Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-29 / 124. szám

/ Mir TUDOM ÉN ! MAJD SZERZEK MUMOA/VitV ESTET LEGÉNYSÉGGEL. , együk f ten ír ma ESTE.' S3BRYUSZTOK f MILT EH HAJÓT AKARSZ SZEREZNI PÉNZ NÉL­KÜL ? / NE ESTE EST TISZTRSSMGBG HAJÓVAL EL-\ SZELI ír ALAK BENNETEKET INDOKÍNA BA. I L>/<« NEM 1ST LESZ, MÉG EKKOR IS RE- V »£*•*• j értek uovari­CM v.v^atlan k/jelen- <TtS m ^tésekkel IL- I *"$,1 /7 S let ni sím- } kpT yT»J^./jL személyemet/J E RÉSZ VÉNY TÁRSASÁG TAGJAI ÉRTEKEZLETET TAR­TANAK, MELYNEK NAP/RENO! PONTJA AZ ÚJ HELY­ZET MEGVITATÁSA FŐORVOS ÚR LEKÖPI PISZKOS FRt JELENTI, HOGY IDEGES EMBERI TÁRGYALNI... TOLNA MEGYEI NftPÜJSAG 19G-1. május 29. A tsz-elnök feleségi 1 A tsz-elnök felségéről azt gon ■------------------ dolhatná az em­b er. hogy kicsit fölötte áll a többi falusi asszonynak, mintha nem is olyan lenne, mint ama­zok. Mert falun azelőtt feleség­nek lenni is rangot jelentett, ha a férj rangos ember volt. Például bíró. Az összehasonlítás nem sze­rencsés. de önkéntelenül adódik, mert falun lassabban tűnik el a múlt bizonyos szemléletbeli kér­désekben. Pérsze meg is történik, hogy az elnök felesége többre tartja magát másoknál, nemigen - jár dolgozni a határba, és még a já­rása is' más, ha végigmegy az ut­cán. Csöppet sem rokonszenves az ilyen viselkedés, és inkább árt. mint használ a férj. illetve az elnök tekintélyének. A sze­rénység. a mértéktartó szerény­ség sokkal, többet ér. valahogy úgy vagyunk ezzel is. mint más esetekben: nem szeretjük a rang- kórságot, még a rég nél kisebb, „c-ökevénves” formában sem. Az ideális ..élnöknéí” körül­belül o'vannak tartom, amüyen a harci U.i Etet Termelőszövetkezet elnökének. Pécze'i Jánosnak a felesége. Egy órahosszá'« beszél­gettünk és az alatt tökéletesen rhegmutai kozott egész gondolko­dásmódja. érzésvilága és véle­ménye a közösről, az új élet­formáról; . megtudtam. milyen segítőtársa a tsz-elnöknek. Az keli. hogy legyen, a szó leg­nemesebb értelmében.. Falun a tsz-elnök a legelfoglaltabb em­ber, talán ő fárad legtöbbet, s nem m'indegy. hogy otthon mi­lyen a pihenése. luról van szó. Most is ezt vallja. Nem méltatlankodik azon. hogy az urát egész napra leköti a munka, hogy haza jóformán csak enni és aludni jár. Tudja, hogy ennek így kell lenni. Soha nem vonja kérdőre, miért marad el késő estig. Ismeri a szövet­kezeti vezetés munkáját, tudja, hogy este tárgyalnak, vitatkoznak és sokszor még ellenőrizni is kell egyet-mást. Péczeliné szereti a férjét, és csak azon aggódott eleinte, hogy „az ember” nem evett rendszeresen, úgy. mint azelőtt, de mivel nem fogyott le. megnyugodott az asszony. Ami­kor nyílik az ajtó. már figyeli az arcát. Ha borús az arc, annál kedvesebb az asszony. Nyugodni kell. felejteni egy kicsit, a gon­dokat. levetni a sérelmeket, szün­tetni a pörölést, a kellemetlen­ségeket. ahányszor csak fel­gyülemlik. A szövetkezetről nem beszélnek otthon. Ebben megál­lapodtak s nem is kérdez az asszony. Amit tud a közösről, a többi asszonytól tudja meg fő­leg munka közben. Ugyanúgy dolgozik, mint más asszonyok, annyit kapál, nem kevesebbet. | Az Otthonról beszélgetnek Peczeli Janó­Peczeli iánosné élete e^­szen meg­változott. mióta a férje szövet­kezeti elnök. Az első évben csaknem végig egyedül volt két kislányával, mert a férj Zsám- békon tanult, az elnökképző is­kolában. és két nagyszülőt el­temettek abban az esztendőben. Azt mondja az asszony, belátta, hogy az ő személye nem lehet akadály semmiben, amikor a fa­sék, amikor vége a napnak, a gyerekekről, meg a házi dolgok­ról. A jószágról, amit az asz- szony gondoz. Egyszer nem tu­dott aludni a férj napokig. Ak­kor az asszony sem aludt. Nagy volt a gond: teljesen gépesítet­ték a szövetkezetét, a traktorosok meg tanakodtak, hogy dolgozza­nak-e a tsz-ben. Van. akinek az jobb. ha otthon elmond mindent, a lelkét is ki­tárja. Megkönnyebbül. A legtöbb férfi ilyen. De a tsz-elnöknek sokszor el kell temetnie magá­ban. ami inkább kikívánkozik belőle. Minek tudja meg az asz- szony például azt. hogy az elnök most szembeszállt a sógorával, a komájával. Hogy nem teljesí­tette a nagybátyja kérését, mert nem lehet. Rokon, de nem rokon. Ez a nehéz: ellentmondani szem­től szembe. Minek tudja ezt az asszony? A kínlódásokat, a gyöt­rődést. Űgyis megbékélnek majd valamennyien. Már kezdődik a 1 megbékélés. A télen benthagytak a tagok másfél vagon szénát a közös jószágnak, odaadták a já­randóságukból. Az idén meg­térül nekik kárát nem látják semmiképpen. Mégis nagy dolog: j bennhagyták a közösnek. És min­denki dolgozik teljes akarattal. Otthon nem beszélnek a szö- [vetkezetről. Az asszony megelég­szik azzal, amit másoktól hall, L hogy igazságos az elnök. SZABÓ JÓZSEF ORDAS IVÁN: — Regény VII. Dr. Fritz Hoffmeisterrel gyor­san emelkedett a lift. A halk zümmögést nem szakította meg az emeleteket jelző kattanás. Brand lakosztályába külön fel­vonó repítette, a kiváltságos uta­sokat, mely nem állt meg sehol. A portárs tisztelgett a fővegyész­nek és udvariasan válaszolt a kérdésre: — Igen. mr. Hoffmeister! A ve­sítására! Vagy elfelejtette, hogy ma estére vacsorára hívott? Udvariasan bólintott Lea felé: — Hello, miss, King! Omar Brand bambán bámult: — Meghívtam? ... Azt a min- denit! Csakugyan meghívtam! Bosszúsan legyintett: — Kár, hogy maga minden meghívást ennyire szó szerint vesz, vagy legalábbis abból az átkozott német pontosságából nem tud feladni egy keveset! Azt mondtam, hogy igyon! i zér néhány perccel ezelőtt ment fel. A vezérigazgatói lakosztály elő­szobája üres volt. James, a hold­világképű néger inas, nem mu­tatkozott. Hoffmeister ismerte a járást, nem szorult bejelentőre. A dolgozószoba függönye előtt azonban megállt. Odabentről fojtott lihegés hallatszott és du­lakodás zaja, majd pohárcsör- renés. Nehéz lett volna nem megis­merni a vezér hangját: — Te kis buta! Hát azt hiszed, hogy eleresztelek! Gondolod, hogy Omar Brand elereszt valamit, amit megkaphat? Ne harapj te bolond... hiszen nálam annyi pénzt kereshetsz, mint száz év alatt az egész családod ... Te!... Te! Tetszel nekem! Érted! Nem valami kis skriblernek, hanem nekem, Omar Brándnak tetszel. .. Aztán Lea könyörgése: — Ne! Ne! Mr. Brand ... na­gyon kérem, ne! Nem akarom! Hoffmeister megcsóválta a fe­jét: — Ezek a barbárok! Erőteljesen kopogott az ajtófél­fán és választ se várva belépett. Omar Brand a dühtől vérvörösen engedte el a könnyező Leát: — Ki az ördög?!... — fújt egyet. — Maga az Hoffmeister? Mi a fenének zavar megint? A német hidegen mosolygott: — Engedelmével, a saját uta­Leához fordult: — Maga. kis vadmacska, meg­vár amíg végzünk! Üljön le, rá­diózzon, nézze a tv-t, vagy ha te csak derült magában, amikor a vezér közölte vele, hogy a jövő­ben hivatali kötelességei közé tar­tozik, hogy Miss. Lea Kinggel he­tente eltöltsön néhány órát. — Ért, ugye Perkins? — Mond­ta Vörös Omar. — Hiszen férfiak vagyunk, nekem pedig ráadásul ott van Mrs. Virginia Brand... Fred Perkins sokat tapasztalj fiatalember volt és tökéletesen ér­tette. Titokban ugyan nem táplált valami túlzottan jó véleményt Omar Brand eddigi titkárnőiről, de hát ha alibi kell, legyen alibi és emellett úgy hírlett, hogy az új titkárnő veszettül csinos. Nem volt csinos. Szép volt. Na­gyon szép. Ez a szépség járt Fred eszében akkor is, amikor visszatette he­lyére a telefonkagylót. Lea be­szélt a vonal másik végéről, fel- dúltan és izgatottan: — A vezér elaludt... Valami nagyon fontosat akarok neked mondani! — Mit csinált a vezér? • — Elaludt. Részeg, mint a csap és horkol. Az a halszemű német, a fővegyész, pedig már elment... Sürgősen beszélni akarok veled! Valamit tennünk kell... Fred Perkins, egy szó nem sok, annyit sem értett, hogy mit hell tenni, de természetesen beleegye­zett: — Jól van, drágám! Várlak az öreg Tiennél. Majd valamit te­szünk. Mikorra tudsz ott lenni? Sürgősen beszélni akarok veled. Valamit tennünk kell! akar, le is fekhet! Jöjjön Hotf- meister, felhozatom a vacsorát... Kimentek, de a belső szobába vezető ajtó nyitva maradt. EGY HADIPILÓTA CIVILBEN Fred Perkins, az Egyesült Ál­lamok katonai légiflottájának egykori századosa, e pillanatban az United Chemical vezérigazga­tójának magánpilótája több mint hét hete teljes bizonyossággal tud­ta magáról, hogy olyan szerelmes akár egy középiskolás diák. Elein­— Egy fél óra múlva! Az öreg Tien termetes kínai volt, akinek kívülről kopottnak tűnő, odabent azonban patyolat tiszta kis vendéglőjében Fred és Lea sok kellemes órát töltött, amióta kölcsönösen rájöttek, hogy Mr. Omar Brand gondolhat ugyan alibire a maga szempontjából, de bármilyen kellemetlerl ez neki (és kellemes Mrs. Virginia Brand- nek), ők ketten szeretik egymást, (Folytatjuk) •s

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom