Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-17 / 114. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. május 1?. KULCSEMBEREK Qzámára a világón egyetlen do- ^ log a legfontosabb: a nö­vényvédelem. Sokan, ha csak fél­annyira szeretnék és becsülnék a gyakran nagyon könnyen kapott be­osztást, akkor már az is elég lenne a tökéletes, és lelkiismeretes mun­kához. Benke János, a Fácánkerti Növényvédő Állomás igazgatója az a bizonyos elnyűhetetlen ember. Ha munkáról van szó, kész bármikor útnak indulni, akár éjjel,, akár nap-, pal. Munkatempóját elég nehéz kö. vetni. Neki az a véleménye, a világot igenis, meg lehet váltani. Képlete­■ sen persze, mert a világmegváltás Benke elvtárs szerint annyit jelent, hogy Tolna megyében a növényvé­delemben, a premizálásban forra­dalmat kell csinálni. Ezen fárado­zik munkatársaival együtt, s bár Csak ott tartanánk már, hogy a ma­' ga posztján sok hozzá hasonló, vi­lágot megváltó emberünk lenne. * 'Vseni? A ' maga módján igen. ^ Pedig nem látszik annak. Harsány' hangú, nagydarab ember, szereti a történelemből vett példá­kat, és társaságát gyakran. lepi meg egy-egy bölcs, a helyzethez és a té­mához nagyon odaillő latin mondás­. sal. Talán nem. túlzás azt állítani róla, hogy afféle modern polihisz­tor. Égyébként tsz-elnök. Hallottam már beszélni zárszámadó közgyűlé­sen, tanácsülésen, s voltak percek, amikor szinte érezni lehetett, hogy. ebben az emberben magas fokon, és állandóan izzik a felelősség. Eg benne a szenvedélyes tenni- akatást a lehetetlent nem ismeri, s a kudarcot talán elviselni sem bír­ná. Ez a plusz, amivel ha vala­mennyi termelőszövetkezeti elnök rendelkezne, akkor Tolna megye már most a virágzó, gazdag nagy­üzemek földje lenne. Ö harmadik esztendeje irányítja a dombóvári Alkotmány Tsz-t és ez idő alatt ez ■ a közös gazdaság országos hírű szö- vetlceze.l: lett. A tagok-'-pedig-'jérmóz' dúj gazdag■ emberek. Valamin ér­demes elgondolkozni: Lehet a tsz- vezetanek. három diplomája,: üg'yvé-' deket megszégyenítő ékesszólása, kisujjában lehet minden tudomány, mégis nehezen boldogul, ha hiány­zik belőle az a tűz, az az állandóan izzó felelősség, amely Gregorits Ja­kab tsz-elnöknek a legbiztosabb „varázsszere”, Cok a csodálója, de sok az ^ irigye is. Kibírja egyiket is, másikat is. — Annál egészségesebb vagyok — mondja, s valóban, majd kicsattan az egészségtől. Arca piros, szemei élénkek, csak egy a baj, a haja már galambősz. Egy időbén a névtelen fenyegető levelek egész áradata zú­dult Szekszárdra. Öt Vádolták d ma divatos vádakkal, azzal, hogy go­romba, durva, önfejű. A névtelenek meg is fenyegették. Feltehetően irigység és féltékenység lapult a névtelen levelek- mögött, de újabban csend van. Beszélnek az eredmé­nyek, és a névtelenek hallgatni kénytelenek. Czapáry Lászlót, az Alsótengelici Állami Gazdaság igaz­gatóját persze nem zavarta az ás- kálódás: dolgozott, és dolgozik. Produkál, de ügy produkál ez az ember, hogy túltesz öt langyos har­minc évesen. Annyi, benne a frisse- ség, a vitalitás, hogy közéletünk jellegzetes figurája, a világfájdal­makban szenvedd, mindent bíráló, de semmit nem csináló kispolgár a száját is eltáthatja. Czapáry László rég túl van már a nyugdíjas korha­táron, amikor megtervezi és :fel- épitteti a borjünevelőt. De olyat, hogy csodájára járnak. Losonczi Pál földművelésügyi miniszter is meg­nézte; „ez igen, ez munka, ez hoz­záértélt” ■— állapította meg, s szó van arról, hogy a Czapáry-féle bor­júnevelő tervrajzából típusterv, lesz. Czapáry László megtestesítője an­nak, hogy miként bontakozhat ki ebben a rendszerben az alkotni kész törekvés, miként lehet úgy álmodni, hogy az álmokat meg is valósíthas­sa az ember. Kitenyésztett egy űj kocafajtát. A nagy munkát még nem fejezte be. Másfél évtizeddel ezelőtt az volt az elgondolása, hogy a kö­vetelményeknek jól megfelelő koca­fajtákkal fogja gazdagítani a ma­gyar mezőgazdaságot. Életművén ez lesz a korona. — Néhány kisebb szépséghibát: szeretnék “htég Yajfük"'étíünleinr, és kész — mondja Czapáry élbtárs. Az irányítása alatt működő állami gaz­daság h'étSZé'res ' 'étüzéfnf' Szabad a pálya: Czapáry László él vele, vi­lágfájdalmak helyett .dolgozik. REJTŐ JENŐ: KEä>RE®K-NY VÁLTÓSAT* T smerek egy gépkocsivezetőt. . Nem rosszabb, és nem is jobb, mint akármelyik hétköznapi ember. Szeret jókat enni, ha. van pénze, és nincs szolgálatban, akkor jókat inni. Talán túl sok is benne a próza és a gyakorlatiasság. Egy do­logban mégis az átlag fölé emelke­dik, és ez az az egy dolog, a mun­kaszeretete, ami ugyanúgy kulcs­emberré teszi, mint ahogyan kulcsr í ember Czapáry elntárs, Gregorits Á elvtárs, és Benke élvtárs a maga * helyén. Ö is kulcsember, mert úgy í vigyáz a kocsira, akár a Szeme fé- \nyére. Sokszor már úgy látszik, ez - a bogara. Viccelődnek, tréfálkoznak vele, húzzák. Ö erre nem sokat ad. „Nem egy napra van az a kocsi” — mondogatja. S nekem sokszor eszembe jut, bárcsak úgy vigyázna mindenki a gondjaira bízott javak­ra, gépre, anyagra, szerszámra, mint ahogyan ő teszi. Milliókkal lennénk cgycsapásra gazdagabbak. SZEKULITY PÉTER 25. Az anya és Radován csodálkoz­va nézte. — Egy rendőr keresett tíz után — mondta Radován. — őrizetbe fognak venni! A fiú hallgatott, majd lomha, kimerült mozdulatokkal vetkőzni kezdett. — Ki volt az, akit megszúrtál? — kérdezte az anya, s hogy a fiú erre sem felelt, hangját megemel­te. — Felelj hát, ki volt?, — Nem ismerem. — Hát akkor?... Akkor miért? — Borával táncolt. — Csak azért? ...mert vele tán­colt? — Kértem tőle, és nem adta. — És ezért rögtön le kellett szúrni? — kérdezte Radován. —- Fiam, fiam, hát hogy képzeled te az életet? — Ezt most kérdi? — Anyjá­hoz fordul. — Most kérditek már? Hát tudom én azt?... Nem ti tette­tek ilyenné, amilyen vagyok? Hát nem nektek köszönhetek min­dent?... Melyikőtölcnek, most már csak azt nem tudom! Mind a ket­tőtöknek? ...Vagy talán mind a hármatoknak, akik csak magatok­ra gondolva éltetek, velem nem törődtetek és most faggattok!... — Rá akart gyújtani, de ujjai resz­kettek, kétszer is eltörte a gyu­fát. Anyja kivette a kezéből, tü­zet adott neki. — Azt hiszed, nem vágytam folyton utánad?... Titokban min­dig azokat figyeltem, akiknek volt anyjuk és irigyeltem őket, mert nekem nem volt. Tudod, te, mi az, úgy felnőni?... Dehogy tudod! De most vallatni, vádolni, azt igen!... Hát akkor hagyjatok! Hagyjatok, aludni akarok! A fájdalomtól elnehezült tagok­kal mentek ki a kisszobából. Le­feküdtek, a férfi sokára elaludt, de az anya . szemére nem jött álom. Valamivel öt után megszólalt az előszobacsengő. Az anya ma- '■gáráiraíHa pongyoláját, kirohant. . Két rendőr volt. * fááÖtJISÍ Az anya lekiserte okét a gép­kocsiig. Mikor a sofőr begyújtot­ta a motort, mondani akart vala­mit a fiúnak, de az makacsul le­hajtotta fejét, elutasító bezárkó- zottsággal, hogy az anya erejéből csupán egy félbetörött búcsúzó mozdulatra futotta. Állt még kis ideig, csökönyösen nézve abba az irányba, amerre a gépkocsi eltűnt. — Hát igen. Ilyenek a mai fia­talok! — mondta mögötte egy pletykás ízű hang, — Jódolgukban nem tudják, mit csináljanak! Szó nélkül faképnél hagyta. Férjét borotválkozás közben ta­lálta. ­— Korábban elmegyek, beszé­lek Vadnai Karcsival — mondta Radován. — Egy jó ügyvéd meg­mondja, mire számíthatunk! Az asszony torkát sírás kapar-, ta. Maga nem evett, de ott ült a konyhaasztalnál, miközben férje reggelizett. — Itthon maradok, betelefoná­lok Schütznek — mondta. — Ten­nem kell valamit, nem hagyha­tom magára! — Majd hét után fölhívlak, el­mondom Vadnai véleményét! GERGELY MIHÄLY: IDEGENEK Kikísérte férjét a lépcsőházba, aztán felköltötte a kivételesen sokáig alvó .Andit, megfürdette, felöltöztette. Aztán mert Andi ha­mar megszimatolta, hogy nincs itthon a bátyja, a gyerek tudtára kellett adnia a történteket. Andi nem akarta elhinni, hogy az ő bátyja, a tőle ajándékba kapott bicskával megszűrkált egy em­bert. A gyereket elkísérte az iskolá­ba, aztán becsöngetett a' Gráner családhoz. Mikor bemutatkozott, Gránemé, egy alacsony, sovány asszony nekitámadt. — Maga aztán szégyellhet! ma­gát, egy gyilkost nevelni! Ilyen fiatalon már szurkálódzni, rend­őrségre kerülni!... És belekeverni az én leányomat! Csak Bori segítségével tudta megcsöndesíteni az asszonyt any- nyira, hogy beszélhessenek. Arra kérte Borit, szóljon Szkle- námak, ne tegyen bűnvádi felje­lentést a fia ellen. Hajlandó meg­fizetni a gyógykezelés költségeit, még kártérítést is, csak börtönbe ne kerüljön a fia. Gránerné hallani se akart en­gedékenységről, de Borit megin­dította az anya könyörgése, s eszé­be jutottak a fiú elbeszélései. Megígérte, megteszi, ami tőle te­lik. Radovánné érezte, hogy a lány más természetű, mint az anyja; szeretett volna beszélni vele a fiáról. Kapóra jött, hogy Gráner­né reggeli bevásárlásra küldte a leányát. Radovánné elköszönt, elkísérte Borát.. Már jól maguk- mögött hagyták a házat, amikor megszó­lalt. — Mondja Bora, mi volt az- oka, hogy maga nem akart tán­colni a fiammal?... Hiszen láttam én, hogy előtte együtt jártak. Ka­ronfogva is... Ugye, így volt? — Igen. — Megértették egymást, az én fiam szerette magát. Miért fordult el tőle? — Az első pillanattól éreztem, hogy különös fiú. Nem olyan, mint a többi. Hogy van benne va­lami, ami tetszik is, de taszít is... — Folytassa! Nagyon kérem, mesélje tovább! Mi történt mégis? — Mikor, először voltunk Zü- züéknél, Bajnok kötekedett vele. Bajnok virtusból cigarettát szo­kott eloltani a karján. Akkor is megcsinálta, és utána Géza. — Maga, sajátmaga égette meg a karját?!... Nekem azt mondta, valaki véLetlenül!... — Nem, ő maga. És meg se rez- dült az arca, úgy tűrte a fájdal­mat. Én akkor nagyon megijed­tem, mert megláttam, mennyi vadság, furcsaság van benne. El­szaladtam, otthagytam... Az asszony sokáig hallgatott. Másodszor kerülték meg az épü­lettömböt, amelyben a Közért volt, ismét közeledtek hozzá. — Nem próbálta meg azután mégis megérteni őt?... Nem be­szélt magának a gyermekkoráról? — De. Éppen azért ijedtem meg annyira. Már féltem... Pedig, más­különben kedves, fiú... Ne tessék haragudni, de mennem kell! Radovánné most vette észre a Közértet. Hálásan kezet szorított a leánnyal. — Köszönöm, Bora! örülök, hogy beszélhettem magával! És ugye, megkéri Szklenárt a fiam érdekében? — Természetesen, Radován né­ni! Bora besietett az üzletbe, az anya utánanézett, aztán elindult a, villamosmegálló felé. A kórházban sokáig kellett vár­nia. Szklenár még aludt, sok vért vesztett, két órás műtétje volt az éjjel, maga Czobor Zsigmond kór­házigazgató-főorvos operálta meg, aki a mentőkocsi érkezésekor ép­pen benézett egy sakkpartira ügyeletes sebészorvos kollégájá­hoz. Aztán mikor felébredt Szkle­nár, egy középkorú férfi ment be hozzá. Biztosan a rendőrségtől van, gondolta Radovánné. Amikor a magas férfi kijött a kórteremből, bemutatkozott neki. Az kissé sokáig nézte eltűnőd­ve, meglepetten, mintha magában azon gondolkodna, hol és mikor látta az asszonyt. — Egyelőre semmit sem mond­hatok — hárított el mindenféle felvilágosítást. Majd engedéke­nyebben hozzátette: — Ha dél­után háromkor bejön hozzám, talán akkor!... — Kit keressek? Buköva főhadnagyot. Szklenárhoz úgy jutott be, hogy az osztályvezető orvos külön en­gedélyét -kellett megszereznie. S az is csak akkor adta meg az en­gedélyt, miután elmondta látoga­tása célját. — Hát kérem... azt hiszem, nem lesz egyszerű — mondta az orvos. — Kérem, én hajlandó vagyok kártérítést is fizetni! Az orvos felhúzta keskeny vál- - lát. — Hát tessék megpróbálni! De csak öt percet adhatok! A sérült fiatalember hamar megértette az anyát. Rövid gon­dolkodás után azt mondta: — Én visszavonom- a feljelen­tést, - mihelyt a kezelőorvosok megnyugtató véleményt adnak. • Délután fél háromkor ott ült Bukova főhadnagy előszobájában, de fél négy elmúlt, mire bejutott a nyomozást vezető rendőrtiszt­hez. A főhadnagy, frissen borot­vált, sűrű, fekete sortétól kékes állú férfi szótlanul helyet muta­tott az íróasztal előtti széken. Maga is leült, gondterhelten te­nyerébe hajtotta fejét, miközben lapozott az előtte fekvő iratok­ban. (Folytatjuk) f ROZSDÁS MÉGEGYSiCR * MEGPOFQZ24 >02 4- VV4GI4S N4GY rŐ- }öttőr, s ezzel meg ■S DUÓKUL 4 RÉSZ- VÉNVT4RS4S4G, fejts. 3j0 F0GL4L04K jO MEG­EGYEZÉST. 4 rés2- VÉNVT4RS4S4G EíNÖ- KB N4GY EÓfVŐK LESZ. 42 ÜGYVEZETŐ IG42­<Shoró piszkos ered, MÍG 02 ÜGYINTÉZŐ TfTKÓR ROZSDÁS LESZ. 414PITÓ T4GOK TOVjÍB­84 főorvos ua ás BUNKÓ. 4LR4LMJ0- lOTT: KÖLVŐtí. 4 PÉM2- TÉROSI TBEND&KBr Piszkos ered vóum- 04, /oetBUBNESER. 4 YULC4N/4 LUXUSGŐZÖS KtPuT 4 K/KÖTŐ- BŐL FEDÉLZETÉN 42 OL40KUT4TÓl XS4ZOLV4/VY- NY4C RENDELKEZŐ KÖLNÖKKEL ÉS 42 JcONtKŐR SPEC/4UST4KÉNr UT4ZÓ ROZSOÉSS4L. 4 K4RI44- Ű/K OSZTÁLYON UT4UK FŐORVOS UR ÉS BUNKÓ. EZEN 4 H4QON UT4UX E4RL OF S&DESSE X HER­CEG, 4NGOL GY4RM4TÜGY! MINISZTER, 4 KÍSÉ­RETÉBEN LEVŐ BR4DFORO VEZÉRKOR! S2ÉZ4DOS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom