Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-12 / 85. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1964. április 12* Ha így folytatódik, megless a félmillió A városfejlesztés idei terve az előző éviekhez képest lényegesen nagyobb mértékben számol járdaépítéssel, összesen tizennyolc utcában épül betonlapos, új járda, vagy újítják fel, cserélik ki a megkopott, tönkrement téglajárdákat. A szükséges anyagról már a múlt évben gondoskodott a tanács, hétszázezer forintnál nagyobb ösz- szeget fordított járdalapok vásárlására. Mindezek mellett a lakosság hozzájárulására is szükség lesz, ezért a múlt hónapban megtartott tanácsülésen olyan felhívás hangzott el, hogy a lakosság félmillió forint értékű társadalmi munkával segítse a járdaépítést. Amint az idő kedvezőre fordult, a tanács városfejlesztési házi brigádja munkához látott, először a Mikes utcában, ahol a baloldal régi téglajárdáját cserélték ki betonlapossal. Az érintett házak lakói szedték fel a régi járdát, és végezték el a szükséges földmunkákat. A társadalmi munkások közé a honvédség ismét feliratkozott — a tanácsülésen oklevelet kapott a múlt évben végzett társadalmi munkáért is —, az elmúlt napokban a Tarcsay Vilmos utcában, az új bérházakig terjedő szakaszon készítette el a járdát. De igen jó példa a Prantner János utcaiaké. Még a télen összebeszéltek az utca lakói, amennyiben a tanács anyagot ad, ők maguk megépítik a járdát. A tanács helyt adott az utcabeliek kérésének. A városfejlesztési brigád az elmúlt napokban kitűzte a járda vonalát, szintjét, és szombaton reggel már munkához is láttak az utca lakói. A talaj egyenlőtlen, ezért némi kubikosmunkát kellett végezniük. Ezt szombaton délután elvégezték, a hét folyamán pedig lerakják a járdalapokat. — Nem olyan nagy ördöngösség ez a munka — állapította meg az egyik társadalmi munkás —, mert amíg építkeztünk, sok gyakorlatra tettünk szert. A Prantner János utcaiak összefogása bizonyára más utcák lakóinak is példát ad. Ha ilyen lendülettel folyik a járdaépítés a későbbiekben is, mint ahogyan most megkezdődött, akkor az év végére nem tizennyolc, hanem esetleg húsz utcában lesz új járda, és a társadalmi munka értéke is meghaladja a félmilliót. A MÁV közleménye Értesítjük az utazóközönséget, hogy | folyó év április 13-tól további intézke- , désig Dombóvár-Kaposvár állomások , között a pályafelújítási munkák miatt a hét első öt munkanapján, - vagyis i hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken - a Dombóvárról 9,33 órakor induló 4002 számú gyors, a 11,54 órakor induló 4012 számú és a ( 13.23 órakor induló 4044 számú sze- ^ mélyvonat, ellenirányban a Kaposvár- . ról 9,24 órakor induló 4015 számú és 11,41 órakor induló 4045 számú sze- | mély vonat közlekedését beszüntetjük. A többi napokon - vagyis szombaton, j én munkaszüneti napokon - a felső- j rolt vonatok az eredeti menetrend szerint közlekednek. Ugyancsak a fenti időponttól beszüntetjük a Kaposvárról hétfői napokon 3,54 órakor induló 4009 számú gyorsvonat közlekedését is. A beszüntetett 4002, 40Í2, 4044, 4015, és 4045 számú vonatok helyett a munkálatok napjain - tehát hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken — Dombóvár-Kaposvár között vonatpótló autóbuszjáratokat állítunk be. Az autóbuszjáratok a közbeeső vasútállomásokat nem érintik, azok a községekben kizárólag csak a menetrendben megjelölt megállóhelyeken állnak meg. Az autóbuszokon az utasok a vasútállomások kilométer-távolsága alapján, vasúti menetjeggyel utazhatnak. Dombóvár és Kaposvár állomásokon felszálló utasok részére menetjegyet az állomások jegypénztárai, az útközben felszállók részére pedig pótdíj nélkül a jegy vizsgálók szolgáltatnak ki. A vonatpótló járatokon valamennyi 4 nyugtalan nyugdíjas csoportos utazási kedvezmény érvényJ télén, útipoggyász és expressz-áru fuvarozását nem vállaljuk. Részletes felvilágosítást a vasútállomások adnak. Szerencséjük van, ha tíz perccel később jönnek, nem találnak itthon. — Ezzel fogadott bennünket, amikor a KISZÖV munkatársával felkerestük. Csak egy üzenetet akartunk átadni Körösi Lajosnak, a Dombóvári Vasipari Ktsz nyugdíjasának, hogy másnap utazzék fel Budapestre, az OKISZ-ba. Akkor csak annyit mondtunk, hogy fontos az ügy, feltétlenül menjen el, de azóta már megtudta. Azért hivatták, hogy átadják részére a „Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója” kitüntetést. — Talán éppen a szövetkezetbe indult? — Nem, most nem ott volna dolgom. A tanácsházán van elintézni valóm a megyei tűzoltó- parancsnokság embereivel. Háromra várnak, hogy megbeszéljük a tavaszi tűzoltóversennyel kapcsolatos dolgokat. Ugyanis öt csapattal indulunk. — Akkor az a tábla az utcaajtó fölött, Lajos bácsié? — Hát ki másé lenne? — Merthogy nyugdíjba mentem, azért önkéntes tűzoltónak még megmaradhattam. És amint a további beszélgetésből kiderül, nem is egyszerű tűzoltónak maradt meg a közel hetven esztendős bádogos, hanem ő a dombóvári önkéntes tűzoltótestület parancsnoka, immár közel húsz éve, 1945. óta. Negyven- három évvel ezelőtt, 1921-ben „csapott fel” önkéntes tűzoltónak, és ez a családban — akár a bádogos és Vizvezetékszerelő mesterség — apáról-fiúra száll- Apja is tűzoltó volt. — Kiképzés, gyakorlat... Ez volt a kártya és a kocsma helyett az én rendszeres szórakozásom — mondja. — Most már a fiatalokat tanítom a fecskendő gyors szerelésére, a tűz megfékezésének tudnivalóira. Persze, csak a vasárnapi elfoglaltság volt rendszeres. A kiképzést lehet tervszerűvé tenni, a tűzeseteket már nem. Előfordult, hogy éppen borbélynál voltam, félig megborot-- válva, amikor futni kellett a tűzhöz .-.. A bádogos és vízvezetékszerelő szakmában öregedett meg. Apja, nagyapja is bádogos volt, sőt a dédapja is. Nincs olyan eresz- csatorna, vagy más tetődísz a községben, ami ne a Körösi — azelőtt Schmieder — család kezeNemrég merit nyugdíjba. De á nyugdíj nőm jelent teljes pihenést. Mert nemcsak tűzoltó- parancsnok, hanem tanácstag is,- sőt, tagja a községi tanács pénzügyi állandó bizottságának. Aztán tanácsi megbízott. Ha valamilyen nagyobb tüzelőanyag-, vagy egyéb küldemény érkezik, aminek kirakásánál a tanácsot képviselni kell, őt küldik. Ha társadalmi munka szervezése kerül napirendre, Lajos bácsi egyike a legaktívabb tanácstagoknak. A községi vízmű építésénél nemcsak a saját körzetében, hanem a szomszéd körzetben is ő szervezte meg az érdekelt lakók társadalmi munkáját. És itt van a KSZKBI, a Kisipari Szövetkezeti Kölcsönös Biztosító Intézet, ahol ő a jogi szakbizottság elnöke Egyébként most e tevékenységéért kapta a kitüntetést. — Az lenne a halálom, ha most, mint nyugdíjasnak, tétlenül ^6, kellene naphosszat üldögélnem — mondja, miközben az órájára néz. munkáját dicsérné. Mert amit Elnézést kér, de mennie kell. nem is ők csináltak, az is az ő A tűzoltók pontos emberek, őt műhelyükben kitanult bádogosok pedig háromra várják; műve. . (J) cytiil ékkőiit^a Régente, amidőn látszólag eseménytelenül, lustán, sőt únottan folydogált és csordogált a falu .„időpatakja” — a hosszú téli estéken — vendégjárások idején — előkerült a Zsuzsikák, Julikák, Marikák, Pannikák emlékkönyve. Kék, lila. vagy piros bársonyba kötött könyvecskék voltak ezek, amelyeknek elefántcsont utánzatú papírjaira rajzos emléksorokat, és emlékverseket írogattak, és pingálgattak a széptevő Rlsták. Jancsik, Gyurik és Marcik. A mai lányok már rohanó világban' érnék," nérin unalmasak a téli esték és kevésbé főszereplők az emlékkönyvek. A mai lányok már ritkábban „ambicionálják”, hogy televadásszák beírásokkal emlékkönyvüket — ha egyáltalán van emlékkönyvük. Nem követik nagyanyjuk és dédanyjuk példáját, akik őszbeborult fejjel, visz- szaemlékezve ragyogó leáhyságuk mosolyos perceire — elmerengjenek egykori széptevőik színes képein és szavain. De az emlékkönyv-kultusz nem hagyta magát. Egyik falunkban diadalmasan új életre kelt. Uj köntösbe bújt, tartalmában és formájában megújhodott. Az történt, hogy a „valódi” elefántcsontpapírra azoknak a nevét jegyzik fel — akik a faluért — társadalmi munkában — valami szépet, jót, és értékeset tettek. Megbecsülik a társadalmi munkát, óvják tekintélyét, megörökítik hatását. Ezeket a lapokat nem a nagymama unokái olvassák majd, hanem az egész közösség eljövendő tagjai. Azok, akik talán most még meg sem születtek, de akik egykoron élvezik majd elődeik szülőföld- szeretetének kézzelfogható bizonyítékát. Okos ötlet, szép tett — új mérföldkő, ha mégoly szerény is... — n. p. — | A statisztikai adatok is igen imponálóak, de ezúttal nem a tanácstagi beszámoló és fogadóórák számszerű adatairól, hanem a 10 éves megyei tanácstagsági tapasztalatokról beszélgettünk Takács Mihálynéval a nőtanács megyei titkárával. — Felsőnyéknek 10 éve, Magyar- keszinek a legutóbbi választások óta vagyok megyei tanácstagja. Elsősorban Felsőnyék fejlődéséről mondanék egyet, s mást. — Milyen volt a község 10 évvel ezelőtt és hogyan méri le mint tanácstag a fejlődést? — Az emberek gondolkodás- módjában beállott változásról órákon keresztül lehetne beszélni- De egyelőre maradjunk a község fejlődésénél. Emlékszem a 10 évvel ezelőtti tanácsülésekre, amikor sokat beszélgettünk arról, hogy új iskola kellene. A választók joggal kifogásolták a meglévő iskolát, gerendás mennyezetével, vaksi ablakaival. Azóta felépült a község első emeletes középülete, az új iskola. A felépítéshez szükséges beruházások megszerzéséhez nyújtott segítség volt megyei tanácstagi munkám első jelentősebb állomása — mondja Takács Mihályné. Az elsőt követte a többi. Segítette a termelőszövetkezeti mozgalom kibontakozását, sok estét együtt töltött a falusi emberekkel, érvelt, vitatkozott, férfiakkal, asszonyokkal egyaránt, s bebizonyosodott, hogy méltó vitapartner. Amikor a termelőszövetke- j(rtben kevés volt a munkaerő, az asszonyok mozgósítását vállalta. Igen ám, de ahhoz, hogy az asszonyok részt vehessenek a termelésben, meg kellett teremteni a lehetőséget. Óvoda Felsőnyéken azelőtt nem volt. Beruházás hiányában a nőtanács társadalmi gyermekmegőrzőket létesített. A faluban két-három helyen 25—25 gyerekre ügyelt fel néhány asz- szony. A gyermekek étkeztetését a tsz segítségével sikerült megoldani. Ez volt a kezdet, és néhány év alatt eljutottak odáig, hogy Felsőnyéken már nemcsak óvoda, hanem napközi is működik. Két évvel ezelőtt a fiatalok, jobb híján, az italboltban, a kocsmában „szórakoztak”. Azóta az iskola mellett épül a községi művelődési ház. Az új létesítményre méltán büszkék a felsőnyékiek, s a büszkeség érzését még csak növelheti az, hogy a kezük munkája is meglátszik a művelődési házon. A tsz-ben dolgozó közösségi emberek társadalmi munkában építették meg a vízvezeték-hálózatot, amelynek értéke 60 ezer forintot tesz ki. — A jó ügy szolgálatában mindenki megtette a magáét. A megyei tanácstag, a község vezetői épp úgy. mint a választók, — mondja Takács elvtársnő és ha az eredményekért dicséret illet valakit, az a község lakosságának érdeme és semmiképpen sem egykét személyének. — ahova két éves tanácstagsága fűzi — hasonló szeretettel beszél. Munkáját úgy kezdte, hogy a községi tanácsvezetőkkel a választások után együtt dolgozták fel a jelölő gyűléseken elhangzott javaslatokat. Erről így beszél: — A jelölő gyűléseken sok hasznos javaslat hangzott el, s közülük választottuk ki azt, ami legjobban foglalkoztatta a lakosságot. Ez pedig a művelődési ház iránti igény. Magyarkeszi lakossága Felsőnyékhez hasonlóan igényli a művelődést. Nem egyszer volt rá példa, hogy a Déryné Színház előadásaira autóbusszal Iregszemcsére utaztak. Miután jogos az igény, a jelölő gyűlések anyagának feldolgozása után többször szóba került a művelődési ház építésének lehetősége. A megbeszéléseket, tervezgetéseket tettek követték. A megyei tanácstag mint már annyiszor, ismét kezébe vette választóinak ügyét. A megyei tervező- iroda mérnökével egész napot töltött Magyarkeszin. s a he'yi vezetőkkel egvütt kijelölték az építésre kerülő művelődési ház helyét. A község lakossága megmozdult a művelődési ház építésének hírére, s a községi tanácstagok azon fáradoznak, hogy összegyűjt- sék a lakosság társadalmi munka- vállalását. Ahogy a műveiddé i ház építésének gondja megoldódik, a következő lépés a gyógyszertár létesítése lesz. Erre is nagy szükség lenne, mert ameny- nyiben megvalósul a terv. Magyarkeszi közoonltal a környező községek gyógyszerellátása is biztosítva lesz. A tanácstagi fogadóórák sem problémátlanok, bár a mező- gazdasági munkákkal eiyidőben a panaszosok száma csökken. A megyei tanácstag ebben az időszakban helyükbe megy a panaszosoknak. család áicga'áit végez. — Hogy milyen tapasztalatokat adnak a családlátogatások? Az emberek szívesen fogadnak, s miután feloldódnak, elmondják panaszukat, sokszor még a családi vonatkozásiakat is. — Milyen természetűek a panaszok általában? — összevetve 10 éves tanács- tagságom tapasztalatait, jóval kevesebb, sőt úgy is mondhatnám, csaknem elenyészők a törvény- sértésekből. az állampolgárok jogainak megcsankíté-áVl adódó panaszok. Akadnak még rossz szomszédságból adódó, úgynevezett tyúkperlekedési ügyek. Ezek többnyire olyan emberek, akiknek nincs bajuk és hogy legyen, csinálnak maguknak problémát. Magyarkesziből nemrég névtelen levelet írtak a Nők Lapjához, s miután tudják, hogy én vagyok a tanácstagjuk, hozzám 'továbbították a panaszt. A névtelen levélíró az iskolától 300 méter távolságra lévő kút megszüntetését követelte levélben. Indokul azt hozta fel. hogy veszélyes, lehet az iskolába járó gyerekek számára. Ugyanakkor nem gondolt arra. hogy a község vízellátását nehezítené meg a bő vizű kút megszüntetése. Más kérdés, hogy a baleseti veszélyt meg lehet szüntetni. Nem tudjuk, az az illető miért bújt el az ismeretlenség homályába, amikor jobb. ha nyíltan beszélünk a dolgokról. | Két közséf, Felsőnyék — és Magyarkeszi tanácstagi Takács Mihályné, aki szívén viseli választói ügyeinek intézését. Tízéves tcnácstágsága alatt ügyeket intézett. sürgetett, kérelmeket továbbítói és egyengette vá'asz.ó- keriiletében a fejlődés útját. És e munka végzése közben — mint mondja —, maga is rengeteget tanult. Megismerte a rendele e- ket és megismerte az embereket. Otthonosan mozog válaszlói között. s a tíz év alatt számtalanszor bebizonyította, érdemes arra a bizalomra, melyet választóitól kapott. POZSONYI IGNÁCNÉ | Magyarkesziről
