Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-23 / 94. szám
-1964. április 23. tÖLSTA 1WECYE1 NCPÜJSAÖ S Shakespeare napja Egy csónak ELINDUL Chakespearet ünnepli a vi- lág, oly bensőségesen és magjától értetődően, mint egy családtagot. A nyelvi határoknak sincs jelentősége, mert nincs nemzeti irodalom, amelyet ne termékenyített volna meg, nincs író, akire jótékonyan ne hatott volna. S olvasó §incs, akit ne kápráztatott volna el ereje, játékossága, gazdagsága. Petőfi a teremtés felének nevezte, Vörösmarty azt mondta róla, hogy fordítása fölér a nemzeti irodalmak felével. Szavaikban aligha van túlzás. De néki jutott ki talán a legemberibb' nagyság: velünk van, magúnkénak tudjuk, hősei szinte valamennyien közeli jó ismerőseink. Dante az emberentúlibá menekült, hogy kifejezhesse a maradandót. Goethe úgy élt élőkelő 'házában, mint egy isten, akit olimpuszi dicsőségében csak az örök dolgok foglalkoztatnak. Dante azzal hat, hogy világunkon kívül vezet. Goethe értett hozzá, hogy udvart szervezzen maga körül. Shakespeare nagysága abban rejlik, hogy emberi. Tud emelkedett lenni és fenséges. Az öröm áradó szavakat ad ajkára, de tud átkozódni is, olyan közönségesen és olyan 'szóbőséggel, hogy ösz- szerezzenünk. Elegáns csevegő, csüpa szellem és jókedv. De ismeri a gonosz indulatokat is, s úgy mondja el sötét tragédiáit, hogy vele szenvedünk. A polgári kritika szívesen mondja rá, hogy talányos költő. De a nagyság mindig talányos. Ami ezen kívül van, végeredményben nem is fontos. Mert közömbös, hogy kihez szólnak a szonettek és sajátos szerelmi vonzalma is másodrendű. A mű a fontos, amely tökéletes tisztaságban áll előttünk, s nem ronthat rajta az idő, a változó korok múló ízlése. Kivételes nagysága sokakat meg is zavart. így kelétkezett a megújuló legenda, hogy drámáit nem is ő írta, hanem valaki más, egy szemérmes főúr, aki nem akarta, hogy neve a megbízhatatlan kóbor színészek között említtessék. Az angol sznobság nem tudott beletörődni, hogy az emberiség egyik legnagyobbja parasztivadék lehet, s rejtélyes íőrangúak nevét próbálták kiolvasni a drámákból. Az ostobaság ma is hat, s időről időre felbukkan egy-egy új Shakespeare-jelölt. Pedig ez a nagyság derűs és megnyugtató. Mert mégis jó tudnunk, hogy élt egyszer egy ember, akinek az volt minden gondja, hogy tükröt tartson elébünk. A századok persze félreértést is aggattak rá. Legelgon- dolkoztatóbb a köztudatba átment Hamlet-kép, mely nyiszlett, idegbeteg, határozatlan embernek állítja be a dán királyfit, aki tétován áll gondolat .és tett között. Pedig a drámából egy egészen más Hamlet áll előttünk! Tudatos, aki készül a bosszúra, okos, aki Wittenbergában, kora leghaladóbb egyetemén tanult, kitűnő vívó, aki nem torpan meg, ha életre-halálra ki kell állnia. A cselekvés, a tett megszállottja, de okosan, megfontoltan készít elő mindent. S végül, nem nyiszlett, idegbeteg, hisz a vívójelenetben anyja ezekkel a szavakkal állítja meg a küzdelmet: „Tikkad, hisz kövér, — Ne Hamlet, kendőm, töröld meg arcod”. Ha rágondolok, jól megtermett, erős. bővérű, kövér embert látok magam előtt, az idegroncs helyett egy pszichológust, aki jól isméri körhyezetét. a tépelődo helyett egy mindig tettrekész embert, aki szívesen ragad kardot is. IV incs okunk szégyenkezni, színpadjainkon korán megjelent Shakespeare, s színház, rádió, televízió, könyvkiadás ma is a siker biztos tudatával veheti elő. Magyarországi útja a Ham- lettel kezdődött, melyet Kolozsvárott játszottak először, 1794 január 27-én, két hónappal később pedig ugyancsak Kolozsvárott mutatták be az Othellot, míg 1800-ban A makrancos hölgy került a kolozsvári színház műsorára. Kazinczy óta legjobb költőink számára volt próbatétel Shakespeare fordítása, s minden nemzedék megkísérelt új és új átültetést. Hatását csaknem két évszázad óta nyomon kísérhetjük: Dugonicsra. Kisfaludyra épp úgy hatott, mint Vörösmartyra, de Arany balladáin is ott érezzük Shakespeare termékenyítő hatását. Annyira eggyé vált irodalmunkkal, hogy nélküle egész korszakokat sem lehetne elképzelni. 1YT égyszáz éve született, s ezen a napon a világ minden táján megemlékeznek róla. Iskolákban, színházakban méltatják, újságok ezrei írnak az évfordulóról. Shakespeare-re emlékezik a világ, az igazi ünneplésnek azonban még sincs szüksége egy évforduló egyetlen napjára. Shakespeare, kultúránk része, s ha kimondjuk a szót: európai irodalom — elsősorban az ő neve jat eszünkbe. S ha azt mondjuk: világirodalom, akkor is őt idézzük, aki egyaránt jelenti a XVII. század Angliáiét s modern életünk izgatott gondjait. Csányi László Miről írt a szekszárdi újság majd száz évvel ezelőtt? Egykori laptársunk, pontosabban szólva laposunk, a Tcjlname- gyei Közlöny (Kiadóhivatal Szegzárd, Széchenyi utcza 175, szerkesztői iroda: Fejős-ház) a maga idején meglehetősen harcos sajtó- orgánum volt. A mai olvasónak ma mégsem az akkoriakat bizonyára izgalomba hozó, ilyen, vagy olyan hadakozó cikkei az érdekesek, hanem azok az apróságok, melyek a múlt század utolsó negyedének megyebeli életéről árulkodnak. A századvég a felszabadulás előtti hivatalos történetírás szerint állítólag ..aranykor” volt. Hogyan 'tükrözi ezt az akkor „minden szerdán” megjelenő „Társadalmi, Tanügyi és Közgazdasági Hetilap"? A százegy év előtti március 12- ének legfontosabb híre, hogy „A marhavész Tolna megye egjész területén megszűnt”. A tanügyi hatóságok ugyanaznap elismerésre méltó módon erélyesek voltak- „bezáratták a bátaszéki zugiskolákat”. A növényvédelem érdekében szabályrendelet született a hernyók és kártékony rovarok kiirtásáról, a honvédelem nagyobb hasznára pedig a hónap közepén nyári kiképzési szállásaikra indultak a 8. sz. közös huszárezred századai. Egy dicséretesen hangzó szándékot már némi kajánságga) kommentált a Közlöny: „A Szegzárd-tolnamegyei Nö- egyletnek ' készpénzkészlete meghaladja az 5000 frtot, melyet egy Szegzárdon felállítandó árvaleányházra dicséretes tevékenységgel halmoz össze. Váljon mtgérik-e unokáink a felállításét. .?” Az 1873-as évfolyamból összesen egyetlen példány maradt fenn. Az 1875-ös számok sem tanúskodnak azonban túlzott aranyfényben ragyogó hétköznapokról. Lopások, rablások Decsen és Öcsónyben. Gyulai János postarablót halálra ítélte a szegzárdi kir. törvényszék. Stockibauer Rudolf bátaszéki erdészt., — megzá- logoltatni próbált —. fatolvajok alaposan helybenhagyták. Nemcsak a fatolvajok verekedtek azonban: ,,Hercher Jakab alsó-nánai lakos az ottani csendőrök által úgy megveretett, hogy felgyógyulásához kevés a remény:’ (január 27.) Az emberek általában akikor lopnak és rabolnak, amikor nincs más módjuk kikeveredni a nyomorból. Ezen vajmi keveset enyhített. hogy „Mikos Gézáné úrhölgy a szegényeknek történő kiosztás végett egy vég barchett szövetet ■ adott a Nőegyletnek.” (január 27.) , Adalékok a korabeli közegészségügyhöz. Petkó Lászlóné, bátaszéki lakos, hármas ikreknek — két fiúnak és egy lánynak — adott életet. Az anya harmadnapra meghalt. „Bölcskén a gyermekek közt nagymérvű roncsoló toroklob pusztít. Naponkint öt—hat áldozatot ragad el a járvány”. Ehhez viszonyítva vajmi sovány vigaszt jelenthetett és a Tolna megyeiek széles köreiben bizonyára nem okozott nagy elkeseredést. hogy a lemondatott V. Fer- dinánd, ,,a jóságos király atyai szive megszűnt dobogni” 1875. június 29-én. A király királyvoltát a katonatisztek sem vették komolyan. Augusztus végén egy tolnai olvasó arról panaszkodott, hogy Drandler János ezredes úr I. Ferenc József születésnapján az uralkodóban csak a császárt volt hajlandó felköszönteni: — természetesen német nyelven. Az esztendő legnagyobb elemi csapása a június 26-án Budán kitört vihar volt, Negyedfontnyi jéggolyók zuhogtak a városra, percek alatt kiáradt az ördögárok, lovak, szekerek vesztek el benne, összedőlt egy emeletes ház. és megrongálódott a ma már műemléki becsben őrzött Ráczfürdő. A közeli napokban egész Duna- földvárig fogdosták ki a Dunából a hullákat, számszerint negyven- kettőt. Ehhez mérten csak aprócska szenzáció volt az. hogy farkasok garázdálkodtak Bátaszéknél. rossznak ígérkezett a termés és július elsejétől „felemelték a szivar. dohány és bumót árát”, Sovány András pedig Tamásiban mamut-állkapcsot talált. Két — több-kevésbé ma is aktuális — szekszárdi hír. augusz tus 4-ről és 11-ről: * „Kihez szóljunk a szegzárdi j útseprés kérdésében? Heten- j ként szorgalmasan összesöprik ! a fő-utcza szemetét és halmok- [ ba hordva ott hagyják, hogy a szélnek legyen mit széthányni ( ismét.” Más: „Egy szenvedélyes statisticus | megolvasá. hogy folyó évi au- t gustus 8-án délutáni 6 órától 1 este nyolczig hány részeg ember 1 fordult meg a belváros területén. és összesen 118-at hozott ki.” Boda István szerkesztő az év végén közzé tett előfizetési felhi- vaséiban (egész évre 4 pengőfo rint) maga summázta az ..arany- 1 kor” 1875-tel jelzett évét: „Ismét egy gondterhes. nehé~ i év vonult el a nemzet feje fe lett.” ö alighanem tudta. (ordasj I Akkor hát jöhet egy újabb forduló — rendelkezik Kocsis József főhalászmester. A férfiak belegázolnak a vízbe, megragadják a csónak peremét, tolni, húzni kezdik a mélyebb víz. a tó belseje felé. Nem könnyű az ormótlan alkotmány, heten indítják útjára, és ahogy mélyül a meder, úgy maradnak le hárman,. Kaufmann János, Götz Márton, Varga Gyula és Fricsi János lesznek a csónak utasai. Tán ők maguk sem tudják, hányadszor indulnak el egy-egy fordulóra.' De nem is számolják, hisz ott a parton a háromlábra akasztott mérleg; ahhoz igazodik tulajdonképpen a munka. A csónak már jól befele jár, amikor egy lovas kocsi is elindul. ellenkező irányba, amelyen kél fahordó van, benne seregnyi kishal csapkodja, fröcsköli a vizet. Nem utaznak a halacskák messze, csak a szomszédos tóba. de addig is kényelmes az utazás, legalább is annyiban, hogy vízben utaznak. Éppen elég volt a válogatóasztalon is szárazon .. — Igen, utaztatjuk a halakat, — mondja Kocsis József —, A válogatóasztalon ... már javában folyik a taivaszi ‘t lleplté'S. AZ itteni volt a tároló tó. innen szállítjíik tovább, a többibe, A tóból kifogott hal,, a válogató,asz falra kerül, amelyen a föha’ászmester irányításával Kaufmann Jánosné, Varga Gyuláne, Reitz Mártonná és Pál F. Lőrinc válogatja. osztályozza. Amint egy-egy vesspővéka megtelik, a három lábú mérlegre akasztják. — Átlagsáig és szám szerint telepítünk. Nyári halból négyszázat egy-egy holdra, ősziből többet, öt-hatszázat. A nyári hal átlagsúlyú most 26 deka, júliusban már eléri majd a hetven— nyolcvanat. Amint a válogatást szemléljük, feltűnik, hogy milyen sok a compó a ponty mellett Vajon mi ennek az oka? — Halásznyelven mellékhalként neveljük — adja meg a magyarázatot a főhalászmester. — Olaszországban, Németországban kere-ett fajta, oda exportáljuk. Nálunk, a belföldi piacokon inkább a ponty keresett. És az elmúlt néhány év alatt ugyancsak megnőttek az igények. Nagyon sokat szállítottunk például Szekszárdira is... — Sajnos, a tapasztalatok azt mutatják, hogy nem elég sokat, mert a korszerű üzlet hetek óta üresen áll. a vásárlók fokozódó bosszúsággal olvassák a bejárainál lógó táblát: „Hal nincs!”. A bosszúság jogos, még akkor is. ha hozzátesszük, hogy tíz évvel ezelőtt egy hét alatt nem kelt el annyi hal a városban. mint most egy nap. rendes forgalom. idején. — Hát igen... Újabb és újabb tavakat kell létesíteni. hogy az igényeket kielégíthessük. De nemcsak mennyiségben, hanem választékban is. Az egyik tavon például — 74 hold területen — először az idén foglalkozunk harcsaneveléssel. Hét halastó terül el Bonyhád és Zomba között, 200 holdnyi területen, Ezekben nevelődik mér az új ivadék, a halászok tavaszi vetése, Mennyi gond volt vele egész télen keresztül és menynyi lesz még ezután... -Távolban, a vízen csak dinnye- héjnak látszik a csónak, hüvelyk- nyinél kisebbnek a benne hajladozó emberek. Jövőre talán kevesebbszer lóg majd a halüzlet bejáratán az a bizonyos tábla ... Mennyit átutal a mérleg? öí.
