Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-01 / 101. szám
fOLWA 1VTFGYFF M?PÚ.TSA6 19C4. május 1 GERGELY MIHÁLY: IDEGENEK 14. Végre lejárt a lemez, Bajnok abbahagyta. Megtörölte verejté- kes arcát, nehezen engedelmeskedő, feszes arcizmokkal, erőlte- tetten felnevetett. — No, hát öcsi, így valahogy! —- mondta már szerényebben. A fiú nem szólt, csak fogta a lány kezét, és nézte Bajnokot. Mikor újra megindították a magnót, azonnal táncolni kezdett, s pontosan Bajnok rutinos figuráival. A társaság nem oszlott szét, mert izgalmat éreztek Bajnok körül, az ő heccei pedig mindig idegborzoló percekkel ajándékozták meg őket. Ezért szerették, ezért fogadták el kis csoportjuk vezérének. A lány is megérezte, mi történik, hogy a fiú Bajnokkal szállt szembe. Féltette őt, mégsem mondta neki, hagyjuk az egészet; menjünk innen. Mert valahol leg^ belül úgy érezte, valóban nem hátrálhat meg a fiú az első sértő szóra, mert akkor meg nem marad közöttük. S nagyon tetszett neki, hogy a fiú azonnal felel, és hibátlanul táncol. Meg is tapsolták őket, mikor Véget ért a szám. Bajnok megint a fiú vállára tette a kezét. — Azért egy ilyen vékonydon- gájú srác ne akarjon velem ujjat húzni! A fiú farkasszemet nézett vele, s ebben a párharcban Bajnok hátrált meg; pillantását elkapta róla. — Lehet, hogy vékonyak a dongáim, azért ne hidd, hogy gyengék is. Mert életemben én még sose jajgattam. Bajnok nevetett. — Te?... Nem is úgy, nézői ki! A fiú merev arccal várt, míg Bajnok abbahagyja. Csak nézte a szép atlétát, irigység nélkül. Bajnok odatartottá bal alsókarját a fiú elé. — Látod ezeket?... Tíz odaoltott ciginek a helye! De én csakugyan nem jajgattam egynél se! — Kínoztak vele? — kérdezte naívul a fiú. Kacagtak, leghangosabban Bajnok. — Magam csináltam! — Magad?!... Én ilyet még sose láttam. — Talán nem hiszed? — Én csak azt mondtam; nem láttam még ilyet. — Nagyon lassan elővette cigarettatárcáját, odakínálta Bajnoknak. Az megnézte, fitymálóan fintorgott. — Fecskét szívok! — Elővette tárcáját, rágyújtott, idegesen nagyokat szippantott. — Ne, ne csináld most! Nem akarom! — kérlelte Züzü. De a fiú csökönyösen szemmel- tartotta Bajnokot, s mert annak nem akaródzott mozdulni, monoton, közönyös hangon megkérdezte: — No, hogy kell csinálni? — Szóval, nem hiszed?... Kételkedsz?! — mondta hisztériásán Bajnok. Aztán könyökben behajlítva bal kezét, hirtelen lendülettel odanyomta égő cigarettáját az egymás fölött sorakozó rózsaszínű hegek fölé. — Juj, — sikoltott egy lány. A többi közelebb hajolt, pisszenés nélkül csodálták Bajnokot, akinek álián összerándultak az izmok. Enyhén érződött a megpörkölt nyers hús -émelyítő szaga. Néhányan tapsoltak. Bajnok eldobta a kialudt csikket, s győztesen mosolygott a fiúra. Az csak szívta a cigarettát. — Igyunk valamit! — mondta aztán Bajnok. — Úgyse meri ez megtenni! A fiú végre megmoccant, s idegfeszítő lassúsággal felhúzta karján a kabátujjat. — Ne! Nem szabad! — könycr gött Bora. — Te ne csináld ezt! A fiú utoljára még nagyot szippantott, azután ugyanazzal a gyorsasággal, amit Bajnoktól tanult, karjára nyomta a cigarettát. Mindenki az arcát bámulta kétkedve, mert az