Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-15 / 112. szám
1964. május 15. TOLNA MEGVET ÍÍÉPÜJSAG 5 Hatmillió forint sorsa cérnassálon A cselédház helyén Vj szociális otthon épül Gyünkön, a volt grófi birtok cselédházának helyén. Az otthon 30 férőhelyes lesz, 2, 3, és 4 személyes szobákkal. A befejezési határidő október 31. A kedves olvasó .bizonyára csodálkozik a címen: hogyan lehet ilyen labilis hatmillió forint sorsa. Hogyan? Erre választ ad a szekszárdi szennyvíz-főgyűjtő csatorna története. 1956 után nagyobb lendület következett be Szekszárd város fejlődésében, s nagy hangsúllyal vetődött fel a csatornásás problémája Amikor megépítették a város csatornahálózatát, sokkal kisebb volt a lakosság száma, s nem számoltak ilyen fejlődéssel. így aztán csakhamar elavult a hálózat, és szükségessé vált a korszerűsítés, bővítés. A probléma úgy vetődött fel, hogy ha új városnegyedet akarunk építeni, márpedig ez szükséges, akkor, mint minimumról, gondoskodni kell megfelelő csatornahálózatról, még akkor is, ha az nagyon költséges dolog. A város és a megye vezetői meg is tették a szükséges intézkedéseket: tárgyalásokat kezdtek ez ügyben, aminek következtében az Országos Tervhivatal 1961. márciusában engedélyezte 5 milliós költséggel egy 1600 méter hosszú, szennyvíz-főgyűjtő, és a hozzávaló ideiglenes ülepítő megépítését, ami a legszükségesebb ahhoz, hogy javuljanak a város szenny- vízlevezetési viszonyai. A beruházás előkészítését és lebonyolítását a VIZIBER és a Vízügyi Igazgatóság végezte, a megfelelő kijelölés alapján. A jóváhagyott program szerint a VIZIBER a kiviteli terveket megrendelte az ÉM. MÉLYÉPTERV-nél. A tervezők a tervdokumentációt a programnak megfelelően, két részletben 1961-ben le is szállították. Az Építésügyi Minisztérium közben a Komlói Építőipari Vállalatot kijelölte a kivitelezésre, s 1961 júniusában meg is kezdődött a szennyvíz-főgyűjtő csatorna építése, a szerződésnek megfelelően. A szerződés 1961 december 31-ét jelölte meg befejezési határidőnek. A határidő betartásából persze nem lett semmi, az ügy a Központi Döntőbizottsághoz került, s ott újabb határidőt — 1962 december 31. — állapítottak meg. A határidőt azért kellett módosítani, mert az építés alvállalkozója, a Csatornaépítő Vállalat nem teljesítette az építési kötelezettségét, másrészt pedig azért, mert a leszállított csőanyag minősége nem volt megfelelő. Megkezdődött a vita a fő- és alvállalkozó közit, mindegyik mondta a magáét, közben mindegyik követett el mulasztásokat. Újabb költségek merültek fel, és szükségessé vált új beruházási program készítése. 19Í62-ben el is készült az új program, ami a beruházás összegét 6,4 millió forintban állapította meg. A munka persze nem haladt megfelelően, ezért vita kezdődött a kivitelező vállalat és a beruházó szerv, a VIZIBER közt is, majd a Központi Döntőbizottság ismét bekapcsolódott az ügybe. A kivitelezők 1962 vége felé készre jelentették a létesítményt, ezért aztán november 23-ra ki is tűzték az átadási-átvételi eljárás lebonyolítását. A jelek azt mutatták, hogy ha sok vita, veszekedés után is, de elkészült a létesítmény, megoldódott a város lényeges problémája. Igen ám, csakhogy vissza volt még a létesítmény üzembe helyezése, s tulajdonképpen i.tt Megyei KRESZ-vetélkedő vasárnap Az elmúlt hetekben a Közlekedési Balesetelhárítási Tanács a Közlekedésrendészettel közösen a járási székhelyeken KRESZ-ve- télkedőt rendezett. A nyertesek és a résztvevők értékes tárgy-, illetve könyvjutalmakat kaptak. Közülük pedig a helyezettek jogot nyertek arra, hogy a megyei vetélkedőn