Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-29 / 99. szám

4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAÖ 1964. április 29, GERGELY MIHÁLY: IDEGENEK 12. lábamszárát, bokámtól föl a com­bomig .. . Rövid vászonnadrág volt És én akkor elsírtam magam. A rajtam, minden ütés a bőrömön mama megijedt, valami bajom csattant. Hosszú, keskeny vörös van talán, de én örömömben sír- csíkokat hagyott maga után a ke- lam, mert megtudtam, mennyire mény szíiostor, s mert minél to- szeretnek. Hiszen nem voltunk vább vert apám, annál nagyob- mi gazdagok, a gyárban dolgozik bakat ütött, kezdett fölrepedezni á:pa. esztergályos. — A lány kö- a bőröm... zelvől fürkészte a fiút, elbeszélő- A fiú másik cigarettára gyúj­se híuoti-e rá. — Sosem felejtem tott, többször is mélyet szippan­el azt a karácsonyt! — Kara- tott belőle. csonyi emlékem nekem is van — — Nem futottam el, csak cso­rnondla a. fiú. — Nekem egyetlen dálkoztam apámon, hogy hogyan egvször volt karácsonyfám, akkor ver engem nekidühödve, össze- is a. nagymamám vette. Mifelénk, szorított szájjal kidagadó vörös az 'Míölden nem igen van fenyő, szemekkel, ahogyan egyszer és d nagymama vett nekem egy nagyapa lovát, mert kicsit mcg- lds fát. és szaloncukorral feldíszí- rúgta... Már csupa verejték és tétté... És apámtól akkor kap- vér volt a testem, de nem jajgat­tam egy szép, nagy, barna mac- tam. A mostohám az ujjait tör­köt. nem is tudom, hol vette, delte, utoljára odaszaladt apám- olyan- szép volt. Sokáig megőriz- hoz, lefogta a kezét... Apám ei­tern, már a technikumba jár- dobta az ostort, megtörölte a tam, még mindig megvolt. Aztán homlokát. „így ni — mondta —, odaadták a kishúgaimnak. ők hogy használd ezentúl az eszedet, szétszedték. fiam!” — És többször nem is volt — Borzasztó! — suttogta a karácsonyfád? lány. — És te igazán nem jajgat­— Nem. tál? Tán az ijedtségtől nem is — És olyankor ajándékot se érezted, hogy fáj! ’kaptál? — Nagyon fájt, de nem jaj­A fiú megint gondolkodott. gattam. Bírom a fájdalmat. Arra már nem emlékszem. — Én egy csepp vértől is rosz­A lány kortyolt a borból, majd szu* leszek! negsímoaaita a fiúnak az aszta- ^z ember ne engedjen a Ion táncoló ujjait. gyengeségének. És mindig össze­' — És arra emlékszel, mi volt szc^ítottam a fogam, és nem jaj- életedben á legrosszabb? ga..am soha. A fiú erre se felelt mindjárt, ‘ Ia»kor is kikapta!? rágyújtott, sokáig tűnődött — Apám sokszor elvert, de az az egy-, nagyon fájt.. Kicsi vol­tam. még. talán nem „is játtam — így nem, de kaptam máskor is. Megszoktam. — Szörnyű!. . . Engem soha egy ujjal se bántottak! iskolába, vagy akkor, vesztem az idősebb lendinerffü te­efsS A szomszéd"Etává!' ■ "epedet! melléjük. Hármasban it­játszottunk. iákodálTftaSdit. " 6 tak 5:is ideig, aztán Jani meg- mandta,. hogv a laaBttow>iW!«i^T-v1i*w» <>ket rnagáhm ’Szép albér- szöRtak főzni, főzzünk mi is. De letl szobája volt. Vittek magukkal hogyan, kérdeztem. Leöljük okít. kort, nála is ittak. Mindjárt hozott is játékai közül — Gyerekek, én meg elfeled- egy rozsdás villái, megfogtunk tem. hogy nekem fél nyolcra négyet és Éta megfőzte. Porban ... vissza kell mennem a szállodába Este a mostohám megszámolta a — mondta nemsokára Jani. — Ti csirkéket, megtalálta a leölt állat- azért csak maradjatok, Géza bé­kákat. Otthon volt apám, a ve- hozod a kulcsot! szekedésre előjött, s a mostohám A fiút felbátorította a váratlan mindent elmondott neki. Apám helyzet, s magához ölelte a lányt, kérdezte, én csináltam-e. Beval- De Bora nem engedett; egy hatá- lottam. Nem szólt semmit, elő- rozott mozdulattal kiszabadította hozta az ostort az istállóból és magát az ölelésből, s ajkán egy nekémesett. Elkezdte verni a apró mosollyal megrázta a fejét. — Nem szabad! — mondta, az­tán a következő pillanatban, en- gesztelésül megcsókolta a bénult zavarban hallgató fiút. S Géza boldog volt. Átjárta az öröm, megborzongatta a gyönyö­rűség, melyet most ismert meg. Újból és újból végigsimogatta a lányt, belerészegedett a csókolás­ba. — Te. te!... Miért sírsz? — kérdezgette Bora. — Mindig ilyen furcsa az arcod, nem is tudom, mit élezhetsz. Szomorú vagy ilyenkor? —; Nem én. Nem tehetek róla, hogy ilyen vagyok. — Csakugyan nem tehetsz róla — mondta a lány, s megint csó­kolgatta a fiú mozdulatlan arcát, melyről a könnyeket fölitta már. Az idő elszaladt, már sietniük kellett, mert mindkettőjüket vár­ták otthon, nem maradhattak to­vább. * Hadován ezen a napon a gyár­ból egyenesen hazament, mert feleségének konzultációja volt a technikumban, s a gyerekért neki kellett leszaladnia a napközibe, és hideg vacsorát bevásárolni. Vagy egy órát zavartalanul tu­dott tanulni, egyedül volt a la­kásban, s csak most mérhette fel, mit jelent a nyugalom, hogy a fiú ideköltözáse óta nem volt benne része, csak ha szüleihez el­ment, hogy a délutáni, esti órá­kat hasznosan töltse el. Ott volt neki fenntartva a kis különszobá- ja, még fiatalkorának bútordarab­jaival berendezve- Minden úgy volt, mint amikor megnősült, s különköltöztek. Azért még ez sem volt a nyuga­lomnak az a hiánytalan állapota, amiben azelőtt része volt, mert szinte a levegő is telítődött a fe­szélyező, idegesítő vibrációval, ami a fiúból áradt. De e? nem zavarta annyira, hogy ne örült volna a gyümölcsöző órának, s ne sajnálta volna, hogy csak kivéte­les alkalmakkor kaphatja meg tulajdon otthonában. Ezért is fanyalodott rá, hogy szabad dél­utániéit1 á szüleinél töltse, mert egyre nehezebben viselte el ott­hona megváltozását, mind ke­vésbé bírta elnézni felesége gyöt­rődését, fia megnyeréséért foly­tatott küzdelmét. Ötkor lement Andiért, bevásá­roltak a Közértben. A fiú hat után jött haza. Fá­radtan ereszkedett a fotelba, és hol a könyvet bújó Radovánt, hol a villanymozdonyával játszó An­dit nézte. Aztán kibámult az ab­lakon, a nyolcadik emeletről lát­ható fenyvesre, a lassan elsötétü­lő, alacsonyra ereszkedett, füst­felhős égre. (Folytatjuk) Tizenhármán bizonyítanak Egy foglalkozásból szakma lesz A szakosodás az iparban, éppúgy, mint a mezőgazdaságban, világjelenség. A különböző foglalkozások mindinkább rész­szakmákra bomlanak szét. s egy-egy termék előállításához mind­inkább a részmunkák pontos ismerőire lesz szükség, nem pedig a régi értelemben vett mesteremberekre. A szakosodás folya­mata a mezőgazdaságot is érinti. Talán egy évtized sem szükséges ahhoz, hogy megszűnjön az ilyen megjelölés; foglalkozása: föld­műves. Ezekbe a rubrikákba egyre inkább az ilyen bejegyzések ke­rülnek: baromfitenyésztő szakmunkás, kertészeti szakmunkás... A lányok vidámak, tréfál- ** kozó kedvűek. Egy pilla­natra nem hagyja őket cserben a jókedv, kedves bolondozásuk az idősebbek munkájához is vidám­ságot teremt. — De tudnak ők komolyak is lenni — mondja Hajnovits Ist­ván. a kertészet vezetője. — Ha munkáról, megbízatásról van szó, gondosan, jól elvégzik. Ha a ké­sőbbiek folyamán is így fognak hozzá a tennivalókhoz, akkor bi­zonyosak lehetünk abban, hogy jó szakmunkások lesznek. Ez, a dicséretekkel egyáltalán nem fukarkodó kijelentés az őcsényi Kossuth Termelőszövet­kezet kertészetében hangzott el. Akikről pedig szól, az az a négy fiatal leány, akik itt tanulják ki a kertészrszakmát. Az ötven- holdss kertészetben van mivel is­merkednie a négy lánynak: Ta­kács Erzsébetnek. Kispál Iloná­nak. Lenge'- Máriának és Gellér Erzsébetnek. Tíz holdon, 3 hold zöldhagymá­ra. egy-egy hold fokhagymára és zöldborsóra és öt holdnyi korai, csíráztatott burgonyára kell gon­dot viselni. Ezek elővetemények, helyükre majd káposzta kerül. Hónapos retek, mák a Paksi Konzervgyár részére, öt holdnyi uborka pedig ugyancsak a ker­tészek gondozására vár. Hagyma, dinnye, paradicsom, zöldbab, ko­rai káposzta. csemegepaprika, cékla-magnak való spenót, mind- megannyi ismerkedési terület a fiatal kertészeti szakmunkások részére. Gyomlálás. melegágy- készítés. ültetés, öntözés jelenti a gyakorlati munkát. Ismerke­dés a növénybetegségekkel, a ta­lajféleségekkel, az elméleti kép­zés részei. Persze az elméleti el­sajátítani valók nagyobbik ré­szével a lengyeli szakiskolán ta­lálkoznak, de a kertészet veze­tőjének. Hajnovits Istvánnak is az a véleménye, hogy: „Könnyeb­ben forgatja a szakkönyvet, aki a gyakorlatban már találkozott a kertészeti munka részleteivel”. A lengyeli szakmunkásképző iskolába a négy >, kertészlányon kívül még négyen járnak az őcsényi Kossuth Termelőszövet­kezetből. Himber Erzsébet, aki a baromfitenyésztésben dolgozik, és Szabadi Jánosnéval együtt 4000 csibe gondját viseli naponta, meg két fiú a sertéstenyésztés­ből. egy pedig a tehenészetből Velük nem is tudtunk talál- ’ kozni. Lengyelben voltak előadásokat hallgatni, A véle­mények — így a sertéstenyészet vezetőjének és a főagronómus ítélkezése szerint —. róluk is többnyire iót mondanak. Egyet­len ponton van talán súrlódás, ebben azonban a fiataloknak keil javítani. Az idősebb szakembe­rek véleményét tiszteletben kell tartani, a sok éves tapasztalat sokszor biztosabban igazodik el egy-egy probléma megoldásában, mint a frissen szerzett tudo­mány. Az őcsényi Kossuth Tsz a fiata­lok szakmunkássá való nevelésé­ben példa lehet más termelő- szövetkezetek számára, nemcsak az előbb említett nyolc fiatal ta­nulásáról gondoskodnak, hanem, a mezőgazdasággal kapcsolatos ipari szakmák kedvelőit is támo­gatásban részesítik. Két fiú ta­nul az asztalosoknál, egy a bog­nár-mesterséggel ismerkedik, egy a kovács műhely béri tátiul, egy pedig a gépműhelyben. Ez utóbbi a gépi gyakorlatot, szerzi itt meg, mert. különben öntöző szakmun­kás válik belőle. Ezek a fiatalok, számszerűit tizenhármán bizonyít­ják azt. hogy az egykori foglal­kozásból szakma lesz... V. M. Külföldi diákok Szekszárdon A gyarmati ifjúság napja alkalmából, nálunk tanuló külföldi diákok jártak Szekszárdon. Mint arról már korábban beszámol­tunk, fiatáj barátaink szoíidaritási gyűléseken vettek részt a me­gyeszékhelyen és több községben. Részvételükkel és felszólalásaik­kal mélyítették azt a barátságot, amelyik kialakult fiatalságunk és a más nemzetbeli ifjúság között. A vasútállomáson Tóth József, a KISZ Tolna megyei Bizottságá­nak első titkára üdvözölte a küldöttséget. Az ö szavait hallgatja Phitnphraehanb Chay laoszi és Roman Eduardo kubai diák két szekszárdi fiatal társaságában-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom