Tolna Megyei Népújság, 1964. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-15 / 63. szám

Konyak, csütörtökön Az utóbbi években fontos sze­repet kapott életében a posta. Amikor befejezte a munkát, min­dig eszébe jutott otthoni leveles­ládája, melyet nap nap után kü­lönös izgalommal nyitott fel. Le­veleket kapott öreg szüleitől, is­merőséitől, de szinte valamennyi Mátrában, akár Lillán. Mit mond- munka, pontos kimutatások, pél- hatna az orvos? Ó, mit is mond- dás szorgalom, sok dicséret. Mind­össze ennyit lehet elmondani az hatna? Most a tükör elé áll, s rövid ön harmincnyolc évéről. vizsgálódás után beszélni kezd Edit kisasszony szánalommal magához. Nagyon halkan, nagyon nézi tükörbeli mását, a kicsit sa- nyugodtan: vanyút, a kicsit aszaltat, azt az — Editke, a maga mamája egy arcot, melyet már annyira ismer- közömbös, udvariaskodó, vagy üd- parasztasszony. Valamikor jómó- nek a presszóban, a szombati két vözlő sorokat tartalmazott. Előre dónak nevezték. Erős akaratú, fé- konyakjáról. Hirtelen arra gon- tudta ezt, de mégis várt valamit, leimet nem ismerő, és kegyetlenül dől, mit is vigyen ajándékba a kis Ó, ne gondoljanak semmire, Edit célratörő asszony. Annyira szeret- tizenkilenc éves Zsinek, aki két kisasszony már nem várt szerel- te magát, hogy tönkretette. Azt hét múlva asszony lesz. Mit? Hát mes leveleket. Valahogy elfutott akarta, hogy más legyen, mint a persze! Azt a komplett ágynemű- az élete szerelmes levelek nélkül. többi falusi lány- Különb, és. ne garnitúrát, amit tizenöt esztendő- Most harmincnyolc éves. földszagú. Aztán az iskoláztatás, vei ezelőtt olyan nagy gonddal De Edit kisasszony valamikor az angolkisasszonyok, s közben az vásárolt arra az alkalomra, had­nagyon szép lány volt. örökös anya7 ábrándozások egy De minek költsön feleslegesen Volt. Most kicsit savanyú, kicsit Í4rá?bíró, vagy főjegyző vőről. El- az ember? Nem igaz? Úgyis sok aszalt egy-két ráncot már a pú- Oltotta magat az otthoni fiuktól, a részlet a lakásra, a televízióra, der sem fed eléggé, és ráadásul s 7gy, magat Editke nem érhette ügyelni kell a pénzre. És ráadá- mindig olyan a szeme, mintha ré- a kamaszkori szerelem se. sül az Erzsi is örülni fog neki. 6, . szeg lenne. Pedig Edit kisasszony Edltk?> Edltk®> ,Pedlg maga szeP hogyne örülne, nem iszik, csak néha két pohárka , *am- A haja, a szeme, az így döntött Edit kisasszony. Az- konyakot. Azt is szombat . dél- aIaRIa- Emlékszik meg, put begombolja magán a kabát­utánonként, négy és hét között, mond°tt az egyik unokaöccse hu- elsiet a kis presszóba, ahol valami ismerőssel, mindegy, hogy , evve‘ ezelőtt. Ennyit: m^r nagy0n jól ismerik, és kéri a kivel. És aztán fut haza, a szépen r ta vagy az eszményképem, konyakját. A presszóban minden berendezett öröklakásba, leporol- °^ad hason!o not keresek ma- a megszokott, minden a régi, és ja a bútorokat, elhúzza a függönyt ' -u lgy' Keso°b- Jóval minden annyira ismerős. a parkra néző ablakon; kisimul­nak a szőnyeg ráncai is. Majd el­nyúlik a heverőn, egy Jókai- könyv felett, és félig olvas, félig ábrándozik. De mindenekelőtt kinyitja a levelesládát. Mint most is. És nézd csak! Hiszen ez nem levél, ez egy meghívó. Esküvői meghí­később, amikor nem voltak rpár főjegyzők — csak eljöttek magá­hoz is az udvarlók. És maga né­zett rájuk csodálkozva, félelem­mel a szemében, zavartan, mint aki nem érti, hogy miről van saó. Nem is értette. Az idő, az örökös tiltások kiölték magából Editke női önállóságát. így történhetett. Csak a pénztárosnő csodáiké zik egy kicsit. Nézi Editet, s vala­mit nem ért: csütörtök van. Hankóczl Sándor SIMON LAJOS: Hazatérő a küszöbön Néha az ember annyira hirtelen toppan az otthoni küszöbre, hogy szégyenli üres tenyerét. Lélekig elpirul: Ó, kedveseim, már csak az utolsó kocsit értem el... s lába alatt a küszöböt nézi, melyre szerencsétlen d édöregapja szerencsepatkót kalapá lt. így vagyok én. így tértem haza, üresen, mindent odaha gyva % még szívem nehezékeit is, hogy könnyedén felem elkedjek, szinte közétek szemem testvérkéi: csillagok! Most itt a küszöbön kedvem lenne fiityürészni sírni vagy dalolni — ó, te ellágyulás! Arcomon gyik szalad, hideg... mi az? talán a könny? a könnyek? nem! nem! Csak erős ammónia száll trágyát raknak a szék érre a kertek alatt... De felmosolygok: mégsem érkezem üres tenyerekkel, öcséimnek hoztam háromzseb villamoscsörömpölést, rám akasztott az ősz néhány bolyongó ökörnyálat, s elhoztam, kishúgaim, verjetek belőle csíp1 ét. S nektek, atyámfiai, jóízű híreket hoztam haza, majd elmondom sorra mind, csak adjatok egy széket hogy leüljek ... ANTALFY ISTVÁN: Tavasz előtt Mert az embernek az a dolga, téli göncöktől szabadulván; hogy munkálkodjék azon, mi jó. tágult tüdővel szívom be a ma Indítsa el a gépeket és a holnap balzsamos levegőjét, új csatákra. Mert nem a varjak hozták, Indulok én is, s nem a fecskék viszik el a telet! vó Edit kisasszony olvassa a ni- hogy harminckét éves korában vatalos szöveget, leül, le se vet- még ezt írta haza a mamának: kozik. csak olvas. A neveket ne- . .... , . zi szakadatlanul, és folyton az ”Az a £erfl’ ak,ro1 a multkor be­jár az eszében, hogy jé, az Erzsi- széliem neked anyuka, megfogta ke, a picike Zsi. akit ő annak a kezem, és én hagytam. Nem baj idején még ringatott, amikor ez, anyuka?” És anyuka már ak- nagynénjét meglátogatta kor szívesen mondta volna, hogy fprjhez megy! Istenem, az Erzsi, , . , , . , talán tizenkilenc éves lehat..- nem baj, dehogy is baj, megse Mennyi? Tizenkilenc, igen, biz- szólt. Mert anyuka, akkor sirt tos, semmivel sem több. És ahogy hosszú idő óta először. Érezte, Edit kisasszony erre gondol, egy hogy nagy baj, ha az ő harminc- kicsit elszomorodik. Harminc- .... ,, . , , . . , ,, két eves lanya kérdezi mindezt! nyolc évén, a szombat délutáni két pohánka konyakján, leveles­ládáján, a kínosan szép és fenye­getően hallgatag lakásban. Már nem olvas, csak ül. Ciga­rettát vesz elő, de nem gyújtja meg. Közömbösen néz egy szén­rajzot könyvespolca felett: egy stilizált nőt csókol egy stilizált férfi. Az a címe, hogy szerelem. Fáradt nevetésre fut a szája. Ér­zi, hogy arcbőre alatt finom tánc­ba kezdenek az idegek. Előfm-du1 ez néha, még' a hivatalban is. A múltkor megjegyezte a főnöke: „Editke, menjen el orvoshoz, azt hiszem, pihennie kellene”. Milyen bután nézett ő akkor. De mit is adhatna vissza két hét. sMr a Shakespeare és a magyarok Közvetlen utókora, a XVII. század, nem sokat törődött vele, Nálunk az első híradás Besse- A teljes magyar Shakespeare nyeitol, majd Sándor Istvántól megszületése egy dunaföldvári a francia klasszicizmus merev származik, aki 1786-ban London- szerb dilettáns. Tomory Anasztáz szabályai Angliában is hatottak, ban látta, a Romeo és Júlia elő- érdeme. Ez a különös férfiú, akit s még Lessing is azzal vezeti be adását. „Sohasem felejtem el" — a magyar irodalom iránti tiszte­Shakespearet a német irodalom­ba, hogy utánozza a természetet, s nem lépi túl Arisztotelész sza­bályait. Európai hódító útja tu­No és? Két évtizedes hivatali HAJNAL GÁBOR: Valami Tar ágak szürke égen az ablak négyszögében rámnéznek, s észrevétlen, míg haHgatpin beszéded, zsibbadt szívem feléled. Valami szépet írjak — kérlelsz; szemedbe csillag költözött könnyes égről s rajong szavad a szépről, ifjú lelked kinyitja "harmatos kelyhét, édes vibrálás a beszéded. írja Úti levelében. Négy évvel let és rajongás tett magy rrá és később már Magyarországon is az irodalom lelkes és feddhetet­megjelenik: Kazinczy, miután len pártfogójává, előbb Nagy­Bécsben látta a Hamletét, le is körösön volt tanár. Arany mel­lajdonképpen itt kezdődik, s hó- fordítja, bár nem az eredetiből, lett, s miután nagybátyja után dítását olyan tekintélyes ellen- hanem a Schrődsr-féle német ál- fejedelmi vagyon maradt ra, véleménynek sem tudják meg- dolgozás alapjan. Kazinczy maga minden pénzét és erejét a ma­akadályozni. mint amilyen Vol- is fel akart lépni a Hamlpt elő- gyár Shakespeare megvalósítása­taire-é. vagy később, Tolsztojé, adásán, s felkéri azokat, akik nak szentelte. A pénzt Tomory vállalnának szerepet, adta, a lebonyolítást a Kisfahídy szépet írjak Valami szépet írjak, emlékül — kérlelsz. Drága fénylő szemű leányka, mindig csak erre vártam: hogy így zengjen a versem szívekben. Mit írjak hát? Ügyetlen e boldog fényű percben lelkem, hogy háláját mutassa és nem talál szavakra. Nagy, vidéki áruház. Idő: négy perccel hét óra előtt. Ebben a pillanat­ban Ilonka megpillantot­ta a komisz vevőt a bolt előtt. Odaszólt Klárinak: — Megint záráskor jön ez a no. Kérlek, te fog­lalkozz vele, engem vár Pista a sarkon. Külön­ben is, te sokkal türel­mesebb vagy. — Tudod, hogy nekem Komisz vevő nyitva Gondoltam, felesleges büntetnek, ha tovább, és különben • is tartok. . zárunk. — Húzza le félig a re­— Adja inkább Ravel dőnyt! Én még Boleróját! előtt jöttem! Ilonka Ilonka megint csak ff gondolatban fejtette ki véleményét- — Pukkadj meg! Mosolyogva kérdezte: — Tehát, mit mutas­sak? — Mi a véleménye Modugnőról? — Sokat keres... Tehát zárás egy Modugno. Ez a leg­újabb. csomagolni Elég baj, hogy jöttél — De nem tudom, mozijegyem van, nagyon akarta, de a vevő mást — futott át a mérges hogy örülnek-e neki? sajnálom, a nő a tied. A vevő bejött. Ilonka mosolyt erőltetett arcá­ra. — Mit adhatok? — Valami szép hege­dűversenyt kérek. — Tessék, Csajkovsz­kij. Becsomagolhatom? — Tegye fel, kedves. Miért kell ezt a világ­hírű lemezt, leforgatni? — dühöngött gondolt: gondolat Ilonka agyán. — Majd úgy csinál­— Talán mégis a — A végén nem vásá- nak, mintha örülnének. Schubert. Rosamunda- rolsz, és Pista sem vár (Jaj, a Pista! Olyan nyitányt. De tegye fel... meg. Ilonka gondolkozott... — Ezt fel .se kell ten- Ha most ridegen azt ni. A Bajazzók és azon- fnondja, hogy a zárás kívül az A ve. Maria is türelmetlen fiú!) Megzörgette a kulcso­kat. — Mit szólna egy jó ideje már el is múlt, ez rajta van. Harmincöt... tánclemezhez? — kér­Bár nem a rémes nő még a pa- Monaco énekli, naszkonyvet kéri. Pista — Most jut eszembe, meg várja. F.eltejte. .a Monacói már kétszer is Bolerót. vettem. Mit ajánl? masában _ N*> ‘ szervusz " - Legszívesebben' azt Gyorsan'feltett‘"egy ^le­„, magduan moncita karörvendoen ajanlanam, hogy tunj -p-j- Ilonka, öt másodpercet Klári- — A kulcsokat a már el az üzletből — _ hiszen ez nem belehallgatsz, azutan punra tettem. Ne fe- mondta volna az eladó, tánclemez! Ez a Rákóczi vagy kell, vagy ^ nem. iejtsd el a kirakatvüá- ha szíve szerint beszél- jnduló! Miért tett fel in­gítást bekapcsolni! hét. Ehelyett így szólt. dűlőt? dezte a vevő. — tudom, hogy... Ilonka az órájára né­zett. Hét óra tizenhat.. szívesen hogy „jelentsék magukat Budán, Társaság vállalta, amely külön Strohmayer úr könyvtáros bolt­jában”. A következő években azonban, néhány gyatra fordítástól al­bizottságot alakított a kiadás e lő­készítésére. Petőfi Coriolánja. Vö- rösm-rty Julius Caesarja és Lear királya már készen volt, Ar ny a Hangosan így szólt: — Tehát ezt... — Miért vette le, kis­asszony? így nem tudok dönteni. —t Bocsánat, Csaj­kovszkij és Ojsztrah, Ez — Tessék talán . hol­— Mert elhatározásra — Levehetepn ?■ folyton ismétlődik, öt- nap. Tízkor nyitunk jutottam... Indulok! És a ven forint. ; Értény d.e: nekem kedyes vev6t sem h . — Várjon .kerem, meg ma kell ajándékba vin- h be7árt boltban pom döntöt+em. nem a lemezt egy roko­— Tessék sietni! Meg- nomhoz. * Palásti László tekintve, csak közvetett módon Hamletet, a Szenlivánéji álmot hat Shakespeare, mint Dugonics, és a János királyt fordította le. Katona, a két Kisfaludy, Vö- Szász Károly az Othellot és a rösmarty darabjaiban: Shakes- Téli regét, Lévay József a Titus peare igazi hatása és magyar- Andronicust, Ács Zsigmond a országi élete csak a század nzgy- Velencei kalmárt, venes éveiben kezdődik. Kölcsey E fordítások egy része már el- a pozsonyi országgyűlésről írja avult, de a 14 évig tartó vállal- (1S34): „Benne nyugszom ki a kosás. amely Tomory vagyonát napi unalom által okozott fára- fölemésztette, valóban megierem- dalmakat. Mily világ ez, mely az telte a magyar Shakespearet, s ö műveiben megnyílik! Tele ir- még a gyengébb fordítások is a tózatokkal. tele az emberi tér- kor színvonalán (álltak. mészet ezerféle hibáival, de oly Shakespeare fordítása — mely való, oly meleg, oly élettel tel- Vörösmarty szerint fölér a nem- jes és colossális alakban és erő- zeti irodalom felével —, azóta ben álló". Széchenyi már 1815- sem szűnt meg, s változatlanul ben feljegyzi naplójába, hogy a nagy költői erőpróbák közé londoni tartózkodása alatt napo- tartozik. A Nyugat írói közül kig nem hagyja el szobáját és Babits és Kosztolányi. majd Shakespearet tanulmányozza, s Szabó Lőrinc és Radnóti Miklós hajóját is, amellyel aldunai út- fordítóit Shakespearet, a leg- jára indul, egy Shakespeare-hős- újabb teljes magyar kiadás p dig nőről. Desdemonárál nevezi el. ismét több jeles műfordítónkat Itt veszi Dobrentei Macbeth-for- tette próbára. dítását. melytől derűvel és re- Ha csak azt mondjuk h0g,/ ménykedéssel tudja nézni a jö- Shakespeare az elmúlt másfél vöt: „A leple kesítőbb az hogy S2a~- év alatt jelentős szerepet mi még kóstolni fogunk farado- kapott irodalmunkban és műve- zásaink gyümölcséből . Döblingi lődésünkben. nem sokat mon- napjaiban is ^ Shakespeare-hosa.. dunk Irodalmunk egyik ill etője kísértik: „Mint Macbeth előtt von, hatása ma is e'even Csak Banquo szelleme — írja napló- az eIfrt?jl{ években nagy pél Hány­jában —, úgy jelennek meg elot- szdm.ban fogyott el a teljes tem milliók verben. fagyban, Shakespeare, s állandóan szere- kélségbeesésben’. pel a színházak, a rádió és a Vörösmaty, Petőfi, Arany nem- televízió műsorán is. „Csak sedéke előtt nyílik ki teljessé- Shakespearet. domine. Shakes- gében Shakespeare világa, s ek- pearet” — mondta a tudós deb- kor kezdődik az a kultusz is, receni professzor. Sárvári Pál, a amely egybefonódott irodalmunk- fiatal Aranynak, midőn az bé­kái. Petőfi lelkesedése egyik el- jelentette, hogy a színi pá'yára indítója „Shakespeare! Változzék lép. A hajdzni tanácsot Arany e név heggyé s magasabb, lesz a megfogadta — balladái nagy ré- Himalájánál, változzék e név szén nyomon követhető Shakes- tengerré, s mélyebb és szélesebb psare hatása, de megtaláljuk lesz az Atlanti-óceánnál, változ- egész újabb iroda'munkban mű- zé.k e név csiVaqgá. s ragyogóbb vetődésünkben is. S most ami' or lesz a Napnál” — írja a III. a világ a nagy angol költőt ün- Richard elő dása kapcsán, s nepli. nekünk sem kell szégyen- hozzáteszi. Shakespeare egymaga keznünk. a teremtés fele. Cs. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom