Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-14 / 37. szám

1964. február 14. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 A mérleges méríf^f ! A bizalom jegyében I Dombóváron az es>’ik I .... ' ■ mérlegkészi­l ő-tanuló júliusban szabadult, szeptemberben már 7 forintos óra­bért kapott. Ez ügyben mestere, Pusztai Mihály járt közbe a ktsz vezetőségénél. — Ennek a fiúnak szíve van a szakmához, megérdemli a szoká­sosnál magasabb fizetséget — mon'dta a? irodában. — Igyekszik, törekvő, és ezzel csak tovább ser­kentjük. Úgy örült a fiatal szakember sikerének, mint ahogy a lánya kitűnő egyetemi bizonyítványá­nak. Volt egy másik tanulója is. — Három hónap után úgy érez­tem, kötelességem megmondani neki, hogy nem való a mi szak­mánkra, más iparágban kellene szerencsét próbálnia. Ázt hittem, megsértettem, érettségizett gye­rek volt — mert egy hét múlva már nem járt a műhelybe. Újév­kor viszont felhívott telefonon, boldog újesztendőt kívánt. Na­gyon jólesett, mert ezek szerint mégsem értett félre. Elmesélte, hogy irodában dolgozik, egyetem-' re jár. Megtalálta a helyét, és eh­hez én is hozzásegítettem — me­séli Pusztai Mihály, a Dombóvári Vegyesipari Ktsz mérlegjavító részlegének vezetője. A két epizód talán megsejteti, hogy mennyire egész emberként végzi e neves szakember a mun­káját. Hadd idézzek még egy ese­ményt az életéből. Ez a napok­ban történt, Szekszárdon. A Ba­ranya—Tolna megyei FÜSZÉRT kirendeltségénél javított egy mér­leget. Kicsit hamarabb végzett vele. mint a hitelesítő megérke­zett. A hitelesítő másnap reggel vette át a mérleget, kezet fogott" Pusztai Mihállyal, és azt mondta: ..Gratulálok”. A dicséret csak részben nyugtatta meg. — A'mi munkánk nem tűr fe­lelőtlenséget — mondja — mi minden egyes munkával vizsgá­zunk. elárul bennünket, és minő­sít a hitelesítés. Én magam min­dig vonzódtam a precíziós mun­kához, most, talán ez már a kor­ral is jár, tudom, túlzásba is vi­szem. De hát akkor érzem jól magam, ha a kötelességemet tel­jesítettem. | Pusztai Mihály telie­maga osztja be az idejét. Hét közben mindig utazik, a három megye községeit járva. Ismeri munkáját a fél ország. De isme­ri precíz munkáját az Országos Mérésügyi Hivatal is. Ezért címe­zik Dombóvárra a javításra szo­ruló különleges mérlegeket, ame­lyeknek pontatlansági tűrése fele a szokásosnak. Hogyan érhet el ilyen ..rangot” a szakember? Erre adott választ a már említett három eset, de még ezen kívül sok minden. Hogy­annak idején épp Dombóváron telepedett meg. annak az a ma­gyarázata, hogy itt nem kellett tartania konkurrenciától. errefele nem működött jó • mérleges. Itt nyitott műhelyt. Az ..önállóság" eszménye ma már nem él benne, hiszen a munka szerinti önállósá­got á szövetkezet biztosítja. — Régebben azért kellett töre­kedni a mesterembernek az önál­lóságra. hogy megéljen, ne legyen a főnök alárendeltje,- emberileg, anyagilag. Iparengedélyt a nősü­léskor váltottam, hogy' kívánato­sabb vőlegény legyek. Az engedé­lyen kívül csak szaktudásommal rendelkeztem. Árva voltam, juss nélküli. — Dombóváron én honosítottam meg e szakmát. Az volt az elvem, hogy a mérleg beszéljen helyet­tem. Amolyan ..házi orvosként” dolgoztam, a körzet mérlegtulaj­donosai rend szelesen hívtak. A munkám alapján« ismertek meg szélesebb körben, így jutottam újabb munkahelyekhez. Érdekelt a szakma, és ma már elmondha­tom, hogy nem kerülhet újtípusú mérleg elém, mert ha először ta­lálkozom is egy-egy fajtával, el­méletből ismerem már. I Büszke volt akkor ami L. kor a har­mincas évek elején modernnek számító gabonaadagoló-mérleget meg tudta javítani. Mostanában pedig jóleső érzés, hogy a szak­lapok, szakkönyvek cikkei alátá­masztják az ő gyakorlati ismere­teit. Azt látja belőlük, mégiscsak érti a szakmáját. De most is 'ke­resi az alkalmat, újabb ismeretek szerzésére. Szeretné meglátogatni az ország egyetlen mérleggyárát Hódmezővásárhelyen. Most. hogy Szekszárdon járt. felkereste kollé­gáit a Vasipari Vállalatnál. — Szeretek összejönni a kollé­gákkal. mert vagy én látok isme­retlent, vagy segíthetek. Gyakran fogadnak ezzel: „Jó, hogy jössz, nézd meg ezt. vagy azt, nem bol­dogulunk vele.” ‘ így aztán nemcsak szakmai tu­dása van. hanem áttekintése is. A szövetkezet vezetői támaszkod­nak rá. és megkérdezik vélemé­nyét, a részleget érintő távolabbi kérdésekben is. 1959 óta Pusztai Mihály igazi szövetkezeti ..gazdá­vá” lépett, elő. Jól érzi ott magát. Nyugodtabban dolgozhat, meg­szüntette az itteni munka szak­mája erősen szezónjellegét. Mód­ja van az utánpótlás nevelésére és ez egy szakember szemében akkor sem utolsó vonzóerő, ha a fiait, mint neki, sikerült a maga pályájára küldeni. (Bencze) A vármegyeház restaurálása Megírtuk már, hogy végre meg- vármegyeháznak a restaurálása, kezdődhetett Pollack Mihály Ezzel igen komoly míiemlékvédel- Európa-hírű építész egyik leghíre- fái probléma oldódik meg váro- sebb alkotásának, a szekszárdi sunkban. A munkálatok a múlt ___________________________________évben nagy lendülettel folytatód „ Sohasem szabad henyélni... Idén ünnepli 95. születésnapját a kisvejlcei Simon néni Jäger Jakab kis ve j kei pedagó­gust egy alkalommal arról fag­gattam, hogy milyen nevezetessé­gek vannak a faluban, miről ír­hatnék. Először természetesen az iskolai dolgok kerültek szóba: meglepő érdekességeket mondott a fiatalok életéről. Aztán egy hir­telen fordulattal így szólt: — Persze, ilyen fiatalokat ta­lálsz másutt is, ez nem valami különlegesség. Ellenben van egy nagyon érdekes öregünk. — Már magában véve különle­gesség, hogy felváltotta a tizedik tízest, vagyis elmúlt 90 éves. _ Nem sokkal később fel is ke­restük a szóban forgó öreg nénit, pimon Ferencnét. — Meglepődtem a korán, az gazi meglepetés azonban akkor következett, amikor megláttam Simon nénit. Éppen varrt, ráadá­sul szemüveg nélkül. Simon néni még most is dolgozgat. Amint megtudtuk hozzátartozóitól, isme­őseitől, egész életében szorgalma­sam dolgozott. Joggal mondhatják ■óla a falubéliek: — Simon néni a munkában öre­gedett meg. A szorgalom, a munka alapozta neg életbölcsességét is. Ha kér- iik tőle, hogy szerinte mi a hosz- zú élet titka, mert elvégre is, ne- :i ezt mindenkinél jobban kell udnia, ezt feleli: „Sosem szabad lenyélni. Én sem henyéltem so- lasem, mindig dolgoztam. A he- iyélés, az unalom megölj az em­ert.” A minap ismét érdeklődtünk ■imon néni felől, örömmel bal­ti lőttük, hogy a 95 éves Simon Fe- rencné egészséges, sőt, néha el­megy egy kis sétára is, és hát természetesen mindig tesz-vesz valamit. Jó egészséget és hosszú életet kívánunk neki' B. F. tak. hozzávetőlegesen 800 000 fo­rint értékű munkát végeztek el az építők. Az épület visszanyerte eredeti színét az utcai és udvari részen egyaránt. Kijavították a le­töredezett falat, eltüntették azokat az ízléstelen, s egyáltalán nem oda való építményeket, amelyeket időközben raktak a híres épület­hez és amelyekkel nagymérték­ben rontották a stílushatást. Nagy költséggel kicserélték a korhadó ablakokat. Amint Garamvölgyi Mátyás technikustól megtudtuk, az idén tovább folytatják a res­taurálási munkát, ugyancsak kö­rülbelül 800 000 forintos költség­gel, s ezzel meg is valósul a ki­tűzött program. Jelenleg az udvari csövezés folyik. Kijavítják a fo­lyosókat is. Az épület bejárati ré­szének a helyreállítása befejező­dött. Egyébként ez volt az épület egyik legrosszabb állapotban lévő része. Ezen a részen található a fakockaburkolat, ami jellegzetes vonása az épületnek. Először arról volt szó, hogy a régi kockákat ja­vítják ki azáltal, hogy lefűrészelik a megkopott felületet. Ezt azonban nem sikerült megvalósítani mű­szaki okok miatt, s kénytelenek voltak importanyagból elkészíteni a burkolatot. A bejárati rész bur­kolata körülbelül 100 000 forintba került; A napokban fejeződik be a nagytanácsterem restaurálása. A termet új, reprezentatív beren­dezéssel látják el. Az udvari részt a tervek szerint parkosítják majd, s szó van arról is, hogy az itteni ásatások leleteiből az egyik részen kis romkertet létesítenek. A res­taurálási munkálatokat jelenleg is végzik« Olvasd, terjeszd A TOLNA MEGYEI Népújságot! *44444444444444444444444444444441 A hazánkban kialakult politi- kai légkör biztosítja az emberek nyugodt, biztonságos életét. Ennek hatása pozitívan jelentkezik az élet különböző te­rületein: a bátor vélemény­nyilvánításban, a morális munka- kapcsolatokban, a közösség érde­keinek védelmén, a hibák elleni harcban. Éppen-ezért szembetűnő, hogy mégis előfordulnak esetek, amik arra késztetnek embereket, hogy panaszaikkal különböző szervekhez forduljanak. Olyan ügyekben kell legtöbbször vizsgá­latot. tartanunk, illetve intézkedés­re különböző szervek figyelmét felhívnunk, amikor egy kis fi­gyelmességgel. körültekintőbb munkával elintézhető, vagy elke­rülhető a panasz. örülünk a bizalomnak, s lehe­tőségeinkhez mérten igyekszünk segíteni a panaszosokon, és igaz­ságot szolgáltatni, amikor atya va­lóban szükség van. De vannak olyan esetek, amikor a tények bir­tokában kénytelenek vagyunk a panaszost elmarasztalni. Ha elemezzük, hogy az évek fo­lyamán miként változtak az embe­rek észrevételei, közérdekű beje­lentései, egyéni sérelmei, azt lát­juk. hogy bejelentéseik zöme ma már a közügyekhez kapcsolódik. Kitűnik a bejelentésekből, hogy az emberek felelősséggel szemlé­lik társadalmunk fejlődését, s ezen belül is megyénk problémáit. Erre utalnak azok az esetek, ami­kor olyan emberek fognak tollat, vagy személyesen keresik fel szerkesztőségünket, akik közvet­lenül nem érdekeltek az ügyben, de nem tudják elviselni, hogy em­bereket: igazságtalanság érjen, hogy a társadalom tulajdonát, ezen keresztül az egyén tulajdonát i: '■■•«rosodés érje. 'T'öbbször tapasztaltuk, hogy A a panaszt kiváltó ok a tör­vények és rendelkezések hiányos ismerete volt. Ezt viszont meg­előzhetjük azzal, hogy az illetéke­sek magyarázatot adnak az em­bereknek, átsegítik őket a bi­zonytalanságon. Gondolunk itt különböző nyugdíj-ügyekre, mun­kabér-panaszokra. közigazgatási problémákra stb. Olykor helytelen intézkedések, máskor ügyek el nem intézése váltja ki a panaszt. Néhány példa erre. A bátaszéki felvásárló másodszorra sem vette át ifj. Schulteisz Konrád alsó- nyék-külteleki lakos hízott serté­sét, mert néhány perccel előtte le­járt a munkaideje. Hiába mondta Schulteisz, hogy a nagy hóban el­akadt a kocsi és azért nem tudott időre beérni. Igaz, az Állatforgal­mi Vállalat — közbelépésünk eredményeként — megtérítette a fuvarköltséget, de a szerződőnek mégis sok bosszúságot okoztak. Ifj. Duka Jánosnénak hosszú idő után sem fizette vissza az Illeték­kiszabási Hivatal a telekvásárlás­ból visszajáró több száz forintját, pedig ezt írásban is kérte. Több panaszt kaptunk azért, mert az egy helyrajzi szám alatt lévő la­kosokat kíiiön-külön kötelezték teljes értékű víztársulási díj fize­tésére. Többen panaszolták egyes községekben, hogy napokon ke­resztül nem égtek a közvilágítási lámpák. Néhány forinton múlott az egész, mégis csák akkor cserél­ték lu a rossz égőket, amikor erre felhívtuk a figyelmet, annak elle­nére. hogy a lakosok már több al- ka'''"‘■rnal is kérték. J7 gészen furcsa esetekre is felhívták olvasóink figyel­münket. Például a szedresi vasúti postaládából két hétig nem szed­ték ki a leveleket, a pincehelyi vasútállomáson a jegypénztáros kihajította az utazó pénzét az ab­lakon, mert aprópénzzel, köztük 5 filléressel fizetett. Vagy a mö- csényi vegyesbolt öt hétig zárva volt, mert a vezető megbetegedett, az illetékesek. pedig nem gondos­kodtak helyettesítéséről. Ezért Bonyhádra kellett a mőcsenviek- nek még sóért és bemenniük. Több helyről kaptunk észrevételt, hogy rossz a kenyér minősége. Vizsgá­latunk a legtöbb esetben igazolta a panaszost. A kemencéből kivett kenyér általában még kifogásta­lan minőségű volt. de mire az el­árusító helyre került, addigra már összenyomódott. mert nem fordí­tottak gondot a megfelelő szállí­tásra. E néhány eset is axra vall, hogy az emberek panaszai, bár össze­függnek egyéni sérelmekkel is, na­gyobb részben közérdekűek. Azt igazolják, hogy megyénk dolgozói nem közömbösek a hibákkal, a mulasztókkal szemben. A korábbi években a panaszok egy része névtelenül érkezett szer­kesztőségünkhöz. Ma már a pana­szosok nem bújnak álarc mögé, bátran aláírják nevüket a bíráló levelek alá. Látszólag jelentékte­lennek tűnik a dolog, de mégis szóra érdemes. Azt bizonyítja, hogy a helyes politikai légkörben az emberek bátrak, határozottak, következetesek. De a szerkesztő­séghez érkezett panaszok elemzése közben azt is látnunk kell. hogy még mindig vannak, akik hanyag munkájukkal nehezítik előbbre haladásunkat. Feltétlenül egyet kell értenünk azokkal az olva­sókkal. akik azt írják levelükben, hogy rugalmasabb, figyelmesebb munkával meg lehet előzni a ba­jokat. a problémák egy részét. Kerekes Miklósné Gyarapodott a közös vagyon — nőtt a tagok munkakedve Zárszámadás a kölesdi Petőfi Tsz-ben A termelőszövetkezeti zárszám­adások zöme már lezajlott. A kölesdi Petőfi is lezárta az el­múlt évet. Bár az eredmények — az ár és belvíz, az aszály követ­keztében — az elmúlt évinél ki­sebbek, a tagság elégedett. Elé­gedett, mert a közösben szerzett jövedelmet jól egészítette ki a háztáji. Nedves János elnök beszámoló­jában ismertette a szövetkezet gazdálkodásának alakulását, az áruértékesítési terv teljesítését. Megállapította, hogy az elmúlt esztendőben a tagság munka- viszonya, munkakedve jó volt, minden munkát időben elvégez­tek. Egyre több besegítő család­tag dolgozik a nagy munkák ide­jén. Helyes volt a premizálás: a terven felül termett mennyi­ség ötven százalékát osztot­ták szét, ez három forintot jelentett mun­kaegységenként. A közös gazda­ság helyesen használta ki a ked­vezményeket, amelyet államunk biztosít megfelelő termelés esetén. A közös jól járt, mert hitelelenge­désből 48 ezer forint a többletbe­vétel. Jelentősen megnőtt a közös vagyon, amely elérte a két­millió-háromszázezer forin­tot. Az egy munkaegység értéke pré­miummal együtt 27.75 forint volt. A tagok évi átlagjövedelme tíz­ezer-ötszáz forint. A szövetkezet egész évben fizette a tíz forint előleget, pénzügyileg rendezett. A beszámoló említette a követ­kező év tennivalóit is: az agro­technikai módszereket bátrabban kell alkalmazni és meg kell ol­dani az állatállomány elhelyezé­sét is. A közgyűlésen felszólalt Kere­kes Miklós elvtárs, a megyei pártbizottság osztályvezetője, aki dicsérte a tagok szorgalmát, hoz­záértését és elemezte az elmúlt négy év munkáját, gondját, ba­ját, amelyen a kollektíva úrrá lett. A közgyűlésen a tagok is bátran elmondták véleményüket és megbízták a vezetőséget, hogy a községben eladásra kerülő istállót vegye meg, hogy az állat- tenyésztés terén előbbre léphes­senek. Erre a lehetőség megvan, mivel a megfelelő takarmány rendelkezésre áll. — P —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom