Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-16 / 113. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Í0S4. május 13. Könyvek, problémák, ügynökök és egy vidéki könyvesbolt Megjegyzés: Forgalmas az utca, a tamási benzinkútnál seregestől állnak sorban a járművek. De a bolt csendes. Illetve mégsem. Amint az ember belép, félig rendezett helyiséget talál, s ez valahogy a zaj képzetét támasztja benne. Nem a polcokkal van baj, azokon katonás glédában állnak az olvasnivalók, gondosságról, szakértelemről és figyelemről tanúskodnak. A sarkok, az üzletben található székek, asztalok azonban teli regényekkel. Szegedi Miklós szervező tanácstalanul, s nem kis keserűséggel tárja szét a karját, s körülbelül azt mondja: Mit tehetnének egyebet? Raktáruk nincs, itt kell tartani mindent. Nem egyedül a tamási könyvesbolt, amelyik ilyen gondokkal küzd. Másfelé is kevés az üzlet- helyiség, így hát meddő dolog lenne most, és egyelőre még máskor is azt sürgetni: tegyenek mielőbb valamit az illetékesek. Mert ugyanezt elmondhatnánk a járás másik két könyvesboltjának esetében is. Sem Gyünkön, sem pedig a közelmúltban megnyílt si- montornyai üzletben nem bővelkednek a hellyel. Hiánysó szakkönyvek A szóbanforgó tamási könyvesbolt 39 falusi szervezővel dolgozik, s a hozzátartozó körülbelül 15 községben az idei év első negyedében 108 ezer forint értékű irodalmat vásároltak. Nem sok, lehetne több. Különösen akkor merül fel ez a kívánalom, ha azt nézzük, hogy mezőgazdasági szak- irodalomból például egyre többet vásárolnak a termelőszövetkezeSárszentlőrincen, a Petőfi Tsz kertészetében dolgozó asszonyok már tavaly elhatározták, hogy létrehozzák a szocialista cím elnyerésén fáradozó brigádot. Érdekes, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően nem a férfiak, hanem az asszonyok a községben a szocialista módon élni és dolgozni mozgalom kezdeményezői. Talán éppen ez lehet a magyarázata annak, hogy egy évvel ezelőtt a kellő támogatás elmaradt és az asz- szonyok terve nem sikerült. Nemrég a termelőszövetkezetekben folyó munkaverseny helyzetét elemezték a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályán, ahol szóba került a tavalyi sártek. Nagyszokoly, Nagykónyi, Értény és Pári közös gazdaságait kell elsősorban említeni. Ök tartoznak az úttörők közé. Ám, hogy egészen pontosak legyünk, tegyük ezt a tartozást feltételes módba, mert ez a megfelelőbb. Csak néhány címet mondunk el a meg- szerezhetetlen, nagyon fontos könyvek közül: Ilyenek a Takarmányozástan, a Permetezés, porozás, a Magyar Mezőgazdaság idei zsebkönyve és mások. Ezeket hiába keresik Tamásiban az érdeklődő szakemberek. Pedig kaphatók. De nem a falusi könyvesboltokban, hanem a városiakban. A tapasztalat szerint itt lenne pedig rájuk nagyobb szükség, Tamásiban és a falvakban. Hogy ki a felelős a hiányos ellátásért, a Szövetkezeti Könyvkiadó, avagy a Mezőgazdasági — nehéz lenne megmondani. Mindössze arra telik, hogy a visszaküldött megrendelőket konstatáljuk, s a tömör választ: az említett könyvek nincsenek raktáron. Növekvő igények Említettük már, hogy az üzlet az első negyedévijén 108 ezer forintért adott el könyveket. A tavalyi helyzethez képest a szám csökkenést jelent. Szegedi tyliklós ennek ellenére azt mondja: Nőtt az érdeklődés a könyvek iránt. És igaza van: Az életkörülmények javulásával párhuzamosan mind több ember fordul a könyvek felé. Van, aki még csak lakásdísznek veszi, de már ez is eredmény, az olvasás megszeretése néha akaratlanul is következik a vásárlásból. Nem érdektelen az sem,- miként szentlőrinci kezdeményezés. A termelőszövetkezeti tanács megyei megbízottja arra tett ígéretet, hogy 1964-ben a sárszentlőrinci Petőfi Tsz kertészetében dolgozó asszonyok az igényelt -támogatást megkapják, nem lesz tehát akadálya a szocialista brigád cím elnyerésének. Csékó György, a Petőfi Tsz elnöke pedig a vezetőség támogatásáról biztosította a kertészet dolgozóit. Kidolgozták a szocialista brigád cím elnyerésének feltételeit, s van rá remény, hogy ez év végén Dalmand után, Sárszentlőrincen is működjék termelőszövetkezeti szocialista brigád. alakul az érdeklődés. Sokszor elhangzott, hogy a falusi embereket egyelőre még csak Jókai érdekli. Ennek emlegetését egy kicsit meg is szoktuk, s közben pedig érlelődik a változás. Bizonyítéka ennek, hogy kiadóink különböző sorozatai mind népszerűbbek. Néhány éve csak elvétve találtunk előfizetőket. Most meg A világirodalom remekeiből 135, a Milliók Könyvtárából 91, a Kultúra Világából pedig 54 előfizetőt lát el rendszeresen a tamási üzlet. Nem mondjuk, hogy a sorozatok művei közül mindegyik többet jelent Jókainál, de feltétlenül kerül közöttük olyan, amelyik még inkább tágítja a világra nyíló ablakot, az érdeklődést. Nemcsak üzlet, — nevelő mnnka is ! És összegezzünk. Csökkent a forgalom, nőtt az érdeklődés. Nincs ebben ellentmondás? Van. Oka közül néhányat már említettünk, de egyről ismét szólunk: Ez az ügynökösdi, az Állami Könyvterjesztő Vállalat vidéki szervezőinek nem éppen dicséretes módszerei. Munkájuk értékét nem szeretnénk kisebbíteni. Fontos, hogy járják a falvakat, eljuttassák a könyveket a lehető legtöbb házhoz. De gyakran úgy tűnik, hogy terjesztésüket elsősorban üzleti szempontok ösztönzik. A terjesztő részéről ez érthető, ő csak akkor keres többet, ha több könyvet ad el. De ezzel együtt is néha zavar a működésük. Került olyan vásárló, aki a szövetkezeti szervezőt kurtán-furcsán ■elküldte, mondván: Volt dolga már könyvügynökkel, de az becsapta, így hát a következővel nem áll szóba. Mit lehet itt tenni? Vagy türelmes a szervező és a megtépázott tekintélyt megpróbálja. helyreállítani, vagy pedig odébb áll. Emberre válogatja, ki mit tesz. A kérdés azonban a tettek ellenére is megmarad: Van-e valami értelme a gyakran egészségtelen szellemű versenynek a könyvterjesztésben? Aligha. Azt az energiát amit erre fordítanak, jobb lenne az egészségesebb összhang megteremtésére felhasználni. Végeredményben ugyanis nem elsősorban üzletről, hanem könyvterjesztésről, kulturális nevelő munkáról van szó ebben az esetben. I SZ. I. L©ss»e szoesoSIsl® brigád Sárszentlőrincen ? TIVV'fTTTTTyTTTTTTTTTTTTT'fTfTTTTTTTTTTTTTTTTTTTyTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTt és a valóság da arra is, hogy két ember abrakot lopott. (Sajnos, a felelősségre vonásuk elmaradt.) Ez persze véglet. Az azonban gyakran megtörténik, hogy a tsz-tagok panaszkodnak, azt állítják, többet dolgoznak, mint egyéni korukban. Igaz lenne ez? Nem. Úgy látszik csak, hogy többet dolgoznak. Miért? Azért, mert elég sok a piszmogás, a napok eltelnek, de gyakran egy ember megközelítően sem produkál annyit, mint egyéni gazda korában. Ezt a körülményt a paraszti élet álszakértői úgy magyarázzák, hogy no, lám, a közösségi életforma idegen a magyar földművestől. A hang- szerelés, a szituáció más, de a szólam ismerős: Hallottunk és olvastunk mi már ilyet jó néhányszor. Csakhogy a valóság, mint annyiszor, most is egészen más. Az átszervezés idején szinte refrénszerű en ismétlődött: „Lépj be a tsz-be, kevesebb munkával, jobban élsz!” Ez így igaz, csupán ott a baj, hogy általában ma még ezt az 'igazságot elég sajátságosán értelmezik. Pusztahencsén is mondják: „Demokrácia van, mára a munkából elég.” A tudatformálásnak talán legfontosabb feladata, megértetni a szövetkezeti gazdákkal, hogy mit is jelent az a „kevesebb munka”. Elsősorban azt, hogy embert nyúzó paraszti munkák döntő többségét máris gépek végzik, de ettől még nem ülhet senki karba font kezekkel. Azt jelenti, hogy a tsz- tagok jó, ha nyáron napi tíz órát vannak munkában, és hát tíz óra alatt persze, hogy nem lehet any- nyit kapálni, hosszú ebédszünetekkel, mint kapáltak ak egyéni világban, öt órától este nyolcig, vagy amíg látták a sorokat. Rengetegszer volt úgy, hogy a parasztember zsebből reggelizett. Ez ma már nincs. Létezik viszont valamiféle túlzott kényelem, ami miatt a kereset is kevesebb, és ami miatt tényleg, úgy látszik, hogy több a munka, mint volt. Van erre Pusztahencsén is számos példa. Vegyük csak a szalmakaza- íozást. öt ember kellett volna az "’eváforhoz, egy ember még így is pihenhetett volna állandóan, és felváltva, mégis tíz embert kellett a tagok követelésére az elevátorhoz állítani... Szóval ezekben és az ezekhez hasonló kérdésekben valóban előbbre kell jutnunk, de semmiképpen úgy, ahogyan a pesszimista álszakértők gondolják. Egyetlen egy módon: a tudat formálásával. A télen Pusztahencsén egyik pedagógus közreműködésével éppen ennek jegyében tartottak népszerű előadásokat. A vezetők és az aktív tagok éppen ennek jegyében érvelnek az eddigi eredményekkel. Három évvel ezelőtt például három közgyűlést kellett összehívni, míg végre beleegyeztek a tagok a szőlő- és a gyümölcstelepítésbe. Ma már azt mondják: Érdemes volt megszavazni, több a munkaalkalom, több lesz a jövedelem. Néhány év múlva a jelen gondjain szintén túl leszünk, és a szövetkezeti mozgalom igazi nagy győzelme az lesz, amikor a tagok szövetkezeti emberekként élnek, és dolgoznak. Érdemes ezért fáradozni, hiszen utána kezdődik majd a szó szerint vett korszerű nagyüzemi gazdálkodás. SZEKULITY PÉTER A tamási járásbíróság nem tehet semmiről semmit: Hozzájuk j került az ügy, és nekik azzal foglalkozniuk leéli. Illetékesek is persze benne, de nem valószínű, hogy túlságosan jókedvvel csinálják. Ez az ügy is tipikus megnyilvánulása annak, hogy gyakran feleslegesen terhelik különböző szervek és személyek a bíróságokat, mintegy hivatalos papírt keresve, ilyen, vagy olyan elmaradás megmagyarázására. Mert mi is történt? A pincehelyi Vörösmarty Tsz tavaly kapva kapott a megyei tsz- beruházási iroda ajánlatán, amely úgy szólt, hogy a közös gazdaság építsen fel egy gépszínt. Van anyag, van kivitelező, szóval minden van. Az AGROKER azonban a szükséges építőanyagot biztosi-1 tani nem tudta, erről írást is adott. Erről persze a tsz semmiképpen nem tehet. A tsz-nek hivatalos papírja van tehát arról, hegy nem tehet semmit, s ebből logikusan következik, az építkezés elmaradásáért nem felelős. A kivitelező viszont erről nem vett tudomást; kötbért követel. így lett a dologból bírósági ügy. A tárgyalások egymást követik. Szakértők, tanúk vonulnak fel. Érvek, ellenérvek, nyakate- kert okoskodások hangzanak el, s úgy tűnik, mindenki időmilliomos, mert a jelek szerint az egész dologban az számít legkevesebbet, hogy az idő, és főként az így elpocsékolt idő nagyon drága pénz. A nagyvejkei Május 1 Mező- gazdasági Termelőszövetkezet szorgos asszonyai, élén Virági Imrénével és lányaival befejezték a cukorrépa egyelését. A gépcsoport pedig megkezdte a lucerna kaszálását, — írja levelezőnk, Ambrus Vilmos ♦ Jól sikerült a tamási járási tűzoltóverseny Fornádon. A versenyen 500 önkéntes tűzoltó vett részt. Legjobban szerepeltek a simontornyaiak, de díjat nyertek a tamási és diósberényi leánycsapatok is. A versenyen jelen volt Szabó István, a járási pártbizottság első titkára, dr Bercsényi Vince, a megyei tanács vb kiküldötte, Vidóczi László járási tanácselnök, a környező állami gazdaságok és gépállomások igazgatói, községi vb-vezetők és sokan mások. A verseny befejezésével közel 50 ezer forint pénz- és tárgyjutalmat osztottak ki a jól szereplő csapatok között, az . önkéntes tűzoltói munkában kitűnt dolgozóknak, tagoknak. A versenyt mintegy 600 személy részvételével ünnepi ebéd követte. Molnár Márton tudósító * A Hazafias Népfront aparhan- ti szervezetének elmúlt heti ülésén részt vettek a lengyeli, mucs- fai és kisvejkei termelőszövetkezetek ellenőrő bizottságainak elnökei is. Az ülésen megtárgyalták az aparhanti Búzavirág Tsz ellenőrző bizottságának munkáját, Csóbot József beszámolója alapján. A beszámolót számos hozzászólás követte. A vendégek elmondták tapasztalataikat, s leszögezték az ellenőrző bizottságok szerepének fontosságát. Kaszás Éva Megkönnyíti munkájukat A múlt év decemberében került sor a szekszárdi egyes számú gyógyszertár újjáépítésére. A berendezést is modernizálták. A táraasztal mellett dolgozik Falvai Anna asszisztens.