Tolna Megyei Népújság, 1964. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-05 / 54. szám

1964. március S. mr v \ wprrrt vrprfr<?Ao 5 Szót értő vallomások pál fa v jßed&L,i%ag,y nem ? i Az öreo Mérői a íejünkre j'e§yei p&ifán a szövetkezeti — .“.—.ii—— olvasott, gazdák magatartásában, viselke­— Rágyújtunk? Ám, de á szé- désében, már felfedezhetők, meg- rűben rágyújtani tilos. Tegyék figyelhetők. Uj ember jelenik csak el szépen azt a cigarettát. — meg a színen. Pár évvel ezelőtt Hivatalos képpel tette szóvá a még ebben a tsz-ben sem kötöd- tűzrendészeti kihágást, s csak akr tek a tagok ennyire a gazdaság­kor enyhült meg valami kicsit, hoz, mint amennyire kötődnek amikor a felszólító parancsot már most. S a valódi sikerek nagysokára szófogadás követte, valahol itt kezdődnek. De hogyan Az asszonyok a krumplit váló- lesz a néhány évvel ezelőtti gaz- gatták, a hosszú vermet sokan dábó! közösségi ember? Miként ülték körül, húszán, vagy har- kezd csírázni az új, magasabb mincan is talán. Az öreg Mérei rendű, a szocialistához már igen. István és néhány magakorabeli igen közel álló életérzés. Mind hatvanas ember a földmunkát megannyi valóban izgalmas, vá- végezte, az asszonyok előtt ki- laszra váró kérdés. Pálfa már bontották a verem egy-egy szel- valamit mutat, s y magyar fal- vényét, hogy legyen mit válogat- vakban ez jelenti az átszerve- ni. Jó tavaszra® zsongás és moz- zést követő másik nagy forradal- gás uralta a határt, a környéket, mat. Gyakorlatilag pedig it1 kez- Az idős gazdákat arra kértem, dődik a jó tsz. ha nincs ellenükre, válaszoljanak íme néhány keresetlen . valio- néhány kérdésre. Ebben meg- mas a közös munkáról és a mun- egyeztünk, ka adta öntudatos, helyke. mél­— Halljuk az elsőt — mondta lóságról, várakozás teljesen és nyugodtan Bóka Mihály Schiszler Imre. — Minálunk a pálfai nép úgy — Mit tennének, elvtársak, ha dolgozik, hogy egész Magyaror- látnák, hogy valaki kibontja a szagon nincs párja. vermet és lopja a krumplit? Schiszler Imre: T . ,, _— A műtrágyát kiszórtuk, még — Jogunkban all vedem! ... . , .5». „„ , a hidegebD időben. Menni való — Jó. jó, de ide merne jönni kedvem ugyan nem sok volt, de Schiszler elvtárs? én nem égni, hanem élni akarok. — Kötelességem — ennyi a vá- Az öreg Mérei: ..... — Ilyen tsz nincs még egy eb­Bóka Mihály közbeszól. ben a körzetben. Idejárnak a — Én nem verekednék velük, kisszékelyiek, a simontornyaiak. nem is porolnék. Megnézném annyit nem tudnak termelni, kicsodák, micsodák az illetők és mint mi... a lobbit majd tudnápi. Prekk László: — Ez a krumpli közös. Megéri. — Tudja, tavaly a fiaztatóba hegy veszélynek tegye ki magát homokot hordjunk. A gödörnél az ember, vagy éppen örök ha- két ember rakta a vontatót. Én rugóst szerezzen magának? a fiaztatónál maradtam, gon­Mérei István kezdi érteni, doltam. vén vagyok, de megpró- hogy ez a beszélgetés hová is bálom: behányok annyi homokot akár tulajdonképpen kilyukadni, a fiaztatóba, mint amaz a kettő Talán bosszantja, hogy őket ar- a vontatóra felhány. Vettem egy ról akarja vizsgáztatni ez az is- nagy lapátot és megcsináltam, méretlen. hogy mennyire tartják Nem hitték el. magukénak a közöst. Tekintete idős Gyene István: szinte mondja: mi dolog ez ké- — Tavaly kaszáláskor aki felé­rem. ha változik a világ, változ- más munkát csinált, arra rákia- ni kell benne az embernek is. háltak: feliből nem kaszálunk — Megváltozott a falusi nép — ám. hé! szól helyette csendesen Schiszler Megismertem özvegy Ircre Istvánné tehenészt. — Olyanok is vannak azért, — Melyik tehénnek kedvez leg- ak.ik nem törődnek vele. Azt jobban? mondják, rohadjon meg, ha nem Ezt válaszolta: az enyém. Kévésén, de vannak. — Mindegyiknek. De ott, látja Három évvel ezelőtt az ilyen be- azt a jószágot, annak örülök leg- szédet még elhallgattuk, s a bé- jobban. Elgondolhatja miért: ti­kesség kedvéért hallgattuk el. zenhét literrel apasztjuk el. Ma már nem hallgatunk. — je­lenti ki az öreg. Mérei. I borjúnevelőkböl Igen, éppen ez az izgalmas K“nolu‘ kérdés. Változott, vagy változik-e ták a trágyát. Ocsag Sándor, a a tudat? Az emberek fejében, a szövetkezet egyik gazdaja akkoi gondolatokban, hogyan egyesül az nézett itt körül alaposabban elo- enyém és a miénk? Ezt lemérni szőr. A szép és a sok jószág, lat- elég nehéz. A pálfai beszélgetés ványa ki tudja milyen érzéseket inkább afféle próbálkozás. Annyi válthatott ki belőle. Tálán elo- azonban bizonyos, hogy a szó- szőr jutott eszébe az a joizu gon- cialista ember jellemző jelei és dolat, hogy amit itt lát. az az öve is. Szóval hordtak a trágyát, s közben Öcsag Sándor körülnézett, majd kimondottan követelte, hogy a vezetőség tiltsa meg a kijárati korlátok összedrótozásét. — Tessék oda korlátszeget rak­ni! Gyorsan ki lehet rántani. Gondolkodjunk: hogyan enged- ' nénk ki a jószágot, ha egyszer ne adj Isten tűz lenne? Nagy Elemér állattenyésztő szakmunkásnak otthon a háztá- , jiban is van tehene. Ehhez a sa­játságos utat megtett fiatalem­berhez. akj néhány évig. valahol segédmunkáskodott. ma pedig szakmunkás, üzemi rend szerint dolgozik, s amikor találkoztunk vele. éppen napos volt. szóval hozzá önként adódott a kérdés. i — Ne nevessen ki Nagy elv- társ. komolyan kérdezem. Mond­ja meg őszintén, hány tehene van magának? — Sok. — Úgy tudom, kettő. —r Igen. a háztájiban kettő, de hát ezek is az enyémek. Vagy ta­lán nem? Én úgy tartom, hogy igen. I A szövetkezet “ erősségei fi-——— — i. ......... Pallan is az C sóka asszonyok. A cirokseprű-elökészí- tő „üzemben" valamelyik idős nénike megnyomta a gombot, né- j hány percre leállította a villany- j motort és hát beszélgessünk. Mi- ' ről? ..Pár nappal ezelőtt brigád­gyűlésen beszéltük meg a tagok­kal az idei tervet. Minden pont­ja érdekli az embereket. Gyak- 1 ran a férjjel a feleség is meg­jelent" ó_l mondta alig tilkölt büszkeséggel Lakos József a tsz elnöke. Beszéljünk tehát erről. Az asszonyok mindannyian ott voltak a tervet tárgyaló és a ver­senyvállalásokat rögzítő brigád- gyűléseken. c — Asszonynak való. miért mentek el? — Minket is érdekel — jelenti ki ellentmondást nem tűrő han­gon Tulner Lajosné. — Három-négy évvel ezelőtt? — Az akkor volt. ez meg, most van. — Kell tudni a helyzetet, mert nálunk minden brigád legjobb akar lenni — szól közbe Sárközi i Lajosné. — Haragszunk az olyanra, aki dolgát nem csinálja rendesen. Aki pedig dolgozik, kell, hogy szája is legyen, gyűlésre is men­jen — vélekedik Csajág; Jozseí- né. — S mindehhez ugyan kiván- kozik-e magyarázat? Nem sok. csupán egyetlen mondat: úgy, olyan 'gyorsan gazdagodik egy tsz, ahogy nő és terebélyesedik az emberekben a szocialista tudat. SZEKUL1TY PÉTER 19til-ben átadták rendeltetésének Szelc- szárdon a megyei rendelői. Impozáns épület, s természe­tesen nagy örömére szolgált a város la­kosságának. De még egy évtized' sem lek el — könnyű kiszámí­tani, csak 1964-et hurik —. a kórháziak orra lettek figyelme­sek. hogy a főbejá­rat feleili erkélylap a lurtórésznél megrepe­dezett. Először helyi­leg próbáltak segí­teni a dolgon, maja a múlt év szeptem­berében hivataloson jelentették a megyei tanácsnak. A tanács, mint építtető, azon­nal intézkedett. .4 megyei tanács gondoskodott arról, hogy a biztonsági in­tézkedések azonnal megtörténjenek, más­részt. pedig hozzá­kezdett a felelősség megállapításához, hi­szen a felmerülő több­letköltséget valaki­nek fedeznie kell. A Tóin- megyei Taná­csi Építőipari Válla­lat — ez a vállalat építette a rendelőt. — megfelelő oszlopokkal elé támogatta az er­kélyt. hogy ezzel megelőzzék a ledölést és az esetleges sérü­lést. Közben megérke­zett. a Tolna megyei Tervezőiroda statikai véleményezése is — egyébként itt készült a kivitelezési terv is. Ebből kiderül, hogy a számítás jó. tehát nem a tervezésnél követték el a hibát. A véleményezésből azonban kiderül az is. hogy a fő-vasbeté- tek nem a tervezett helyre kerültek, ha­nem két centivel lej­jebb. tehát a ledölési veszélyt kivitelezési hiba idézte elő. Megérkezett a ki­vitelező, a Tolna me­gyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat véle­ménye is. Ebből az derül ki. hogy nem lehet szó kivitelezési mulasztásról, mert ar eltérés csak egy centi, ennyi pedig meg­engedhető. Mindebből követ­kezik hogy a tervező és kivitelező egy­aránt elhárította ma­gáról a felelősséget. Erután felmerült an­nak szükségessége, hogy égy semleges szerv mondjon véle­ményt. a mi a döntés alapjául szolgálhat. Erre felkérték í Budapesti Közületi- Tervezőiroda szak- véleményét. Ennek az a lényege, hogy voltaképpen n ncs semmi baj, q számí­tás jó volt. u tartó- rész megfelel a köve­telményeknek. tehát nem dőlhet (!) le az erkélylap. Mindössze kisebb kivitelezési hi­bák történtek. de ezek lényegtelenek. Három szerv, há­rom féle vélemény. A felelősség kérdése — úgymond — „úszik" a levegőben. Azt vi­szont a laikus és szakember egyaránt látta az alá • ámasztál; előtt, hogy az erkély állapota veszélyes, fe­lelőtlenség lenne el­mulasztani az intéz­kedést. Közben persze nö­vekszenek a kői sé- gek. mert hiszen min­den szakvélemény pénzbe kerül, pénz- bé kerül az ala- támasztás,. sőt, pénz­be kerül majd a végleges helyreállí­tás is. Csak éppen felelős nincs. Boda BUDAPEST „GYOMRA” Mélyen alszik a főváros. Söté­tek a házak ablÄkai. Ha valaki felriad alpjából és megnézi órá­ját. utána még' a fal felé fordul­hat. Még korán van: hajnal, négy óra körül,, ...... , V iszont a ' Nagyvásértelepen már zajlik az élet.' Teherautók sokasága. Egyik a másik után várja, hogy rá kerüljön a sor. Az­tán rogvásig megrakják vala­mennyit burgonyával, vöröshagy­99' Budapestnek a zöldség- és gyü­mölcs-éléskamra ja. Nagymennyi­ségű áruja van állandóan raktá­ron. n. Ameddig a szem ellát: zöldség, hagyma, gyümölcs. CsomagoljáK, válogatják az almát .A „férgesét" már a helyszínen kiselejtezik, hogy a lehetőségekhez mérten csak a hibátlan jusson el a fo­gyasztókhoz. Több mint harminc vágányon ír Sámánizmus“ a szekszárdi Az ősmagyarok hitvilágára vet ényt, táltosok korát idézi fel a izokatlan érdekességű kiállítás. \ sámán, ez a pogány pap. a ámánizmusban hívők szerint ;özvetítő szerepet tölt be az em- jerek világa és a szellemvilág ;özött. Alakjával már egyes ős- cori népeknél találkozunk. A sá- nán — a hiedelem szerint — ké­tes arra, hogy önkívületi állapot­tá esve, a be nem avatottak előtt áthatatlan szellemekkel érintkez­ők, tanácsukat, támogatásukat lérje, „segítségükkel” betegséget íárítson el, lopott jószág nyomá- ■a jusson stb. Jellegzetes szellem- déző varázseszköze többek kö- :ött a dob. A sámánizmus legto- ább virágzott Észak-Ázsia ha- ász, vadász, és állattenyésztő .épeinél. című kiállítás múzeumban Egyik néprajzos tudósunk: dr. Diószegi Vilmos, ak; a közelmúlt­ban hosszabb időt töltött az észak-ázsiai karagaszoknál. a sá­mánizmusnak már csak tűnő nyomait észlelte. Még találkozott élő sámánokkal. Derék, szorgal­mas kolhozparasztok már ezek, s csak röstellkedve ejtenek nagy ritkán szót a kutató előtt, koráb­bi mesterségükről. Észak-Ázsia népei tanulnak, művelődnek. Ba­jaikkal már nem járnak kuruzs- lókhoz. Betegségükre a Szovjet­unió gondoskodása folytán egyre jobban kiépülő egészségvédelmi hálózat korszerűen felszerelt or­vosi rendelőiben keresnek és ta­lálnak gyógyszert, segítségnyúj­tást. DR. MÉSZÁROS GYULA Vadcsalogató vetés a tamási erdőkben A Tamási Erdőgazdaság hő- gyészi erdészetében megkezdték a ..vadföldek” vetését. Lóvonta- tású gépekkel vetik a zabot, a lucernát és a zabos bükkönyt a kijelölt tisztásokon erdei földe­ken. Ezzel csalogatják vissza az erdőbe a szarvasokat, a vaddisz­nókat és az őzeket a megművelt mezőgazdaság; földekről. A vadcsalogató vetés kísérletét már harmadik éve folytatják, s az eddigi tapasztalatok szerint jól bevált. A nemes vad azóta ke­vésbé dézsmálta meg az erdőket környező gazdaságok és termelő- szövetkezetek terményeit, és sok vadkár kifizetésétől mentesítette az erdőgazdaságot. Hatalmas ládahcg.vek között keskeny utakon indul az autókaraván. (Foto: Regős) mával, zöldségfélével. Hogy mire felébred a város, az üzletekben minden közélelmezési cikkből bő választék álljon a vásárlóközön­ség rendelkezésére. Hányszor olvashattunk ehhez hasonló hajnali jelentést a Nagy­vásártelep életéről! De mi törté­nik a csúcsforgalom után? Elvonulnak a teherautók: né­hány percre csend lesz. De csak azért, hogy azután annak rendje és módja szerint meginduljon a Nagyvásártelep mindennapos, megszokott élete. Hatalmas, piramisszerű láda­hegyek sorakoznak egymás mel­lett. A közelükben nyüzsgő embe­rek hangyáknak tűnhek fel. Több százezer faláda várja a gyümöles- szezont. A nagy, impozáns kivi­telezésű raktárcsarnokban akár két labdarúgópálya is elférne. Mégsem ártana, ha a falak gumi­ból, lennének, mert sajnos már „szorít” a cipő. Növekszik Buda­pest lakossága, nőnek az igények is. És a Nagyvásártelep egész érkeznek a vagonok az ország minden részéből. Olykor napi kétszázötvenet is fogadnak! De a szállítás megkönnyítéséért önálló helyi hajóállomásra uszályok is befutnak. Ilyenformán az áru közvetlenül, átrakás nélkül jut a raktárakba. Délután lesz, mire a főzelék­félék ládázásával elkészülnek, hogy másnap hajnalban már csak rakodni kelljen. A negyvenegy holdon, mert ilyen hatalmas területen helyez­kednek, el a raktárak, egy percre sem áll meg a munka. S a rak­tárak dolgozói gondoskodnak ar­ról, hogy minden áru időben ke­rüljön az üzletekbe, azaz min­den rendű és rangú konyhába — Budapesl „gyomrába". Amikor aztán már javában pe­zseg a kétmilliós város élete, a hajnali munkától megfáradt nagy­vásárcsarnoki emberek aludni térnek. Regős István

Next

/
Oldalképek
Tartalom