Tolna Megyei Népújság, 1964. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-14 / 62. szám

196Í m^rTtr.., fl TOLNA MEGYÉI NÉPÚJSÁG 3 Létérdek Megalakult a megyei akció­bizottság. amely a szakszerű rét- és legelőgazdálkodást fogja kéz­ben tartani és megfelelő intéz­kedésekkel elősegíteni, hogy a megye elmozduljon a jelenlegi holtpontról. A mezőgazdászok gyakran panaszkodnak, hogy ke­vés a földterület, nem lehet a kívánt mértékben termelni az •ipari növényeket, mert nem jut elegendő terület a takarmány­növényeknek, panaszkodnak, hogy sok a búzavetés és ezért kevés a takarmány, szóval kesergünk, és ugyanakkor több tízezer hol­don a rét és legelő el van ha­nyagolva. Holott ez a terület rengeteg takarmányt adhatna, gondjainkat szinte egyik évről a másikra megszüntetné és jófor­mán nem veszünk le róla sem­mit. Ez a rideg valóság és ezen változtatni a szakembereknek, a szövetkezeti gazdáknak, a megye mezőgazdaságát, az állatállomány fejlesztését tekintve, kimondottan létérdekük. Ugyanakkor népgaz­dasági érdek is. így tovább nem mehet, ennyi értéket veszendőbe hagyni nem szabad. Hol van még a világon egyetlen olyan fejlett mezőgazdasággal rendelkező or­szág. amelynek a parasztsága a rét- és legelőgazdálkodást oly mostohán kezelné, mint ahogyan évek óta mi tesszük? Sehol. Nálunk viszont meghonosodott az a szakszerűtlen és primitív felfogás, hogy a rét, a legelő nem igényel semmiféle gondozást, ma­gától terem. Láthatjuk mi lett ebből. A megyei akcióbizottság viszont megalakult és ez már nagyon jó jel. Tapasztalt mező- gazdasági szakmérnökök tevé­kenykednek benne, a hozzáértés körül tehát nem lesz hiba. Fi­gyelmet és méltatást érdemel az is, hogy mint egy-egy nehéz fel­adat megoldásakor mindig, az állam most is jelentkezett: pénzr- zel, anyaggal, felszereléssel se­gít. A Mezőgazdasági Értesítő március 11-i száma közli a föld­művelésügyi miniszter 2/1964. F. M. számú rendeletét, a rét- és legelőgazdálkodás fejlesztésének 1964. évi állami támogatásáról. Érdemes e rendelkezést a ter­melőszövetkezetek vezetőinek gon­dosan és alaposan tanulmányoz­ni. Napokkal ezelőtt Virág Ist­ván. az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára „Tavasz kü­szöbén a megye mezőgazdaságá­ban” című írásában a rét- és legelőgazdálkodásra vonatkozóan a következőket mondja: „Tolna megyében mintegy 24.8 ezer hold rét és 33,5 ezer hold legelőterü­letekkel rendelkezünk, s alap­vető probléma a rendelkezésre álló rét. legelő hasznosítása. E kérdésről több éve beszélünk, azonban az eredmény mindig elmarad, tehát konkrét tevékeny­ség a rét, legelő megjavítása te­kintetében nem volt”. A változás égetően időszerű. A kívánt változást azonban cgak úgy érhetjük el. ha. sok önkéntes és lelkes katonája lesz ennek a fontos ügynek, a mezőgazdasági 1 üzemekben is. A törvényességi helyzetről tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága Mélyponton az angol miniszterelnök vezetői tekintélye London, (MTI). Csütörtökön este a londoni Savoy hotelben rendezett konzervatív gyűlésen, sir Alec Douglas-Home miniszter- elnök sir Harry Hylton-Foster konzervatív képviselő támogatá­sára beszédet mondott. A brit felső tízezerből kikerü­lő hallgatóság lelkesen megtap­solta a miniszterelnök következő tételeit: 1. Munkáspárti kormány hatalomra kerülése esetén az acélipar államosítása „aláásná az angol ipar versenyképességét”: 2. A gazdasági tervezés és az uj adók bevezetése „veszélyeztetné a személyes szabadságot”. 3. A szakszervezetek „megszorító” tér vékenysége (vagyis a bérkövete­lési mozgalmak) felidézi az inflá­ció veszélyét. 4. A „nukleáris | függetlenség” feladása megfosz­taná Naigy-Britanniát nemzetközi befolyásától. A Savoy hotelben összegyűlt közönség érthető lelkesedésével szemben gyökeresen eltérő képet mutat a Gallup intézet közvéle­ménykutatásának most közzé tett eredménye. Eszerint azoknak a száma, akik elégedetlenek a mi­niszterelnök vezetésével, elérte a 40 százalékot és hatalomra ke­rülése óta a legalacsonyabb mély­pontra, ugyancsak 40 százalékra csökkent az „elégedettek” száma. Harold Wilsonnak, az ellenzék vezérének ezzel szemben 67 szá­zalék szavazott bizalmat s csupán 18 százalék fejezte ki elégedet­lenségét. Pénteken ülést tartott a Tolna megyei Tanács VB a szokásos munkarend szerint. A vb elfo­gadta Szabópál Antal vb-elnök jelentését a feladatkörben tett intézkedésekről és a lejárt ha­táridejű vb-határozatok végre­hajtáséról. Ezt követően a me­gye törvényességi helyzetéről ta­nácskoztak. A napirendi pont előadója dr. Szilcz Ákos megyei főügyész volt, aki elemezte a gazdasági, társadalmi életünkben bekövetkezett változásokat. A ta­nácsi államhatalmi, államigaz­gatási tevékenységgel kapcsolat­ban egyebek közt megemlítette: „A megye tanácsi szerveinek államhatalmi és államigaz­gatási tevékenysége az 1960. évihez képest jelentősen ja­vult. A javulás, a községi tanácsoknál is lemérhető.” Ezt követően felsorolta a külön­féle vizsgálatok tapasztalatait, foglalkozott egyebek közt a pa­naszügyek, közérdekű bejelenté­sek intézésével, az ülésen hozott határozatok végrehajtásának el­lenőrzésével, számonkérésével, a termelőszövetkezetek jogi vonat­kozású kérdéseivel, a balesetel­hárítással, a bűnözéssel, a bűn­üldözéssel, a fiatalkorúak ilyen­irányú problémáival. Ben Bella találkozott De Gaulle-lal Párizs (MTI). A nyugati hír- ügynökségek péntek délután gyors­hírben jelentették. hogy De Gaulle francia, és Ben Bella al­gériai államfő a Párizstól dél- i keletre fekvő Chateau de Champs- ban találkozott és másfél órás megbeszélést tartott. A találkozót a legnagyobb titokban készítet­ték elő. A teljesen titokban lefolyt tárgyalásról egyelőre semmi sem szűrődött ki Feltételezik, hogy a találkozón a francia—algériai ' politikai-gazdasági kérdéseket vi- i tatták meg nagyvonalakban, és ! esetleg szó eshetett arról, hogy ÍDe Gaulle államfő Algériába lá­togat. I Ben Bella pénteken délután el- 1 hagyta Franciaországot hogy folytassa útját Algírba. Most találkozott Ben Bella és De Gaulle személyesen első ízben. volt elmúlt, ne vissza, előre néz­zenek. Éppen a múltbéli dolgok meg­nyugtató lezárása érdedében ab­ba kell hagyni azt a vitát, ami ma már nem előremutató, hi­szen csupán csak a kedélyek fel­zaklatására jó. Márpedig erre az égvilágon semmi szükség. De nézzük, miről van itt szó? A köz­ség vezetői tiszteletre méltó fele­lősségtől áthatva, a tanácselnök szobájában feltették a kérdést: Miért kellett idáig jutni, miért nem lehetett a régi tsz-elnöktől már korábban megszabadulni? ök évek óta mondogatták a já­rásnál, hogy a régi elnök mód­szerei erősen kifogásolandók, en­nek ellenére ez év februárjáig nem történt semmi. Sőt, még olyan vád érte a község vezetőit, hogy a tsz-elnököt ki akarják fúrni. Emlegetik, hogy egy alka­lommal az egyik kiküldött ezzel intézte el panaszaikat: „Férjenek össze, ne civakodjanak, mert ha tovább folyik a marakodás a tsz- elnök és a község vezetői között, akkor mindahányan szárazon lesznek megborotválva.” — A tanácselnök elvtárs most azt mondogatja, hogy kár volt a dol­got Ilyen kedélyesen elintézni, mert lám „mégis csak nekünk lett igazunk”. Nos, ha már itt tartunk, né­hány általános érvényű tanulsá­got a mórágyi ügyből érdemes levonni. Miért maradhatott tsz- elnöki beosztásban egy ember évekig akkor, amikor ebben a beosztásban Mórágyon helytállni nem tudott? „Jó pártfogói van­nak.” — állítják a község veze­tői és ezt gondolják a tsz-tagok is. A körülmények valóban egy ilyen látszatot keltenek, pedig a valóság más. Először is tudni kell, hogy a szóbanforgó elvtárs egyszerre két községben két kö­zös gazdaságnak volt az elnöke. Nemcsak az ő esetében, minden esetben nélkülözhetetlen a hely­zet elbírálásánál a kommunista higgadtság és tárgyilagosság. Sajnos gyakran ezzel még hadi­lábon állunk, s a mórágyi ügy jó példa arra, hogy milyen eltorzu­lások származhatnak a dolgok elfogult megítélésénél. Először is senkit nem lehet a tagok nélkül félreállítani, s ha tagadják, ha beismerik a mórágyi vezetők, mégis látniuk kell: a közös gazdaságban kialakult helyzetért a tanács vezetői is fe­lelnek, s elvtelenség, elfogultság kizárólag a tsz-elnököt hibáztat­ni, mint ahogyan a sikereket sem lehet csak a vezetőnek tu­lajdonítani. S hogy rossz kapcso­lat alakult ki a vezetők között, az sem egyoldalú, az is kétoldalú dolog. Ezt a párttitkár elvtárs maga is elismeri. Másrészt elég nehéz olyan légkörben dolgozni, ahol ha a tsz-elnök hibát követ el, akkor nyomban a legradiká­lisabb megoldást, tehát a levál­tást éppen azok követelik, akik­től inkább és legelsősorban se­gítséget, elvtársi támogatást vár­na az ember. Tanulságos olyan szempontból is a mórágyi helyzet, hogy egy- egy esetben a község vezetői kö­zött tapasztalható nézeteltérése­ket nem szabad kézlegyintéssel elintézni. Idejében és nagy kö­rültekintéssel ki kell mondani vagy az á-t, vagy a b-t. S drága ára van annak is, ha évekig tart a kísérletezés, vajon alkalmas-e, vagy sem egy ember tsz-elnöki posztra, illetőleg ebben az eset­ben két tsz irányítására. Elfogad­hatatlan az a létező kényelmes álláspont, hogy majd kialakul a dolog, bízzuk az időre, mert ha elmegy a régi, honnét teremt­sünk újat. Az efajta kényelem később visszaüt. Viszont sok ve­szélyt rejt magában az is, amit a mórágyi vezetők gyakran han­goztatnak, hogy „lám, mégis csak nekünk lett igazunk”. — Kicsit olyan érzése van ilyenkor az em­bernek, hogy a felelősséget teljes egészében egy emberre akarják hárítani, és hogy arra ment a játék, ki kit győz le. Holott en­nél sokkal fontosabb dologról, a község lakóinak jövőjéről van szó. Szekulity Péter i A vitában igen sokan szólal­tak fel. Szülő Béla azoknak a helyzetével foglalkozott, akik kü­lönféle bűnözések, törvénysérté­sek után az állami gazdaságokba kerülnek munkára. Javaslatot tett a velük való nevelő jellegű foglalkozásra. Varga Sándor, a BM megyei rendőrfőkapitányság vezetőhelyettese, a visszaeső bű­nözőkről beszélt, majd megemlí­tette a büntetett előéletűek fog­lalkoztatásának problémáit. Ez­zel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy nagyobb társadalmi összefo­gásra lenne szükség, mert csak így lehet visszatartani őket az újabb bűnözéstől. Dr. Nagy Elemér, a Minisztertanács tanácsszervek osztályának képvi­seletében szólalt fel. Egyebek közt anra hívta fel a figyelmet, hogy a társadalmi szerveknek ke­resniük kell a büntetett elő- éleíüekkel való foglalkozás hatásos módszereit. Szili Péter vb-tag a termelőszö­vetkezetekkel kapcsolatos jogi problémákról beszélt. Dr. Ettig Elemér, a megyei Népi Ellenőrzé­si Bizottság elnöke, a jogszabály- sértőkkel szembeni felelősségre vonásról és egyes gazdasági vo­natkozású kérdésekről beszélt. Dr. Farkas László, a megyei bí­róság elnökhelyettese a jogpropa­gandáról szólt és megemlítette a különféle társadalmi szervek ösz- szefogásának, segítésének szük­ségességét. Dr. Tóth Bálint, az MSZMP megyei bizottságának adminiszt­ratív osztályvezetője arról be­szélt, hogy fejlődés mutatkozik minden vonatkozásban és ele­mezte a bűncselekmények elleni küzdelem egyes kérdéseit, a me­zőgazdasággal kapcsolatban fel­merülő jogi vonatkozású problé­mákat, majd a társadalmi ösz- szefogás szükségességét. Dr. Major Miklós, a legfőbb ügyészség osztályvezetője kiemel­te: ,iSokat mondó megálla­pítás a beszámolóban, hogy a községi tanácsok is mindinkább a törvényesség szigorú betartá­sának szellemében tevékenyked­nek. Ez az egyik legnagyobb elő­rehaladás a megyében.”. A vita tanulságait Szabópál Antal, a végrehajtó bizottság el­nöke foglalta össze. Beszélt egye­bek közt a társadalmi tulajdon védelmének javulásáról, a lakos­ság bejelentéseivel való foglalko­zásról és a vita során felvetődött egyes kérdésekről. Ezután meg­felelő határozatot hozott a vb. Ezután dr. Kelemen Sándor ipari osztályvezető beszámolója került napirendre. A beszámoló a helyiipari és élelmiszeripari vállalatok 1963. évi gazdasági tevékenységével a termelési költségek alakulásával és az idei feladatokkal foglalkozott. E napi­rend tárgyalásán jelen volt Iga2 Sándor a Könnyűipari Minisz­térium főosztályvezetője. Ezen a vb-ülésen előterjesztés­re került az 1964. évi gümőkor elleni küzdelem megyei terve. Az anyagot dr. Reglődi József, a megyei TBC Gondozó Intézet igazgató főorvosa terjesztette elő. Az anyag tárgyalásánál jelen volt dr. Mosolygó Dénes, az Egészségügyi Minisztérium osz­tályvezetője és dr. Gujás János a megyei tanács' vb egészségügyi osztályvezetője. A napirendi anyag tárgyalásának egyik leg­főbb tanulsága az volt, hogy a megyében a társadalmi erők mozgósításával és a központi anyagi alapok felhasználásával eredményes küzdelem folyt a tbc ellen, amelynek továbbra is biztosítva vannak az elő­feltételei. A végrehajtó bizottság határo­zatban mondott köszönetét azok­nak az egészségügyi dolgozóknak, akik áldozatkész munkával segí­tették a tbc elleni eredményes küzdelmet. A továbbiakban egyéb ügyben foglalt állást a végrehajtó bizott­ság. Kezdjük meg a harcot a tiszta és vonzó Sárközért (Folytatás az 1. oldalról) Az erkölcsi elismerés mellett, az anyagiakban jelentkező eredmény évről évre növekszik. Jutalma­zásra. és a szocialista munkaver­senyben helyezést nyertek között 18 200 forintot osztottak ki. Nye­reségrészesedés címén 189 000 fo­rint került a borítékokba. Kerte­lés nélkül beszéltek az asszonyok arról is. ami a szívüket nyomta. „Javítani kellene az anyagellá­tást”. A téli időszakban több szövőpamutra lenne szükség, hogy nyáron, amikor a kinti munkák is lefoglalják az asszonyokat, mentesítve legyenek a roham­munkáktól. A szövetkezetben — ahogy az élet más területén —. az új har­col a régivel. A népi iparművé­szet, a kézművességi munkában jut kifejezésre, de ennél a mun­kánál szükséges, sőt lehet is, mű­szaki változásokat alkalmazni. A népművészeti termékeket fel­használják a modern lakás díszí­tésére. Ilyen vonatkozásban is nőtt az érdeklődés, de a növekvő idegenforgalom, s az exporttervek növelése, megsokszorozta az igényt. A szövetkezet vezetősége — helyesen — a szövetkezeti ház keveset használt kultúrtermében, központi csévélő-részleget állított fel, villanymeghajtású gépekkel. A vitatkozók közül egy-két asz- szony a központi műhely felállí­tását nem helyeselte, mivel, a munka gépesítése a bérezésnél érezteti hatását. Dr. Érczi János- né. a HISZÖV osztályvezetője válaszolt a vitatkozóknak. Meg­győző érvekkel és számadatokkal bizonyította a műszaki fejlesztés előnyeit — úgymond — a fonal központi előkészítésére azért van szükség, hogy a szö­vők minél több művészi termé­ket adjanak, s ebből minél több jusson exportra. Nem sók olyan vidéke van az országnak, mint a Sárköz, ahol annyi szép művészeti minta hal­mozódott fel. őcsény. Decs, Sár­pilis, Báta, Sióagárd népművé­szeti hagyományainak talán még mindig lehetnek olyan területei, amiket nem ismernek. A szövet­kezet több mint négyszáz tagja Gróh József elnök vezetésével, kiaknázza a lehetőségeket. Erre utalnak a tervek, a szövetkezet művészeti tevékenysége. A köz­gyűlésen foglalkoztak a bogyisz­lói szőttes és a bátaszéki székely népművészeti hagyományok fel­karolásával, hasznosításával. Ami nagyon szép volt, és a szövetkezeti élet minden terüle­tére a jó példa erejével hatott, az volt, ahogy a dolgokat tár­gyalták. Szövetkezetük fejlődé­sét nem választották külön a község fejlődésétől. Ezekről így beszéltek: „Megyénk a fejlődés­sel lépést tartva, tájjellegének megfelelően bekapcsolódik az idegenforgalomba. Számítunk ar­ra. hogy Sárközt is sokan meg­látogatják. A sárközi emberek­nek van mivel dicsekedni. Nem kerékkötői a fejlődésnek. Emel- ' lett megőrizték, és folytatói ha­gyományos népművészetüknek. Erre büszkék lehetünk, de van restellni valónk is. Rendezetlenek utcáink és elhanyagoltak a há­zaink. Ezer kellene változtatni, és mi, a szövetkezeti tagok, kezd­jük meg a harcot a csinos, tiszta es vonzo ■■árközért”. POZSONYI IGNÁCNÉ

Next

/
Oldalképek
Tartalom