Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-17 / 114. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. május 1?. KULCSEMBEREK Qzámára a világón egyetlen do- ^ log a legfontosabb: a növényvédelem. Sokan, ha csak félannyira szeretnék és becsülnék a gyakran nagyon könnyen kapott beosztást, akkor már az is elég lenne a tökéletes, és lelkiismeretes munkához. Benke János, a Fácánkerti Növényvédő Állomás igazgatója az a bizonyos elnyűhetetlen ember. Ha munkáról van szó, kész bármikor útnak indulni, akár éjjel,, akár nap-, pal. Munkatempóját elég nehéz kö. vetni. Neki az a véleménye, a világot igenis, meg lehet váltani. Képlete■ sen persze, mert a világmegváltás Benke elvtárs szerint annyit jelent, hogy Tolna megyében a növényvédelemben, a premizálásban forradalmat kell csinálni. Ezen fáradozik munkatársaival együtt, s bár Csak ott tartanánk már, hogy a ma' ga posztján sok hozzá hasonló, világot megváltó emberünk lenne. * 'Vseni? A ' maga módján igen. ^ Pedig nem látszik annak. Harsány' hangú, nagydarab ember, szereti a történelemből vett példákat, és társaságát gyakran. lepi meg egy-egy bölcs, a helyzethez és a témához nagyon odaillő latin mondás. sal. Talán nem. túlzás azt állítani róla, hogy afféle modern polihisztor. Égyébként tsz-elnök. Hallottam már beszélni zárszámadó közgyűlésen, tanácsülésen, s voltak percek, amikor szinte érezni lehetett, hogy. ebben az emberben magas fokon, és állandóan izzik a felelősség. Eg benne a szenvedélyes tenni- akatást a lehetetlent nem ismeri, s a kudarcot talán elviselni sem bírná. Ez a plusz, amivel ha valamennyi termelőszövetkezeti elnök rendelkezne, akkor Tolna megye már most a virágzó, gazdag nagyüzemek földje lenne. Ö harmadik esztendeje irányítja a dombóvári Alkotmány Tsz-t és ez idő alatt ez ■ a közös gazdaság országos hírű szö- vetlceze.l: lett. A tagok-'-pedig-'jérmóz' dúj gazdag■ emberek. Valamin érdemes elgondolkozni: Lehet a tsz- vezetanek. három diplomája,: üg'yvé-' deket megszégyenítő ékesszólása, kisujjában lehet minden tudomány, mégis nehezen boldogul, ha hiányzik belőle az a tűz, az az állandóan izzó felelősség, amely Gregorits Jakab tsz-elnöknek a legbiztosabb „varázsszere”, Cok a csodálója, de sok az ^ irigye is. Kibírja egyiket is, másikat is. — Annál egészségesebb vagyok — mondja, s valóban, majd kicsattan az egészségtől. Arca piros, szemei élénkek, csak egy a baj, a haja már galambősz. Egy időbén a névtelen fenyegető levelek egész áradata zúdult Szekszárdra. Öt Vádolták d ma divatos vádakkal, azzal, hogy goromba, durva, önfejű. A névtelenek meg is fenyegették. Feltehetően irigység és féltékenység lapult a névtelen levelek- mögött, de újabban csend van. Beszélnek az eredmények, és a névtelenek hallgatni kénytelenek. Czapáry Lászlót, az Alsótengelici Állami Gazdaság igazgatóját persze nem zavarta az ás- kálódás: dolgozott, és dolgozik. Produkál, de ügy produkál ez az ember, hogy túltesz öt langyos harminc évesen. Annyi, benne a frisse- ség, a vitalitás, hogy közéletünk jellegzetes figurája, a világfájdalmakban szenvedd, mindent bíráló, de semmit nem csináló kispolgár a száját is eltáthatja. Czapáry László rég túl van már a nyugdíjas korhatáron, amikor megtervezi és :fel- épitteti a borjünevelőt. De olyat, hogy csodájára járnak. Losonczi Pál földművelésügyi miniszter is megnézte; „ez igen, ez munka, ez hozzáértélt” ■— állapította meg, s szó van arról, hogy a Czapáry-féle borjúnevelő tervrajzából típusterv, lesz. Czapáry László megtestesítője annak, hogy miként bontakozhat ki ebben a rendszerben az alkotni kész törekvés, miként lehet úgy álmodni, hogy az álmokat meg is valósíthassa az ember. Kitenyésztett egy űj kocafajtát. A nagy munkát még nem fejezte be. Másfél évtizeddel ezelőtt az volt az elgondolása, hogy a követelményeknek jól megfelelő kocafajtákkal fogja gazdagítani a magyar mezőgazdaságot. Életművén ez lesz a korona. — Néhány kisebb szépséghibát: szeretnék “htég Yajfük"'étíünleinr, és kész — mondja Czapáry élbtárs. Az irányítása alatt működő állami gazdaság h'étSZé'res ' 'étüzéfnf' Szabad a pálya: Czapáry László él vele, világfájdalmak helyett .dolgozik. REJTŐ JENŐ: KEä>RE®K-NY VÁLTÓSAT* T smerek egy gépkocsivezetőt. . Nem rosszabb, és nem is jobb, mint akármelyik hétköznapi ember. Szeret jókat enni, ha. van pénze, és nincs szolgálatban, akkor jókat inni. Talán túl sok is benne a próza és a gyakorlatiasság. Egy dologban mégis az átlag fölé emelkedik, és ez az az egy dolog, a munkaszeretete, ami ugyanúgy kulcsemberré teszi, mint ahogyan kulcsr í ember Czapáry elntárs, Gregorits Á elvtárs, és Benke élvtárs a maga * helyén. Ö is kulcsember, mert úgy í vigyáz a kocsira, akár a Szeme fé- \nyére. Sokszor már úgy látszik, ez - a bogara. Viccelődnek, tréfálkoznak vele, húzzák. Ö erre nem sokat ad. „Nem egy napra van az a kocsi” — mondogatja. S nekem sokszor eszembe jut, bárcsak úgy vigyázna mindenki a gondjaira bízott javakra, gépre, anyagra, szerszámra, mint ahogyan ő teszi. Milliókkal lennénk cgycsapásra gazdagabbak. SZEKULITY PÉTER 25. Az anya és Radován csodálkozva nézte. — Egy rendőr keresett tíz után — mondta Radován. — őrizetbe fognak venni! A fiú hallgatott, majd lomha, kimerült mozdulatokkal vetkőzni kezdett. — Ki volt az, akit megszúrtál? — kérdezte az anya, s hogy a fiú erre sem felelt, hangját megemelte. — Felelj hát, ki volt?, — Nem ismerem. — Hát akkor?... Akkor miért? — Borával táncolt. — Csak azért? ...mert vele táncolt? — Kértem tőle, és nem adta. — És ezért rögtön le kellett szúrni? — kérdezte Radován. —- Fiam, fiam, hát hogy képzeled te az életet? — Ezt most kérdi? — Anyjához fordul. — Most kérditek már? Hát tudom én azt?... Nem ti tettetek ilyenné, amilyen vagyok? Hát nem nektek köszönhetek mindent?... Melyikőtölcnek, most már csak azt nem tudom! Mind a kettőtöknek? ...Vagy talán mind a hármatoknak, akik csak magatokra gondolva éltetek, velem nem törődtetek és most faggattok!... — Rá akart gyújtani, de ujjai reszkettek, kétszer is eltörte a gyufát. Anyja kivette a kezéből, tüzet adott neki. — Azt hiszed, nem vágytam folyton utánad?... Titokban mindig azokat figyeltem, akiknek volt anyjuk és irigyeltem őket, mert nekem nem volt. Tudod, te, mi az, úgy felnőni?... Dehogy tudod! De most vallatni, vádolni, azt igen!... Hát akkor hagyjatok! Hagyjatok, aludni akarok! A fájdalomtól elnehezült tagokkal mentek ki a kisszobából. Lefeküdtek, a férfi sokára elaludt, de az anya . szemére nem jött álom. Valamivel öt után megszólalt az előszobacsengő. Az anya ma- '■gáráiraíHa pongyoláját, kirohant. . Két rendőr volt. * fááÖtJISÍ Az anya lekiserte okét a gépkocsiig. Mikor a sofőr begyújtotta a motort, mondani akart valamit a fiúnak, de az makacsul lehajtotta fejét, elutasító bezárkó- zottsággal, hogy az anya erejéből csupán egy félbetörött búcsúzó mozdulatra futotta. Állt még kis ideig, csökönyösen nézve abba az irányba, amerre a gépkocsi eltűnt. — Hát igen. Ilyenek a mai fiatalok! — mondta mögötte egy pletykás ízű hang, — Jódolgukban nem tudják, mit csináljanak! Szó nélkül faképnél hagyta. Férjét borotválkozás közben találta. — Korábban elmegyek, beszélek Vadnai Karcsival — mondta Radován. — Egy jó ügyvéd megmondja, mire számíthatunk! Az asszony torkát sírás kapar-, ta. Maga nem evett, de ott ült a konyhaasztalnál, miközben férje reggelizett. — Itthon maradok, betelefonálok Schütznek — mondta. — Tennem kell valamit, nem hagyhatom magára! — Majd hét után fölhívlak, elmondom Vadnai véleményét! GERGELY MIHÄLY: IDEGENEK Kikísérte férjét a lépcsőházba, aztán felköltötte a kivételesen sokáig alvó .Andit, megfürdette, felöltöztette. Aztán mert Andi hamar megszimatolta, hogy nincs itthon a bátyja, a gyerek tudtára kellett adnia a történteket. Andi nem akarta elhinni, hogy az ő bátyja, a tőle ajándékba kapott bicskával megszűrkált egy embert. A gyereket elkísérte az iskolába, aztán becsöngetett a' Gráner családhoz. Mikor bemutatkozott, Gránemé, egy alacsony, sovány asszony nekitámadt. — Maga aztán szégyellhet! magát, egy gyilkost nevelni! Ilyen fiatalon már szurkálódzni, rendőrségre kerülni!... És belekeverni az én leányomat! Csak Bori segítségével tudta megcsöndesíteni az asszonyt any- nyira, hogy beszélhessenek. Arra kérte Borit, szóljon Szkle- námak, ne tegyen bűnvádi feljelentést a fia ellen. Hajlandó megfizetni a gyógykezelés költségeit, még kártérítést is, csak börtönbe ne kerüljön a fia. Gránerné hallani se akart engedékenységről, de Borit megindította az anya könyörgése, s eszébe jutottak a fiú elbeszélései. Megígérte, megteszi, ami tőle telik. Radovánné érezte, hogy a lány más természetű, mint az anyja; szeretett volna beszélni vele a fiáról. Kapóra jött, hogy Gránerné reggeli bevásárlásra küldte a leányát. Radovánné elköszönt, elkísérte Borát.. Már jól maguk- mögött hagyták a házat, amikor megszólalt. — Mondja Bora, mi volt az- oka, hogy maga nem akart táncolni a fiammal?... Hiszen láttam én, hogy előtte együtt jártak. Karonfogva is... Ugye, így volt? — Igen. — Megértették egymást, az én fiam szerette magát. Miért fordult el tőle? — Az első pillanattól éreztem, hogy különös fiú. Nem olyan, mint a többi. Hogy van benne valami, ami tetszik is, de taszít is... — Folytassa! Nagyon kérem, mesélje tovább! Mi történt mégis? — Mikor, először voltunk Zü- züéknél, Bajnok kötekedett vele. Bajnok virtusból cigarettát szokott eloltani a karján. Akkor is megcsinálta, és utána Géza. — Maga, sajátmaga égette meg a karját?!... Nekem azt mondta, valaki véLetlenül!... — Nem, ő maga. És meg se rez- dült az arca, úgy tűrte a fájdalmat. Én akkor nagyon megijedtem, mert megláttam, mennyi vadság, furcsaság van benne. Elszaladtam, otthagytam... Az asszony sokáig hallgatott. Másodszor kerülték meg az épülettömböt, amelyben a Közért volt, ismét közeledtek hozzá. — Nem próbálta meg azután mégis megérteni őt?... Nem beszélt magának a gyermekkoráról? — De. Éppen azért ijedtem meg annyira. Már féltem... Pedig, máskülönben kedves, fiú... Ne tessék haragudni, de mennem kell! Radovánné most vette észre a Közértet. Hálásan kezet szorított a leánnyal. — Köszönöm, Bora! örülök, hogy beszélhettem magával! És ugye, megkéri Szklenárt a fiam érdekében? — Természetesen, Radován néni! Bora besietett az üzletbe, az anya utánanézett, aztán elindult a, villamosmegálló felé. A kórházban sokáig kellett várnia. Szklenár még aludt, sok vért vesztett, két órás műtétje volt az éjjel, maga Czobor Zsigmond kórházigazgató-főorvos operálta meg, aki a mentőkocsi érkezésekor éppen benézett egy sakkpartira ügyeletes sebészorvos kollégájához. Aztán mikor felébredt Szklenár, egy középkorú férfi ment be hozzá. Biztosan a rendőrségtől van, gondolta Radovánné. Amikor a magas férfi kijött a kórteremből, bemutatkozott neki. Az kissé sokáig nézte eltűnődve, meglepetten, mintha magában azon gondolkodna, hol és mikor látta az asszonyt. — Egyelőre semmit sem mondhatok — hárított el mindenféle felvilágosítást. Majd engedékenyebben hozzátette: — Ha délután háromkor bejön hozzám, talán akkor!... — Kit keressek? Buköva főhadnagyot. Szklenárhoz úgy jutott be, hogy az osztályvezető orvos külön engedélyét -kellett megszereznie. S az is csak akkor adta meg az engedélyt, miután elmondta látogatása célját. — Hát kérem... azt hiszem, nem lesz egyszerű — mondta az orvos. — Kérem, én hajlandó vagyok kártérítést is fizetni! Az orvos felhúzta keskeny vál- - lát. — Hát tessék megpróbálni! De csak öt percet adhatok! A sérült fiatalember hamar megértette az anyát. Rövid gondolkodás után azt mondta: — Én visszavonom- a feljelentést, - mihelyt a kezelőorvosok megnyugtató véleményt adnak. • Délután fél háromkor ott ült Bukova főhadnagy előszobájában, de fél négy elmúlt, mire bejutott a nyomozást vezető rendőrtiszthez. A főhadnagy, frissen borotvált, sűrű, fekete sortétól kékes állú férfi szótlanul helyet mutatott az íróasztal előtti széken. Maga is leült, gondterhelten tenyerébe hajtotta fejét, miközben lapozott az előtte fekvő iratokban. (Folytatjuk) f ROZSDÁS MÉGEGYSiCR * MEGPOFQZ24 >02 4- VV4GI4S N4GY rŐ- }öttőr, s ezzel meg ■S DUÓKUL 4 RÉSZ- VÉNVT4RS4S4G, fejts. 3j0 F0GL4L04K jO MEGEGYEZÉST. 4 rés2- VÉNVT4RS4S4G EíNÖ- KB N4GY EÓfVŐK LESZ. 42 ÜGYVEZETŐ IG42<Shoró piszkos ered, MÍG 02 ÜGYINTÉZŐ TfTKÓR ROZSDÁS LESZ. 414PITÓ T4GOK TOVjÍB84 főorvos ua ás BUNKÓ. 4LR4LMJ0- lOTT: KÖLVŐtí. 4 PÉM2- TÉROSI TBEND&KBr Piszkos ered vóum- 04, /oetBUBNESER. 4 YULC4N/4 LUXUSGŐZÖS KtPuT 4 K/KÖTŐ- BŐL FEDÉLZETÉN 42 OL40KUT4TÓl XS4ZOLV4/VY- NY4C RENDELKEZŐ KÖLNÖKKEL ÉS 42 JcONtKŐR SPEC/4UST4KÉNr UT4ZÓ ROZSOÉSS4L. 4 K4RI44- Ű/K OSZTÁLYON UT4UK FŐORVOS UR ÉS BUNKÓ. EZEN 4 H4QON UT4UX E4RL OF S&DESSE X HERCEG, 4NGOL GY4RM4TÜGY! MINISZTER, 4 KÍSÉRETÉBEN LEVŐ BR4DFORO VEZÉRKOR! S2ÉZ4DOS.