kifejezéstelen maradt mindvégig, míg a parázs ki nem aludt. A lány iszonyodva nézte. Ismerte már annyira, hogy meglássa, mozdulatlan arca, s csupán egy vonallal tágabbra nyíló égszínkék szeme mennyi vadságot, megfejthetetlen idegenséget fedett fel a különös párbaj pillanataiban. Be- leborzongott. Kezdettől megmagyarázhatatlan erőknek engedelmeskedve vonzódott a fiúhoz, de íme, ami idegen volt a lényegében, ami taszította, az most roppant erővel tört fel benne. S ebben a pillanatban félni kezdett tőle. önkéntelenül is hátrált előle, kicsúszott a zajongó gyűrűből. Egy jóalakú, erős mellű, szalmaszőke hajú leány odament a fiúhoz, és szájon csókolta. — Haláli voltál! — mondta a szőkG Mindenki tapsolt. Végre Bajnok is elvi ayorodott, keze.t adott. Rendes haver vagy: sze- vassz! Kezetfogtak, de a fiú el sem mosolyodott. Züzü már behozta az étolajat ás a sterilgézt, mintha mindez elő lett volna készítve. Aztán ittak. Valaki ismét megindította a magnót. A fiú szemével a lányt kereste. , — Hagyd, biztosan kiment — mondta a szőke. — Gyere, táncoljunk! A szám véget ért, a fiú Bora keresésére indult. Vele tartott a szőke is, mintha nem látta volna, hogy eltávozott. Nem találták a lakásban. A szőke, akit a többi csak Szö- szinek szólított, belekarolt, visszavezette a szobába. — Ugyan,'mit keresed! Biztosan megfájdult a feje, és hazament... Láttam, hogy sápadozott, amikor beoltottad a cigit! Táncoltak. Szösz! hozzásímult, hogy a fiú úgy érezte, szédül. Egy még közelebb fészkelődé mozdulatra szorosan zárta körül a karjával. — Úgy, úgy! — duruzsolt Szöszi. — Nem Bora való tehozzád, aki rosszul lesz egy cigi kioltásától, hanem én! A fiú hallgatott, nem értette világosan Szöszit. De jó volt vele táncolni, borzolta idegeit a fiatal nő felajánlkozása. S már nem érezte annyira Bora hiányát. A pálinka és az előbb aratott győzelem is részegítette. Látta, hogy azzal az egyetlen mozdulattal elfogadtatta magát a társasággal. Tíz órát fújtak a gyár dudái, de az asszony még ébren volt. Öntudatlanul is odafigyelt a kürtök ismerős kórusára, és külön kihallotta belőlük a keleti vili"- mosközpont lágy dallamú tercét, mely mindannyiszor gyermekkorára emlékeztette, a Pokolhegy tetején álló barakkra. Apjára emlékeztette, a fekete, lobogó tekintetű, különös emberre, akit oly nagyon szeretett. Mindössze hét esztendős volt, amikor anyja egy választási gyűlésen csendőrsortűz áldozata lett, s apjuk a három gyereket is magával hozta Zsába- rétről Endrődtelepre. A hosszan kitartott tere most is a gyermekkor képeit hívta elő, de emlékezete ernyőjén nem tudtak megélesedni a képek, mert elfedték őket mai gondjai. Ott állt a nagyszoba ablakában, mely szembenézett a gyárakkal. A toronyház nyolcadik emeletéről ritka szépségű látvány volt az éjszakai város. Tíz óra elmúlt, és még sem a !