Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-03 / 78. szám

4

fÖLNÄ STEGYFT NÉPÜJSA0

Í964. április 3,

Óvjuk meg as emlékmű szépségét

Méltó emléket állít munkás- mozgalmunk mártírjainak Szekszárdion Makrisz Agamemnon szobra. Az emlékmű híven fejezi ki a munkásmozgalom hőseinek példáját, bátorságra, állhatatosságra buzdít. Sok csodálója, szemlélője akad e híres műnek.

Sajnos, azonban■ az idő kikezdte az emlékművet, a szoborkompozíciót tartó vasbeton műtárgy borításán a rozsda jelei mutatkoznak. Körülbelül fél éve, hogy az első halvány rozsdaszínű folt megjelent, s most már mintegy harminc ilyen kis foltot lehet látni az emlékmű márványborításán. Valószínű, a betonvas oxidációja következtében a csapadék „kilúgozta" a márványlapokat, és a felerősítés, illetve a vékonyabb betonréteg alatt lévő vas oxidációja üt most át a márványlapokon.

Mentsük meg az emlékművet!

A most kezdődött csúnya foltok még talán kis költséggel eltüntethetők. Úgy véljük, szakemberekből álló biztonságnak kell megvizsgálni és javaslatot tenni, hogyan vehetjük elejét a további „rozsdafoltosodásnak”, . milyen módszerrel lehet olcsón a márványlapokról a foltokat eltüntetni, s visszahelyezni ismét a beton- építményre.

Több szakemberrel folytattunk már tárgyalást, és az a véleményünk, hogy a márványlapok felerősítésének módján kell változtatni. Helyes volna valamilyen műanyaggal a lapok illesztésénél a hézagot kitölteni, hogy a csapadék ne tudjon beszivárogni.

Mindenesetre kíváncsian várjuk szakemberek véleményét e fontos munka elvégzéséről, és bízunk abban, hogy kitűnő építészeink találnak megoldást az em. lékmű szépségének megóvására.

prémium: a lopott holmi fele

Különös premizálást szavaztak meg az egyik termelőszövetkezet tervtárgyaló közgyűlésén, a vagyonvédelem erősítésére. Bármelyik tsz-tag, aki észreveszi, hogy valaki lop a szövetkezetben és ezt jelenti, megkapja a lopott holmi felét jutalomként, prémiumként. De nemcsak úgy, egyszerűen, hanem hivatalos „utalványra”: ha a falufelelős rendőr igazolja, hogy az illető tsz-tag valóban leleplezte tagtársát. Tehát ez nemcsak a mezőőrökre ésxaz éjjeliőrökre vonatkozik, hanem a szövetkezet minden tagjára.

Talán nem furcsállnánk túlságosan az esetet, ha például 1960- at írnánk, amikor még sokan nem érezték magukénak a közös gazdaságot, és hordták, lopták, amit csak lehetett. Persze, ma is törté.-., nik még* lopás a tsz-ekben, de lényegesen kevesebb, mint a kezdeti években. A szóban forgó termelőszövetkezetben is ez a helyzet. Ott tartanak a közös gazdaságok, hogy nagyobb fegyelemmel, ellenőrzéssel, és az emberek tudati nevelésével minimálisra csökkenthetik a lopások számát, sőt meg is szüntethetik. Miért folyamodnak hát olyan módszerhez, ami gyanakvást szül, és ellentéteket, ahelyett, hogy a bizalmat erősítené az emberekben a szövetkezet iránt és egymás iránt is? Nagyon helytelen felfogás eredménye ez a vagyonvédelmi „premizálás”, alapvetően ellentétes a szocialista erkölcs, a közösségi élet normáival. Nem ez a módja az összefogás megteremtésének. A becsületességet nem lehel jutalmazni másképpen, csak munka után. (s~. j.)

Öltözködjön ízlésesen!

Haladjon a divattal!

A Tolna megyei kisipari szövetkezetek mérték utáni női és férfiszabóságai a legkényesebb ízléseket is kielégítik.

Keresse fel megrendeléseivel alábbi méretes részlegeinket: Szekszárdi Szabó Ktsz. szekszárdi és tolnai részlege. Bonyhádi Ruházati Ktsz. Bátaszéki Ruházati Ktsz. Tamási Vegyes Ktsz, Tolna megyei Háziipari Ktsz és Dombóvári Vegyes Ktsz-eket, A felsorolt szövetkezetek biztosítják a lakosság előzékeny és pontos kiszolgálását.

Hol az ószeres? Ki fogja meg az isten lábát?

Vagy három napig asss

nulás a szekszárdi vásárcsarnok új, üvegfalú helyiségéhez. Nagy batyuval jöttek vidékiek is, mindenki azt remélte, hogy rendkívüli pénzhez jut, használt holmija értékesítésével. Nagy plakátokkal hirdetett a Bizományi Áruház Vállalat, felvásárlást. Az alkalom alkalmi ószereseket is szült. Egyik nap megyek hazafelé, megállít egy gömbölyű asszonyka, akinek hátát nagy fehér lepedőbe bugyo- lált pakk nyomta.

— Nincs eladó holmija? — kérdezte tőlem, valami érthetetlen mohósággal a hangjában.

— Nincs — mondtam, mire lemondóan tovasietett.

Később, a BÁV felvásárlóinál láttam viszont, ahol kipakolt a fehér lepedőből. Mindössze egy szoknyát vettek át tőle 30 forintért, a többit kénytelen volt összekötni és a vállára vetni ismét. Persze nem szótlanul tette.

— Háromszáz forintos befektetés — háborgott. — Tulajdonképpen mit képzelnek ezek a használt ruháról? Hogy teljesen új, sőt, divatos is? Oda a pénzem és semmi haszon! Egyszer akartam megfogni az isten lábát, aztán most cipelhetem a sok lim-lomott

Valaki tanácsot adott neki:

— Vigye ki a MÉH-nek, rongyként tán átveszik.

Az asszony mérgesen elügetett.

A BÁV átvevő meg egymás után szólt a felekhez:

— Csak azt vehetjük meg, amit mi is el tudunk adni...

Később mutatják a jegyzéküket. Elégedettek. Megállapítják, hogy sok szép holmijuk van a szekszárdiaknak. Egy nap alatt három nagy ládájuk telt meg. Csakhát nem mindenki tudja, mit ért a BÁV használt holmin. Nem mindenki tudja, hogy a Patyolat, a cipész ktsz-ek nem tudnak mit kezdeni a tisztításra, javításra beadott holmikkal, ha a gazdájuk ottfelejti náluk. A bajai, a pécsi bizományi áruház annyit sem ad az elfekvő árukért, amiből a rajtuk végzett munka díja legalább megtérülne.

Nem igen tudják, hogy Szek- szárdon az öreg Konhodics Hamid aki valamikor, nem is olyan régen, biztos kenyeret nyújtott nagy családjának használtcikk-kereske- déstoől, ma így kesereg:

— Nem megy a bolt. Kínálat

volna, hoznák a kuncsaftok a holmit, de hát kinek adjam én tovább? Még a cigányok is a boltba járnak.

Hetvenöt éves az öreg, vagy negyven esztendeje kereskedik. Cukorkával kezdte, aztán nagyobb üzletet látott az ószeres szakmában. Később használt ruhával, s más lim-lommal járta a vásárokat. Vevője volt az egész környék, megyeszerte ismerik, de ő mint mondja, csak „úriemberektől” vásárolta össze készletét. (Ezen úriemberek közül egyik-másik jnég számon tartja az öreget, minthogy máig tartozik itt-ott ruhák árával.) Egy szó, mint száz, tőle vásároltak a munkások bakancsot, cipőt, vastag posztóruhát. Ö rendőröktől, tűzoltóktól, katonatisztektől vette a kincstári posztót, akik a szolgálathoz időközönként új öltönyt kaptak. A régit Konho- dicsnál értékesítették.

Polgári jómódot, SS

ért el az öreg, mert egy kicsit könnyelmű volt. bosnyák vére örökkön kívánta és kívánja a pálinkát, a szivart, nem bír megülni egy helyben, jöttében-mentében dolgozott. Azért mind a négy gyerekének szakmát adott a kezébe, szükséget nem láttak. A gyerekek ugyan otthont csak azóta ismernek, mióta külön családot alapítottak már, a lányok asszonykorukban vásároltak először babát. Apjuk ilyesmire nem áldozott. Még ma is veszekszik, ha a lánya moziba viszi az anyját. Maga még kijár a piacra árulni. Vevője nincs, a kereset is csak látszat, ráfizetés a bolt egészen. A múltkor is valami lopott holmit sóztak rá. Még szerencse, hogy 15 éve adót se kell fizetnie. Tőlem azt kérdezi, mit akarok náluk? Mondom, hogy beszélgetni.

— Azt hittem, egy kis boldogságot hozott — mondja.

— Minek örülne?

— Egy kis pénznek. Ebben a büdös világban nem tudok már dolgozni.

A békekölcsön kötvényeit kínálja. fele áron, a pénzből lottókat venne. Nem adta fel a reményt, megfogja még ő az isten lábát.

Ifjabb kollégája,

utolsó házában kölcsön-motorra szereli a cuccát. Adorján János a dorogi vásárra készül. Erőteljes? Nem, inkább erőszakos külsejű férfi, pajeszosra vágott hajjal. Kesernyés hangulatot teremt, hogy valaki, akinek máshoz is volna lehetősége, hasznáitcikk-ke- reskedő. Lemondóan beszél a foglalkozásáról.

— Tudja, úgy mint a pestiek, még érdemes foglalkozni a dologgal. Százezres raktárkészlettel dolgoznak, egész kombinátjuk van a ruhák, cipők felújítására. Választékot kínálnak kipofozott, holmikból, az idősebb falusiak jú vevőik, beevezett emberek. Járják az országot, őket én már nem tudom utolérni. Nekem ha hetenként egyszer jut vásár a környéken. Akkor már azt mondom, jól van beosztva.

Arról beszél, 1200, esetleg 1300 forintos állásnak felel meg a munkája. Annyival jobb, hogy nincs főnök, az idejével maga rendelkezik. Kilenc éve, mikor a szakmát kezdte, még volt benne fantázia. Ma már... legyint. Ha — mint hírlik — Szekszárdon is nyílik bizományi áruház, azonnal jelentkezik becsüsnek.

Kedvetlenségét máskülönben nem osztom. Ahogy végignézek rajta, megállapítom, ő is boltban vásárolja a ruházatát. Helyben is hagyja.

— Mit csinál, ha ráér?

— Sportember vagyok — mondja — bokszolok.

S ezenkívül természetesen lottózik. Általában öt szelvénnyel, de mikor lendületesebb az üzlet, tízzel is.

Talán el sem hinné, hogy egy szekszárdi külvárosi szatócsbolt tulajdonosa, miközben háborús sérülését heverte a hadikórházban, ószeres iparengedélyről ábrándozott, amelyért akkoriban sokan fizettek volna súlyos ezer pengőket. A mai Szomori Ferenc bácsi — az egykori sebesült — gyakorolta is a mesterséget, belvárosi boltja volt, mégis régen hátat fordított már ennek a szakmának. Most egy állami boltban részlegvezető.

Uigy látszik hát, nem hangzik fel a szekszárdi udvarokban a gyermekkorunkból jól ismert harsány kiáltozás: „Itt az óóószeresi Használt ruhát, cipőt — mindent veszek!” Pedig kínálat lenne, csak vevőkben van hiány...

Sajnálja ezt valaki?

BENCZE KLÁRA

Pótolhatatlan gyógyszer

A megye kórházaiban az év első negyedében 362 liter vért használtak fel. vérátömlesztésre. Az orvostudomány, mint pótolhatatlan gyógyszert tartja nyilván a vért. Emberek ezrei köszönhetik életüket, fel- gyógyulásukat azoknak az áldozatkész véradóknak. akik a humanitás érzésétől vezérelve, embertársaiknak vért adnak.

Évről évre több vérre van szükség a tüdő- sebészeten. a szülészeten, gyermekosztályon és a sebészeten. Egy-egy műtét alkalmával íöbb- kevesebb vér kerül áí- ömlesztésre. de a helyi felhasználás mellett a vértartalékolúsrr is mgy súlyt helyeznek az eg!sz- ségügyi szervek. Egy esetleges tömegszerencsétlenség. e'emi csapás beláthatatlan következményekkel járhat, s csak az életet adó vér segíthet. Molnár Istvánná. a nőtanács paksi járási titkára csak egy a sok ezer közül, akinek az életet jelentő vér adta vissza egészségét. Kilenc hónapon át tartó betegsége alatt 6 liter vért kapott. Málnámé életét és felépülését az orvostudománynak és a véradók segítőkészségének köszönheti.

Sokan vannak, akik önzetlenül adnak vért. köszönet, megbecsülés jár mindazoknak, akik emberéletet mentenek, visszaadják a szülőt gyermekének, a gyermeket a szülőnek.

Mint ismeretes, régebben a véradók pénzt, térítést kaptak. Az elmúlt évtől kezdődően tértek át a térítésmentes véradásra. A társadalom, óz orvostudomány a véradók táborára. minden egészséges ember segítőkészségére támaszkodik, s ezt szolgálja a térítésmentes véradás. Az idei év első negyedében 20 kiszállá- sos véradást szervezett a megyében a Vörös- kereszt és a Megyei Vérellátó Alközpont.

2118 téríté.mentes vérvétel történt a kiszállások alkalmával. A bonyhádi járás községeiben a lakosság több mint 6 százaléka adott vért. de vannak megyénknek olyan községei is. mint Högyész Tevel. Várdomb Sárpilis és Dal- mand, ahol a lakosság minden rétege példamutató volt a véradásban. és eredményükkel országos szinten is kiemelkedtek.

A Vöröskereszt kezdeményezésére az üzemekben. vállalat oknál

egymás után alakulnak a véradó körök. Szeh- szár don a Bőrdíszmű Vállalatnál 85 dolgozó jelentkezett véradásrau A nyomdában, a Patyolat Vállalatnál és a többi üzemekben is vannak dolgozók, akik váll tl- ták. hogy gyors segítségnyújtás, életmentés esetén, amikor a műtétnél friss vérre, illetve meghatározott vércsoportra van szükség, reájuk számíthatnak.

Az önkéntes véradó- mozgalomnak. bár nincs nagy múltja, eredményei jelentősek. A 2118 térítésmentesen levett vérnek több mint felét vér- átömlesz ésre használták fel a megye gvógyin é- zetei. A másik része tartalékot képez, és gyógyszer formájában kerül vissza a megyébe.

P. M.