Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-10 / 108. szám

1854, május IB.

ffdtírí wm¥H WPÜWrn

35

Betöltik-e feladataikat a termelési tanácskozások

A NEB — SZMT-vizsgálat tapasztalatai

Két és fél évvel ezelőtt, 1961. őszén jelent meg a kormány és a SZOT 1022-es, együttes határozata, amely többek közt szabályozza a termelési tanácskozások rendszerét, feladatát. A határozat kimondja: „A dolgozóknak a termelés és gazdálkodás irányításába és ellenőrzésébe való bevonása, valamint a termelési feladatok eredményes megvalósítására való mozgósítás legfontosabb fórumai <— üzemen belül — a termelési tanácskozások”.

A határozat megjelenése óta két és fél éű telt el, tehát elegendő idő ahhoz, hogy általános következtetéseket lehessen levonni annak végrehajtásáról. Ezért tűzte napirendre a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság és a Szak- szervezetek Tolna megyei Tanácsa a termelési tanácskozások vizsgálatát.

Mint a vizsgálat megállapításaiból kitűnik, jelentős fejlődés következett be az üzemi demokrácia eme fontos fórumainál. A termelési tanácskozások színvonala állandóan emelkedik, a gazdasági vezetés egyre jobban támaszkodik a dolgozók javaslataira, részvételére a termelési feladatok megoldásában. Különösen az segít- tette elő a fejlődést, hogy a határozat szerint kis termelőegységenként kell megtartani a tanácskozásokat és így alaposabban lehet megbeszélni egy-egy üzemrész problémáit, értékelni az elmúlt időszak munkáját, meghatározni a teendőket. Tovább mélyítette az üzemi demokráciát, a termelési tanácskozások jogkörének növelése. Ugyanis itt dönt a dolgozók kollektívája a „Kiváló dolgozó” kitüntetések a Szocialista brigád”-címek odaítéléséről is.

Késnek a tervek

Az ideális állapot az lenne, hogy a vállalatok a tervidőszak előtt, vagy legalábbis — amikor negyedévi feladatok kerülnek napirendre a negyedév első hónapjában kapnák meg az operatív terveket. Ezzel szemben igen. gyakran késnek a tervek. Pedig ezeket még le kell bontani üzemekre, üzemrészekre, ahhoz is idő kell és így már néha a negyedév közepénél tartanak, amikor sor kerül a negyedévi feladatok megbeszélésére. Vagy pedig — szigorúan tartva magúkat a vállalatok az előírásokhoz — megtartják a termelési tanácskozásokat, tervek nélkül. A Simon- tornyai Bőrgyárban például február hetedikén kaptáik meg a jóváhagyott tervet és a felügyeleti hatóság előírta, hogy tizenötödikéig meg kell tartani a termelési tanácskozásokat. Nem lehetett így alapos a tanácskozások előkészítése, sőt, volt három olyan üzemrész, ahol a tervek ismerete nélkül tartották meg a termelési tanácskozást. Úgy tartották meg az idén az év eleji termelési tanácskozásokat a megye állami gazdaságaiban is, hogy nem ismerték a termelési terveket, mivel a gazdaságok a jóváhagyott tervszámokat csak március közepén kapták meg.

A gyakori tervmódosítások !s formálissá teszik a termelési tanácskozásokat, hiszen a konkrét versenyvállalás sok esetben automatikusan „hatályát veszti” 0 tervek megváltoztatásával.

Alaposabb előkészítést

A tervek késedelme csak egyik oka sok helyütt a termelési tanácskozások alacsony színvonalának.' Gyakori eset, hogy a tervek rendelkezésre állnak, mégsem ismertetik azokat alaposan a dolgozókkal. Általában mindenütt műszaki konferenciák előzik meg a termelési tanácskozásokat. Ezeken — a tervek ismeretében — részletesen megbeszélik a tennivalókat. Az itt részt vevő műszaki vezetők feladata, hogy a maguk termelési egységében — a műszaki konferencián kapott Útmutatások alapján — ismertessék a feladatokat. Az üzemek egy részében ezt valóban megteszik, mégpedig úgy, hogy részletesen elemzik az illető üzemrész munkáját, feladatait. Azonban igen gyakori, hogy a részleg dolgozói előtt csak a vállalati feladatokat ismertetik, nem bontják le azokat, nem „váltják aprópénzre”. A Bonyhádi Zománcgyárban több termelési tanácskozást az tett érdektelenné, hogy a műszaki konferencián közölt adatokat minden elemzés nélkül felolvasták. Gyakori eset — főleg a mezőgazdaságban —, hogy a termelési egységek tanácskozásain a vállalati vezetés nem képviselteti magát és nem is nagyon ellenőrzi, hogy a részleg vezetője alaposan felkészül-e. A Szekszárdi Állami Gazdaság sárpilisi üzemegységében tavaly gyakorlatilag nem volt termelési tanácskozás. Szeptemberben egy alkalommal kitűzték az időpontot, azonban amikor a gazdaság párttitkára és szb-titkára kiment az üzemegységbe, úgy kellett a kerületvezetőt megkeresni és felkérni, hogy tartsa meg a tanácskozást. Erre az illető egy ötperces „beszámolót” tartott, emlékezetből elmondva egy-két számadatot.

Célszerű lenne nemcsak meghirdetni a tanácskozás időpontját, hanem már előtte egy kicsivel többet mondani a dolgozóknak a napirendre kerülő kérdésekről, hogy ők is alaposabban felkészülhessenek a vitára, hozzászólásra. Erre a szakszervezeti bizalmiakat kellene mozgósítani. A mezőgazdasági üzemekben helytelen a negyedévenkénti termelési tanácskozások rendszere, ezért itt inkább az egyes nagyobb feladatok előtt kellene azokat megtartani.

Választ a javaslatokra

A határozat szerint „A termelési egységek vezetői két héten

belül kötelesek a dolgozókat javaslataik elbírálásáról értesíteni, és a következő termelési tanácskozáson az elintézés módjáról tájékoztatást adni. A szakszervezeti bizottságok, műhelybizottságok, bizalmiak jogosultak a javaslatok megvalósítását, elintézésének módját ellenőrizni”. Ez a rendelkezés azt szolgálja, hogy a dolgozók lássák: van foganatja, ha észrevételt, javaslatot tesznek. Ahol nem tudják meg, mi a javaslat sorsa, érdektelenekké válnak a termelés problémái iránt.

E téren találta a legtöbb hiányosságot a vizsgálat. Általános gyakorlat, hogy a termelési tanácskozás előadója — rendszerint a termelési egység vezetője — válaszol a felszólalásokra. Egyes kérdésekre tud választ adni, másokra nem, mert vagy nem ismeri a kérdést, vagy nem tartozik a hatáskörébe az intézkedés. Az előbbieknél különösebb probléma nincs, bár itt is előfordul, hogy a válaszadást nem követi intézkedés és a következő tanácskozáson meg sem említik. Amely kérdésekre azonban a termelési tanácskozáson nem kaphat választ a felszólalói az rendszerint bekerül a jegyzőkönyvbe — vagy néha még abba se — azt a vállalati központban átnézik és irattárba teszik. Ritka kivétel az, amit a Tanácsi Építőipari Vállalatnál tapasztalt a vizsgálat, hogy két héten belül írásban értesítették a felszólalót javaslatának sorsáról. Sok üzemben, gazdaságban még akkor sem értesítik, ha javaslatát kedvezően bírálták el és meg is valósították.

A vizsgálat tapasztalatai azt mutatják, hogy a két és fél évvel ezelőtt hozott kormány- és SZOT- határozat jó, csak végrehajtását kell következetesebben megvalósítani ahhoz, hogy a termelési tanácskozások betölthessék feladataikat.

(J.J.)

Szövetkezeti textilfeldolgozó üzemet létesítenek Tolnán

A néhány év óta egyre erőteljesebben érvényesülő új ipartelepítési politika következtében előtérbe kerül a vidék iparosítása. A főváros túlzsúfoltságát nemcsak azzal csökkentik, hogy új ipari üzemek létesítésére csak vidéken kerül sor, hanem számos — főképp Budapest belső területén működő — üzemet helyeznek vidére.

Ezek közé tartozik a Mező- gazdasági Ipari Textilfeldolgozó Ktsz és a Műszaki Textilfeldolgozó Ktsz is. A két szövetkezet Budapesten megszűnik és profiljának nagyobbik részét — az OKISZ döntése alapján — Tolna megye kapja meg.

A Budapestről való kitelepítés lényegében csak a gyártási profilra és a gyártó berendezésekre.

gépekre vonatkozik, a dolgozókat más szövetkezeteknél helyezik el. A KISZÖV a Szekszárdi Szabó Ktsz-t bízta meg az új üzem létrehozásával, mégpedig Tolnán.

Több. mint száz dolgozót foglalkoztat majd az üzem. Gyártmányai közé tartoznak a különféle camping-konfekció cikkek, sátrak, foglalkozik majd az üzem ponyvakészítéssel és javítással, zsákkészítéssel és javítással, valamint impregnálással. szárítással.

Most dolgoznak a beruházási programon, aminek egy hónapon belül kell elkészülnie. Valószínűleg még az idén a termelés is megindul, a jövő év végére pedig már teljes kapacitással dolgozik az üzem.

Zengő életben marad...

Külsejére nézve jelentéktelennek tűnik. Nincs egy méter hosz- szú. henger-alakú, nikkelezett. Az ember nem is sejtené, hogy micsoda nagyszerű műszer.

A végéből kinyúló kábel fülhallgatóhoz csatlakozik. Dr. Magyart Jenő. a szekszárdi álla torvosi rendelőintézet vezető szakorvosa füléhez teszi a hallgatót, majd a műszert elhúzza egyik oldatomon:

— Ebben a zsebedben fémpénz van — mondja határozottan, majd a másik zsebnél megjegyzi, hogy abban egy fillér sincs. A műszer igazat mondott.

— Ez a lényege ennek a műszernek. Egxjéhként külföldről importáltuk, drága valutáért. Mi csak kölcsön kaptuk egy időre, mert egyelőre sajnos, még nincs elég belőle. A jelentősége abban rejlik, hogy

ennek segítségével ki tudjuk mutatni, hogy az állat testébe fémtárgy került, s az okozza a betegséget. Kimutatható vele. hogy m,elyik tájon helyezkedik el a fémtárgy.

Kimegyünk az istállóba. Zengő, a mesterséges megtermékenyítő állomás kiváló tulajdonságokkal ren- delkezq apaállata bágyadt. ros$z kedvű, látszik, hogy valami nincs rendben■ nála.

— Már második hete betegeskedik. Kár lenne, ha elpusztulna. körülbelül 47 ezer forint az értéke. Ezért aztán megpróbáljuk megmenteni. Valami fémet evett. Figyeld csak!

Most az én fülemre kerül a hallgató. Halk búgás hallatszik. aztán a műszer végighalad a bika bal oldalán, a búgás egyenletes, a hasa- aljánál azon ban hirtelen felerősödik.

— Ott van a fém.

Megpróbáljuk kivenni. Ha még nem fúrta át a recés gyomrot, sikerül megmenteni a bikát, ha a gyomorból kikerült, bejutott a belek közé. vagy más szervet támadott meg, . akkor sajnos. nincs más hátra, mint a vágóhíd.

A bika oldaláról, vagy negyed négyzetméternyi részről leborotválták már a szőrt, megkapta már az érzéstelenítő injekciókat. s nem sokára kezdődik a műtét. Addig az irodában térképen elemezzük, hogy mi is történik majd, kis idő múlva pedig megvillan Cf 2 operáló kés...

Megnyílik' az állat oldala a horpasz táján, majd a gyomon. Másfél óra múlva az orvos megtörli izzadt homlokát, s jelenti:

— Előkerüli a fém. Rendben minden.Zengő életben marad...

B. F.

őmlíkezfo t'éq máit ínekre.

Nyugodalmas óráiban az ember szívesen emlékezik. Számba veszi azt, amit elért, teljesített és mérlegeli megoldandó feladatait. Ha visszaemlékezésünket a magunk apró-cseprő ügyeinél szélesebb sugarú körben terjesztjük ki, nem nehéz átfognunk azt a távot sem, melyet városunk, megyénk, vagy akár egész hazánk az utóbbi időben maga mögött hagyott. Ennél messzebbre azonban már ritkán száll az emlékezet, noha olykor nem árt visszagondolnunk a végérvényesen elmúltra. Felejtik azok is, akik átélték, a fiatalok részére pedig már végérvényesen történelem és így az a veszély fenyegeti, hogy szárazzá, érdektelenné válik. Honnan is indult ez az ország, mondjuk ezerkilencszázhu- szas évek derekán? Idézzünk gróf Klebeisberg Kuno kultuszminiszter „Neonacionalizmus” című könyvéből:

„A tömegek számára nincs más járható út, mint az atheisz- tikus és nemzetellenes marxizmustól való visszatérés a vallásos és nemzeti gondolat táborába. Mi magyarok vagyunk az olasz fasizmusnak legigazabb megértői és bámulói..."