■!», sem a férje nem jött meg. Férjéről sejtette, begy. a szüteifté! van, de hol lehet a fia ilyen ké-t' sőn? i Hogy mostani nyugtalan ideg-J állapotában is ennyi minden fel-i merült emlékeiből, nyilván annak' a következménye volt. hogy esle-J felé becsöngetett hozzá gyermek-' kori barátnője, Ladó Mártonná, aj kisebbik Kökény leány. Ott lak-i tak egymáshoz közel, ők a Pokol-1 hegyen, lakásokká s legényszálló-i vá átalakított világháborús tífusz-' barakkban. Irénék a Pokolvölgy-J ben. A Pokolvölgy, a Víztorony-i domb, a temetőkert, a Lindák-| erdő volt gyermekkoruk színtere.i Ladóék az autósztráda túlsó olda-[ Ián, mostanában kaptak lakást, sí hallotta, hogy ők is itt laknak;' felkereste, mert régen találkoztak.! Ladóné, leplezetlenül fürkészve' arcában, megkérdezte: — Mi van veled? Olyan zakla-i tottnak látszol! — Talán mert fáradt vagyok, i — Nagyon látszik rajtad. És ne' haragudj... mintha el is hanyagol-J nád magad! Csak akkor nézett végig magán,J s vette észre, hogy hazaérkezése-1 kor sietségében egy mosásra váró' összegyűrődött pongyoláját vettei föl, és lába is a rosszabbik pa-J pucsba tévedt, talpa félig lesza-J kadt, rég ki kellett volna dobnia,' de tartogatta, mert takarításhoz! megfelelt. i Miután Ladóné elköszönt, a tü-J kör elé ült, hosszan vizsgálta ma-i gát. Nem csoda, hogy úgy beszéltj Irén, gondolta, valóban elhanya-| goltnak látszik. És az arca is, fe-' dezte fel meglepetten, az arca isj más. Fáradt, szeme fénytelen, kis-i sé lesoványodott, a haja kócos.J Hetek óta nem jutott el a fodrász-i hoz. Ezeket a felismeréseket, mint-' hogy férje egyre késett, lassan-' ként kapcsolatba hozta az immárj ismétlődő kimaradásokkal, férj é-1 nek az utóbbi időben tapasztalt el-J hidegülésével. i Éjfél felé megjött a fia. Aggó-J dóan és indulatán uralkodvaf kémlelte. ' — Szervusz, fiam! — köszön1 J tötte, s beidegzetten csókra nyúj-i tóttá arcát. 1 — Csókolom — mondta Géza i éppen csak arcát érintve egy pil-' lanatra anyja hűs, sima arcához., aztán ment be a szobájába. 1 A fiú levetette ingét is, hogyj felvegye pizsamakabátját, az anyai meglátta kezén a kötést. — Mi az? mi történt? — sietett, hozzá. ' — Semmi. Egy srác véletlenül, hozzányomta a cigit. ' — Ki kötötte be? Mutasd! — sj nyúlt a kötésért, vékony ujjávali felszakította a ragasztószalag] egyik ágát. A fiú dühösen elrántotta a ke-' zét. J — Hagyd a fenébe! ' Az anya néhány pillanatra meg-J bénult. ( — Fiam! Hogy beszélsz anyád-' dal! J A fiú pizsamakabátjába bújt, ni cipőjét kezdte kifűzni. — Egyáltalán hol voltál ilyen, soká?... Éjfél van, rég ágyban vol-J na a helyed! , A fiú piszmogott a cipővel; föl' sem nézett anyjára. — Hol voltál, felelj hát! — Züzüéknél. — Az kicsoda? , — Egy lány. — Mindjárt gondoltam! — Akkor miért kérded? Az anya keze kissé megemelke-J dett, de fékezte haragját. Megpró-i bált nyugodtan, halkan beszélni.] hisz döbbenten kellett tapasztal-, nia, hogy éz a fiú, ha lehet, talán' még távolabb van tőle. mint az] első este, amikor hozzájuk költő-1 zött. — Fiam, anyáddal beszélj tisz-, tességesen!... Hol lakik az a Züzü?] — Itt a József Attila-telepen. i — És kik voltak ott? — Lányok, fiúk, — Bora is? — Igen. J — Miért jöttetek össze nála? i — Táncoltunk, beszélgettünk. J Az anya megfogta a fiú kezét , felszakította a ragasztó kereszt- J szalag másik ágát is. Fia meginti elhúzta volna a karját, de ő nemi engedte, megnézte a sebhelyet. J — De csúnya! Egy. odaérintett, cigaretta nem éget ekkora sebet! | (Folytatjuk} . * Bt vitamin A „Hogyan találták meg a beriberi betegség gyógyszerét!” (Folytatás). A B1 vitamin a szervezetben fehérjékhez kapcsolódva, olyan ve- gyületet alkot, amely a cukor (szénhidrát) típusú vegyületek felbontásához nélkülözhetetlen. Szervezetünkben a cukor lebontása szolgáltatja a különböző életfolyamatokhoz szükséges energia nagy részét. Ha a B1 vitamin hiányzik a táplálékból, ez a lebontás nem megy végbe, és mérgező hatású vegyületek szaporodnak fel a szervezetben, amelyek a beriberi tüneteit váltják ki. A B1 vitamin vízben oldódó anyag, nem raktározódik nagymértékben a szervezetben, ezért a szükségletet folyamatosan kell biztosítani. Hogy mennyi a szükséglet, az függ az egyéntől és nagymértékben a felvett táplálék mennyiségétől és összetételétől. A cukor bontásában betöltött szerepéről már megemlékeztünk. így érthető, hogy megnövekedett szénhidrát-fogyasztásnál megnő a B1 vitamin-szükséglet is. Számos megfigyelés utal arra, hogy a fehérjefogyasztás növeli a B1 vitamin-szükségletet. A zsírfogyasztás viszont nincs rá befolyással. Normális étrenden élő, egészséges felnőtt napi szükséglete 1,5— 2,5 mg. Ennek biztosítása — kiegyensúlyozott táplálkozás esetén — nem jelent különösebb nehézséget, mivel ä Bl vitamin a természetben igen elterjedt anyag. Az állat- és növényvilágban, valámint a legalacsonyabb rendű szervezetekben (pl. baktériumokban) is egyaránt megtalálható. A legtöbb van a pékélesztőben, majd csökkenő adagban a sertéshús, a füstölt sertéshús, paradicsompüré, teljes búzaliszt, sertésmáj, bab, tojás sárgája, lencse, marhamáj, burizs, rozsliszt, sertéskolbász, zöldbab, borsó, zöldborsó, spárga, búzadara, hónapos retek, sült tök, félbarna kenyér, sárgarépa, paraj, fejes saláta, sajt, kalará- bé, zeller, gomba — tartalmazza. A Bl vitamin hőérzékeny anyag ugyan, főzés közben mégis csak kisebb, 10—20 százalékos veszteséggel kell számolnunk. Tudnunk kell azonban, hogy a víz jól oldja a Bl vitamint, s ha a főzővizet leöntjük, ez a veszteség 40—60 százalék is lehet. Szerencsére a tárolás alatt egyáltalán nem bomlik, s így télen és nyáron egyaránt könnyen biztosíthatjuk vitamin-szükségletünket. Ezért még aránylag szegényebb néprétegek körében is ritka a hiányos állapot. Sokkal gyakoribbak a különböző felszívódási zavarok, amelyek hasmenéssel járó betegségek, vagy túlzott alkoholfogyasztás esetében (az emésztőrendszer nyálkahártyájának gyulladása következtében) fordulnak elő. A heveny mellékhere-lob N. L. paksi olvasónk írja; „Kérem a kedves Négyszemközt, válaszoljon arra a kérdésemre, hogy mi okozhat mellék- here-gyulladást?” A heveny mellékhere-lob (epididymitis acuta). Leggyakrabban húgycsőgyulladás (kankó)-hoz társuló szövődményként látjuk, amikor fertőző csírák az ondózsinór mentén jutnak a mellékhere csatornáiba. Létrejöhet azonban véráram útján is, általános fertőző betegségek (tífusz, influenza, orbánc... stb.) vagy gócos megbetegedéseknél (karbun- kulus, körömméreg, gennyes mandula) áttéti úton. A mellékhere- gyulladás gyorsan kifejlődő, az egész közérzetet súlyosan érintő, magas, rázóhideges lázzal kísért, duzzadással járó, igen fájdalmas megbetegedés. A duzzanat néhány nap alatt vissza szokott fejlődni. A duzzadt mellékhere a here hátsó-alsó részét .kifli alakban veszi körül. A rendkívül érzékeny mellékhere jól tapintható. , Idült mellékhere-lob (epididymitis chronica). Igen sokszor az akut (heveny) mellékhere-lob maradványa. Máskor lappangva, lassan fejlődő, kevésbé virulens baktériumok által okozott gyulladás, vagy trauma (külerőszaki behatás, ütés, rúgás, stb.) következménye. A mellékhere gümőkórja úgy keletkezik, hogy a mellékhere farki részében lassan, szinte észrevétlenül tömött gümős góc, később sajtosán fellágyulva összekapaszkodik a herezacskó bőrével, majd azt áttörve, gümős sipoly képződéséhez vezet. Ritkán a szifilisz is okozhat mellékhere-gyul- ladást, (epididymitis luetica). A betegség csaknem kivétel nélkül a heréről szokott a mellékherére átterjedni. Panaszával sürgősen keresse fel orvosát, vagy a bőr- és nemi- beteg-gondozó intézetet. A fertőzés forrásai Kaptuk az alábbi sorokat: Kedves Négyszemközt! Sokat olvasom rovatukban a „fertőzés forrása”, a „fertőzés terjedési módja”... Legyen szíves e fogalmakat ismertetni. A fertőzés forrásai: járvány fellépte esetén mindenkor felmerül a kérdés, honnan indult el a járványfolyamat, hol van a kiindulási pontja. Régebben a kóröícozókban, vagy bizonyos fertőző anyagokban látták a fertőzés forrását. A modern járványtani kutatás ma mór elvetette ezt a régi és nem helytálló értelmezést. Fertőző forrásnak mai felfogásunk szerint azt az emberi, vagy állati szervezetet tekintjük, amelyben a mikroorganizmusok természetes körülmények között tartózkodnak és szaporodnak, és innen kiindulva, valamilyen úton egészséges egyéneket fertőznek. Ezek szerint a fertőzés forrása lehet: 1. A beteg ember, 2. A kórokozógazda, 3. Beteg, vagy kórokozót ürítő állat. A beteg ember a betegség minden szakában fertőzhet, amikor kórokozó kerül ki szervezetéből a külvilágba. A betegség gyógyulási szakában a fertőzési lehetőség egyre csökken és csekély kivételtől eltekintve meg is szűnik. Általában a típusos formában megbetegedett ember, mint fertőző forrás, járványtani szempontból ma már nem túlságosan veszélyes, mert rendszerint ágyhoz kötött, vagy gyógyintézetben kezelik, és így kevés emberrel érintkezik. Veszélyes fertőző források viszont az olyan egyének, akik enyhe lefolyású betegségüket talpon hordják ki, eljárnak munkahelyükre, és ott szórják szét a kórokozókat. A kórokozógazdák (bacilusgazdák) szintén lehetnek fertőző források. Kórokozógazdáknak nevezzük azokat az egyéneket, akik minden megbetegedési tünet nélkül kórokozókat hordoznak szervezetükben és azokat váladékaikkal a külvilágba ki is ürítik. A kórokozógazdák legnagyobb része nem üríti egyenletesen a kórokozókat, hanem az ürítés legtöbbször szakaszos. Sok esetben csak sorozatos vizsgálatokkal lehet rábizonyítani valakire, hogy kórokozógazda, (bacilusgazda). Az állatok is lehetnek a fertőzés forrásai. A fertőző mikroorganizmusok átvitele, az állatok gondozása, a beteg állatok ápolása, állati nyersanyagok feldolgozása, beteg állatok tejének, húsának fogyasztása közben szokott megtörténni. Vannak egyes olyan betegségek is, amelyeknél a kórokozót állatról emberre vérszívó rovarok viszik át.
