Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-24 / 95. szám

TTTLÍTA WEG TEJ NÉPÚJSÁG 3 1064. április zt. A rágalmazók A KÖZÉLET TISZTASÁGÁT egyes emberek elég sajátságos módon és pedig úgy értelmezik, hogyha érdekeik megkívánja, ak­kor gátlástalanul rágalmazhatnak, és hazudozhatnak. Az emberi jo­gok, a demokrácia megcsúfolásá­ról, kiskirálykodásáról, önkényes­kedéséről kiáltoznak, amikor a munkaerkölcs, vagy a szocialista törvények, a szocialista együttélés maradéktalan betartására kény­szerítik őket. Úgy vélik, ehhez nincs joga senkinek, ugyanakkor sokkal többet megengednek ma­guknak, mint a legdurvább veze­tő. S ma még sajnos a rágalma­zók, a becsületbe-gázolók gyakran büntetlenül végezhetik ügykö­désüket, mert velük szemben is az érvényesül, amit kizárólag a jó szándékú és becsületes bírálók számára szabadna fenntartani. Nemrég néhány községben és járási székhelyen közelebbről is megnéztük ezt, a közélet tisztasá­gához nagyon is hozzátartozó problémát. Úgyszólván minden község megvan áldva néhány be­teges, összeférhetetlen bajkeverő­vel, olyan emberrel, aki, ahogy mondani szokás, a tényéktől, a valóságtól nem engedi zavartatni magát. Még mielőtt félreértésre kerülne sor, alá kell húzni, hogy nem a jóindulatú, a valóságos hi­bákat feltáró, tisztességes alap­állásból bíráló emberekről van szó, hanem azokról, akik bosszú­ból, elvakultságból, esetleg kar­rierizmusból, vagy beteges üldö­zési mániából találnak ki dolgo­kat. Nem egyszer valóban a veze­tőket szeretnék lejáratni. Az egyik tanácselnök elvtárs példákra hi­vatkozott, és igen elgondolkod­tató végkövetkeztetésre jutott. „A rágalmazók büntetlen garázdál­kodása azért is rossz, mert amikor már néhányszor támadás érte az embert, akkor utána ösztönösen méé a jó szándékban is hajlamos­feltételezni a rosszindulatot” — mondta. Az egyik járási pártbizottság titkára, aki valóban életközelből ismeri az ilyen természetű ügye­ket, úgy véli; a szocialista demok­ratizmus nagy vívmánya, hogy a dolgozók panaszos levelei egyet­len szervnél sem kerülhetnek ki­vizsgálás, vagy utánjárás nélkül papírkosárba. Rendeletek írják elő. törvény kötelezi az érdembeni intézkedést. A falusi pedagógus levelet hérmelvik szervnél ugyan­olyan becsben tartják, mint mond­juk a termelőszövetkezet kaná­száét. Nincs személyválogatás. A járási pártbizottság első titkára azt is elmondotta, örülni lehet a bizalomnak, amelyet egyebek között a különböző szervekhez intézett levelek is tükröznek. Sok mulasztás éppen így került nap­világra, számtalan hibát éppen a jó szándékú bejelentések nyomán lehetett megszüntetni. DE LÉTEZIK SAJNOS egy jo­gokkal visszaélő másik kategória. Gyakran fordul elő ugyanis, hogy a bejelentés elejétől végéig, rága­lom, hazugság. A vizsgálat során ez pontról pontra beigazolódik. S ilyen esetben valóban nem ártana betartani a törvényeket, és a ha­mis vádaskodót felelősségre von­ni, mert a gyakorlatban rendsze­rint a hajaszála sem görbül meg, s mint aki jól végezte dolgát, kezdheti újból alantas ösztönei kielégítését. Olyan furcsa eset is előfordul, hogy a rágalmazóval udvariasan közlik: Panaszát ki­vizsgáltuk, állításai nem fedik a valóságot, de azért forduljon más­kor is bizalommal hozzánk. Nos, még pont ez hiányzik. Vannak emberek, akik jogtalan követeléseiknek hangerővel, fe­nyegetésekkel szoktak nagyobb nyomatékot adni. Annak az elv­nek a maradéktalan betartását követelik, amelyet saját maguk rúgnak fel. Nemrég az egyik já­rási székhely tanácselnöki szobá­jában minősíthetetlen hangú kia­bálásnak lehettek fültanúi még azok is, akik az előszobában tar­tózkodtak. A következő történt: M. J., akinek saját háza van. de abból családi okok miatt kiköltö­zött. a tanácselnöktől kétszobás lakás kiutalását követelte. Isv: Vegvék tudomásul, el fogom in­tézni. Bármit pofáznak, maid én A kurdi Uj Élet Termelőszövet­kezet új hajtatócsarnokában ja­vában virágzik a paprika, s már termést hoz 14 ezer tő paradi­csom, A korszerű kertészetben nyolcvan hollandi-ágy építését fejezik be a napokban, s ezek nagy részében is már fejlődnek a zöldségpalánták. megmutatom, majd és megkere­sem azt a helyet, ahol maguk nél­kül is elintézik...” Kiabált, szitko­zódott. Az ilyen emberek azt hiszik, hogy nekik ehhez joguk van. Am, ha ugyanilyen hangot használna velük szemben a tsz-elnök, vagy a tanácselnök, akkor fel lennének háborodva, hogy micsoda dolog így bánni a dolgozókkal. A szó- banforgó esetben persze a tanács­elnök elvtárs nem veszítette el a fejét, de mivel ő is dolgozó, jo­gos a kérdés, hát köteles eltűrni az ilyen hangot? Nem, sem ő, sem más nem köteles eltűrni, sőt aki a tanácsházát kocsmának tartja, annak éppen az épület rangja és tekintélye érdekében nyugodtan meg lehet mondani, hogy kívül tágasabb. A szocialista demokrá­ciához ez is hozzátartozik. AZ ELVETEMÜLTSÉG, a gát­lástalanság tipikus esete egy név­telen levél, amely az egyik köz­ség helyi vezetőit rágalmazza, te­szi ezt megtévesztő módon a de­mokrácia felkent bajnokaként. Kiderült hogy az egésznek nincs semmi alapja, a névtelen levél írója „csak” azért rágalmazott, mert egy házat a tanács nem haj­landó megvásárolni. Ebben a ház­ban a névtelen levélíró is érde­kelt anyagilag. A névtelen levél­író kiléte kiderült, és a törvény előtt fog felelni hazug állításai­ért. így helyes, mert végül is a közélet tisztaságával eeyszer már csak el kell jutni odáig, hoev a jószándékú, becsületes bírálókat minden eszközzel megvédeni az esetleges megtorlásoktól, de a be­csületes emberek se nyugtalan­kodjanak. ne legven nekik sok rossz naniuk. és feleljenek, legye­nek felelősségre vonva a hazug rágalmazók. Szekulity Péter A szövetkezet tizenkét holdon görög- és sárgadinnyét is ter­meszt az idén, s ezek palántáit szintén melegágyban nevelik. A dinnyepalánták jól fejlődnek, s amint elmúlnak a „fagyosszen­tek”, megkezdik kiültetésüket a szabad földbe. Dinnye — melegágyban ideje: 1895 — Aha, szóval így van ... Hogy mennyire változik a világ. A mai fiatalok beleszoknak ebbe az új­ba, mi öregek, hiába, már nem értjük. Azelőtt jó volt a hat is­kola, ma meg már maholnap minden gyerek gimnáziumba jár, — És mondja csak... Nagy károkat csinált az az árvíz a Tiszán? Mert a vöm elolvassa ne­künk is az újságot, 'hát abból hallottam, hogy árvíz van. — Károk vannak, de az állam segít helyreállítani.., — Nahát, milyen szép, hogy se­gít az állam. Azelőtt nekünk meg elvette a pénzünket, amit sze­gény uram megkeresett... — És mondja csak, milyen most Szekszárd? Ugye, azt mond­ta kedvesem, Szekszárdról jött... Azelőtt mindig eljártunk az őszi vásárra. De híres volt a szeptem­beri szekszárdi vásár. Még az is elment, akinek nem volt eladni, vagy vennivalója ... Hallottam, hogy sok szép új ház épült. De itt is annyi az új ház ... Mind olyan újmódi, sátortetős •.. Most ez a divat... — Ehhez a tetőhöz kevesebb faanyag kell — mondom. — Bizony, kevés a fa. Nem le­het úgy kapni, mint azelőtt. Né­hány éve nekünk is szenet kel­lett venni, azelőtt meg azt sem tudtuk milyen az. De ha megra­kom a kályhát — nemrég vet­tem, hogy is hívják .. i ja igen, tea-tűzhely —, akkor jól melegít. Igaz, az öregem már nem is tud úgy fát készíteni tüzelőnek, azért is költöztünk ide, a vőnkhöz, Bátai Józsefhez, két évvel ezelőtt, amikor olyan nagy volt a hideg. Most csak ketten vagyunk itthon, mert ők a téeszbe járnak dolgoz­ni. Hanem azt mondja meg, mi­re való volt az, hogy a múltkor kaptunk valami meghívót, vala­mi öregek napjára. Mit akarnak mór velünk, mozdítani is alig bí­runk valamit, hát nem mentünk el... Ilyen sem volt azelőtt. .. — Csakugyan nem. Egy-két év óta minden faluban az év egy napján megrendezik az öregek napját. Azért, hogy ne legyenek az öregek se állandóan bezárkóz­va a négy fal közé, hogy talál­kozzanak a többivel. Kapnak egy kis ajándékot, megköszöntik őket. Olyanféle ez, mintha vala­kit megköszöntének a születés­napján, névnapján. Azt akarjuk kifejezni, hogy megbecsüljük az idős embereket, akik már kiöre­gedtek a munkából. A szeretetet akarjuk így kifejezni — magya­rázom. — Nahát, hogy ilvent is meg lehet érni — csodálkozik Szabó néni. — Ha ezt így megmagyaráz­ta volna valaki, elmerítünk vol­na ... — Tudja kedvesem, nekünk már furcsa ez a mostani világ ... Azért mégis, kibékülök minden­nel, csak eggyel nem... _ t ? — Azzal, hogy mindenféle mo­sógéppel mosnak az asszonyok, aztán panaszkodnak, hogy nem jó, mert tépi, szaggatja a kelmét Hát ha ilyen az a gép, akkor már inkább kimosom magam, kézzel. Azelőtt összegyűjtöttük a faha­mut megöntöttük, és azzal mos­tunk. Mosófával olyan tisztára ki lehett mosni, hogy nem mossa úgy ki az a gép ... — Egyet szeretnék még kérdez­ni Szabó néni. Ilyen szép kort megértek mindketten. Házassá­guk hatvankilencedik évében mit tudna tanácsolni a mai fiatalok­nak, akik eljutnak a házasságkö­téshez? — Annak idején a pap előtt azt 1 fogadtuk; ásó-kapa választ el csak egymástól. Hát ezt a foga- j dalmat megtartottuk. Megértés­ben éltünk mindig, és csak azt mondhatom bárkinek; a házas­párok értsék meg egymást, ha már a sors összehozta őket, tart­sanak is ki egymás mellett gond­ban és örömben. Csak azt kívá­nom, másoknak is adasson meg az. ami nekünk megadatott... Mai pszichológusok, jogászok, statisztikusok, és mindazok, akik azt kutatjátok, mi az oka a manap­ság oly gyakori válásoknak, és mi a jó házasságok titka, keressétek fel Kölesden ezt az idős házas­párt. Sokat tudnának még mon­dani az együtt eltöltött hatvan- kilenc év tapasztalatairól. Bognár István Április 24-én Á gyarmatosítás és az imperializmus ellen, a békés egymás mellett élésért küzdő ifjúság napja riksós vezeti majd az államot...” — énekelték milliók Indiában a forradalmi dalt az 1946. február 21-ét kö­vető napokban. Az elnyomott indiai páriák, a nagyvárosok ut­cáin rohanó, riksákat vontató kulik ezekbe a szavakba öntötték a felszabadulás iránti reményü­ket. Akkor már százmilliók éb­redtek fel a kolonializmus te­remtette szörnyű álomból. En­nek az ébredésnek volt egyik nagy eseménye 1946. február 21- ém az indiai flotta bomhayi lá­zadása. A Talvar angol hadihajó árbocáról az indiai matrózok le­húzták az angol zászlót és fel­húzták helyébe az indiai lobogót. Ázsiában és Afrikában milliók tüntettek a bombayak mellett, egy esztendővel később pedig Egyiptom fővárosában követelték a brit gyarmatosítók távozását. Akkor már a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség javasla­tára minden esztendő február 21. napján a földkerekség fiatal­jai kifejezték szolidaritásukat a gyarmati országok harcoló népei, ifjúsága iránt. A kolonializmust felszámoló gőzhenger Indiával és Kínával az élen először Ázsiából, majd Afrika földjének tekintélyes ré­széről kergette ki a gyarmatosí­tókat. A világ térképén bekövet­kező változásokat szemléltette 1955-ben, az indonéziai Bandung- ban megrendezett ázsiai—afrikai értekezlet. Az egykori holland klub termében 29 ázsiai és afri­kai ország kormányfője hozott határozatot: véget kell vetni az imperialista gyarmati elnyomás­nak! A történelmi ítélet hangoz­tatta, hogy a gyarmati rendszer mindenféle megnyilatkozásában bűn. A bandungi értekezlet már a megváltozott helyzetet mutatta: napirendre került a gyarmati rendszer teljes felszámolása. Ké­sőbb, az ázsiai és afrikai diákok bandungi értekezletén határozták el, hogy a világ fiataljai ezután február 21. helyett április 24-én, a bandungi konferencia évfordu­lóján emlékezzenek meg eszten­dőről esztendőre a gyarmatosítás elleni harcról, s azokról az alap­elvekről. amelyek a békés egy­más mellett élés politikáját meg­határozzák. Április 24 így vált a gyarmatosítás és az imperia­lizmus ellen, a békés egymás mellett élésért küzdő ifjúság napjává. A zóta a földkerekség haladó ** és szabadságszerető fiatal­jai április 24-én minden eszten­dőben kifejezik szolidaritásukat a már felszabadult és a még gyarmati sorban szenvedő orszá­gok fiataljaival. Angola, Rhodé- zia, Mocambique, Brit-Gu ana. Martinique, Reunion, Guadeloupe — összesen csaknem hatvanmil­lió ember viseli még a rabság nehéz láncait. Ezen a napon milliók tüntetnek mellettük, de szolidaritásunk, a szocialista or­szágok fiataljainak támogatása más módon is megnyilvánul: ösztöndíjakkal, iskolák építésé­vel. felszerelésével, s más anyagi eszközökkel támogatjuk a gyar­mati elnyomás alól felszabadult fiatalokat. A DÍVSZ idei leg­nagyobb szolidaritási gyűlését a nyugat-afrikai Bamakóban ren­dezi. ahol Afrika fiataljaival a függetlenségért harcoló sngolai, portugál-guineai szabadságharco­sok megsegítéséről lesz szó. A mikor Bombaybam. a tün- ” tetők élén haladó ifjút, Mamodrózát golyó ölte meg, a gyilkosok nem gondolták, hogy éveken át az ő nevével ajkukon indulnak majd ezrek és ezrek a kolonializmus ellen. S nem gondolták, hogy mintegy két év­tized alatt sok ázsiai és afrikai országból az egykori riksák, az elnyomottak kitessékelik őket, hogy egyszer „maguk vezessék az államot...” Sebes Tibor Már esteket a falakat is ledöntöttek Talán soha nem volt ilyen népes a tolnai gimnázium kör­nyéke, mint ezekben a napokban. A gimnázium KlSZ-szerveze- tének tagjai, a szülői munkaközösség, a község lakói társadalmi munkát végeznek a leendő gimnázium helyén. Lebontják az egy­kori iskolát, mely később zárda volt, majd azután katonáknak adott helyet, s a bontásra ítélés előtt terményraktár volt az épü­let. A tanácsi építővállalat munkásai nagy lendülettel fogtak a munkához — mint értesültünk a gimnázium építéséről, Orosz György elvtárstól, a községi tanács elnökétől. A gimnázium az idén még nem készül el. de ettől függetlenül a topábbakban is szervezik a község lakóinak tArsad^lmi munkását az új gimná­zium építéséhez, hogy mielőbb átadhassák rendeltetésének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom