag, aki egyben presbiter késztette harminc évvel ezelőtt, is. A kétféle tisztségviselés egye­lőre megfér egymással. Ha valaki azt kérdezné, meddig, kielégí­A gyógyírt megtalálhatjuk az öreg utcában is. Ez a gyermek, a felnövekvő ifjú generáció. Ök tétlen maradna a kívánsága. Az tudják, s ha még nem is tudják. időről, persze nem minden se­gítség nélkül, majd azok. a mai megtanulják, hogyan éljenek. S bizonyosak vagyunk benne, nem kétfunkciójú emberek döntenek, tévednek a döntésben. Azt vá- akik annak idején arról határoz- lasztják. ami az öreg utca szó­tok. hogy a mezőgazdasági for- cializmusában inkább még csak radalomban melyik oldalra áll- előremutató jelzés, de olyan, janák. Egy azonban bizonyos: Az amelyik a valóra válást követke- a nemzedék, amelyik ezekben az zetesen követeli. években.. évtizedekben cseperedik emberré a tölgyfakapuk világá­ban. már másként dönt. mint elődei. A 'ettősségei is levet­kőzi majd. — Vége — ORDAS 1VÁN- SZQLNOKI ISTVÁN és politikai iskolákon képzik ma­gukat. A magasabb műveltség nö­veli az emberek önbizalmát és biztonságot ad. A dolgozók Ort- mann Pétemé szerint könyveket, folyóiratokat vásárolnak, újságot olvasnak. Ezért nem lehet elfo­gadni a zománcgyári pártvezető­ségi tagok „miértre” adott vála­szát. Másutt kellene a passzi­vitás okát keresni A poütikai kérdések érdeklik a gyáriakat. Újságot olvasnak, köny­veket, folyóiratokat vásárolnak. Csak a Kossuth Könyvkiadótól havonta 500 forint értékben, Volt egy jó kezdeményezés is a Bony­hádi Zománcgyárban. Tavaly gyakrabban — az idén talán egy­szer — tartottak szabad pártna- pot, a nemzetközi kérdések ismer­tetésére. Az előadások iránt nagy volt az érdeklődés. Az előadó ösz- szegyűjtötte a kérdéseket. Eseten­ként 10—15 kérdés gyűlt össze, melyre a dolgozók választ vártak. Nem tudni, miért hagyták abba a jól bevált módszert? A taggyűlések passzivitását is meg lehetne szüntetni, ha a ter­melési tanácskozások elé kerülő gazdasági gondokat először a kom­munisták kollektívája tárgyalná. A termelési problémák megvita­tásának fontos fóruma a termelési tanácskozás. Ezt senki sem vitat­hatja! De feltétlenül emelné a taggyűlések nívóját, ha a termelé­si agitáció módszereiről, a párt­tagok felelősségéről, a szocialis­ta brigádmozgalom terjesztéséről, az egyes párttagok, vezetők ma­gatartásbeli hiányosságairól is szó esne. Bizonyos, hogy feloldód­na a fizikai dolgozók passzivitása és lenne mondanivalójuk. A munkaversenyben emberek tűnnek ki jó munkájukkal, anyaggal való takarékosságukkal, a munkaidő jobb kihasználásával. Az agitáció egyik jól bevált esz­köze a faüújsóg, de csak akkor, ha jó szerkesztésével mozgósít. A zománcgyárban felhasználják az agitációnak ezt a módját, de az már vitatható, hogy valóban jól agitál-e a régi, idejét múlta írás. A dolgozók szívesen vesznek részt a munka versenyben — anyagilag érdekeltek ebben —, de arra is igényesek, hogy a verseny ered­ménye minél gyorsabban lejusson az üzemrészekbe. Volna mit rendezni — Maguktól nem mennek a dolgok, és lenne mit rendezni a tag- és tagjelölt-felvételnél is. De ki csinálja? Kinek van arra ide­je, hogy mindennel foglalkozzék? A fizikai dolgozó párttag a géphez van kötve, onnét nem mozdulhat el munkaidő, alatt. A párttitkár­nak és egyik, másik pártvezetősé­gi tagnak annyi az elfoglaltsága, funkciója, és a tanulnivalója, hogy alig győzi — mondja Sebes! Sütő Albert, pártvezetősógi tag. Valóban szükség van arra, hogy a párttitkárt és azokat a párt­vezetőségi tagokat, akik több funkciót viselnek, sokrétű elfog­laltságuk alól tehermentesitsék. De ezt a munkát helyettük senki nem végezheti el, a gyári párt- szervezetnek magának kell meg­oldást találni. A megkérdezett pártvezetőségi tagok ezt helyesen értelmezik, amikor így beszélnek. — A pártvezetőségi tagok mellett a pártbizalmiak is többet tehet­nének. Ne elégedjenek meg csak a tagdíjak beszedésével, hanem vegyenek részt a taggyűlések po­litikai előkészítésében, és bátran agitáljanak környezetükben — mondják. A Bonyhádi Zománcgyárban megszűnne a taggyűlések passzi­vitása, és felélénkülne a párt­munka, ha a pártvezetőség job­ban megosztaná a tennivalókat. Megszűnne, ha a párttagok egy kicsit többet vállalnának magukra azért, hogy hatásosabb legyen az üzemi pártszervezet politikai munkája. P. M. Tolna negye tsz-ei élen járnak a hal tenyésztésben A Halászat című szakfolyóirat legutóbbi száma Tsz-eink gazdál­kodásának 1963. évi eredményei” címmel terjedelmes cikket közöl, amelyben foglalkozik Tolna me­gyével is. íme a megyére vonat­kozó rész: „A legnagyobb létszá­mú szövetkezettel (28) és ez idő szerint a legnagyobb területtel (1011 kh.) a termelésben első he­lyen áll. Nettó átlaga 325 kilog­ramm... Mintaszerűen üzemeli 141 holdas tógazdaságát a paksi htsz. Kiemelkedő eredmény: Vörös Csillag Termelőszövetkezet, Ko- csola, 20 kh. halastó, 549 kg hal holdanként.” Munkatársunk ezzel kapcsolat­ban felkereste a megyei tanács mezőgazdasági osztályán Drabik János megyei halászati felügyelőt, s több kérdést intézett hozzá. Hogyan fejlődött a megye termelőszövetkezeteinek hal­tenyésztése erre a szintre? — Amikor kezdtük megszer­vezni a megyében a haltenyész­tést, a tsz-ek hallani sem akartak erről. Nem semmi halte­nyésztési lujJPBRmy a megyében, legtöbb helyen nem is fogyasz­tottak rendszeresen halat, ezért a tsz-ek idegenkedtek tőle. Mi­után rohamosan nőtt az igény a halhús iránt, 1953-ban létesített elsőnek a simontornyai Kossuth Tsz haltenyészetet. A következő évben már többen is belátták, hogy a haltenyésztés nemcsak szükséges, hanem előnyös is, mert jól jövedelmez; gyors ütemben kezdték megszervezni a tsz-ek ezt az üzemágat is. Ekkor már nem az agitáció jelentett gondot részünkre, hanem az, hogy ho­gyan tudjuk kielégíteni a tsz-ek igényeit: szaporítóanyag kellett, s természetesen megfelelő anyagi eszköz a halastavak Iétesíféséhéz.' Nagy erőfeszítések árán sikerült is megyeszerte megszervezni a haltenyésztést, s ma már ahol van, ott a tsz legjobban jövedel­mező üzemágai közé tartozik. — Mi most a legfőbb feladat a megye haltenyészeteiben? — Az idei évben már 31 ter­melőszövetkezet foglalkozik hal­tenyésztéssel 1170 holdnyi halas­tavon, ezenfelül a két htsz részé­re 10 000 kh. természetes vízfelü­let biztosított. Most már elsősor­ban nem az a cél, hogy újabb szövetkezetekben honosítsuk meg a haltenyésztést, hanem az, hogy a meglévőt megerősítsük, tovább fejlesszük. A piaci halellátás fo­lyamatosabbá tétele érdekében is szükséges, hogy megfelelő te- leltetőket létesítsünk. Jelenleg csak öt termelőszövetkezet ren­delkezik teleltetővel. Tovább kí­vánjuk növelni a halastavak szá­mát is. Megfelelő felmérést végez­tünk a megyében, s ez azt mutat­ta, hogy még körülbelül ennyi halastó létesítésére van lehetőség, mint amennyivel jelenleg rendel­kezünk, A tervünk az, hogy az elkövetkezendő öt évben meg is kétszerezzük a megyében a halas­tavak vízfelületét. Reméljük, hogy ehhez adva lesznek a pénzügyi feltételek is. — Az idei évre mennyi halat helyeztek a tavakba a terme­lőszövetkezetek? — Összesen mintegy 600 000 egy-kétnyaras pontyivadékot he­lyeztünk ki, ezen felül 3 millió zsenge ivadékot. 1 150 000 előne­velt ivadék kihelyezésére a na­pokban kerül sor. Kihelyeztek a megye termelőszövetkezetei 8000 harcsaivadékot, sőt bizonyos mennyiségű angolnát is Tolnán és Paddon. Első ízben 1963. őszén és 1964. tavaszán került sor an­golna kihelyezésére, s azok most kerülnek értékesítésre. — Jelenleg milyen a kereslet a megyében a halhús iránt? Tolna megye nemcsak az or­szág legnagyobb haltenyésztő me­gyéje, hanem a legnagyobb hal­fogyasztója is. Már nemcsak a víz melletti lakosság fogyasztja szí­vesen a halat, hanem a távolabbi községekben is mind jobban ke­resik. Aránylag a lefetöbb halat Tolnán fogyasztják, utána követ­kezik Szekszárd, majd pedig Paks. B. F. Ülést tartott a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Tegnap délelőtt Szekszárdon ülést tartott a Szakszervezetek Megyei Tanácsa. Először — Nagy Zoltánnak, a megyei társadalom- biztosítási bizottság vezetőjének beszámolója alapján — megvitat­ták az üzemi társadalombiztosítás mozgalmi tevékenységéről szóló jelentést. Mind a beszámolóból, mind a vitából kitűnt, hogy a szakszervezetek az utóbbi időben jelentős lépéseket tettek előre a társadalombiztosítási munka de­mokratizálódása terén. Nyolc ipari és mezőgazdasági üzemre terjedt ki_ az a vizsgálat, amely alapját képezte a jelentésnek és a tapasz­talatok szerint az üzemekben, a szakszervezeti bizottságok mellett egyre több különféle társadalom- biztosítási albizottság működik eredményesen. Az előadó részlete­sen elemezte az ellenőrző, a nyug­díjelőkészítő és a beteglátogató al­bizottságok tevékenységét. Ez al­bizottságok száma megnőtt és nemcsak a régebbi, hanem az újonnan létrehozott albizottságok közül is egyre több tevékenykedik eredményesen. Különösen a nyugdíjelőkészítő albizottságoknál nagy az előreha­ladás. E bizottságok nemcsak moz­galmi, hanem adminisztratív fel­adatokat is ellátnak, munkájuk nyomán gyorsabban intéződnek el a nyugdíj-ügyek. A Simontornyai Bőrgyár nyug­díjelőkészítő albizottsága az I év eleje óta tizenkét nyuga­lomba vonuló dolgozó ügyét készítette elő és mind a tizen­kettőt hibátlanul. Kevés helyen élnek azonban az­zal a lehetőséggel, hogy az üzem nyugdíjasait is bevonják a társa­dalmi munkába, pedig a nyugdí­jasok közül szívesen vállalnának munkát éppen a nyugdíj-előkészítő albizottságokban. A beteglátogató albizottságoknál hiba többek közt az, hogy — főként a mezőgazdasá­gi üzemekben — a gazdaság köz­pontjára terjed ki tevékenységük, és csak látogatnak, de nem ellen­őriznek. Mind a jelentés, mind az ezt kö­vető vita — amelyben felszólalt Slarkú József, a megyei pártbizott­ság párt- és tömegszervezetek osz­tályának munkatársa és Lenkei Géza, a SZOT társadalombiztosí­tási főosztályának munkatársa is ' — megállapította, hogy tovább kell fokozni a társadalombiztosítá­si tevékenység demokratizálását. Az eddigieknél nagyobb segítséget kell adni az üzemekben működő különféle albizottságoknak. A napirend második részében Egyed Mihálynak, a szervezési és káderblzottság vezetőjének előter­jesztése alapján megvitatták és elfogadták a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának új működési sza- 1 ilyzatát, majd személyi kérdések­ben döntött az SZMT.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom