Tolna Megyei Népújság, 1964. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-05 / 54. szám
7 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG l&o-l. március 5. Gimnáziumok és sommás ítéletek A BÁTASZÉKI ÄLTALÄNOS ISKOLA és gimnázium tanára Kunos Ferenc említette egy beszélgetés alkalmával, hogy nem is olyan hálás dolog az övékéhez hasonló, új szervezésű iskolában tanárnak lenni. A kissé kesernyés megállapítás egy korábban hallott véleményt erősített meg, amelyik körülbelül így hangzott; Ezek a frissiben szervezett új gimnáziumi osztályok, amelyekből jelenleg három működik a megyében, s hozzájuk ősszel újabb kettő csatlakozik, tulajdonképpen csők részmegoldást jelentenek a középiskolai képzésben. Volt azonban, aki ennél továbbment. Egy simontornyai vélemény egyenesen fából vaskarikának nyilvánította ezt a nagyon fontos kezdeményezést. Van-e igazság az aggodalmakban? Egy bizonyos: a sommás ítéletek több kétségről tanúskodnak. Egyebek között arról, hogy a megszokott iskolai központokhoz fűznek legtöbb reményt azok, akik gyermeküket gimnáziumba adják, s bizonyos előítélettel viseltetnek az iránt az iskola iránt, ami a községben nyílott. Okokat keresve, több magyarázatot találhatunk. Az előítéletek egyik valószínű forrása, hogy a szülők kétkednek a helybeli általános iskolai pedagógusok fel- készültségében. Nehezen képzelik el, hogy az általános iskolai tanár megállhatja helyét a gimnáziumban is. Anti a képzettebb, egyetemet véglett tanárok problémáját illeti, abban van jogos igény. Különösen abban a vonatkozásban, hogy mind az általános iskolákban, mind a gimnáziumokban, több szaktanáira lenne szükség. A véleményformálók azonban nagyon fontos dologra nem fi- gyelmeznek. Arra, Hogy á jelenlegi iskolaközpontok sem tanerő, sem pedig oktatási, objektumok szempontjából nem képesek er- látni a megnövekedett feladatokat A sok kínálkozó közül nézzünk egy példát. A szekszárdi gimnáziumban 1953-ban 300-nál alig több diákot tanítottak. Tíz évvel később, 1963-ban az első osztályba lépő 14 évesek száma mór meghaladta az iskola korábbi létszámának egészét, több mint 300 gyermek kezdte meg a tanulást. Mellettük természetesen ott voltak a többi osztályok is. Közben pedig az iskola tantermeinek száma, vagy a diákotthoni férőhelyek alig növekedtek. Ugyanakkor növekedett a középiskolák iránt támasztott igény. A középiskolába menők száma szerényen számolva is megháromszorozódott. Ebben a helyzetben a nagyobb tradícióval rendelkező gimnáziumok már képtelenek tanulási lehetőséget biztosítani minden jelentkezőnek. Nézőik azonban ezt a problémát a jövő szempontjából. Ismeretes a párt VIII. kongresszusának határozata, amelyik egyebek között arról szól, hogy 1970-re a középiskolai végzettséget legalább olyan általánossá kell tenni főként a fiatalok körében, mint ma a VIII. általánost. Ez a követelmény feltétlenül reális, Még akkor is, ha abból a szempontból Virágzik a paprika Tamásiban A tamási Vörös Szikra Termelőszövetkezetben 3 millió forint költséggel korszerű hajtatóház épült tavaly, s az idén 100 holdon termel konyhakerti növényeket a szövetkezet, közte húsz holdon zöldpaprikát. A hajtatóházban nevelt korai karfiol-, káposzta- és zöldpaprikapalántákat már kiültették a melegágyakba. Mintegy 80 hollandiágyban most virágba borult a primőrpanrika. A virágzó paprikatöveket ’mgyos vízzel öntözik naponként. nézzük, vajon győzik-e iskoláink? Azután egy másik probléma: Jóllehet, ezek az új szervezésű gimnáziumi osztályok ma még nagyjából az általános iskolákra támaszkodnak hely- és tanerő szempontjából, viszont feltétlenül alkalmat nyújtanak arra, már a mai formájukban is, hogy helyükön az ország erőforrásaitól függően, új középiskolákat létesítsenek. MI A HELYZET A TANTESTÜLETEKKEL, az általános iskolai és gimnáziumokban tanító pedagógusokkal? Az igaz, hogy ezekben az iskolákban tanítanak olyan pedagógusok, akik nem rendelkeznek még középiskolai gyakorlattal. Tegyük azonban mindjárt hozzá, hogy az iskolák életre hívásánál, a gimnazisták tanítására az általános iskolai pedagógusok közül a legjobbakat válogatták ki. Ugyanakkor mindegyik új gimnáziumi osztály kapott és kap egyetemet végzett tanárt. Ezek elsősorban a továbbtanulás érdekében legfontosabb szaktárgyakat tanítják. Az lehetséges, hogy ezéket nem tanítják még azon a szinten, mint a kialakult iskolaközpontokban, ez azonban gyakorlat kérdése. Egy új pedagógus a középiskolában is új, nem csak az általánosban. A megfelelő pedagógiai, didaktikai gyakorlatot neki is ugyanúgy meg kell szerezni, mint annak, aki nem egy 'ilyen falusi-körzeti, hanem nagyvárosi gimnáziumba került. Jogosulatlan tehát a képzettségre vonatkozó aggodalom. A továbbiakban érdekesen vetődik fel a probléma. Beszélgettünk egy hőgyészi szülővel, akinek a gyermeke az ősszel Hőgyé- szen nyíló gimnáziumban fog tanulni. Kesernyésen nyilatkozott, s valami olyat mondott: Jobban örülne, ha a gyermeke Szekszár- don járhatna iskolába. Amikor a költségtöbbletről, a gyermek utazásáról, tanulási körülményeinek megnehezedéséről beszéltünk, azzal érvelt: minden vidéki diák előtt megvan az a lehetőség, hogy diákotthonban, kollégiumban nyerjen elhelyezést. Abban van valami igazság, hogy évről évre több diákot helyeznek el kollégiumokban, árrt a lehetőségek korlátozottak. Semmi sem biztosítja a szülőt arról, hogy gyermeke esetleg helyet kap az amúgy is zsúfolt szekszárdi kollégiumok valamelyikében. Az viszont feltétlenül biztos, hogy otthoni körülmények között alaposabban, jobban tanulhat a gyermek, mintha naponta kétszer utazik, s tulajdonképpen az iskolaév felét autóbuszon tölti. UGYANCSAK ŰJ SZERVEZÉSŰ iskolai osztályok indulnak ősztől Dunaföldvárott, Bátaszé- ken, és Pakson. Ezek a szakközép- iskolák. A jelentkezéseknél gyűj- útótt tapasztalatok szerint a sommás ítéletek ezekre az új formákra is vonatkoznak. Miről van itt szó? Mit akar a társadalom ezekkel az új iskolákkal? Túlzás nélkül mondhatjuk, ezek az iskolák lesznek az alapjai a művelt munkásgárda felnevelődésének, mert az ezekben az osztályokban ta- 1 nuló gyermekek az érettségi bizonyítvánnyal együtt szakmunkásbizonyítványt is kapnak a kezükbe. Műveltségük tehát két irányú lesz. Egyrészt: elsajátítják azokat az ismeretanyagokat, amelyeket a gimnázium nyújt, másrészt viszont az érettségi után nem állnak ott pályaválasztás gondjával, hanem dönthetnek: megmaradnak a középiskolában megszerzett szakma mellett, vagy továbbtanulnak, egyetemen, főiskolán. Végeredményben tehát a ma még előítéletet tápláló szülő az iskola segítségével mindjárt kenyeret is ad a gyermeke kezébe. Visszatérve Kunos Ferenc kesernyés szavaira: valóban nem könnyű új szervezésű iskolában tanárnak lenni. Ezeknek az iskoláknak ugyanis még ki kell vív- niok-azt az elismerést, amit a hagyományokkal rendelkezők már megszereztek. Ám, a lehetőség ezekben az iskolákban is éppúgy megvan, mint máshol. Ugyanúgy kikerülhetnek és nevelődhetnek kiemelkedő tehetségek Simontor- nyán, Bátaszéken, Nagydorogon. Hőgyészen, Iregszemcsén, mint máshol, ha a tanárok és szülők egyaránt arra törekednek, hogy az iskola a diáknak a legtöbbet nyújthassa. Sz. I. Az emlékezés virágai Szerény virágcsokor a kegyelet, a megemlé.iezés virágai. A virágvivő asszonyok az SZMT nőbizottságának tagjai. Meg- illetődve állnak a síremlék élőit. Alatta 22 mártír alussza örök álmát. Huszonkét márványba vésett név, 45 éve porladó mátírok neve. Aranyos György', Bartók Róbert és egy asszony, Bertók Róbertné, született Dezső Mária neve. Éie.uket az önkény oltotta ki. A mártírasszony emlékének adjak meg a tisztehtet, a nemzetközi nőnap ünnepére emlékezve, a szekszárdi alsóvárosi temetőben felállított 1910-es mártírok síremléke előtt, az SZMT nőbizottságának tagjai. Az egyik asszony, az 1919-es szekszárdi események ismerője beszél. Hangja halk, s beszéd közben az emlékek hatására el-elcsuklik. Fiatal volt, szép és bátor — mondja, ahogy maga is hallotta az idősebbektől. Úgy állt a lövésre töltött fegyverek csöve előtt, mint aki tudta, nem lát több napot. Tudta, és mégsem sikoltozott. Szája nem nyílt panaszra. Nem könyörgött kegyelemért, sem a saját, sem a szíve alatt hordozott magzat életének megmentéséért. Férjével, harcostársaival együtt vállalta a közös sorsot, a kegyetlen kínzások után, a halált. — Nem halt meg, aki a népért áldozta életét — figyelmeztet a síremlék jelmondata. A mártírasszöhy emlékét őrzik a szekszárdi asszonyok Nevét vette fel együk, nőket foglalkoztató üzem szocialista brigádja. Ök már a felszabadult asszonyok a szocialista életforma hordozói. Bertók Róbertné életével fizetett azért, mert a szabadságért, a női egyenjogúságért harcolt. A ma asszonya munkájával tesz hitet a béke ügye mellett, hogy férfiak, nők felvont puskák csöve előtt többé ne álljanak. — Nem halt meg, aki a népért áldozta életét — és a nemzetközi nőnap tiszteletére az SZMT nőbizottsága kegyelettel adózott, a forradalmár Bertók Róbertné emlékének. Sírjára elvitték a megemlékezés virágait. , P. M. S népfront-munkát értékelték a szekszárdi járási—városi párt-vb ülésén A szekszárdi járási—városi párü- vb. megvitatta a városi és járási népfront-munka tapasztalatait. Űrömmel állapították meg, hogy a bizottsági tagok túlnyomó többsége aktívan kivette részét a közös munkából. Többen bekapcsolódtak a tanulmányi utak szervezésébe, mások mun Ica brigádokat szerveztek. A népfront munkáját dicséri, hogy több sikeres békegyülésre került sor a városban. A kereskedelmi dolgozók békegyűlésén például 300-an, a Megérkeztek nyugdíjasok békegyűlésén pedig 250-en jelentek meg. Sikeres volt a Korányi-emlékest. A város- fejlesztési munka elősegítése érdekében akcióbizottságot alakítottak. Nemcsak Szekszárd városban, hanem a járás községeiben is aktív tevékenységet fejtett ki a Hazafias Népfront. A munka középpontjában a termelőszövetkezet megszilárdítása és a különféle községfejlesztési feladatok megvalósítása állt, másrészt pedig a baráti estek szervezése. az első gépek Az év végére elkészül az új bonyhádi kenyérgyár Négy és félmilliós beruházás megvalósítását kezdték meg a múlt év őszén Bonyhádion, amikor a Komlói Állami Építőipari Vállalat dolgozói nekiláttak a kenyérgyár alapjai kiásásának. Bár még sok építőipari munka van hátra — az építők csak a nyár végére készülnek el —. de már megérkeztek a leendő új, üzem első gépei, berendezései. Az elmúlt napokban kapta meg a Bonyhádi Körzeti Sütőipari Vállalat az új üzemhez szükséges kazánokat, garb-kocsikat, a dagasztógépet és az öt köbméteres fűtőolaj-tartályt. A tervek szerint az év végéig teljesen elkészül az üzem, ez lesz a megye egyik legmodernebb kenyérgyára. Naponta — két műszakban — ötvenöt mázsa kenyeret állítanak majd itt elő. ▼▼▼▼▼▼TYTYYTTYTTTTYTYTTYYYTYTTYVYTY'fTYTTTYTYTYT'ITTYTTTYYTYYTYTTTYYYYYYTTYYTYYYTYYTTYYTTYTTTTTYT» Ez lenne a parasztbecsület? Néhány nappal ezelőtt bementek a tanácselnökhöz a zombai Parasztbecsület Termelőszövetkezet vezetői, valamennyien, és kijelentették: azonnal lemondanak. — Nem élvezzük a tagság bizalmát — mondták 4- így nem tudunk, tovább dolgozni. A tanácselnök természetesen nem fpgadta el lemondásukat, nem is fogadhatta, hiszen erre nincs felhatalmazva, és különben is képtelenség volt a bejelentés. Egy szövetkezet elnöke, elnökhelyettese, két mezőgazdásza, aztán a főkönyvelő és az összes irodai dolgozó, meg a brigádvezetők is egyszerűen otthagyják a munkát máról holnapra, ilyent nem lehet megtenni. Tudta a községi tanács vezetője, hogy csak hirtelen támadt keserűség, fellobbant harag vitte oda őket, és adta szájukra, amit mondtak. Kivéve Pálfi -István tsz-elnököt, akj valóban le akar mondani, immár végleg, eltökélt szándékkal. Tudniillik hetek óta nagy a szóbeszéd a tagság soraiban, de már az egész faluban (másik két tsz is van Zombán) és ez egyre jobban elfajul. Elkezdte néhány ember és már ott tart a közhangulat, hogy le kell váltani mindenkit, ki kell söpörni, csak akkor lehet jó szövetkezet a Parasztbecsület, ha teljesen új emberek irányítják, az elnöktől a segédkönyveiéig. Vannak jelölések és ön jelölések: beszélgetik, ki lenne jó elnöknek, agronómus- nak, főkönyvelőnek, és egyes emberek kijelölik saját magukat elnöknek, főleg a kocsmában, amire persze inni kell, hogy másnak is ez legyen a' véleménye. De a házi pince még jobb toborzóhely vagy ha úgy tetszik, agitációs eszköz. Egy termelőszövetkezeti tag azt mondja: „Nagy puskák vannak felállítva”. Miért történik mindez? Majdnem tizenkét, forinttal kevesebb lett a Parasztbecsület Tsz-ben a munkaegység-érték, mint ameny- nyit terveztek: 40 forint helyett 38 forint 25 fillér. Tavaly 31.90 forint jutott munkaegységenként, tehát mindenképpen visszaesés a mostani eredmény. Ráadásul a másik két zombai szövetkezet nagyon jól fizetett, és mivel a természeti adottságok a Parasztbecsület Tsz-ben sem rosszabbak, sajnálják, fájlalják és szégyellik ennek a tsz-nek a tagjai, hogy csak idáig jutottak a negyedik esztendő végén. Na, de a dolog nem ilyen egyszerű. Először is azért, mert a jövedelemkiesés jórészt abhól ered, hogy 27 vagonnal kevesebb búzája termett a Parasztbecsületnek. és a vetőmagnak termesztett burgonyát sokkal olcsóbban tudták eladni, mint számították. Ezenkívül 600 000 forintot költött a szövetkezet különböző beruházásokra, amikre feltétlenül szüksége van, és annak idején meg is szavazta a tagság, ellenkezés nélkül. A Parasztbecsület Tsz nem „örökölt” régi gazdasági épületeket, mint a másik két szövetkezet s egyéb építkezésekre is költenie kellett. Ez mind hiányzik az osztalékból. Körülbelül éppen ez hiányzik. És ha nem szeszélyes az időjárás, akkor most senki nem követelné a vezetőség leváltását, legfeljebb egy-két ember áskálódna, különösebb eredmény nélkül. A másik oka a kis jövedelemnek a munkaegység-Higítás. A tervezett hetvenezer helyett nyolcvanezer munkaegységet írtak össze a munkák elvégzéséért 1963-ban, s mivel a többlet nem egyenletesen oszlik meg, sokan ezáltal is pórul jártak. Aki jobban tudott követelőzni, alkudozni, az rendszerint jobb munkát kapott, vagy többet írtak fel neki napi munkájáért. Olyan is megtörtént, hogy felmérés nélkül, a tag, bemondása alapján számolta ki a brigádvezető a munkaegység-járandóságot. Nem kivételes esetek ezek, eléggé általánossá vált a Parasztbecsületben a nagyvonalúság, az elnézés* a lazaság és sok embernek ez tetszett. Tulajdonképpen évek óta így megy, hiszen az elnök mindig „jó ember” volt, nem igen változott a vezetés módszere. Az elnök nem is tud más lenni, azt mondja, mert még a családjában sem szereti a veszekedést, mindig is kerülte, hát még ha kétszáz ember között történne nézeteltérés. Ö ebben a faluban akarja leélni az életét, és itt akar meghalni. Végeredményben rfehát most azt olvassák az elnök fejére és azt vetik szemére az egész vezetőségnek, amit eddig nem kifogásoltak. sőt még örültek is neki. Mert miért nem mondták meg közgyűléseken, hogy ez így nem jó, ez a laza gyeplő, másképpen kellene fogni. Miért nem segítették a tagok a vezetőség munkáját? Nyilván mindenki a maga érdekét nézte, hogyan tud legjobban halászni a zavarosban. Most aztán egyszerre semmi sem jó, ki kell rúgni mindenkit. Csak a vezetőség hibás? Ezt diktálja a becsület? Ez lenne a parasztbecsület? Aligha. Közös minden, az öröm is, a gond is. És ha megesik közben, közös a kudarc
