Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-31 / 126. szám
TOLNA MEGYEI NfiPÜJSÁÖ 1064. májas 31. mm Ismét Békekölcsön-sorsolásra készülődik az Országos Takarék- pénztár. A II. a III. és a IV. Békekölcsön 1904. első félévi húzását egy hónap múlva, június 29-én, 30-án bonyolítják le Budapesten. A. II. Békekölcsönből 29.3 millió forintot, a III. Békekölcsönből 55.7 millió forintot, a IV. Békekölcsönből pedig 34 millió forintot sorsolnak ki. A kétnapos sorsoláson a három kölcsönből összesen 119 millió forint jut nyeremény és törlesztés formájában a kötvénytulaj donosoknak. Két mázai utca dicsérete Több utca van Mázán, a község nemcsak az Ady Endre és a Bem utcákból áll. Erről a kettőről azonban mostanában igen sok szó esik. Hírük eljutoft már Bony- hádra, s ott is emlegetik, mindenütt úgy kellene tenni, ahogy a két utcában cselekedtek, akkor mindjárt könnyebb lenne a községek csinosítása. Mit csináltak? Nem nagy, de mégis jelentős dolgokat: Megunták a port, a sarat, a kuUurálaitán falusi utcát, kialakítottak helyette egy újat, a pontosság kedvéért: Két újat. A dolog a kora tavasz első napjaiban kezdődött. Akkor, amikor a községi tanácsnál azt mondták az utcabelieknek és a körzet tanácstagjának, rendbehozatják a környéket, ha segítenek valamit. Kaptak az alkalmon, bejártak néhány házat, s aztán nem kellett tovább menni. Jöttek a lakók maguktól. Ki ennyit, ki annyit vállalt. Olyan is került, aki csak a háza1 előtti munka elvégzését garantálta, de olyan is, aki nem nagyon hitt az egészben. Szavatarló emberek azonban az Ady Endre és a Bem utca lakói: Vállalásaikat becsülettel teljesítették. Szakfelügyelet mellett, elkészítették mindkét utcában a járdát, s ezzel a község javára körülbelül 25 -ezer forintot takarítottak meg. ügy látszik azonban, ennél is többre vágytak. Alig, hogy elkészültek a járdával, az útmenti árkok csinosításához Icezdtek. Ezen a munkán is derekasan dolgoztak, s mire számolni kellett, újabb 1500 forint maradt a tanács pénztárában. Ha van járda, rendesek az árkok, akkor kell még valami dísz is az utcába — vélekedtek a környék lakói. Hiányzik a fa. Sürgették a tanácsot, szerezzen csemetéket, ők majd elültetik. Meg is tették, s ezzel újabb 1800 forinttal szaporították az addig végzett társadalmi munka értékét. Azt még csak véletlenül sem kérdezték, ki látja hasznát mindannak, amit végeztek. Úgy voltak vele, s ma is úgy vannak, ők élnek a környéken, ha szép, elsősorban nekik szép. Ettől függetlenül azonban méltán érdémelték ki a községi tanács dicsérő határozatát, s azokat az elismerő szavakat is, amelyeket mostanában igen sűrűn kapnak. A kisdorogiak pénzéről Óvónőnek lenni sehol sem köny- Sajnálják a pénzt, azt a csekély nyű, de Kisdorogon ..kétszeresen díjat, arhit a gondozásért fizetni nehéz. Egyrészt azért, mert az kell. Van olyan szülő, akihez még óvöda még rövid múlttal rendel- a nagyon mérsékelt téli térítési kezik, másrészt pedig -néhányszü- díjért is él kellett menni, hogy a lő megpróbálja nehezíteni az óvó- nyári nagyobbakat már ne is em- nő,munkáját. Amellett, hogy nem lítsük. Ha szól az .óvónő, azt igyekeznek az otthoni nevelést az mondják: Mit törődik ő a pénzóvodaihoz igazítani, még anyagi zel, végezze csak a munkáját. Meg ügyekben is megkísérlik kikezdeni a személyzetet. mit gondol? Más dolguk nincs a falubeli asszonyoknak, minthogy az óvodai díjat fizetgessék? Harminchat apróság jár minden nap a kisdorogi óvodába. A mamák közül többen azt gondolják, hogy abból az évi mintegy 750 forintból gondozzák csemetéiket, amit ők térítésként fizetnek. Tévednek. Az állam évente közel 130 ezer forintot költ a kisdorogi óvoda fenntartására, a gyermekek gondozására. Ennek a tetemes ösz- szegnek a szülők csak ötödét, j vagyis 27 ezer forintot fizetnek ^'egy évben. Az arány tehát világos: Az állam négy forintjához ők csak az ötödiket teszik hozzá. Az azonban mégsem érthető, hogy a csekély térítés ellenére, szemrehányást tesznek az óvónőnek, ha netalán kérni meri, hogy ? havonta rendszeresen fizessék be jazt a néhány forintot. Regény VIII. Persze annak megsejtéséhez nem kellett túlságosan nagy éleslátás, hogy a milliomos aligha üdvözölné álláshosszabbítással, vagy éppen fizetésemeléssel kölcsönös szerelmüket. Az United Chemical azonban jól fizetett, a pénzre mindkettőjüknek szükségük volt jövendő életükhöz, ezért egyelőre jónak látták, ha csak a hallgatag öreg Tien tud szerelmükről. Lea pontos volt. Kimerültén roskadt le az egyik kis asztal mellé. — Erőszakoskodott! Az a ronda vörös állat erőszakoskodott velem! — ontotta keserűségét Fred elé. , Sk A fiatalember elsápadt: — És? — Ha Hoffmeister be nem jön, nem tudom mi lett volna... Részletesen elmondta a történteket. És még valamit... • ...Az ajtó akkor nyitva maradt a Vörös Omar és a német vegyész mögött. Hosszú percekbe telt, amíg a feldúlt Lea rendezni tudta gondolatait és azon töprengett, hogy mit cselekedjen? Maradjon? Ha a német elbúcsúzik a részeg férfi'bizonyára újra le akarja te- perni. Menjen? Ha Omar Brand jól emlékszik a szavaira, talán másnap már az állásából is mehet... Ekkor figyelt fel a bentről kiszűrődő szavakra. — Őszintén szólva egy pillanatig sem sajnálom azt a néhány száz színes majmot, akiknek meg kell dögölniük á kísérletünk érdekében, — kezdte a milliomos és részegen röhögött. — Tudja Hoffmeister, hiszen a kínaiak se különbek, meg, ha meggondoljuk, az oroszokat is nyugodtan a színesek közé számíthatjuk. Végtére az országuk nagyobb része Ázsiában van, azt pedig mindenki tudja, hogy Ázsia a színesbőrüek hazája. No, nem igaz? — Igaz! — válaszolt hidegen és szenvtelenül Hoffmeister. — Sajnálatról szó sem lehet. Minden nagy ügy áldozatokat kíván, a győzelem néha nagyon sokat is. Ezt mi, németek, igazán tudjuk. Hanem, ha már szóba hozta, szerintem nem azoknak a színeseknek a halálán kell spekulálni, hanem, hogy a Pentagon kedves urai kivételesen ne húzzák, halasszék a dolgot. A fiam a guami támaszponton szolgál, — talán tudja, hogy tavasszal lett korvett- kapitány az flottájában, — és semmi kedvem baktériumtenyészeteket zúdítani a nyakába csak azért, mert esetleg ott ér bennünket az esős évszak. Az pedig kétségtelen, hogy a mi baktériumaink biztosan ölnek... Omar Brand kuncogott: — Az apa félti a fiát a tulajdon munkájának gyümölcsétől! Na, Hoffmeister, ettől féltheti is. Ne féljen, majd intézkedem. Holnap repülök Canaveralba, és kiválasztjuk a kísérletekhez, később pedig a ^felhasználáshoz a legalkalmasabb rakétatípust. Nem engedem késni őket! Né féljen, amit én ezzel a markommal megszorítok, az nem szabadul egykönnyen! — Láttam! Ha véletlenül tíz perccel később érkezem, ez a lány sem szabadult volna, ugye? — Eltalálta! De azért ne foglalkozzon túl sokat az én titkárnőimmel. Inkább azt mondja meg, mi a véleménye, egy eredményesen kilőtt rakéta hány megbetegedésre elegendő fertőző anyagot vihet a vörösökhöz? — Véleményem szerint tízmillió esetre valót. Természetesen a lakatlan területek miatt nagy szóródással kell számolnunk, így, mondjuk, valószínű az egymillió megbetegedés. — Látja, ez óriási! Erre iszunk! Egymillió kolerás orosz! Pompás! * — Ez minden! — végezte elbeszélését Lea. — Freddy kém! Te repülő voltál! Mond, érted te pontosan, hogy miről van szó? Mert, hogy óriási gazemberségről, azt magam is sejtem... Fred Perkins bólintott. — Azt hiszem értem, Lea! A harmadik világháborúról. De talán az atombombánál ' is szörnyűbb, sötétebb, aljasabb’ módon. Egyébiránt tudod, hogy holnap hajnalra felszállási parancsot kaptam a Vöröstől? — Repültök? Hová? — Cape Canaveralba. FELSZÁLLUNK, PERKINS! Kétmotűros, hatszemélyes Havilland vízi gép volt. Omar Brand külön megrendelésére készült, speciális úszótalpakkal, hogy a viszonylag alacsony mólóval védett Miami-beli villa hullámos kikötőjéből is bármikor fel tudjon szállni. Az utasfülke kényelmes üléseinek mindegyikénél elhelyezett kis berendezés révén bármikor szót lehetett váltani a pilótával. Omar Brand általában nem volt fecsegő természetű, de rpost kegyetlenül másnapos lévén, hogy a feje lüktetéséről elterelje a saját figyelmét, szüntelenül Perkinst szólongatta. — Perkins! — Parancsol rar. Brand? — Nem utálatos rádiós nélkül repülni? — Ezen a néhányszáz mérföldön nincs jelentősége, uram. És különben is, ragyogó tiszta az idő, nem nehéz eligazodni. — Magának! Nekem az egész átkozott térkép alattunk tökéletesen egyforma. A fejem is kóvályog, ha ezt a sok szántóföldet látom. — Meg lehet szokni, mr. Brand. — Köszönöm szépen! Mondja, maga mennyit repült már életében? Perkins hangján érezni lehetett hogy elmosolyodik. — Már régen nem számolom, mr. Brand. A háború végéig volt vagy hétszáz felszállásom. — Meg egy sereg légigyőzelme mi? — Az is akadt! — Sosem beszél róluk! — Nem kérdezte, uram. Meg maga sem szívesen emlékszem vissza a háborúra. — Félt? Nagyon sokszor! — És most? Most miért nem katona? Nálam jobban keres? — Nem éppen! De mindenesetre békésebben. — Kevesebb a vezényszó, ugve? De ha én azt mondom, hogy „fel- ^szállunk, Perkins”, akkor mégis csak fel kell szállnia éppúgy, mint a hadseregnél, amikor azt ordították, hogy... mit is? Látja én nem voltam katona, túl kQros meg azt hiszem, túl gazdag is vagyok az ilyesmihez. Mit ordítanak maguk olyankor, ha sürgősen menni kell valahová? — Riadó! — Azt, azt! Riadó... Omar Brand elhallgatott egy darabig és lehunyta a szemét. — Átkozott gin! — mormolta magában. Agyába megint belehasított a fájdalom. — Perkins! — kezdte újra. — Parancsol mr. Brand? — Természetesen vannak még ismerősei a hadseregben? — Azt hiszem szép számmal uram! — Nem ismer a légierőknél egy Smith alezredest? — Smith? Lewis Smith elesett a luzoni harcokban, az alezredes volt. Francis Smith, velem szolgált egy ideig, gondolom, most már alezredes lehet. Az él, de sejtelmem sincs, merre van. — Cape Canaveralban! Múltkor a Pentagonban találkoztam vele. Ma valószínűleg láthatja. — Valóban, mr. Brand? — Valóban! Hallja, ne legyen már olyan átkozottul szertartásos! Parancsol, mr. Brand? Valóban, mr. Brand? Felforr az epém, ha hallom! Inkább azt mondja meg, hogy érdeklődik-e még a hadi- repülőgépek iránt? — Azt hiszem, az ilyesfajta érdeklődést akarva sem lehetne abbahagyni! (Folytatjuk) POlSIhis 4 SZ4ÍL004S4N T403ÍKOHK BRADFORD yezJskhri si4Z4ooss4L, 4ki kétségbe vonz*, hogy Y4L4MIT IS ÉRT *2 4'lOM KÓRHOZ. TOM LEVENNGcT HOBOOa EL INNEN, ÉHIG NEM KÉsÓ... 4 KOR* ESTI ÓR4KB4N E4RL OF SUOESSEK és 4 SíJ- 24 DOS 4 R40ZEEE CIRKÁLÓN ELH43ÓZN4K IN DOH! - N4 FEIÁ. 4 GY<3NT47ÓK NÉHÁNY KILOMÉTERES GYYUOGOdS OT4N MEGÉRKEZNEK 4RR4 4 HELYRE, 4HOL PISZKOS FREONEK KELL KIKÖTNI N H40ÓV4L. V