Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-26 / 121. szám
4 TOLNÁ HEGYEI NÉPÚJSÁG dk 1964. május 26, A múlt érdekességei a sajtókiállításon Május 28-tól 31-ig sajtókiállítás nyílik a Balogh Ádám Múzeum nagytermében. A kiállítás nagyszabásúnak ígérkezik, mert a Magyar Posta bemutatja a terjesztésében lévő belföldi és külföldi szaklapokat, folyóiratokat és divatlapokat, mintegy 600 félét. De a múlt újságjai is láthatók lesznek, többek közt. a közel kétszázhatvan évvel ezelőtt —1705- ben megjelent első magyar újság, a Mercurius Veredicus ex Hungária. amely II. Rákóczi Ferenc hadiújságja volt. Ez még latinul jelent meg. Az első magyarnyelvű újság a „Magyar Hírmondó’’ 1780-ból. Szacsvay Sándornak Bécsben. 1786-ban megjelent újságja a „Magyar Kurír”. Szacsvay egyébként az első igazi politikai újságíró Magyarországon. Természetes, hogy Szekszárd érdekessége sem marad ki, mert a Szekszárdi Állami Levéltárban fellelhető legrégibb helyi kiadású lapok mellett a felszabaduláskor megjelent legelső szekszárdi újságok is megtalálhatók. Ennek érdekessége az 1919-ben megjelent Igazság, és a Tolna megyei Vörös Újság, valamint az 1883-as Tolna megyei Földműves. továbbá az 1945-ből származó Szabadság. A kiállítás díjtalanul tekinthető meg: május 28-án 17 órától 19 óráig, május 29-től 31-ig naponta 10 órától 19 óráig. A kiállítás helyén a posta előfizetésfelvételt és divatlap-árusítást is végez. Ugróczky Mihály A fogorvos leveli a lábamról Az ember fél, izgul, és még dühös is, mert sokan vannak előtte, tele a rendelő fájdalmas arcokkal, mintha mindenkinek az lenne a legjobb dolga, hogy fogorvoshoz menjen. Kín várni, nem múlik az idő sehogyan sem. Mát ülni is alig tudok, és akkor mellettem elkezd mesélni egy idős, nagydarab férfi, hogy az ő fogait hogyan szedték ki. Hány törött bele, hányat véstek, ki véste. Ő már kipróbált a városban minden fogorvost. Sorra jellemzi~~oket, egy- egy húzással. A fájdalmas arcok még jobban elkomórodnak, némelyik valósággal elsötétül. Itt most egy orvosnő rendel. Azzal nyugtatom magam, hogy húzni való fogam nincs, nem létezik, hogy van, meft tulajdonképpen nem fáj egyik sem, csak érzékeny egy-kettő, ha hideg vi- zep, fszpm. Szóval legfeljebb tömés. Na és, mi egy tömés? Amikor végre rám kerül a sor, remegő térdekkel bekullogok, s mondom, mi a helyzet, meg kéne nézni, mert érzékeny... Azt nem merem megjegyezni, hogy az ideg- rendszerem is nagyon érzékeny, REJTŐ JENŐ: KÉPREGÉNYVÜLTOZAT* # • KOVÁCS SÁNDOR nem bírom a fájdalmat. Jó vicc! Kié nem érzékeny? Már a gilisztának, illetve a gyűrűsféregnek is elég fejlett az idegrendszere, tanultuk a középiskolában. Idegdú-* cat vannak. Emlékszem, le is rajzoltuk. Nem beszélve a gerincesekről, amelyek között az ember... Úristen! Üljek be a székbe. És még mosolyog is hozzá a doktornő. Aha. Ez a módszere. Ezzel akarja megnyugtatni a pácienseit. Csakhogy a páciens tudja, nem valami mosolygós dolgok történnek ilyen helyen. Megmarkolom a szék karfáját, engedelmesen ki- tátom a számat, és akkor azt mondja az orvos: — Szép fogak vannak itt. Hát nekem ilyet még nem mondtak. És ezt egy nő mondja! Nézzük csak. Milyen kedves, jóságos az arca. A