is részt vegyenek. Most pedig elérkezett az idő, hogy a legjobbak — mintegy 20—25-en — a május 17-én, vasárnap délelőtt 9 órakor kezdődő megyei vetélkedőn mérjék össze tudásukat. Itt még értékesebb tárgyjutalmakat — tranzisztoros rádió, kávéfőző, könyvek stb — nyerhetnek. Egyben az első két versenyző részt vehet a Budapesten júliusban megrendezésre kerülő országos döntőn. A nagy érdeklődéssel várt megyei vetélkedőre Szekszárdon, a Várközben lévő tanácsklubban 1 kerül sor. kezdődött a komplikáció 1963 január '30-án próbálták üzembe helyezni a létesítményt, de akkor kiderült, hogy az a műszaki átvétel ellenére sem. megfelelő. Az egyik aknában összetört a csatorna, beomlott a föld, az akna elferdült, a csőnél vízbetörést tapasztaltak, sőt, a csatornában vastag iszaplerakódás képződött. így aztán természetesen szó sem lehetett az üzembe helyezésről, hanem azt elhalasztották február 19-re. Az ideiglenes derítőt ugyanakkor átvették üzemelésre, de azzal nem sokat értek el a csatorna meghibásodása, használhatatlansága miatt. Ezután gyorsan megjavították a csőtöréseket, kitisztították a csatornát a lerakódástól. Csakhogy javítás közben újabb hiba következett be: a talajvíz elöntötte a szivattyúházat és a .gépek megrongálódtak. Amikor később ismét megvizsgálták 'a csatornát, hogy szóba jöhet-e üzembe helyezése, kiderült, hogy újabb homoklerakódás képződött benne, az aknák pedig megteltek vízzel. Az üzembe helyezésről tehát ismét nem lehetett szó. Közben teltmúlt az idő, épült az új városnegyed, amelynek szennyvízleveze- tését éppen ez a főgyűjtő oldotta volna meg, de hát az hiába készült el, hasznavehetetlen volt. Újabb próbálkozások az üzembe helyezésre, újabb törések, hibák, majd kísérletek azok kijavításóra, s közben elérkezett 1964 májusa, A szennyvíz-főgyűjtő már másfél éve kész, de használni még nem lehet, sőt, a jelekből ítélve, joggal vetődik fel a kérdés. hogy egyáltalában lehet-e majd valaha használni A csatorna üzembiztonságát ugyanis másfél éves pótlólagos javítással, próbálkozással sem sikerült megteremteni. A több, mint hatmillió forint sorsa tehát tulajdonképpen cérnaszálon függ. s most keresik e felháborító felelőtlenség felelősét. Mindenesetre jó lenne tudni, hogy mikor születik végre valami generális intézkedés az ügyben, mert mégis csak tűrhetetlen, hogy ilyen sorsra jusson egy nagyértékű beruházás. Arról nem is beszélve, hogy a város fejlődését akadályozza az egész huzavona, BODA FERENC Felvételünk a betongerendával dolgozó munkásokat ábrázoljál falak már magasra emelkednek, Schäfer András és Till Péter munkája nyomán. Foto: Zsiga Csányi Károly megtalálta az apját C sányi Károly pozsonyi elektromérnök . túljutott már a harmincadik életévén. anélkül, hogy a Tolna megyei község. Értény nevét hallotta volna. Pedig sok helyet bejárt, és hosszú volt az az út is, amelyen a Bácskából Csehszlovákiába. Pozsonyba eljutott. Még jóformán gyerek volt. amikor apját katonának szólította a behívó. Elment, és 1944 őszétől kezdve nem is adott magáról életjelt. Azóta élt a család kétségek között; hányszor, de hányszor elsiratták. aztán majd meg reménykedve vártak, hátha egyszer csak életjelt ad magáról. Hiszen annyian tértek haza, akiknek már halálhírét költötték... Aztán a háborút követi években útrakelt a családfő nélkül maradt család, sok más falubelivel együtt: Csehszlovákiában telepedtek meg. Húsz év múlt el azóta, hogy az apa utoljára éle tjeit adott magáról. A íiú azóta elvégezte iskoláit. felnőtté serdült. Anyjával, öccsével együtt lassan belenyugodott abba. hogy apjukat elnyelte a háború, eltűnt nyomtalanul. Ki tudta volna egyáltalán megmondani nekik. hol. merre tájon keressék? Ki tartott volna egy embert számon a milliókat felőrlő halál-malomban? Vagy mégis? Mert nem olyan rég feltépőd- tek a már-már begyógyult sebek. Csányi Károly egy ismerőssel találkozott. aki a bácskai faluból utazott' rokonlátogatóba Csehszlovákiába. Együtt volt katona az idősebb Csányival... De ő is csak ennyit tudott mondani: — Értényben találkoztam vele utoljára... Akkor érlelődött meg benne az elhatározás: — Elutazom abba a községbe. Felkeresem az ottani embereket, tán csak tudnak valamit mondani. tán csak emlékszik valaki az apámra! Lehetetlennek tűnő vállalkozásnak látszott; elindulni, megkeresni egy forgalomból kieső községet, abban is olyan embert, aki húsz év után is visszaemlékszik egyetlen katonára... Az utazási engedélyt úgyszólván órákon belül kézhez kapta, és azon a napon, amikor Csehszlovákia a felszabadulást ünnepelte. elindult az ismeretlen községbe. Mivel keveset tudott magyarul. tolmácsnak magával hívta egyik barátját. Az értényi tanácsházán meglepetten fogadták a két fiatalembert. — Katonát keresnek, aki: 1944- ben itt láttak utoljára? Igaz. eltemettek itt két katonát, de azok hevét sem a hivatalos, sem az egyházi anyakönyvbe nem jegyezték be...' Csányi... Csányi.. Csakugyan. • az egyiknek ez volt a neve... A közben betoppanó tsz-elnök már többet tudóit mondám: — Csányi Károly... Az apám sírja mellett, van az övé. A másik meg Boldocki János... A nevüket rávésték a fejfára... Meg a faluét is. ahonnan valók voltak... Mi is volt? Valami Petris, a Bácskában... dőközben visszaérkezett az öreg hivatalsegéd. — Én temettem el őket a temetőben, hoztuk be a Koppány- hídtól negyvenöt tavaszán. Ott voltak, negyvennégy decemberében ott temették el őket; A papírjaik nem áztak még el teljesen. csak a falu neve volt nehezen olvasható, valami Petris. vagy micsoda... — Petróc... — Hentesmester volt a foglalkozása a Csányinak. meg a Bol- dockinak is. Ismertem őket. ott tanyáztak Edelényben, Illéséknél laktak. Amikor az alakulat tovább vonult, ők itt maradtak, mondván, nekik elég volt a háborúból. megvárják, amíg ideér a front, aztán elindulnak hazakat is vágtak... — Milyenek voltak, termetre. arcra? — Jó erősek, termetesek. A Csányi negyvenöt éves volt. a másik idősebbnek látszott... — Igen. nem kétséges, megtaláltam az apámat... — Megmutatnák a sírját? A fiatalember szeméből kibuggyantak a könnyek, amikor meglátta a gondozott, virágos sírokat. — Mit tudnak róluk, hogyan történt? — Ki tudná? A hídnál németek tanyáztak, aláaknázták... Ők pedig elindultak bujkálva. hazafelé. Pedig marasztalták is őket, várjanak még.. Aztán ott találtak rájuk a hídnál._ Háború volt... — Köszönöm, köszönöm, hogy segítettek.. — mondta meghatotta n búcsú záskor a pozsonyi mérnök. — Most csak a fényképet viszem haza. de a nyáron anyám is eljön majd. az öcsémmel együtt. a mikor már elmentek, akkor tudódott ki. ki gondozza a két katonasírt. — Őrzöm a két karikagyűrűt ion... Mert eljön bizonyosan... Igen. a feleség biztosan felkeresi elesett férje húsz év után megtalált sírját. De hányán maradtak. akik soha nem tudják felkeresni, soha nem tudják megtalálni?.. Elmúlt már idestova két évtized a háború befejezése óta... De az emberiség évezredekig, évmilliókig élni akar. úgy. hogy soha ne emelkedjenek jeltelen sírok. És azt akarja hogy az elkövetkező nemzedékek feledjék el. mit jelent az a szó: katonasír. BL felé. Ott voltak Illéseknél tán to- is. átadtam volna... Majd oda- vább egy hónapnál, még disznó- adom hát az asszonynak, ha el-
