Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-31 / 126. szám

TOLNA MEGYEI NfiPÜJSÁÖ 1064. májas 31. mm Ismét Békekölcsön-sorsolásra készülődik az Országos Takarék- pénztár. A II. a III. és a IV. Béke­kölcsön 1904. első félévi húzását egy hónap múlva, június 29-én, 30-án bonyolítják le Budapesten. A. II. Békekölcsönből 29.3 millió forintot, a III. Békekölcsönből 55.7 millió forintot, a IV. Békekölcsön­ből pedig 34 millió forintot sorsol­nak ki. A kétnapos sorsoláson a három kölcsönből összesen 119 millió forint jut nyeremény és törlesztés formájában a kötvény­tulaj donosoknak. Két mázai utca dicsérete Több utca van Mázán, a község nemcsak az Ady Endre és a Bem utcákból áll. Erről a kettőről azonban mostanában igen sok szó esik. Hírük eljutoft már Bony- hádra, s ott is emlegetik, min­denütt úgy kellene tenni, ahogy a két utcában cselekedtek, akkor mindjárt könnyebb lenne a köz­ségek csinosítása. Mit csináltak? Nem nagy, de mégis jelentős dol­gokat: Megunták a port, a sarat, a kuUurálaitán falusi utcát, kialakí­tottak helyette egy újat, a pon­tosság kedvéért: Két újat. A dolog a kora tavasz első nap­jaiban kezdődött. Akkor, amikor a községi tanácsnál azt mondták az utcabelieknek és a körzet ta­nácstagjának, rendbehozatják a környéket, ha segítenek valamit. Kaptak az alkalmon, bejártak né­hány házat, s aztán nem kellett tovább menni. Jöttek a lakók ma­guktól. Ki ennyit, ki annyit vál­lalt. Olyan is került, aki csak a háza1 előtti munka elvégzését ga­rantálta, de olyan is, aki nem na­gyon hitt az egészben. Szavatarló emberek azonban az Ady Endre és a Bem utca lakói: Vállalásaikat becsülettel teljesí­tették. Szakfelügyelet mellett, el­készítették mindkét utcában a járdát, s ezzel a község javára körülbelül 25 -ezer forintot taka­rítottak meg. ügy látszik azonban, ennél is többre vágytak. Alig, hogy elkészültek a járdával, az útmenti árkok csinosításához Icezdtek. Ezen a munkán is dere­kasan dolgoztak, s mire számolni kellett, újabb 1500 forint maradt a tanács pénztárában. Ha van járda, rendesek az ár­kok, akkor kell még valami dísz is az utcába — vélekedtek a kör­nyék lakói. Hiányzik a fa. Sürget­ték a tanácsot, szerezzen cseme­téket, ők majd elültetik. Meg is tették, s ezzel újabb 1800 forinttal szaporították az addig végzett tár­sadalmi munka értékét. Azt még csak véletlenül sem kérdezték, ki látja hasznát mind­annak, amit végeztek. Úgy voltak vele, s ma is úgy vannak, ők él­nek a környéken, ha szép, elsősor­ban nekik szép. Ettől függetlenül azonban méltán érdémelték ki a községi tanács dicsérő határozatát, s azokat az elismerő szavakat is, amelyeket mostanában igen sűrűn kapnak. A kisdorogiak pénzéről Óvónőnek lenni sehol sem köny- Sajnálják a pénzt, azt a csekély nyű, de Kisdorogon ..kétszeresen díjat, arhit a gondozásért fizetni nehéz. Egyrészt azért, mert az kell. Van olyan szülő, akihez még óvöda még rövid múlttal rendel- a nagyon mérsékelt téli térítési kezik, másrészt pedig -néhányszü- díjért is él kellett menni, hogy a lő megpróbálja nehezíteni az óvó- nyári nagyobbakat már ne is em- nő,munkáját. Amellett, hogy nem lítsük. Ha szól az .óvónő, azt igyekeznek az otthoni nevelést az mondják: Mit törődik ő a pénz­óvodaihoz igazítani, még anyagi zel, végezze csak a munkáját. Meg ügyekben is megkísérlik kikezde­ni a személyzetet. mit gondol? Más dolguk nincs a falubeli asszonyoknak, minthogy az óvodai díjat fizetgessék? Harminchat apróság jár minden nap a kisdorogi óvodába. A mamák közül többen azt gondolják, hogy abból az évi mintegy 750 forint­ból gondozzák csemetéiket, amit ők térítésként fizetnek. Tévednek. Az állam évente közel 130 ezer forintot költ a kisdorogi óvoda fenntartására, a gyermekek gon­dozására. Ennek a tetemes ösz- szegnek a szülők csak ötödét, j vagyis 27 ezer forintot fizetnek ^'egy évben. Az arány tehát vilá­gos: Az állam négy forintjához ők csak az ötödiket teszik hozzá. Az azonban mégsem érthető, hogy a csekély térítés ellenére, szemrehányást tesznek az óvónő­nek, ha netalán kérni meri, hogy ? havonta rendszeresen fizessék be jazt a néhány forintot. Regény VIII. Persze annak megsejtéséhez nem kellett túlságosan nagy éleslátás, hogy a milliomos aligha üdvözöl­né álláshosszabbítással, vagy ép­pen fizetésemeléssel kölcsönös szerelmüket. Az United Chemical azonban jól fizetett, a pénzre mindkettőjüknek szükségük volt jövendő életükhöz, ezért egyelőre jónak látták, ha csak a hallgatag öreg Tien tud szerelmükről. Lea pontos volt. Kimerültén roskadt le az egyik kis asztal mellé. — Erőszakoskodott! Az a ronda vörös állat erőszakoskodott ve­lem! — ontotta keserűségét Fred elé. , Sk A fiatalember elsápadt: — És? — Ha Hoffmeister be nem jön, nem tudom mi lett volna... Részletesen elmondta a történ­teket. És még valamit... • ...Az ajtó akkor nyitva maradt a Vörös Omar és a német vegyész mögött. Hosszú percekbe telt, amíg a feldúlt Lea rendezni tud­ta gondolatait és azon töprengett, hogy mit cselekedjen? Maradjon? Ha a német elbúcsúzik a részeg férfi'bizonyára újra le akarja te- perni. Menjen? Ha Omar Brand jól emlékszik a szavaira, talán másnap már az állásából is me­het... Ekkor figyelt fel a bentről kiszűrődő szavakra. — Őszintén szólva egy pillana­tig sem sajnálom azt a néhány száz színes majmot, akiknek meg kell dögölniük á kísérletünk érde­kében, — kezdte a milliomos és részegen röhögött. — Tudja Hoff­meister, hiszen a kínaiak se kü­lönbek, meg, ha meggondoljuk, az oroszokat is nyugodtan a színe­sek közé számíthatjuk. Végtére az országuk nagyobb része Ázsiában van, azt pedig mindenki tudja, hogy Ázsia a színesbőrüek hazája. No, nem igaz? — Igaz! — válaszolt hidegen és szenvtelenül Hoffmeister. — Saj­nálatról szó sem lehet. Minden nagy ügy áldozatokat kíván, a győzelem néha nagyon sokat is. Ezt mi, németek, igazán tudjuk. Hanem, ha már szóba hozta, sze­rintem nem azoknak a színesek­nek a halálán kell spekulálni, ha­nem, hogy a Pentagon kedves urai kivételesen ne húzzák, ha­lasszék a dolgot. A fiam a guami támaszponton szolgál, — talán tudja, hogy tavasszal lett korvett- kapitány az flottájában, — és semmi kedvem baktériumtenyé­szeteket zúdítani a nyakába csak azért, mert esetleg ott ér bennün­ket az esős évszak. Az pedig két­ségtelen, hogy a mi baktériu­maink biztosan ölnek... Omar Brand kuncogott: — Az apa félti a fiát a tulajdon munkájának gyümölcsétől! Na, Hoffmeister, ettől féltheti is. Ne féljen, majd intézkedem. Holnap repülök Canaveralba, és kivá­lasztjuk a kísérletekhez, később pedig a ^felhasználáshoz a legal­kalmasabb rakétatípust. Nem en­gedem késni őket! Né féljen, amit én ezzel a markommal meg­szorítok, az nem szabadul egy­könnyen! — Láttam! Ha véletlenül tíz perccel később érkezem, ez a lány sem szabadult volna, ugye? — Eltalálta! De azért ne foglal­kozzon túl sokat az én titkárnőim­mel. Inkább azt mondja meg, mi a véleménye, egy eredményesen kilőtt rakéta hány megbetegedés­re elegendő fertőző anyagot vihet a vörösökhöz? — Véleményem szerint tízmil­lió esetre valót. Természetesen a lakatlan területek miatt nagy szó­ródással kell számolnunk, így, mondjuk, valószínű az egymillió megbetegedés. — Látja, ez óriási! Erre iszunk! Egymillió kolerás orosz! Pompás! * — Ez minden! — végezte elbe­szélését Lea. — Freddy kém! Te repülő voltál! Mond, érted te pon­tosan, hogy miről van szó? Mert, hogy óriási gazemberségről, azt magam is sejtem... Fred Perkins bólintott. — Azt hiszem értem, Lea! A harmadik világháborúról. De ta­lán az atombombánál ' is ször­nyűbb, sötétebb, aljasabb’ módon. Egyébiránt tudod, hogy holnap hajnalra felszállási parancsot kap­tam a Vöröstől? — Repültök? Hová? — Cape Canaveralba. FELSZÁLLUNK, PERKINS! Kétmotűros, hatszemélyes Ha­villand vízi gép volt. Omar Brand külön megrendelésére készült, speciális úszótalpakkal, hogy a vi­szonylag alacsony mólóval védett Miami-beli villa hullámos kikötő­jéből is bármikor fel tudjon száll­ni. Az utasfülke kényelmes ülé­seinek mindegyikénél elhelyezett kis berendezés révén bármikor szót lehetett váltani a pilótával. Omar Brand általában nem volt fecsegő természetű, de rpost ke­gyetlenül másnapos lévén, hogy a feje lüktetéséről elterelje a saját figyelmét, szüntelenül Perkinst szólongatta. — Perkins! — Parancsol rar. Brand? — Nem utálatos rádiós nélkül repülni? — Ezen a néhányszáz mérföl­dön nincs jelentősége, uram. És különben is, ragyogó tiszta az idő, nem nehéz eligazodni. — Magának! Nekem az egész átkozott térkép alattunk tökéle­tesen egyforma. A fejem is kó­vályog, ha ezt a sok szántóföldet látom. — Meg lehet szokni, mr. Brand. — Köszönöm szépen! Mondja, maga mennyit repült már életé­ben? Perkins hangján érezni lehetett hogy elmosolyodik. — Már régen nem számolom, mr. Brand. A háború végéig volt vagy hétszáz felszállásom. — Meg egy sereg légigyőzelme mi? — Az is akadt! — Sosem beszél róluk! — Nem kérdezte, uram. Meg maga sem szívesen emlékszem vissza a háborúra. — Félt? Nagyon sokszor! — És most? Most miért nem katona? Nálam jobban keres? — Nem éppen! De mindenesetre békésebben. — Kevesebb a vezényszó, ugve? De ha én azt mondom, hogy „fel- ^szállunk, Perkins”, akkor mégis csak fel kell szállnia éppúgy, mint a hadseregnél, amikor azt ordították, hogy... mit is? Látja én nem voltam katona, túl kQros meg azt hiszem, túl gazdag is va­gyok az ilyesmihez. Mit ordítanak maguk olyankor, ha sürgősen menni kell valahová? — Riadó! — Azt, azt! Riadó... Omar Brand elhallgatott egy darabig és lehunyta a szemét. — Átkozott gin! — mormolta magában. Agyába megint beleha­sított a fájdalom. — Perkins! — kezdte újra. — Parancsol mr. Brand? — Természetesen vannak még ismerősei a hadseregben? — Azt hiszem szép számmal uram! — Nem ismer a légierőknél egy Smith alezredest? — Smith? Lewis Smith elesett a luzoni harcokban, az alezredes volt. Francis Smith, velem szol­gált egy ideig, gondolom, most már alezredes lehet. Az él, de sejtelmem sincs, merre van. — Cape Canaveralban! Múltkor a Pentagonban találkoztam vele. Ma valószínűleg láthatja. — Valóban, mr. Brand? — Valóban! Hallja, ne legyen már olyan átkozottul szertartásos! Parancsol, mr. Brand? Valóban, mr. Brand? Felforr az epém, ha hallom! Inkább azt mondja meg, hogy érdeklődik-e még a hadi- repülőgépek iránt? — Azt hiszem, az ilyesfajta ér­deklődést akarva sem lehetne ab­bahagyni! (Folytatjuk) POlSIhis 4 SZ4ÍL004S4N T403ÍKOHK BRADFORD yezJskhri si4Z4ooss4L, 4ki kétségbe vonz*, hogy Y4L4MIT IS ÉRT *2 4'lOM KÓRHOZ. TOM LEVENNGcT HOBOOa EL INNEN, ÉHIG NEM KÉsÓ... 4 KOR* ESTI ÓR4KB4N E4RL OF SUOESSEK és 4 SíJ- 24 DOS 4 R40ZEEE CIRKÁLÓN ELH43ÓZN4K IN DOH! - N4 FEIÁ. 4 GY<3NT47ÓK NÉHÁNY KILOMÉTERES GYYUOGOdS OT4N MEGÉRKEZNEK 4RR4 4 HELYRE, 4HOL PISZKOS FREONEK KELL KIKÖTNI N H40ÓV4L. V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom