Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-07 / 80. szám
19(54. április 7. TOLNA MFGYEf NfiPÜJSAÖ (Folytatás a 4. oldalról.) mire példa. Soha egyetlen párt sem vette a fejébe azt, hogy a más országok kommunista pártjaiból kizárt szánalmas szakadár csoportokat igazi „pártnak” nyilvánítsa ki, az igazi kommunista pártokat pedig „volt pártoknak” nevezze. A kínai vezetők, akik oly fennhangon beszélnek a pártok egyenjogúságáról, és egymás belüg,yeinek tiszteletben tartásáról, most valamiféle „legfelső bíróság” szerepét akarják betölteni a kommunista mozgalomban, s a kommunista pártok helyett megoldani e pártok belső életének problémáit — jelentette ki Szusz- iov. E csoportok megjelenését feltűnően kedvezően fogadták a tőkés országok uralkodó körei, amelyek joggal látják bennük azt az „ötödik hadoszlopot”, amely kapóra jön nekik a munkásmozgalomban. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának vezetősége most még tovább megy és nyíltan arra törekszik, hogy a kommunista világrnozgalom ellensú- ! ly ozás ára összetákolja a vele hasonló gondolkozásúak tömbjét saját platformmal:, csoportfegyelemmel és pekingi központtal. Ezeket a terveket még 1962 végén kikotyogta Mehmed Shehu, amikor kijelentette, hogy most van alakulóban a marxizmus—leniniz- mushoz hű pártok tömbje, amelynek élén a kínai párt áll. A kommunista világmozgalom megbontására irányuló törekvésűket a kínai vezetők átvitték a demokratikus erők nemzetközi frontjának soraiba is. Néhány esztendeje a békeharcosok, a nő-, az ifjúsági és egyéb nemzetközi szervezetek kongresszusait és konferenciáit a kínai képviselők szakadár kirohanásokra használják fel. A kínai szakadárok fogásai nem téveszthetik meg a világ marxista—leninistáit. A világ marxista—leninista pártjainak abszolút többsége nyíltan elítélte a KKP Központi Bizottsága vezetőinek antileninista. kalandor irányvonalát. VII. A kispolgári, a nacionalista, az újtrockista elhajlás veszélyességéről Szuszlov elvtárs ezután rámutat: Vajon a kínai teoretikusok jelenlegi koncepciói nem emlékeztetnek-e bennünket a leninizmus által régen szétvert kispolgári áramlatok számos eszméjére? Csak kispolgári „ultra”-forradal- már tekintheti a különböző társadalmi rendszerű államok béxfes együttélésének politikáját az imperializmus elleni harcról való . or tárnak”, a forradalom „tagadásának”. Csak kispolgári. „ultra”-forra- dalmár üdvözölheti örömmel azt a tételt, amely szerint „a forradalmi háború utolsó döntő eszköz” a két társadalmi rendszer ellentéteinek megszüntetésére. Csak kispolgári, „szuper’-forradalmár követelheti, hogy „azonnal”, és „mindenütt” kezdjék meg a forradalmat, tekintet nélkül a kialakult konkrét körülményekre és erőviszonyokra. Csak ilyenek szállhatnak síkra a forradalom békés útjának felhasználása ellen, mert számukra a „forra- dalmiság" egyetlen ismérve: a fegyveres erőszak alkalmazása, tekintet nélkül arra, hogy megkövetelik-e azt a körülmények, vagy sem. Ennélfogva teljesen érthető, hogy ilyen útra lépve a kínai vezetők törvényszerűen eljutottak most már oda, hogy sok eszméjüket és koncepciójukat a trockiz- mus ideológiai poggyászából kölcsönzik ki, miként a trockizmus- tól örökölték a marxista—leninisla pártok ellen folytatott harc frakciós, szakadár módszereit is. Igen, elvtársak, nyíltan meg kell mondani: — jelentette ki Szuszlov — a Kínai Kommunista Párt vezetőinek elméleti és politikai nézetei összességükben sokban felelevenítik a trockiz- must. amelyet a nemzetközi mozgalom már régen elvetett. Az SZKP és a kommunista világmozgalom elleni harc logikája következtében a KKP vezetői egyre inkább egy sorba kerülnek a marxizmus—leninizmus legádázabb ellenségével, a trockizmus- sal. — állapította meg Szuszlov. A kínai vezetők jelenlegi álláspontjának forrását elemezve, lehetetlen nem látni azt is, hogy a KKP vezetőinek külpolitikai tevékenységében egyre fokozódó erővel nyilvánulnak meg a nacionalista nagyhatalmi törekvések. A nacionalizmus mindjobban a kínai vezetők cselekedeteik mozgató rugójává válik. Megmutatkozott ez már a „nagy ugrás” időszakában, mert hiszen a „nagy ugrást” szemlátomást azért eszelték ki, hogy „egy ugrással" megpróbálják megelőzni az összes szocialista országokat és elfoglalni az uralkodó helyzetet a szocialista világrendszerben. Kifejezésre jutott ez a kínai kormány olyan akcióiban, mint a nacionalista szenvedélyek mesterséges felszítása a határkérdések körül, a KKP vezetőinek a karibi-válság idején tanúsított magatartása, a kínai kormánynak a nukleáris kérdésben elfoglalt álláspontja. Nagy gyanakvást kelt a kínai vezetőknek úgynevezett „közbenső övezet” elmélete, amely Nyu- gat-Németországot, Angliát, Franciországot és Japánt az amerikai imperializmus uszályában haladó országoknak tekinti, s ezzel rózsaszínű képet fest az angol, a francia, a japán és különösen a nyugatnémet imperialistákról, elkendőzi ezek agresszivitását és azt a veszélyt, amely részükről a szocialista országok népeit, a nemzeti felszabadító mozgalmat, az egyetemes békét fenyegeti. „Közbeneső övezet” kínai elmélete objektiven nézve tisztára mossa az angol, a francia, a nyugatnémet és a japán imperialistákat és kedvező ezek számára. Meg kell mdná-~. .»k, —& az imperialista hatalmak ur. lkodé kö rei „rátapintottak” a kínai politi. a titkára. Megértették, hegy a Kínai vezetők „forradalmi” frázisai egyáltalán nem az imperializmus ellen irányulnak. E frázisok valódi rendeltetése az, hogy leplezzék az SZKP és a kommunista világmozgalom elleni elkeseredett harcot, de semmivel sem veszélyeztetik-az imperialistákat. Innen az a fordulat, amely mostanában a vezető tőkés államok Kína iránti politikájában kialakult. Mi, mint a világ minden marxista—leninistája, joggal aggódunk, vajon milyen veszélyes útra viszik a kínai vezetők nagy országukat. Nehogy az legyen az eredmény, hogy a kínai vezetők, akik helytelen, antileninista útjukon haladnak, gyakorlatilag az imperializmus reakciós, harcias elemeihez csatlakozzanak, amint ez már egyszer előfordult, mégpedig akkor, amikor a Kínai Népköztársaság kormánya megtagadta a moszkvai atomcsend- szerződés aláírását. A KKP Központi Bizottságának mai állásfoglalását a bel- és külpolitikában egyaránt lehetetlen megérteni, ha nem vesszük szemügyre, milyen légkör alakult ki a Kínai Kommunista Pártban és az országban a személvi kultusz elterjesztésének eredményeképpen. Lehetetlen elhallgatni azt a tényt, hogy a Mao Ce-tung személyi kultusza egvre károsabban hat a Kínai Kommunista Párt tevékenységére. A történelem azonban nem ismétlődik meg. S az, ami először tragédia volt, másodszor csak bohózat lehel, a KKP vezetőinek tudniuk kellene, hogy a kommunista mozgalom sohasem tűri meg a marxizmus—1-minizmustól idegen személvi kultusz viszonyainak megismétlődését, mert a múltban túlságosan drá°a árat fizetett ezért. A kommunista mozgalom összeegvezmthetet- len a személvi kultusszal. Az SZKP XX. kongresszusa örökre végzett pártunkban ezzel a marxizmus—leninizmustól idegen jelenséggel, s megteremtette annak minden feltételét, hogy a személyi kultusz időszakára jellemző viszonyok soha ne ismétlődhessenek meg. VIII. A kommunista világrnozgalom marxi—lenini elveken alapuló egységéért! Pártunk teljes joggal kijelentheti: mindent megtettünk és megteszünk, ami rajtunk múlik, hogy áthidaljuk a nézeteltéréseket, helyreállítsuk a KKP és az SZKP együttműködését, megszilárdítsuk a KNK és a Szovjetunió barátságát, megerősítsük a kommunista világmozgalom egységét. Noha a KKP vezetői megengedhetetlen vitamódszereket alkalmaznak, nyílt harcot folytatnak az SZKP és a többi testvérpárt ellen, pártunk a legnagyobb kitartást, a legnagyobb felelősséget. a legnagyobb gondoskodást tanúsította a kommunisták sorainak egysége érdekében — mondotta a továbbiakban Szuszlov. De valahányszor, amikor pártunk Központi Bizottsága jóakaratáról tett tanúbizonyságot, a KKP vezetői — válaszul — szánt- szándékkal megtettek mindent, hogy tovább élezzék a nézeteltéréseket, újabb és újabb kirohanásokat intéztek az SZKP, a szovjet kormány, a kommunista világmozgalom közös irányvonala ellen. Az SZKP és annak lenini vonala elleni harcukban a kínai vezetők elsősorban Nyikita Szergeje- vics Hruscsovra összpontosítják a tüzet. Természetesen látniok kell, hogy Nyikita Szergejevics áll ama nagyjelentőségű folyamatok élén, amelyek hazánkban és pártunkban a XX. kongresszus után indultak meg és ma is biztosítják a szovjet emberek sikeres haladását a kommunizmus retnének aknamunkájuk során éket verni Hruscsov elvtárs és a Központi Bizottság közé, szembeállítani Központi Bizottságunkat a párttal és a szovjet néppel. De ez a szennyes elgondolás ka- landor-jellegű és reménytelen, teljes és csúfos kudarcra van kárhoztatva. A kínai vezetők — és nemcsak ők — jól jegyezzék meg maguknak, hogy a mi Központi Bizottságunk, -élén Nyikita Szergejevics Hruscsovval, a hű leninistával, egységesebb és egyöntetűbb, mint bármikor a múltban. Pártunk lenini irányvonalát lehetetlen elválasztani a Központi Bizottságtól, Nyikita Szergejevics Hruscsovtól. Ez az irányvonal példátlan magasságba emelte hazánk tekintélyét a nemzetközi porondon, növelte hitelét a világ dolgozóinak szemében. Ezt a lenini irányvonalat osztatlanul támogatja hazánk minden kommunistája, egész népe. Pártunk sohasem félt és ma sem fél az eszmei harctól. De úgy véli, hogy az ideológiai nézeteltéréseket a lenini elvek alapján kell megoldani, s magát a polémia fejlesztését alá kell rendelni a munkásosztály érdekeinek. A marxisták—leninisták abból1 indulnak ki, hoey a kommunista pártok elsőrendű feladata ! valamennyi békeszerető erő tö- | möritése a béke megvédésére, az emberiség megmentése az atomkatasztrófától. A marx!sták— lem'nisták úev vélik, hogv a szocialista’ országok és a kapitalista felé. (Nagy taps). Hát ezért sze- | országok viszonyában a békés I együttélés képezi a legfontosabb elvet. A kínai vezetők semmibe veszik ezt a feladatot. Lényegében i öszlönzik a nukleáris figyverke1 zési hajszát, azt kívánnák, hegy I abba egyre újabb és újabb ha- | talmak kapcsolódjanak bele, ’ olyan vonalat folytéinak, amely I atomháborúhoz vezethet, másed- I rendű -feladatnak tekintik a békeharcot és szembeállítják azt a szocializmusért folyó küzdelemmel. A marxisták—leninis ák kötelességüknek tartják, hogy a marxizmus—leninizmus elvei alapján minden erővel szilárdítsák meg a szocialista közösség egységét és összefogását, a szocialista országok fő figyelmét a gazdasági építés feladataira összpontosítsák és így vívják ki a szocializmus győzelmét a kapitalizmussal folyó békés gazdasági versenyben. A kínai vezetők cselekedetei aláássák, megingatják a szocialista tábor egységét, mindinkább elkülönítik Kínát a többi szocialista országtól. A KKP Központi Bizottsága lebecsüli a gazdasági építést és nincs tekintettel azokra a feladatokra, amelyek a szocialista országok előtt a tőkés államokkal folyó gazdasági versenyben felmerülnek. Ez az irányzat a szocialista országok erejének csökkenéséhez vezet, megnehezíti az imperializmus ellen vívott reális harcukat. A marxisták—leninisták, a kar p'talista országok munkásosztálya feladatuknak tekintik, hogy harcoljanak a monopólkapitaliz- mus ellen, védelmezzék a néptömegek létérdekeit, maradéktalanul kihasználják a lehetőségeket a szocialista forradalom békés, polgárháborúval nem járó áljához. s ugyanakkor készen álljanak a nem békés útra, a burzsoázia ellenállásának fegyveres elnyomására is. Ezzal ellentétben a KKP vezetői minden eszközzel megrágalmazzák a munkásosztálynak és kommunista élcsapatának a dolgozók legfontosabb érdekeiért, a békéért és a demokráciáért vívott harcát, elutasítják az átfogó antimonopólista szövetségek létrehozására irányuló vonalat, a szocialista forradalom békés megvalósításának lehelőségét, s a konkrét körülményektől függetlenül kalandor jellegű fegyveres megmozdulásokat ja rasolnak. A marxisták—leninis'ák, a nemzeti felszabadulásért harcoló népek feladatuknak tekintik, hogy végig vigyék az antiimperialista demokratikus forradalma', a nemzeti front létrehozását és megszilárdítását, a nemzeti demokratikus állam megalakítá-á- ért. a fejlődés nem kapitalista útjáért folyó harcot. A kínai vezetők megkerülik a nemzeti felszabadító forradalom i jelenlegi szakaszának lényegét, nem veszik észre, hogy az egyes országok helyzete különböző, egy és ugyanazt a receptet adják valamennyi ország népének: fegyverrel a kezükben harcoljanak és teremtsék meg a prole- táriátus diktatúráját. Az ilyenfajta útmutatások lényegében alááshatják a nemzet frontot, s ezáltal a gyarma'.osítók és újgyarmatosítók pozícióit erősíthetik. A marxisták—leninisták arra törekszenek, hogy a Moszkvai Nyilatkozatok elvei alapján erősítsék az egységet és • az összefogást. mind az egyes kommunista pártokban, mind pedig a viiág egész kommunista hadseregében. A kínai vezetők aláássák a kommunista mozgalom és a demokratikus szervezetek egységét, frakciókat hoznak létre, meg akarják osztani mozgalmunkat, és annak nemzeti csapatait. A KKP vezetői ezáltal a stratégia és a taktika valamennyi alapvető kérdésében szembefordulnak a kommunista mozgalomma!. Vonaluk egybeolvad a kispolgári forradalmiság és a nacionalista. nagyhatalmi törekvések vonalaival. | A kínai vezetök a KKP Központi Bizottságának orgánumaiban 1964. február 4-én rosszindulatú és elejétől végig rágalmazó, szovjetellenes cikket hoztak nyilvánosságra, amelyben kijelentették a világnak, hogy fokozzák a nemzetközi kommunista mozga- I lom ellen irányuló aknamunkáju- ! kát. Nacionalista önelégültségükben azzal dicsekszenek: folytatni | fogják támadásaikat az SZKP ellen, hogy ilymódon dezorganizal- ják a nagy Lenin pártjának tevékenységét. A szovjet kommunisták nem hallgathatnak, amikor a kínai vezetők féktelen támadásokat intéznek nagy ügyünk, a kommunizmus építése ellen, pártunk lenini vonala ellen, a nemzetközi I kommunista mozgalom állásai el- : len. Meg kell magyaráznunk a világnak a kínai vezetők anti- marxista, neotrockista pozicióinak lényegét. Valijuk, hogy erősíteni keli a barátságot a kínai néppel, és készek vagyunk fejleszteni minden j vonalon az együttműködést a Kínai Népköztársasággal. A szovjet, kommunisták őszintén rokonszenveznek a nagy kínai néppel, mélységes tiszteletben tartják a Kínai Kommunista Párt forradalmi hagyományait. Biztosak vagyunk abban, soha. senkinek sem fog sikerülni aláásni a Szovjetunió es Kína nagy népiéi közti barátság alapjait, s hogy a KKP vezetőinek jelenlegi állásfoglalása nem felel meg a kínai nép igazi nemzeti érdekeinek. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság viszonya visszatérjen arra az útra. amely megfelel a munkás- osztály, a világ dolgozói alapvető | érdekeinek. A tények azt mutatják, hogy - súlyos, s minden jelből ítélve I hosszú harc áll előttünk vala- ! mennyi szocialista erő egységé- | nek megszilárdításáért, a szovjet i és a kínai nép barátságáért és együttműködéséért. Ma teljesen I világos, hogy a KKP vezetői íp- i vábbra is makacsul kitartanák I hibás vonaluk mellett, folytatják ' a kommunista világmozgalmon j belül frakciós tevékenységüket. ] Pártunk más test vérpár tokka’ í együtt az 1957-es és 1980-as Moszkvai Nyilatkozatok eivei alapján szilárdan védi a marxizmus—leninizmusl. a kommunista mozgalom egységét és egybeíor- rottságát. Pártunk sikraszáll azért, hogy össze kell hívni a testvérpártak soron következő értekezletét korunk alapvető problémáinak megvitatására, ezen az értekezleten a lehető legátfogóbb véleménycserét kell folytatni a kommunista mozgalomban jelentkező nehézségek legyőzése érdekében. E nehézségeket a KKP vezetősége és a nemzetközi munkásmozgalom között felmerült nézeteltéré- | sek okozzák. Ezért teljesen jogosak a testvérpártok kollektív erő- j feszítései abból a célból, hogy | meghatározzák a kommunisták marxista—leninista egységének j megőrzéséhez és megszilárditásá- | hoz szükséges utakat és eszközö- I két. Az SZKP számára teljesen j világos, hogy az értekezletnek éppen e célt kell szolgálnia. Az SZKP Központi Bizottsága biztos abban, bármilyen nagyok is a kommunista világmozgalmon belül felmerülő nehézségek, a mozgalom elég erős ahhoz, hogy legyőzze azokat és tömörítse sorait a kommunizmus nagy ügyéért folyó harcban. Az az út. amelyen pártunk, a nemzetközi munkásmozgalom halad, lenini út, őzért az egyedüli helyes út. Elfogadtuk az új programot, amely húsz évre előre meghatározza fejlődésünk útját.: A program végrehajtását, a kommunizmus magaslatai felé való kitartó és céltudatos haladásunkat pártunk, az egész szovjet nép úgy tekinti, mint legfőbb internacionalista kötelezettséget a nemzetközi munkás- és kommunista-mozgalom iránt. Pártunk ezúttal is becsülettel teljesíti internacionalista kötelességét, ahogy ezt mindig tette! A Szovjetunió Kommunista Pártja a nagy Lenin legyőzhetetlen zászlaja alatt továbbra is szilárdan és következetesen azt a vonalat folytatja, amelynek célja az SZKP programjának teljesítése, a legigazságosabb társadalmi rendnek, a kommunizmusnak a felépítése hazánkban.
