Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-26 / 97. szám
6 © Ivar Lo° Johansson: Juhászkutya Ivar 1,0-Johansson mi-ban szil- Nappalonként az ablakon fér- tyát, a szőnyegen csörgőiével játszóiéi szegénvffirasziok víTtak^ö dén beragyogott a Nap, széles su- szadozó gyereket. maga is ott szerezte döntő élmé- garakat szórt a padlóra, megállt A beteg zavartan magyarázko- nyeit. volt kőbányában munkás, a falra aggatott, színezett fény- dott. í7rg%°reTbenKgVakrankmun^ képeken. A konyhában egy rongy- — Csinálhatsz velem, amit kim. Becsavarogta /él Európát, a szőnyegen ült a kislány és a csőr- akarsz... De Stellát ne bántsd. huszas években Magyarországon is gőjével játszott. A kutya ki-be Emlékezz vissza, hiszen meg- \ebi> írója°talTa aKiíWl*AkZté'- szaladgált a szobából a konyhába, egyeztünk... miának. Regényeit, novelláit pa- Néha a ki-iínv plindult hnev Magához húzta a kutyát, megrasztok. zsellérek, földmunkások, 1Nena a “Siany eiinctuit, nogy „sók „ füiei között és csavargók életéről irta. bemásszon a szobába. Ilyenkor az ,S ember odaküldte a kutyát. Stella szemebo1 könnyek buggyantak ki. ügyesen körülugráltá a gyereket, Ezután szó nélkül a fal felé for- fodros szoknyácskájába fúrta az dúlt. orrát, így kényszerltette, terelte Az asszony sem szólt, megfogta kifelé, vissza a konyhába, a az engedelmes szuka nyakörvét. — Nem pusztíthatod el Stellát, rongyszőnyegre. a szobából az udvarba vezette. A míg meg nem halok. — Jól van. Stella — szólt oda szai’Uokotélból levágott egy daAz ember a szobában feküdt, neki az ember. Az öreg juhász- rabot- a nyakörvre kötötte, betegsége óta egyedül a nagy ágy- ' kutyával vigyáztatta a gyereket, *Sy vezette a kutyát pórázon, a ban. Feje felett két színezett fény- nehogy bejöhessen hozzá a szobá- dombokon át az erdőkerülőhöz, kép lógott, a gróf és a grófné. Az ba. Amikor elvégezte feladatát, a Az erdőkerülő a konyhában ült, ágy mellett szék állt, rajta barnás kutya mindig visszatért a beteg- és evett. Kis idő múlva puskával üvegben néhány fehér porba for- hez. Várta, hogy az ember meg- a kezében lépett ki az ajtón. Míg gatott fekete pirula. Ártalmatlan veregesse a hátát. A szántóföl- az ólban saját kutyái vadul ugat- gyógyszer volt, akkor kapta, ami- dek jutottak eszébe, a legelők, a tak’ az idegen szukát pórázánál kor a kórházból, mint gyógyítha- bogarak zümmögésétől hangos lu- fo§va a fáskamra mögé vezette, tatlant hazaküldték. cernások, és azok a napok, ami- Az asszony a fehér juhászkuA kutya juhászkutya volt. Még kor együtt üldögéltek az árokszé- tyához szaladt, megfogta a fejét, kölyök volt, amikor hozzá került, len. A kutya meg akarta nyalni a ma?a felé fordította, belenézett a Feherszőrű kölyök, hegyes orrú, kezét, de a beteg, eltolta magától kérő, mindent megértő szempárokos szemű. Ha helyet cserélt, a a kicsi, hegyes orrú, kopott állatot, ba. Könnye a kutya nyakára kutyát mindig magával vitte. Ha Néha a kutya egyedül játszotta cseppent. Egy kopott kis szuka a zsellér pásztornák akart szegőd- gyerekkel, hagyta, hogy csinál- v°k, esetlenül, mindenbe bele- ni. kellett neki egy ügyes juhász- jon a kislány vele amit akar, be- nyugodva vánszorgott, mintha kutya. dugja kezét a szájába, húzza a *lld’a volna, mi történik. A nagy, mézillatú lucernaföl- nyelvét, cibálja a farkát. Az em- __ Csak az Isten tudja, __ d ön, ahol százszámra legelésztek bet irigykedve nézte a játékot, mondta az asszony —, hogy job- az urasúg fehertarka tehenei, sok Hiányzott neki a hűség és oda- ban ragaszkodtam hozzá mint a munkát, lótást-futást megtakar!- adás, vágyakozott utána és bol- intőbb emSe^ tott egy ilyen ügyes juhászkutya, dog volt, amikor a kutya visszaesők meg kellett neki mutatni az tért hozzá és lekuporodott az ágy Aztán az erdőkerülő visszajött árkot. Ha egy-egy tehén kivált a elé. Pásztoréveinek emlékei ju- a fáskamra mögül. Puskájának csordából, és a tilosba tévedt, tottak eszébe, és nem ellenkezett, egl'ik csöve még füstölgött. Stella már ott ugrált körülötte, ha a kutya megnyalogatta a ke- Fogta, amíg vissza nem zavarta a zét. többihez. Sok szép napra emléke- Egyszerre csak a feleségét látta zett az ember. Csak hevert az az ajtóban árokban, és egy lombos ággal le- , ,, , .,, gyezgette magát. Stella a tehene- Stella. Nem szabad. kial- két vigyázta, vagy mellette ült, ló- ,otta az ember. Meglát a dajka, gó nyelvvel várta a parancsokat, . Próbálta viccel elütni az ügyet, néha meg-megnyalta a kezét is. A be. közben zavarta a kutyát magá- kutya is megöregedett, kopott, °' öreg szuka lett belőle. Rég el kel- Felesége siránkozott, lett volna pusztítani, de az ember — Szóval mégis nálad van... ragaszkodott hozzá. Aztán meg a kicsit nyalogatja. — Jól van, jól, — mondta az Mit gondolsz, kinek lesz hármóasszony —, megígérem. Úgyse tok közül a legrosszabb? halsz meg. — Ez volt az utolsó örömem — Amikor esténként az asszony mondta az ember, aztán feleségé- hazatért a fejesből, mindig ejtet- rői a kutyára nézett. Megint a tele pár szót a kutyáról is. Mert földek jutottak eszébe, a dongó az ember mindig gyanakodott, ha bogarak, az árokpart hűvös föld- a felesége távol volt. je, ahol Stellával ültek a fűben. — Sok szép, közös emlékünk Szorosan magához húzta a ku- van. Amikor Bergában, Hucklin- /ya fejét, és megcsókolta hegyes gében, Gyllengranban őriztem a fülei között. A kutya boldogan csordát, akkor is velem volt. Min- ugrándozott. dig hűségesen... ' „ , .... . . . ... . . ., — Ha ez meg egyszer rhegtórteA kutya, mintha megértette nik elpusztíttatom a kutyát volna, odafigyelt. Hegyezte a. fu- m0ndta nagyon komolyan az aszlet- * , , . , . szony. — Épp úgy tudom, mint te... — mondta az asszony. — Tele volt a lucernás méhekkel, meg dongókkal. Zümmögve röpködtek. Ez is nagyon hiányzik Stellának. — Aztán szárazon hozVASVÄRI ISTVÁN: Fordította: KUCZKA PÉTER Tenger volf... Valamikor a régi hadseregben — komiszabbnál komiszabb kenyér: voltam honvéd, ki honját védeni fél — veszendő hont tűrő népe ellen. A Visó-völgyén kötötték ki társam, ki annyi úton velem menetelt — villogó por arcába tüzelt: lógott a fán fakó ájulásban. Váralján az országúti fákra kötöttek fel negyven katonát, negyven lengett jobbra, balra át s öltött nyelvet vérre, pusztulásra. Nemzetvesztő nemzctvezctőkkel volt terhes a jajongó haza; s úgy szakadt rá 44 hava — zörgő szél a csont-jég temetőben. Szatmár előtt megbújtunk vagy százan; cserbenhagytuk a gyalázatot; áradtak az orosz csapatok; sodródtunk a földszin áradásban. Tenger volt és szürke volt és mély volt. mint minden nagyság, olyan egyszerű s vele mennyi könny, s milyen derű — széles föld és tornyosuló égbolt! MÁTYÁS FERENC: Á fájdalom szobrát Oltárkápolna őrzi híven Engesztelés, megváltás árad tolakvó barokkon díszben Jézusról, aki kínhalált halt, Róma legendás templomában, — s anyja arcáról, — mily magasztos; márvány leikével szinte szárnyal, mintha te emelnéd magadhoz. Mintha most emelné ölébe halott fiát anyja és élne, — szívedbe fájdalom villámlik, s tárgyteste fehér hússá válik. Fia holtteste fölött néma, — Akárha apámat nézném ma anyám ölében kinn a pusztán, s sorsomat is előre tudnám. Mintha apám látnám a márvány fényében, ki otthagyott árván, kínhaláit halt, hogy megvirradjon, s szelleme bennem feltámadjon. © Múlott az idő, s az ember nap- zátette: Sose látjuk ezt már r6l napra rosszabbul lett. Halán^Felesége nyugtalanul a konyha téka beesett’ szeme CSÍllogott' felé nézett.—Ne beszélj így, nem De a gyerek is megváltozott, viszem el Stellát. De akkor ne Néha köhécselt, arcán két kerek engedd, hogy nyalogasson léged, piros folt világított. Az asszony Annak az érdekében mondom... bezárta a konyhába nyíló ajtót, ő A gyerek a konyhában feküdt uludt ott éjszakánként a kisgye- egy kis gyerekágyban. Unokájuk rekkel. Többé nem engedte a ku- volt, nemrég múlt két éves. Anyja tyát a szobába. Elvette az embertávol dolgozott, a nagyszülők' vi- tői az egyetlen társát, úgy lát- gyáztak a kislányra. szott, az ember lassan belenyugo*" ^ . , , .dott ebbe. Szőke, piros arcú gyerek volt. Nagyon szerették. De nem tudta, hogy amikor ő Az ember nem szólt, csak bólin- nincsen otthon, mit csinál az ember. A kutya kaparta a bezárt ajtót, a beteg felkelt, odavánszor- gott, ott ült egy ideig, és fejét a kutyáéhoz szorította. Egy napon az asszony váratlanul a szobába lépett. A kutya ott volt az ágy mellett, az ember ke tott. © A hosszú nyári éjszakákon, amikor felesége munkában volt, a beteg feküdt az ágyon és hall- zét nyalogatta. Az asszony meg- gatta, hogyan kopognak az élők és dermedt. Megrökönyödve nézte az egészségesek léptei a zsellérlaká- embert, a bűnösségének tudatások lépcsőin. ban szinte összekuporodott kuEgy vonás a Krúdy-portréhoz Még 1939-ben volt... — Kezdek már emlékezni — kisebb téren. Micsoda személyes A Fészekben a Nyírségről be- dörmögte Krúdy mély gordonka- varázsa lehetett Krúdy Gyulának, szélgettek, Móricz Zsigmond hangján. — Mondja csak, fiam, hogy a cédulát, amin rajta volt a aranysárga, sivó akácos homokjá- nem maradtam éh akkor adós neve, nem dobta el a pincér ti- ról, ahol a legnagyobb téli zúz- magának? zenöt épen keresztül, hanem a marák és a legszebb virágos fe- — Igenis, nagyságos uram. Fel tárcájában hordta, kedves emlékhér május terem. Az ötödik mon- tetszett Íratni a számlát, aztán el nek. datnál már Krúdynál tartott az tetszett utazni másnap. A számlán 3 korona 50 fillér emlékezés és Hunyady Sándor Krúdy megdörzsölte a homlo- volt. Krúdy letette az ötpengóst szokása szerint a még égő szivar- kát, mintha vissza akarna emlé- a kenyérmorzsás abroszra. A ról rágyújtva az újra, letette a kezni rá, hogy mit fogyasztott ti- pincér meghatott tréfával szabadgarast és mindig fátyolozott, re- zenöt évvel ezelőtt a kállói étté- kozott, hogy azóta drágább lett kedtes hangján beszélni kezdett remben. az autogramm, öt pengőért nem elvarázsolt világok Szinbádjáról. És vissza is emlékezett. Elkezd- adja oda. Kedves, derűs, jellemző történe- te csöndesen bemondani a cehhett — Tartsa meg a pénzt is, a ceteket buggyantott fel az emléke- — Várjon csak: volt két ke- dulát is — mondta Krúdy, zés: ménytojásom, egy skatulya szardí- A pincér nem nyúlt a pénzhez. — Erről jut eszembe — kezdte ni ám. Egy üveg söröm... na, mi A kabalára hivatkozott, hogy já—, hogy valaha régen, együtt még, mert valamim még volt, úgy ték előtt nem jó fizetni, mentünk ki Krúdy Gyulával Me- emlékszem. ■ Krúdy mutatóujjával felé tolta gyérré, a lóversenyre. Nagy mű- — Egy koronát tetszett adni a az ezüstöt. vésze volt a kényelemnek, hogy cigánynak. — Tegye el, öreg. Ha letörök, elkerüljük a tolongást, még dél- Krúdy bólintott, oldalt billent visszakérem kölcsön, az utolsó fűben kimentünk, s ott ebédeltünk ezüst fejével: tam után. a versenytér vendéglőjében. Sü- — Jól van fiam, adja csak ősz- Az öreg végre eltette a pénzt tott Q nap. káposztapille szállt a sze. ' és eldöcögött ferde sarkú, szomorú söröskrigli szélére. Friss volt a — Már meg is van, nagyságos pincércipőjében borjúpörkölt. A pálya üres, a pá- uram - mondta ragyogva a pin- , . . . zsiton nyergeletlen telivéreket sé- cer, azzal belső zsebéből kivette .. táltattak. Mire az e,ső vonattal nagy, fekete pincér-tárcáját, ko-. ZtsoTmZIIö^ venUglős, megérkezett a sokaság, m, mar a toraszott benne egy kicsit, aztan , ifc csúszik le hoau srivaroi feketen is túl voltunk. egy időtől sárgult, régi számoló- lemen belőle 70 éves Feltűnt, hogy a pincér, aki ki- cédulát tett az asztalra. Rajta volt Untában amikor már nem tuiii szolgált bennünket, olyan buzga- tételenként a kállói cehh, a vég- „3 a Tok Tányért A kémé lommal sürgött-forgott körülót- összeg, keresztbe írva az egészen P 5b boldoguj a lágytbb alaltunk, olyan rajongással nezett Krúdy neve, mint az ados elis- „farad " yu Krúdyra, hogy elkezdtem gyana- mérésé. Eltette a pincér a számo- ' kodni, van közöttük valami régi, lócédulát, és őrizte tizenöt éven ,Ez nagyon puhalelkű lehet, különös kapcsolat. Talán egy régi át, mint egy hajfürtöt, vagy sze- szegény boldogtalan — dörmögte. nagy mulatság emléke. relmes levelet. Mert ebben a do- ‘ Milyen nehezen fogadta el a A pincér fürge öregember volt, logban nem a hitelezői konokság Pénzt. El kell pusztulni az ilyen- himlős. a bal szeme kancsított, de nyilvánult meg, hanem az emberi nek. De ennek az öregnek én ke- barátságos, kedves, meleg, jóked- érzés. A pincér megszerette az el- zembe veszem a dolgát. Ebből én vű lélék ült az arcán. Krúdy la- ső percben Krudyt. Olyan meg- kjocsmarost csinálok, valahol Bu- posakat pislantott rá, a levestől magyarázhatatlan érzés ez, mint Eíé0 ennek egy egészen kicsi a pörköltig, végre a körözött lip- a szerelem. A pincér vagy szívébe üzlet, ahol nincs más csak bor, a tóinál megkérdezte: fogadja a vendéget, vagy eluta- vendégnek magának kell hozni a — Mondja csak, fiam, nem ta- sítja. Áz egyiknek odaadná hitel- kolbászt, meg kenyeret, lálkoztunk mi már valahol? be a kabátját, a másiknak nem — Azt hiszem, meg is tette — Az öreg pincér megállóit az ír fel egy kapucinert sem. fejezte be Hunyady újra rágyújtasztalnál, sugárzott az arca. És milyen nagy dolgot árult el va. — Sok ilyen eltört sorsú ba— De igen, nagyságos úr, egyet- ez az ereklyeként őrzött számoló- látja voll Krúdy Gyulának, len egyszer. Egy éjszaka. Tizenöt cédula. Szinte többet ér, mint évvel ezelőtt, Nagykállóban. egy középfajtájú bronzszobor egy KISS ISTVÁN