Ugyanő, a legilletékesebb, nem sokkal később így nyilatkozott a parlamentben „a vallásos és nemzeti gondolat táborába” visszavezérelni szánt tömegek közoktatásáról:

hatvan éne amnak, hogy

Eötvös Józsefnek előterjesztésére a magyar országgyűlés a népoktatási törvényt megalkotta. Ha megnézik a statisztikát, azt fogják látni, hogy még mindig egymilliónál több az analfabéta, tehát az olyan magyar ember, akinek egy hatvan évvel ezelőtt megalkotott törvény szerint írni—olvasni tudni kellene; a nyolcmilliós nemzet egynyolca- da"

Gróf Klebelsberg, a miniszter és katolikus főúr, a maga korában meglepő nyíltsággal szólt. Elhangzottak azonban félreérthetetlen nyilatkozatok más irányból is:

„A munkásmozgalom nem lehet osztályharc, hanem rendi mozgalommá kell válnia, amelynek legfőbb szabálya a közjó...” (XIII. Leó; Rerűm novarum; közli Mihelics Vid: „Keresztényszocializmus” című 1932- ben megjelent könyvében.)

A pápáknak azóta a világ egy igen jelentős részén már nem sok módjuk van beleszólni az osztályharc alakulásába és a munkás- mozgalom ügyeibe. Pedig XI. Pius még így vélekedett:

„Jogunk és kötelességünk legfőbb apostoli tekintélyünknél - fogva a gazdasági és társadalmi kérdésekben ítéletet mondani...” Ki is mondja:

„...kinyilvánítjuk: a szocializmus, mint tan, mint történelmi tény. mint mozgalom, ameddig

igaz lényegében szocializmus marad, a katolikus tannal lényegében összeegyeztethetetlen”. (Quadragesima Anno c. pápai enciklika. 1931. V. 15.)

A pápák valóban nem árultak zsákbamacskát. Hogyan is képzelték papjaik Magyarországon a munkásmozgalom „rendi mozgalommá” fejlesztését?

„A rendben . .. benne lesznek a munkaadók és munkások szervezetei, mégpedig paritásos ala- ■ pon..: Itt nem szavazásról lesz elsősorban szó, hanem szakszerű tárgyalásokról és megegyezésekről, Amikor szavazásra kerülne már a sor, akkor egy semleges felsőbb bíróságra bíznák az ügyet...”

(Közi—Horváth József: Proletárok megváltása c. könyvéből.) Nem kell különösebb szociológiai műveltség annak elképzeléséhez, hogy milyen lett volna egy olyan bíróság pártatlansága, mely előtt néhány ezer munkaadó és sok millió munkavállaló áll egymással szemben. Hagyjuk azonban a „csalhatalan” pápai terveket és emlékezzünk közelebbi dolgokra. Hogyan élt fiatal korában azoknak jelentős része, akik ma negyven—negyvenöt évesek?

„Az ifjúmunkások fizetett szabadságidejének végrehajtásáról két esztendő óta alig történik gondoskodás ... Az üveggyárakban tömegével zsákmányolják ki a tizenhárom*—tizennégy, sőt tizenkét éves gyermekeidet, akik a forró kemencék mellett 60—80 fokos hőségben kínlódnak.,. Nálunk az ipartörvény és a gyermekmunka törvény megengedi a tizenkét évesek foglalkoztatását is, a gyakorlatban azonban a különféle üzemekben ennél fiatalabb gyermekek egész tömegét foglalkoztatják . .. Minden hatodik dolgozó fiatalkorú... Állatkínzás ellen van orvosság, de nincs védelem az ifjúmunkások teher, hordása ellen...”

(A Munkásifjúság c. szakszeri vezeti lap 1925.)

Volt orvosság. Ságvári Endre nagyon pontosan meg is határozta:

„Nincs szabad nemzet, szabad ifjúság nélkül.”

(Béke és Szabadság, 1944. március.)

A római katolikus egyház valamikor nagyhírű ifjúságnevelő Írója, Kosztéi- atya, a. Magyar Cserkész 1936-os évfolyamában megjelent „Fulgur” című folytatásos regényében még így vélekedett az emberek alakításáról:

„Az ember végtelenül rugalmas valami, és ha erős kéz hajlítani tudja, akkor hajlik és alakul hamarosan úgy, mint a viasz.”

Nem a Koszter atyákon és társaikon múlott, hogy nem így történt.

Ordas Iván