Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-05 / 103. szám

2 ♦TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. május 5. Elutazott hazánkból Andrijan N Szovjet kormánynyilatkozat az afrikai és ázsiai országok második értekezletének összehívásáról Egyheti magyarországi látoga­tás után hétfőn délután elutazott Budapestről Andrijan Nyikolajev, szovjet űrhajós alezredes. A Vosz- tok—3 hősét a feldíszített Feri­hegyi repülőtéren ünnepélyesen búcsúztatták. A búcsúztatásnál megjelent Fe­hér Lajos, a forradalmi munkás— paraszt kormány elnökhelyettese, Rónai Sándor, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai; Pap János, a kormány elnök- helyettese. Czinege Lajos vezér- ezredes. honvédelmi miniszter, a Politikai Bizottság póttagja, Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára, a tábornoki kar több tagja, a po­litikai élet több más vezető sze­mélyisége. Jelen volt G. A. Gye- myiszov, a Szovjetunió budapesti nagykövete és a nagykövetség több tagja, valamint az ideigle­nesen hazánkban állomásozó szov­jet csapatok több képviselője. Az egybegyűlt több ezer buda­pesti dolgozó hatalmas tapssal, szeretettel fogadta A. Nyikolaje- vet. .aki a mikrofonhoz lépve me­leg szavakkal vett búcsút a buda­pestiektől. — Még néhány perc, s elhagyom gyönyörű, vendégszerető országu­kat. Itt-tartózkodásom ideje alatt alkalmam volt megfordulni szá­mos városban, megismerhettem a magyar népnek a szocializmus építésében elért eredményeit. Bárhol jártam, virágok, mo­solygó arcú emberek köszön­töttek. Ezeken a találkozókon nagyon sok meleg szó hangzott el a szov­jet népről, a szovjet űrhajósok­ról. Hazatérve mindenről be­számolok majd a szovjet nép­nek. barátaimnak, a szovjet űr­hajósoknak. — A szovjet és a magyar né­pet régóta megbonthatatlan ba­rátság szálai fűzik össze. Nagyon jó. hogy í<ry van, s nem is lehet másképpen, hiszen népeink, párt­jaink közös célért küzdenek. Azonosak nézeteink, együtt építjük a szocialista és a kom­munista társadalmat. Minél erősebb szálak fűzik össze népeinket, minél erősebb a barátság a szocialista közös­ség népei között, annál tar- tósabb a világbéke. — Engedjék meg, hogy ezúttal is hálás köszönetét mondjak a magyar kormánynak a magas ki­tüntetésért. Ez a kitüntetés nem­csak engem illet, hanem az egész szovjet népet is. Ebben még egyszer kifejezés­re jutottak a magyar nép ér­zései, a szeretet és a barátság érzése a szovjet nép iránt, őszinte hálámat fejezem ki ez al­kalommal is a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a Hazafias Nép­frontnak, Kádár János elvtárs­nak, Dobi István elvtársnak, hogy meghívásukkal lehetővé tették az önök gyönyörű országának meg­látogatását. Amikor most elbú­csúzom a vendégszerető magyar néptől, Önöktől, még, egyszer sok sikert kívánok mindannyiuknak a szocialista társadalom építésé­ben, jó egészséget és sok boldog­ságot életükben. Éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátsága! Éljen a világbéke! — fejezte be nagy tapssal fogadott szavait A. Nyikolajev. Ezután Erdei Ferenc, a Haza­Fontos esemény a két testvéri ország életében Nagy érdeklődés kíséri a német párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatását Berlin, (MTI). Az MSZMP és a magyar kormány meghívására a Német Demokratikus Köztársa­ságból a napokban párt- és kor­mányküldöttség látogat hazánk­ba. Ez a baráti látogatás fontos esemény a két testvéri ország kap­csolatainak történetében. Jelentő­ségét mutatja a többi között az a tény is, hogy a Német Demokrati­kus Köztársaságból ilyen magas­szintű párt- és kormányküldött­ség eddig még nem járt a Magyar Népköztársaságban. Külön párt­küldöttség élén Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt első titkára 1959. novemberében, illetve decemberében részt vett az MSZMP VIII. kongresszu­sán, mintegy viszonozva a Kádár János vezette, magyar párt­küldöttségnek az NSZEP V. kong­resszusa alkalmából 1958. júliusá­ban az NDK-ban tett látogatását. A Német Demokratikus Köztár­saságnak külön kormányküldött­sége pedig eddig csak egy alka­lommal kereste fel hazánkat: 1950-ben, ezt a küldöttséget Wal­ter Ulbricht mint az akkori ideig­lenes kormány miniszterelnök­helyettese vezette. ■ A mostani küldöttségben együt­tesen ott lesznek a Német Szocia­lista Egységpárt és az NDK kor­mányának vezető reprezentánsai. A két ország kapcsolatai eddig is az élet minden területén évről évre bővültek, együttműködésünk mind szorosabbá válik. Magyar- ország a negyedik helyet foglalja el az NDK külkereskedelmében, a Német Demokratikus Köztársa­ság pedig hazánk harmadik leg­nagyobb külkereskedelmi part­nere. Az idén a két ország kölcsö­nös árucseréje tovább növekszik és nyolc százalékkal felülmúlja a tavalyit. A magyar—német gazda­sági és műszaki tudományos együttműködési bizottság nagyje­lentőségű határozatokat hozott a népgazdaság fontos területein, mindenekelőtt a vegyiparban, a gépgyártásban és az elektrotech­nikában a gyártmányok szakosítá­sának kiterjesztésére és a műsza­ki—tudományos együttműködés­re. E határozatok megvalósítása már folyamatban van. A két or­szág a kultúra és a tudomány te­rületén is egyre szorosabban együttműködik. Az idei évre szóló kölcsönös megállapodás értelmé­ben Magyarországról lényegesen több tudós, művész és szakember keresi-fel a Német Demokratikus Köztársaságot, mint eddig, s for­dítva: hazánk is több olyan kül­döttséget lát vendégül az NDK- ból. A színházak, könyvtárak, egyetemek, pedagógiai intézmé­nyek, kutatóintézetek közvetlen segítséget kapnak, dokumentáció­kat, könyveket, tudományos dol­gozatokat, értekezéseket és jegy­zőkönyveket cserélnek egymással. Pártjainkat, kormányainkat, né­peinket egyesíti a közös célokért: a béke megvédéséért és a szocia­lizmus teljes felépítéséért vívott együttes küzdelem, összekapcsol bennünket a közös eszme: a marxizmus—leninizmus. Mind­ketten fenntartás nélkül támogat­juk az SZKP és a Szovjetunió békepolitikáját és legélesebben elítéljük Európa és az egész világ békéjének egyik legádázabb ellen­ségét: a nyugatnémet revansiz- must és a militarizmust. E látogatás során barát a barát­tal, harcostárs a harcostárssal ta­lálkozik — hangsúlyozzák az NDK fővárosában. — Nem kétséges, hogy ezúttal még tovább szilár­dul a két ország, a két nép együtt­működése és barátsága. fias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára mondott búcsúbe­szédet: — Egy heti magyarországi együttlét után úgy búcsúzunk ön­től, mint nagyon régi ismerősünk­től, barátunktól, testvérünktől. Mi is sokat tudtunk már önről, mi­előtt ide érkezett, s ön is tudott, hallott már egyet-rpást Magyaror­szágról. Az egyhetes találkozás so­rán azonban kölcsönösen nagyon sok új és lényeges elemmel bő­vült ismeretségünk. — Kívánjuk, hogy e látogatás emléke nagyon sokáig maradjon meg, s újabb szálakkal erősítse, gazdagítsa a népeink közötti ba­rátságot. Kérjük, adja át üdvözle­tünket közvetlen társainak, a szovjet űrhajósoknak, közöttük külön is kedves feleségének, Va- lentyina Tyereskovának; az egész szovjet népnek. Erdei Ferenc végül jó utat és további sikereket kívánt az űrpi­lótának, s a magyar és a szovjet nép barátságának éltetésével fe­jezte be beszédét. Andrijan Nyikolajev ezután Fe­hér Lajos és Erdei Ferenc társa­ságában elhaladt az egybegyűltek sorfalai előtt, még egyszer szívé­lyesen köszöntötte a budapesti dolgozók képviselőit, baráti kéz­szorítással búcsúzott a megjelent közéleti személyiségektől, majd felszállt a repülőgépbe, amely fél 3 után néhány perccel elhagyta a fővárost. Szovjet emlékirat a nyugati hatalmakhoz Moszkva (TASZSZ). A szovjet külügyminisztérium május 2-án emlékiratot intézett az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország moszkvai nagykövetségeihez. Eb­ben barátságtalan és diszkriminá­ciós lépésnek minősíti, hogy a nyugat-berlini hatóságok meg­szüntették a Helios szovjet nyu­gat-berlini kereskedelmi központ működését. Ez az önkényes aktus ellentmond a nemzetközi feszült­ség enyhítésének, de a nyugat­berlini lakosság békés gazdasági érdekeinek is — hangzik az em­lékirat. A Helios cégben vállalt szovjet részvételt 1963 novemberében a Nyugat-Berlinben fennálló törvé­nyekkel összhangban szabályoz­ták, s ezért a szovjet fél követeli, hogy mielőbb hatálytalanítsák a vegyes vállalat betiltásáról hozott határozatot. Moszkva (MTI). A szovjet kor­mány nyilatkozatot juttatott el az ázsiai és az afrikai országok kormányaihoz. Ebben megálla­pítja. hogy támogatja az afrikai és ázsiai országok második érte­kezletének összehívását, ha az értekezlet célja valamennyi olyan erő egybeforrasztása. amely az imperializmus, a gyarmati rend- szer ellen küzd. Ugyanakkor le­leplezi a nyilatkozat a Kínai Nép- köztársaság kormányának arra irányuló kísérleteit, hogy a sok- nemzetiségű Szovjetuniót ki- rekessze az ázsiai országok sorá­ból. A szovjet kormány nem kez­deményezte annak a kérdésnek megvitatását, hogy részt vegyen-e a „második bandungi” értekezlet munkájában. Amikor azonban a djakartai előkészítő értekezleten több ország javasolta, hogy a Szovjetuniót is hívják meg a tárgyalóasztalhoz, a KNK kor­mánya durva és gátlástalan obst- rukcióba kezdett. Csen Ji kínai miniszterelnök-helyettes és kül­ügyminiszter április 17-én tett nyilatkozatában lényegében csu­pán egyetlen érvet használt: „A Szovjetunió se nem afrikai, se nem ázsiai ország”. Az érv első része egyformán helyes a Szovjetunióra és Kínára nézve, mivel egyikük sem afrikai ország. A második rész viszont azt mutatja, hogy Csen Ji módo­sítani akarja a földrajzot. Min­den művelt ember tudja, hogy a Szovjetunió nemcsak Európa, ha­nem Ázsia legnagyobb országa is; Ázsia területének 40 százaléka szovjet terület, a Szovjetunió ázsiai része csaknem kétszer ak­kora. mint Kína egész területe. Ezt a hatalmas, a Kaspi-tenger- től és az Uraitól a Csendes-óceá­nig terjedő területet nem lehet a világ valamilyen más részébe áttolni. Hiába próbál a KNK kormánya erőszakot tenni a geográfián, hogy éket verjen a Szovjetunió és a többi afro-ázsiai ország közé, mégsem tudja fejtetőre állítani a nyilvánvaló tényeket. Ezért a kínai kormány, miközben éket akar verni a békéért és a nem­zeti függetlenségért harcoló né­pek és államok közé, egyre gyakrabban tolja előtérbe a faji szempontot. Ez a szemlélet ká­ros és veszedelmes a népek lét­érdekeire nézve — hangoztatja a szovjet kormány nyilatkozata. — A faji közösség ürügyén azt a gondolatot próbálják becsempész­ni, hogy a különböző színű embe­rek nem érthetik meg egymást és nem cselekedhetnek egységesen még akkor sem. ha közösek a céljaik, és azonosak az ellensé­geik. A szovjet kormány utal arra, hogy a megpróbáltatások idején, amikor egyes ázsiai és afrikai országokat a nemzeti önállóság elvesztése fenyegette, éppen a Szovjetunió sietett segítségükre. A kínai kormány most szeretné a Szovjetuniót elkülöníteni az afro­ázsiai országoktól, mégpedig azon az alapon, hogy lakosságának többsége fehér bőrű. A KNK kormánya által hir­detett faji szemlélet csupán arra irányul, hogy elködösítse az afro­ázsiai országokkal szemben kö­vetett egyeduralmi céljait. A való­ságban a faji különbségek hang- súlyozása. a faji előítéletek mes­terséges szítása, ezeknek áttétele az afro-ázsiai országoknak a szo­cialista országokkal fenntartott államközi kapcsolataira — mind­ez a kialakult antiimperialista. antikolonialista front aláásása. s egy bizonyos állam vezetőinek szűk nacionalista érdekeit szol­gálja, akik az összes ázsiai és af­rikai országoknak, de másoknak is vezető és csalhatatlan liiokta- tói akarnak lenni. Alexandria Hruscsov fogadására készül Alexandria (TASZSZ). Az Egye­sült Arab Köztársaságban készü­lődnek N. Sz. Hruscsov miniszter- elnök fogadására. Alexandria, „o Földközi-tenger gyöngye”, az EAK legnagyobb ki­kötővárosa. Ebbe a városba lá­togat először a szovjet vendég. Az utcákon mindenfelé készülő­dés jelei láthatók: feldíszítik a házak homlokzatát, kicserélik az utcák és terek névtábláit, orosz és arab nyelvű feliratokat tűznek ki. Mindenfelé transzparensek hirdetik: „Alexandria üdvözli Hruscsov elnököt!”. „Éljen a szovjet—arab barátság!”. „Éljen Hruscsov és Nasszer!”. „Az asz- szuáni gát a szovjet—arab ba­rátság jelképe!”. Alexandria kormányzójának ve­zetésével különbizottság alakult N. Sz. Hruscsov fogadásának elő­készítésére. A szovjet kormányfő hivatalos szálláshelyét alexandriai tartózkodása idején a Ras Et-Tin palotában jelölték ki. ARC AZ ARC A kórházban tért magához Tizennyolc éves életéből kiesett egy darabka, néhány óra csupán, amit nem is sajnál. De nem érti, mi történik körülötte. Egy arc hajlik föléje. kissé tört, fáradt az éjszakai munkától. A ráncokat, meg a kiütközött borostát csak elmosódottan látja, meg a mo­solyt is. ami olyankor ül ki az ember arcára, ha tudja, hogy an­nak. amit tett. van valami ér­telme. öt azonban bosszantja ez a mosoly, beavatkozásnak veszi, mögötte ott sejti a néhányszavas ítéletet: — Akartad, de nem sikerült... Mi. az élet barátai és védői erő­sebbek voltunk nálad, legyőztük a szándékodat... Féloldalra fordítja a fejét, in­kább csak érzi. hogy könnycsep­pek gördülnek végig az arcán. — Nem szabad — hallja a tiltó vigasztalást. — Minden rendbe­jön, majd ők is megértik... Az utolsó szó szinte lökés­szerűen visszahozta az eszméletét, A pillanat tört része alatt, mint egy óriási fotomontázs. elsuhant előtte a történet, ez a számára keserű és fájdalmas epizód, egé­szen addig, míg bele nem zuhant a mély ájulásba. Most már tiszta a feje, nem szédül, csak a gyom­ra émelyeg még. A gyógyszar nagy adag volt. Könnyen vég­zetessé válhatott volna a dolog. Most már emlékezni is képes. Látja azt az estét, amikor le­szállt a buszról, lóbálva kezében a táskáját. Vidám volt. Aznap levelet kapott, a távoli városban katonáskodó udvarló több jó hírt közölt vele Jókedvében ridegebbnek érezte az otthont a megszokottnál. Az anyja a konyhában tett-vett. ké­szítette a vacsorát. Arra fel sem figyelt, hogy hüppög. törölgeti a szemét. A szobában az aDja várta. Kemény. megkeseredett ember, olyan, aki egész életének értel­mét abban látta mindig, hogy so­ványan jövedelmező mesterségé­ből össze tudjon valamit kaparni. Egy kis házat, néhány pászta sző­lőt. kis darab földet, ahol meg­terem a kukorica, krumpli. Vele jól bánt. Még olyan alkalom is adódott, amikor Marikámnak szó­lította. s megsimogatta a fejét. De a szeretete ezzel ki is merült. Több gyengédség nem telt tőle. Ahogy most visszaemlékszik, azon az estén különösen kemény vonások ültek az apja arcán. Erre azonban csak akkor figyelt fel. amikor indult kifelé a szo­bából, s az visszaszólította. — Beszélgettünk rólad — ve­tette rá tekintetét. Nagyot szí­vott a cigarettából, messzire fújta a füstöt, csak aztán foly­tatta. — Határoztunk is... Nem tudta mire vélni apja sza­vait. Keresgélt a gondolatai kö­zött. s végül, amikor rátalált eevi-e. az iskolára, amin még az ősszel vitatkoztak, megrántotta a vállát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom