Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-22 / 118. szám

1964. május 22. Tolna megyei nEpüjsag JOBB ITTHON Hova mennek? 1 bejövök, falusi szokás szerint a fiatalasszonyt, aki egy kisfiút és egy kislányt vezet kézenfogva. A megszólított nem tud válaszolni. Beszéd helyett barátságosan mo­solyog a kérdezősködőkre. He­lyette kisfia igyekszik megmagya­rázni. hogy a doktor bácsihoz mennek, oltásra. Mikolicsné. angol születésű, és másfél hónapja van Majgyar- országon. Magyarul beszélni nem tud, de az otthoni környezetben úgy. ahogy, már töri nyelvün­ket. Meg akarja tanulni a nyel­vet. mert Anglia helyett Magyar- országot választotta hazájának. Követte férjét. Mikolics Feren­cet. akit nyolc évi távoliét után hazahozott a honvágy. Mikolics Ferit, mint annyi hozzá hasonló fiatalt, annak idején a kalandvágy, a világot látni vágyás indította útnak Nak- ról. nyugat felé. — Őszintén szólva, magam sem tudom, mi jött rám. Semmi okom nem volt a dissz;dálásra. A dom­bóvári vasúton dolgoztam, mint állandó munkás, szerelő. Jól is kerestem. Otthon laktam a szü­leimnél, s kutyabajom nem volt. Azon. a számomra nevezetes keddi napon is úgy mentem be Dombóvárra, 's annyi élelmet vittem magammal, mint máskor szoktam. A barátom, akivel együtt dolgoztam, már napokkal azelőtt készült a disszidálásra, ö beszélt rá. hogy menjek vele. A határig egész úton édesanyámra gondol­tam. és arra. bár csak ne sike­rülne a határon való át jutás. Mindig is nagyon anyás voltam, s édesanyám azokban a napok­ban. mintha csak érezte volna, hogy engem is elragad a ,.gép- szij”. Minden reggel azzal bo­csátott útnak: „Estére pontosan gyere ám haza. nehogy valami bolondságba keveredj!”. Hogy történt, magam sem tudom. Fia­tal voltam, és talán felelőtlen is. Rosszabbul is sikerülhetett volna .— légió, miegymás —. de sze­rencsém volt és hazakerültem, illetve kerültünk. Nyolc évvel ezelőtt világot látni és hódítani indult el Mi­kolics Feri. Mint a többi fiatal, ő is tele volt hamis illúziókkal. Könnyű pénzszerzési lehetőségről, gyors meggazdagodásról, kényel­mes életről és autóról álmodott. Illúziói már Ausztriában szerte­foszlottak. Bár mint mondja, ott is szerencséje volt. Január 7-én egy angol bányatröszttől bányá­szokat toboroztak a láger lakói között. — Nekem abban volt szeren­csém. hogy elsősorban azokat a fiatalokat vették számításba, akik valamilyen ipart tanultak, így kerültem Skóciába, ahol bá­nyánál dolgoztaim, mint külszíni motorszerelő. Néhányan a magyar fiúk közül, nagyon összetartot­tunk, gyámolítottuk egymást, s arra törekedtünk, minél előbb megtanuljuk az angol nyelvet, mert tudtuk, hogy enélkül nem boldogulhatunk. Amikor már annyira beszéltem, hogy nem tudtak „eladni”, barátommal, aki­vel jól megértettük egymást, fel­kerekedtünk és Londonban pró­báltunk szerencsét. Voltam al­kalmi munkás, kifutó, segédmun­kás, nem is tudom számon tar­tani, hogy hány helyen dolgoz­tam. Egyik munkahelyről a má­sikra vándoroltam, aszerint, hol fizettek többet. Hosszabb időre égy nemzetközi étterembe sze­gődtem segédszakácsnak. Itt is­merkedtem meg Doreen Healddal. a feleségemmel. 0 is egyedül volt. szüleit, rokonait elveszí­tette. Neki se volt senkije, nekem se. Talán a sorsközössé» hozott össze bennünket, s rövidesen össze is házasodtunk. olyan magas a vám, hogy meg kellett gondolnunk, mit hozunk poggyászként magunkkal. Hazaérkezésükig | íz itthoniakkal | kna^ X a kapcsolata Mikolics Ferinek. Sokszor hozott külföldi bélyeg­zés levelet a posta Nakra. Mi­kolics Imréné címére. Ahogy a fiatalok annyira összeszedték magukat, hogy saját lakásuk volt — ami egy szobából és a benne lévő berendezésből állt —. látogatóba hívták anyjukat. Vár­ták kisfiúk. Ián (Imre) születése­kor, nem jött a mama. Két évre megszületett Mandy. a kislány is. és a mama Londonba való Utazá­sának költsége egyre nehezebben jött össze. A fiatalok a mamát hívták látogatóba, az itthoniak a fiatalokat hívták haza. — Egy év óta Dórával együtt azért dolgoztunk, hogy összejöj­jön a hazatelepüléshez szükséges pénz. Egyebet se tettünk, mint folyton számoltunk. Ahogy össze­jött egy kis pénzünk, szüléink a helyi hatóságoknál, mi pedig Lon­donban jártunk utána, hogy mi­nél előbb hazajöhessünk. Ingósá­gunkat. lakásberendezésünket, amit hatéves házasságunk ideje alatt ös szék uporga tfun k. pénzzé tettük, hogy útiköltségünket fe­dezni tudjuk. Volt egy motor- kerékpárom. 110 fontért vettem, s 30 fontért bocsátottam áruba. Berendezésünk egy részét potom pénzért adtuk el. ami nem kelt el. elajándékoztuk. Hazahozni nem lett volna érdemes, mert kodtak. hol kapnak munkát. Egy pillanatig sem mert arra gon­dolni a fiatalember, hogy negyed- magával. akár csak rövid ideig is. a szülei nyakán élősköd.iék. Erről így beszélt: — Valahogy annyira belém rögződtek az ottani viszonyok, és nem is mertem arra gondolni, hogy itthon ilyen könnyű mun­kához jutni, méghozzá helyben, a szülőfalumban, és a szakmám­ban. A városi élet gondolatával valahogy nehezen tudtam meg­barátkozni. Nem a munka miatt féltem, dolgozni volt alkalmam megtanulni, és tudok is. első­sorban a feleségem és a gyere­kek miatt voltak aggályaim. Arra gondoltam, nem tudnak magya­rul beszélni, s emiatt hátrányos helyzetbe kerülhetnek. Nagyon megörültem, amikor a tsz párt- titkárával. Gellér elvtárssal be­széltem. s hívott a tsz-be szere­lőnek. Azonnal megkötöttük a szerződést, és munkába álltam Jól érzem magam itthon, a ba­rátok. a régi ismerősök között. Dóri. a feleségem. meglepően gyorsan megbarátkozott a falusi élettel, bár még kicsit idegenül mozog. Azt hiszem ez addig tart. amíg meg tudja értetni magát Mindig mondja: „Nem kívánko-. zik vissza a beckenhami egy­szobás lakásba”. A két gyerekről nem is szólva. Ián-nak és Mandy- nak néha annyi játszótársa akad. hogy az udvaron alig lehet szól érteni a gyereklármától. Olyan a két gyerek, mint a kalitkából kiszabadult madár. Reggeltől es­tig szaladgálnak, játszanak, s a nagymamának elég sok gondo* okoznak. Legtöbbször a tizedik szomszédba kell utánuk menni. Iró-olvasó találkozó, dedikálás az ünnepi könyvhét műsorában Szombat este megyei megnyitó Szekszárdon A tervekről még korai lenne be­szélni. hisz alig másfél hónapja, hogy itthon vannak. — Mégis mit éreztek, amikor először a hazai földre léptek? — Nehéz erről beszélni, és csak annyit, hogy nagyon jó itthon. Április 4-én. a felszabadulás nap­ján érkeztünk haza. és szinte szimbólumnak érezzük a dátu­mot, Az egy hónapi itthoniét után azt mondhatom: Nagyon jó itthon, mert itthon jobban esik a munka, jobb ízű a kenyér, mint „ottanék” — mondta a világ­látott Mikolics Feri. hamisítatlan naki tájszólással. POZSONYI IGNÁCNÉ Tolna megye könyvtárai és a könyvek barátai készülnek az idei ünnepi könyvhétre. Mint ar­ról már beszámoltunk: az idén hatvanhárom mű 1,1 milliós péi- dányszámban kerül az olvasók elé az ünnepi árusítás során. A könyvek tavaszi ünnepének megyei megnyitóját május 23-án 7 órai kezdettel rende­zi meg a régi megyeháza nagytermében a Könyvbarát- mozgalom megyei bizottsága. Az irodalmi esten Csányi Lász­ló író mond bevezetőt. Körünk­ben üdvözölhetjük ez alkalom­mal Bede Anna költőt, Féja Géza írót a Sárköz avatott ismerőjét és kitűnő krónikását. Galabárdi Zoltán József Attila-díjas írót, s Nyerges András költőt. A találkozón íróvendégeink mu­tatnak be legújabb műveikből, majd a Garay gimnázium önkép­zőköre és énekkara köszönti mű­sorral az ünnepi könyvhetet. Vasárnap Bende Anna és Féja Géza Dombóvárra látogat. Itt délelőtt a 12 évfolyamos iskola nagytermében találkoznak a dom­bóvári középiskolásokkal és a község könyvbarátaival. Délután a helyi könyvesboltban dedikálják műveiket. Később a járási mű­velődési ház ifjúsági klubjában fiatalokkal beszélgetnek a ven­dégek. Este 7 órától ugyancsak a 12 évfolyamos iskola nagytermé­ben kerül sor ankétra. Ezen az írók felolvasnak, majd a középiskolák diákjai ad­nak műsort. A községekben is vasárnap kerül sor a megnyitóra. Ezeken átadják a helyi könyvtá­raknak azt a 20 ezer forint ér­tékű könyvszállítmányt, amit 7 község és járási könyvtár támo­gatásként kapott a földművesszö­vetkezett ól. Tamásiban és a hozzátartozó járásban is megemlékeznek az ünnepi könyvhétről. Gyönkön, Iregszemcsén. Ozorán, Pincehe­lyen, Simontornyán és Tamási­ban alkalmi könyvsátrakat ren­deznek be. ahol elsősorban a könyvhétre megjelent műveket árusítják. A puszták sem marad­tak ki a programból. A művelő­dési autó kiállítások és árusítások során juttatja el a legújabb mű­veket a pusztai olvasóknak. Pakson szombat este a járási művelődési házban rendezik az ünnepélyes megnyitót. Ezen részt vesz Jobbágy Ká­roly József Attila-díjas költő és Salamon Pál a Tükör című lap szerkesztője, ltlásnap Dunáköm- lödön találkoznak az olvasókkal délelőtt, este pedig Gerjenbe utaznak. Útközben kölcsönzési napon vesznek részt a dunaszent- györgyi községi könyvtárban. A paksi járásban is az ünnepi könyvhét alkalmából adják át a földművesszövetkezetek könyv­ajándékát. A községi könyvtárak az akció eredményeképpen 24 ezer forint értékű könyvvel gyarapod­nak. Bonyhádra Galabárdi Zoltán és Nyerges András látogat el. Ök vasárnap délelőtt Tevelen, este pedig Hőgyészen találkoznak az olvasókkal. Tájékoztató az 1964. évi Pécsi Nyári Szabadegyetemről A Tudományos Ismeretterjesztő Tár­sulat Baranya megyei Szervezete 1964- ben július 17-től július 30-ig terjedő időben rendezi meg a már hagyomá­nyossá vált, az elmúlt években nagy sikert aratott Nyári Szabadegyetemét. A hallgatók a tanárképző főiskola festői környezetű, az elmúlt évben épült modern, lifttel ellátott kollégiu­mában nyernek turistaszerű (négy­ágyas) elhelyezést és ellátást. Egyetemi és főiskolai tanárok, va­lamint a legjobb szakemberek elő­adásai ismertetik gazdag szemlélte kés­sel Pécs és Baranya földrajzát, tör­ténetét, természeti világát, irodalmát, zenei, művészeti, és tudományos éle­tét, a kultúra és technika nagyszerű helyi alkotásait. Egésznapos autóbusz­kirándulásokon megismerik a megye nagyjelentőségű történelmi emlékeit; Szigetvárt, Siklós várát, Mohácsot (a most folyó csatatéri ásatásokat), Pécs- váradot és a Mecsek vadregényes tá­jait, az abaligeti cseppkőbarlangot, a harkányi és a sikondai gyógyfürdőt, Komló szocialista várost, a Bolyi Álla­mi Gazdaságot. Szakszerű vezetés mellett megismer* kednek a 2000 éves Pécs híres mű­emlékeivel, a Mecsek felejthetetlen szépségű kirándulóhelyeivel. A város múzeumai, könyvtárai, strandfürdői, mozijai, stb. az egyéni szórakozások­nak is minden magasrendű lehetősé­gét megadják. A szabadegyetemre iskolai végzett* ségre való tekintet nélkül, bárki je­lentkezhet, aki üdülőidejét az ország ezen történelmi emlékekben és tájképi szépségekben gazdag vidékén, műver lődve és szórakozva óhajtja eltölteni. A mérsékelt részvételi díj 1100 fo­rint. Ez magában foglalja nemcsak a szállás és ellátás, hanem az előadár sok, kirándulások, városnézések költ-» ségeit is. Érdeklődőknek felvilágosítást és részletes tájékoztatót küld a Nyári Szabadegyetem Titkársága: Pécs, Sal- lai u. 42. Telefon: 14-44. Jelentkezni lehet írásban, vagy személyesen 1964. július 1-ig. a TIT Pécsi Nyári Szabadegyetem. Titkársága. Illllllllllllllh OIIIIIIIIIIIIIIIIIIJ.: 'IHllHUttlIIIIUII- •IIIIHUIIIIIlllllli' 4ÜUIIIIIIIIIIIIIH- «UIHUMIIIIIIIi •UMHIHHK «HWttHWMHi «UtflIHIIlUiUH WIIIHHIIIIIHIl/ <HWI!IWP(IJi’ «HIHIHIIHIIIII' J4MMMIMHIIIMU* •lUIHIIUüM A szekszárd-csatári téglagyárban \ . .... * ^ ' A földkitermelés után gépesítették a téglagyártás nyersanyagának beszállítását A múlt hónap elején begyújtottak a kemencébe. Április közepe óta már kihor­is. Több mint százhatvan méternyi szállítószalag-rendszer juttatja el a bagger danak. Már kora reggel megjelennek a vontatók, teberautók és viszik az épít­által kitermelt földet a saekréoye* adagolóhoz. kezesekre i— közvetlenül a kemencéből — a ,4'dssensüU' még meleg téglát. V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom