Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-14 / 111. szám
4 TOLNA MEGYEI NfiPLtJSÄG 1964. május U. Beszéljünk a kézimunkáról amely amúgyis nagy beszédtéma női körökben. Társaságban, orvosi, vagy pályaudvari váróban (sőt, elég helytelenül, még értekezleten is!) gyakran látni csillagos térítőt horgoló nőket, akik buzgón dolgoznak, s izgatottan tanulmányozzák és kérik kölcsön egymás mintáit, — a felfedezés örömével veszik birtokukba a még nem ismert változatokat. Kézimunkáról lévén szó, a legtöbben rögtön horgolásra, éspedig csillagos terítő horgolására gondolnak. A csillaghorgolás nagy népszerűsége érthető, s nincs is benne semmi rossz. Orvosi és tapasztalati tény a kézimunkázás idegnyugtató hatása. Egy-egy elkészült terítő ezenfelül az alkotó munka örömével ajándékozlagot. (Nem tudta szegény másik nembeli, hogy a gondos vendéglátó háziasszony éppen kímélés céljából aggatta tele a kárpitozott ülőbútorokat csillagokkal, hogy a karfát és a hát-támlát kopástól, piszkolódás- tól védje.) De valóban: nem jobban védi-e érintéstől a szép bútorszövetet, ha egy-egy csillagocska helyett az egész fotelt beborító, könnyen mosható, tarka mintás védőhuzatot borítunk rá? Arról nem is szólva bővebben, hogy a csupa csillagterí- tővel feldíszített lakás szegényes, fantáziátlan díszítés, mert egyhangú. Egy-egy modern szobaberendezéshez bőven elégséges (és nem kötelező!) egy — lehetőleg nem szokványos, hanem ritka, antik mintájú za meg készítőjét. A kis csillagokból pedig naponta növekszik és újul meg ez az öröm. — s a csillaghorgoláshoz nem kell nagy apparátus: a horgolótű és a gombolyag cérna a legkisebb kézitáskában is elfér; Egy férfikollégám azonban azt mondta el: víszolyogva ül le olyan fotelbe, amelynek két karfáját és hát-támláját egy-egy odátfi|gyesitett, csillagos terítőcske díszíti. Ha nincs rögzítve, félő, hogy zakója hátára tapad; ha oda tűzték, a gombostű jelenléte okoz aggodalmat, — azonfelül kényelmetlen számára az az érzés, hogy sötét zakójával esetleg elpiszldtja a nagy gonddal hófehérre mosott, és keményített csilICSPRE®iälYVÄl.T©IAT* — horgolt terítő az asztalra. A többi bútorra, polcra, kisasztalra tehetünk népművészeti boltban kapható (vagy önmagunk készítette hasonló) hímzett, vagy szőtt térítőt, festett selyem szettet, rátétes tüll-kézimun- kát. Vannak berendezési tárgyak, amelyek nemes formáikkal, a fa szép színével, pácolásával önmagukban keltenek esztétikai élvezetet: ’Izeken felesleges, sőt, zavaró a terítő. A TiSi kézilfíunka-szeretetnek pedig szinte beláthatatlan területe van. a lakásdekoráláson kívül is. Kézimunkával készíthetünk magunknak és hozzátartozóinknak szép és értékes ruházati cikkeket: egy kézzel kötött gyapjúpulóver, sál, sapka, kesztyű, ruha, vagy kosztüm mindig értékesebb. (— éppen mert kézimunka —) az üzletben kapható gyári árunál. Aki nem kedveli a kötést, hímezhet: egyszerű, keresztszemes térítőt a gyermekszobába; kelim-alapú. mintás falvédőt a re- t kamié mögé, hát-támlának; egysze- 1 rű technikájú, csomózott szőnyeget í (a szőnyegfonal kg-ja 180 forintért kapható), amely nagyon divatos, és otthon készítve, lényegesen olcsóbb í az üzletinél. A másféle, a csillaghorgolástól eltérő kézimunka még ^egy örömet ad: a változatosság örö- : mét, az új minták, technikák elsa- \ játításának jó érzését. A népi hím- 1 zés (kalocsai, palóc, matyó, stb.) I sokféle fajtája pedig azt jelenti, l hogy modern othonunkba átment- I jük népünk asszonyainak már-már feledésbemenő, gazdag formaművé- 1 szetét, sajátos színkultúráját. 1 B. á. 23. — Mama. valamit el kell neked mesélnem... mert hátha jobban emlékszel... A fiú megakadt, az anya bíztatta. — Mondd csak. — De jobban szeretném, ha leülnél! Az anya letelepedett az egyetlen fotelba, a fiú pedig egy székre. — Van nekem egy régi emlékem, ma meggyőződtem róla, hogy nem képzelődtem, csakugyan velem történt... Ma ugyanis munka után lementem a pályaudvarra, és ahogy kinézíem a sínek közül a térre, éppen befutott a villamos. Mint egyszer, valamikor, én nem tudom, mikor történt, de arra jól emlékszem, hogy utaztam a vonaton veled, az most már biztos, hogy veled utaztam... És ahogy ültünk a vonaton. egyszercsak elszaladt előttünk egy sárga villamos. Hosszú, piros csík volt az oldalán, és az olyan nagyon szép volt, és csilingelt. hogy rögtön tisztán felmerült a múltból, amikor idejöttem után. az első napon sétáltam az őrház felé... Az anya szeme elfátyolosodott — Hát emlékszel rá, kisfiam? — kérdezte halkan. — Igazán te is emlékszel rá. mama? — Persze. hogy emlékszem! Mert olyan nagyon megtetszett neked az a látvány, hogy örömödben sikongva mutattad nekem is. és azután játszani is kis villamost kértél! — Mikor történt az. mama? — Amikor otthagytam apádat, és téged magammal hoztalak. A fiú izgalmában felugrott, előkapta cigarettatárcáját, rágyújtott. — Hogyhogy magaddal hoztál? Hiszen te akkor otthagytál minket!? Az anya arca megrándult, de a fájdalom most már nem tudta kioltani az öröm tüzét. Tagadóan ingatta a fejét. — Téged nem, csak apádat! Téged magammal hoztalak ide, nagyapához... De aztán pár nap múlva megjelent apád, kileste, amikor rövid időre magadra hagytunk, és visszavitt a faluba. — Akkor valósággal elrabolt?! — így volt... Azután már semmit sem tehettem, mert nem engedett a közeledbe sem, és a bíróság neki ítélt. Még azért is pereskednem kellett vele. hogy néha meglátogathassalak... Az első ott- töltött karácsonyodra küldtem egy fenyőfát és egy nagy barna mackót, de a következő karácsonyi ajándékaimat már visszaküldte apád... Az első években mindössze néhányszor láttalak, egy két órára. Nagyon kegyetlen volt hozzám, mintha tudta volna, hogy azzal állhat rajtam bosszút, ha megfoszt tőled. — De mama, én ezt nem így tudtam! Én mindent másképpen tudtam! — kiáltott fel a fiú. — Miért nem mondtad el már korábban? Miért mesélte másképpen apa? — Ó, kisfiam! De megkínoztak téged is! — mondta sírással küzdve az anya. Odament a fiúhoz, és megcsókolta. A fiú nem vonakodott, de nem GERGELY MIHÁLY: is viszonozta a csókot, csak meg- símogatta a föléje hajló arcot. — Mama, akkor engem rettenetesen becsaptak!... Miért hazudott apa? Miért hazudozott össze-visz- sza? — Mert mégiscsak szeretett téged, fiam! Ne felejtsd: az apád! — Miért véded őt? Ezek után már nem érdemel semmi szeretetett.. És kérem, hogy mindenről mondd el nekem a teljes igazságot, mert gyűlölöm a hazugságot! Az anyát meghökkentette a fiú hirtelen szembefordulása az apával. Megriasztották indulatos szavai. mert fékezhetetlenséget, az apóra emlékeztető nyers ösztönös- 6é"et érzett bennük. Csitította a fiút, de azt minden újabb szó csak jobban feltüzelte. Talán már nem is figyelt rá. Odament az ablakhoz, kibámult rajta, sokáig nem reagált magyarázó szavaira, csak legvégül mondta tompa, monoton hangsúlyával: — Gyűlölöm a hazug embereket! Amitől az anya félt, bekövetkezett; a fiú ellenségesen állt szemben az apával, pedig az anya nem is leplezte le, hiszen nem mondhatott el mindent a gyereknek. Az anya boldog lehetett volna, mert íme, visszakapta a fiát. Mégsem adhatta át magát maradéktalanul az örömnek, mert a lelkében ott lapult a kétely; múltjuk feltárása, leleplezése képes-e megváltoztatni a zárkózott, elidegenedett fiút. * A fiú ezen az estén Szöszi révén került Züzüékhez. Szöszi boldog volt, mert csak vele táncolt a fiú, pedig mások is szives- sen vették volna, ha felkéri őket. Öt azonban mindez nem érdeketle. Azért engedett Szöszi hívásának, hátha találkozhat Borával. Bora csak később érkezett egy fiúval. Mikor fölfedezte őt, odasúgott valamit a kísérőjének, de az egyetlen értetlenkedő mosoly- lyal s tagadó fej mozdulattal válaszolt. Züzü itatta őket, háromszor is töltött egymás után, hogy pótolják a lemaradást- Aztán táncoltak. Géza most már csak a lányt nézte. Eddig is tudta, most azonban láthatta is. Bora mennyivel több Szöszinéi. Hogy másfajta lény, olyan, akire ő vágyott Mert Szöszi felszínes, sekélyes léleknek bizonyult, s a fiút ez nem elégítette ki. Hogy itt láthatta a lányt, teljes erővel támadt fel a vágya, a magány fojtogató érzése, melynél kínzóbbat nem ismert. S most, .hogy anyjával megtörtént az első érzelmi találkozás, csak annál jobban szenvedett, hogy szívének ezt a másik vonzalmát nem viszonozták. Soha ilyen szépnek nem látta a lányt. Kirítt a többi közül, arcán, tartásában, gesztusaiban anynyi báj, annyi tisztaság fénylett, hogy a fiúnak fájt! amiért ő is itt van. mert úgy érezte, mindegyiküknél különb. Nem bírt betelni a látásával. Szöszivei táncolt, de mindez csupán beideg- zett mozgás volt. — Azért velem is foglalkozhatnál — duzzogott Szöszi. — Legalább ne bámuld! Nem akarom, hogy röhögjenek rajtam! — Mi... mi van? — Ó, te rám se figyelsz!... Azt mondtam: ne bámuld olyan feltűnően! Kiesik a szemed! Szünet nélkül szólt a magnó. A nagymama csupán egyszer nézett be hozzájuk, elrévedően elnézte őket, becéző, matató mozdulattal igazított valamit unokája ruháján, aztán visszatért a szobájába. Bora és a fiúja sokat beszélt, s Géza ezt is irigyelte tőlük. Megszerette volna hallgatni a lányt! Valamin nevettek éppen, Bora hangosan, hosszan kacagott, hogy mások is odanéztek. Ez már elviselhetetlen volt számára: beszélnie kellett a lánnyal. Bocsáss meg! — mondta Szö- szinek. Odament a táncoló párhoz, meghajolt. — Szabad? Vetélytársa sem ismerte őt. Meglepődött, aztán kérdőn emelte Borára vidám, bizalmat sugárzó szemét. Az egy apró fejmozdulattal nemet intett. A vetélytárs sután rámosoly- gott. — Ne haragudj, de látod!... —. És tovább táncoltak. A lány elutasítása kegyetlenül, fájt. Maga sem tudta, mit tesz, csak azt érezte, valamit tennie kell. Félig öntudatlanul a zsebébe nyúlt, kivette az öccsétől kapott zsebkést, s hogy a következő pillanatban ismét melléje került a táncoló pár. villámgyorsan kétszer a másik fiúba döfte. Szklenár felordított, térdrezu- hant. Bora rávetette magát, hegyes körmeit az arcába vájta. Mélyen beletépett archúsába, hogy elöntötte a vér, és azt kiáltozta: — Engem is!... Akkor engem is, te, vadállat! Züzü Mirimárival lehúzta a sebesültről a zakót, szorítókötéssel elállították a vérzést. Valaki mentőkért telefonált. Géza eltartotta magától a késpengét, nehogy megsértse a hadonászó lányt. Aztán Bora az ájuldozó fiúhoz ment, s ő ott maradt egyedül. Szöszi egy pillanatra megállt előtte. — Te, te, hogy te milyen ostoba vagy! — mondta, és elment, hallatszott az előszobaajtó csukódása, (Folytatjuk) KÖLYÖK LEÍRHATATLAN BOLDOGSÁGÁNAK RÖZEpewe. roísoás barátságos alkudozásba^ KEZD NAGY FŐNÖKKEL 41 IGAZOL VANYOK ÁRÁT ILLETŐEN. 4 KÖLCSÖNÖS MEG ÁLLA PODÁS AKTUSÁNAK ZA- J41 ALIG NÖMULHAK EL, MÁRIS ÚJ ÜZLETFELEK KÖZELEDNEK. piszkos freo meg Állapodok bunkóval és 4 FŐORVOS ÚRRAL,- AZAZ A GVÓnTATÓK TAG04! - VÁC, - HOGY SANGHAJBA HAJÖkÁZNAK EGV KIS RAKOMÁN/VVAL. 4 NAGY fŐ/YÖKTÓL AKARNAK HAJÓS IGAZOLVÁNYT SZEREZNI, MIVEL PISZKOS FRED NEM SZERET! A LINK OOCGOT.