szeme, ahogyan figyeli a fogakat. Szép a szeme. Talán nem is láttam még nőt így nézni. Ilyen higgadt odaadással. Nem közömbös, nem unott tekintet. Pedig mennyi fogat láthatott már ez a szempár! — Itt van egy pici lyuk. Betömjük. Na. Gondoltam én, hogy el kell ide jönni. Betömjük, és kész... Ej, ez a fúró, az ördög vinné el! Mintha olvastam volna egyszer fájdalommentes fogfúrásról. Valami új készülék. Ez nem az. Hm. Azzal fúrunk, amink van. Különben is, én itt ülök kényelmesen, a, doktornő meg áll, mindig csak áll szegény, és vesződik velem. Aztán még mennyi más • gondja lehet! Például azt mondja l az asszisztensének: f — Marhahúst veszek. De mi legyen belőle? } Ezen tanakodnak, miközben buzgón készül a tömés. Majdnem kimondom, hogy legjobb az rostélyosnak, úgy igen jó a marhahús, ha megpuhítják. Nem tudom kimondani, mert a nyelvem le van Í szorítva. Egészen megfeledkeztem róla. Sz. J. ORDAS IVAN: Regény — IV. szem. Meg kell szolgálnom a fizetésemet. Ha megengedi, éppen Omar Brand és Hoffmeister ezért szeretném igénybe venni egyszerre nézett az idáig szótla- drága idejét... nul ülő kapitányra. Rózsás arcú, ,— Tőlem is fizetést akar kap- jelentéktelen kinézésű tiszt volt, ni? Inkább emlékeztetett egy nagy- — Nem. erről szó sincs. Nem- /ti \! %. \yr W Tehát kezdjék meg a kísérletet az esős idő előtt. vállalat főkönyvelőjére, mint katonára. Hoffmeister gyakorlott szeme azonban nyomban felismerte az aranykeretes szemüveg mögül előcsillanó tekintetben az éles agyú. koncentráló elmét. — Kémelhárító! — mondta magában és hosszan nézett a százados után. amikor Omar Brandot kedélyesen karonfogva eltávozott a teremből. — Kémelhárító vagy. babám, ismerem a fajtád! Dr, Fritz Hoffmeister nem csalódott. Simpson kapitány valóban a titkosszolgálathoz tartozott és alig fél órával később már alaposan elképesztette a meglepetésekkel szemben egyébként meglehetősen immunis Vörös Omart. SIMPSON KAPITÁNY KARTOTÉKAI Simpson kapitány olyan bárgyún heherészett, hogy még Omar Brandnál kevésbé élesszemű emberek is napnál világosabban látták volna, hogy milyen kevéssé bárgyú. — Megbocsásson mr. Brand — kezdte —. de a magamfajta szerény kis tisztecske életében nem mindennapi esemény, amikor eg}’ önhöz hasonló módú és társadalmi jelentőségű férfiút fogadhat sivár helyiségében. Megengedi. hogy töltsék? Azzal máris emelte a whiskys üveget és megtöltötte az asztalon álló poharakat. — Úgy tudom, tisztán szereti, vagy parancsol szódát? Omar Brand a fejét rázta: — Jól tudja. Mondja, maga mindent' ilyen jól tud? — Igyekszem, kérem, igyekvagyok telhetetlen. Hanem kedves mr. Brand, az a megtiszteltetés ért. hogy az illetékesek, mint az ezredes közölte, rám bízták az önök egész ügyének védelmét. A Vörös Omar öntelten kapta fel a fejét: — Köszönöm, van üzemi rendőrségem. Méghozzá nem is akármilyen! — Tudom, hogyne tudnám! Az én szerepem azonban tisztán katonai, pontosabban elhárítási vonatkozású. Utólagos engedelmé- ben bízva, már ideig is bátorkodtam ellenőrizni azokat a személyeket. akik a kísérlettel foglalkoznak. Az adatok itt vannak! Ezzel sokfiókos iratszekrényére mutatott, majd biztos mozdulattal kihúzott és a térdére fektetett egy fiókot. — Olvashatom? — Olvassa csak nyugodtan! — hagyta rá a milliomos. — Az első dr. Fritz Hoffmeister. az ön fővegyésze. Vele. azt hiszem, felesleges foglalkoznunk... A német nagyvezérkar közvetlen szolgálatában állt. ott pedig tudvalevőleg megválogatták a szakembereket. Bodo Hotop. ugyancsak német szolgálatból került át hozzánk... két évi hadifogságot cserélt fel a jelenlegi, gondolom sokkal kellemesebb beosztásával... — Havi 1300 dollár! — vetette közbe Brand. \» — Szép! Azonban menjünk tovább. Itt van egy tőzsgyökeres amerikai. John Maine. Szinte túlságosan is tősgyökeres olyany- nyira, hogy szakszervezeti tag. Javasolnám, hogy a kísérletek mostani, fejlettebb szakaszában célszerű lenne áthelyezni az United Chemical növényvédő szereket gyártó üzemeink valamelyikébe... — Kitűnő szakember! — De szakszervezeti tag. tehát vörös, vagy legalábbis rózsaszínű! — Legyen! Majd intézkedem... — Köszönöm, mr. Brand, önnel öröm együtt dolgozni. Nos. a belső laboratórium beosztottjainak jellemzésével nem untatom, térjünk át az ön személyi környezetére. Megengedi? — Tessék! — Tehát. Fred Winter, a miami villa kertésze kilenc esztendeje. Süket, de nem vak. így adott esetben rendkívül érdekfeszítő részletekkel tud szolgálni az önökhöz látogatók személyét illetően és... Brand felhorkant: — Winter fecsegett? Kitekerem a nyakát annak az átkozott vén majomnak! / — Ne fáradjon mr. Brand. Sajnos nekem kellett a brit Intelligence Servicé-beli kollégáimnak ezt a keserűséget megszerezni. Fred Wintert ma reggel tartóztattuk le. Nem akartam bokros elfoglaltságát ezzel is szaporítani, ezért szólok csak most. Winter brit ügynök volt! — Brit? De hiszen azok szövetségesek! — No, igen, igen! De tudja, azért mégis csak egy idegen nagyhatalom. Méghozzá tűnőben lévő nagyhatalom. Jobban szeretjük, ha szövetségeseink nem ütik az orrukat kelleténél jobban a dolgainkba... Simpson kapitány láthatóan élvezte a milliomos elképedését. Mosolygott: — Tovább megyek. Fred Perkins. Egy ideig személygépkocsijának vezetője, most magánpilótája. Az előbbiekkel szemben vigasztalásul mondhatom, hogy a legmakulátlanabb személy az ön környezetében. A háború alatt mint repülőszázados szolgált, huszonkilenc légigyőzelme van, és a francia Becsületrendtől kezdve minden elképzelhető kitüntetésnek tulajdonosa. Igaz? Brand elbizonytalanodott: — Az, hogy kitűnő pilóta, az igaz. A légigyőzelmekről, meg, a kitüntetésekről most hallok először. — A fiú bizonyára nagyon szerény. Tudja, az ilyesmi igazi fronttisztek között még előfordul... Miss Lea King. Két hónapja az ön személyi titkárnője, ez idő szerint még nem szeretője..., A kapitány sietett elébe vágni Brand felhorkanásának} (Folytatjuk) A TEREMBEN LÖVÉS DÖRREN. FŐORVOS ÚR A VÁRATLAN ötletül Áthatva vaktában lövöldözni KEZD, NÉHÁNVAN SIKOLTANAK. BUNKÓ IRTÓZATOS CSAPÁSAIVAL PÁRHUZAMOSAN ROZSDÁS AZ ÉGŐ OLAJlámpát vágja a tömegbe, erre többen msg- eyt/L Iaonak piszkos eredet nyaksz/rten csápjáé, mire ABBA HAGYJA A BANKJEGY SZEDÉST. NYUGODTAN, BOBBRA-balra szúrkálva eléri a kiJÁRAT! aj- tót.„ AZ ABLAKOKON ÚJABB És ÚJABB SEGÍTŐK ÉRKEZNEK... BUNKÓ EGY NYOLCVANKILÓS, HIVATÁSOS verekedő „ közreműködésével" utat nyit...
