Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-11 / 34. szám

4 TOLNÁ MEGYEI NfiPtJSÄG 1964. február 11. Seherezádé tvisztel... Vízkereszt napjától, kövércsütörtökig — Farsangi híradás Benne vagyunk a farsangban. Erre mi sem jobb bizonyíték, .minthogy az utcán sétálva itt is, ott is szemünkbe ötlenek a tarka plakátok, feliratok, amelyek far­sangi mulatságra invitálnak. Ezeknek a rendezvényeknek a száma persze jóval nagyobb, mert igen sok vállalat, intézmény saját körében rendezi meg a hagyomá­nyos farsangi mulatságot. A farsang időbeli elhatárolása a régiek szerint: „Vízkereszt nap­jától hamvazószerdáig” tarthat. Ebből azt a következtetést lehet­ne . levonni, hogy a farsangi ün­nepek egyházi eredetűek, hiszen a határnapok egyúttal vallásos ünnepnapokat is jelentenek. Egé­szen más derül ki azonban, ha a szó eredetét vizsgáljuk, mert ezek szerint a farsang a német „fa- sching” szóból származik, ami tré- faűzést, pajkoskodást jelent. Nép­rajzosok arra is rámutattak, hogy a farsangi táncoknak ősi pogány, gonoszűző, természetvarázsló tar­talma volt. Például az asszonyok táncában a magasra ugrálás, azt a kívánságot fejezte ki, hogy olyan magasra nőjjön a gabona és a kender. A tavaszköszöntő ősi ünnepsé­gek, a görögök Dyonisos napjai, vagy a rómaiak bacchanáliái ugyancsak gazdagították a far­sanghoz tartozó szokásokat. A „kövércsütörtökhöz'’ már inkább több köze van a kereszténység­nek. hiszen a „farsang farkán” er­re a napra esik a legnagyobb eszem-iszom, amit. az indokol, hogy az azt követő napon kezde­tét veszi a szigorú böjt. Előrelá­tó dolog volt tehát a bendőket jól megpakolni. A farsangi népszokásokból meg­lehetősen kevés maradt fenn nap­jainkig, jelentősnek talán csak a közeli Mohács vasárnap megtar­tott busójárását lehetne nevezni.. Az álarcos karneválok szokását azonban átvették a történelem so­rán más osztályrétegek is és a farsangi álarcos bálok kedves szo­kása ma is dívik. Természetesen az ördögűző álarcokat jelmezek váltották fel, amelyek között épp úgy megtaláljuk a török szultán figuráját, mint a kéményseprőét. Az ötletesebbnél ötletesebb jel­mezek viselői azonban már nem gondolnak szórakozásuk eredeté­re. A pezsdítő tánczenére Napó­leon és Seherezádé, az űrhajós­nak öltözött fiatalember és a lor- nyonós, rokokóruhás hölgy együtt tvisztel, vagy együtt próbálgatja az újabb táncok, a madison, a hully-gully lépéseit. Az elmúlt hét vége már bővel­kedett farsangi „eseményekben”. Szekszárdon több vállalat és in­tézmény tartotta meg „cégen be­lüli” farsangi ünnepségét. A nyomda kiszesei például szomba­ton este együtt’ szórakoztak a vasipari és az ápolónőképző fia­taljaival. Plakátok hirdették a mözsiek vasárnapi mulatságát, ahol ki­lenctagú katona-tánczenekar húz­ta a talpalávalót. Bátaszéken a farsangolás egybeesett a termelő- szövetkezet zárszámadásával, ké­ső estig szólt a muzsika a szék­házban. Ugyancsak Bátaszéken a szomszédban teljes üzemmel dol­gozott az Aranykalász kisvendég­lő, a másik szomszédban pedig a tűzoltóbál állt javában. Farsang idején meg,sokasodnak a lakodalmak is. Decsen például két olyan lagzit tartottak, illetve rendeznek meg szombati napon, amelyekre kicsinek bizonyul a la­kóház. szükség van a művelődési otthon nagytermére. A puszta felsorolásra is kevés lenne ez a hely. hogy valamennyi jókedvű mulatságról, farsangi ün­nepségről megemlékezzünk, mert az elmúlt szombaton még az óvo­dások is álarccal, tarka sapkák­kal tértek haza... (v. m.) PINTÉR ISTVÁN: jr I Fejezetek a termonukleáris bombák történetéből A rendész9 meg a motor — Itt áll már ez a motor, vagy két napja. Ki az ördög állíthatta ide. Szép motor. Na nézzük csak. Igen, még a gumija is égisz ki­tűnő. Meglátszik, gondos gazdája van. Még a kürt is szál. Na, majd meglátjuk, valaki csak el­viszi... (Teltek, múltak a napok. A gyári rendész pedig szigorú fi­gyelést rendelt el, saját maga részére, minekutána katonás em­ber volt világéletében, s szerette a fegyelmet. Jó, hites felesége csak hébe látta, mert embere mindig a hóban tiprolódott. a motor körül. A gyárudvaron köz­ben már egész kis gyalogút ke­letkezett, amint az őrzésre vett objektum körül posztolt a ren- áész. A negyedik nap változás történt). — A fene vigye a jó dolgát, még mindig nem viszi el a mo­tort. Biztos úgy lopta valahon­nan, s észrevette, hogy őrzöm, azért nem jön érte. Volt már ilyenre példa, nagy múltja van már a társadalmi tulajdon her­dálásának. De jóval kezdtél ki, te pernaha jder. majd én meg­tanítalak. Nem viszed el innen ezt a motort. (S ezzel elővett köpenye zse­béből egy hatalmas lakatot, lánc­cal, és megbilincselte a kereke­ket, az elsőt a hátsóhoz). — így azután az atyaúristen sem viszi el. Most már nyugod- tabban lehetek én is. (S ezután bement a jól fűtött kis bódéba, rágyújtott méreg­erős szüzdohányára. és elmélke- det az idő múlásán. Már a má­sodik tömés dohány fogyott el a pipából, amikor ^eszébe jutott, hogy az esetet a rendőrségnek is illik jelenteni. minekutána a motor tulajdonviszonya tisztá­zatlan. és ki tudja, milyen kö­rülmények között került a gyár­ba). — Most éppen ráérek, meg is írom a feljelentést. (Elkészítette a feljelentést, bo­rítékba zárta, és elküldte a ka­pitányságra. Ezután már nyu­godtan teltek a napok, a motor ott állt az udvaron, leláncoltan, a rendőrség pedig elkezdett nyo­mozni. Elmúlott három hét, ami­kor a rendőrségről hivatalos írás jött, melyben érdekes dol­gokat közöltek a rendésszel, azt is többek között, hogy kivel vic­celjen legközelebb...) — Ki a fene gondolta volna, hogy a motor a miénk is lehet — töprengett a levél elolvasása után a rendész. I A Tolnai Fémipari és Sze- I relő Ktsz lakatos szakmunkásokat telvesz. (17) A Bonyhádi Községi Tanács VB pályázatot hirdet községi kertészi állás betöltésére. Feltétel: kerté­szeti szakképzettség igazolá­sa. Munkabér megegyezés szerint. Jelentkezési határ­idő: 1964. február 20-ig a | községi tanács vb elnökénél, j (54) 1 3. ...És norvégiában Rjukanban éjjel-nappal működik a Norsk Hydro erőmű. Az erőmű teljesít­ménye 400 ezer lóerő, Norvégia legnagyobb vizesé-ének vize, per­cenként hárommillió liter zúdul le minden másodpercben, hatszáz méteres magasságból, az óriási csővezetékeken át a turbinákhoz. Ezer méter magas hegyek között a bombázógépek számára elérhe­tetlen helyen készül a titokzatos nehéz víz. A környéket őrzik, halálos csend honol a környéken, csak a turbinák egyhangú, tompa zúgását lehet hallani. Ebbe a zajba időnként az őrjáratot végző német őrség csizmáinak dobba­nása hangzik fel. 1943. február 27-ről 28-ra vir­radó éjszakán is így van ez. Sö­tét van, a hold képtelen áttörni az erdő sűrű koronáját. De a sö­tétben árnyak mozognak. A drót- vágó olló szinte nesz nélkül vág­ja át a kerítést. Az árnyak el­tűnnek a kábelalagútban. Talán egy fél óra telik el, amíg ismét feltűnnek. Futnak, futnak. És már lángnyelvek törnek fel. Óriási robbanás rázza meg az üzemet rejtő szurdok sziklafala't. Egy robbanás, aztán következik a többi. Az őrség előrerohan. Lö­vések dörrennek az éjszakában. De már késő. A tizenegy nor­vég partizán, aki több mint egy hete ejtőernyővel jutott el az üzem közelébe, és akik előzőleg Angliában több hónapig az erő­mű pontos másán gyakorolták feladatukat, már végrehajtotta feladatát. A nehézvíz-termelő üzem szét­rombolt tartályából ezer liter ne­hézvíz. több mint három hónap termelése ömlik a lafolyó csa­tornába. és kevered’k össze a közönséges vízzel, amelyből ha­talmas munka árán’ nyerték. És ami még ennél is fontosabb: a pótolhatatlan nehézvíz-termelő üzem romhalmaz. A német atom- program végrehajtása megtorpan. Los Alamosban, Oak Ridge-ban és Grand Coulée mellett viszont teljes erővel folyik a munka. 1943 augusztusában Quebecben találkozik Roosewelt és Chur­chill. Megerősítik és rögzítik elő­ző megállapodásukat, hogy közös erőfeszítéssel hajtják végre az atomprogramot. Elhatározzák, az angol atomfizikusokat áthelyezik az amerikai vállalkozáshoz, és a Kanadában folyó munkákat Los Alamos alá rendelik. Az Ameri­kai Egyesült Államok és Anglia képviselői a Szovjetuniót, amely a Hitlér-ellenes háború főterhéi viseli, ezúttal is kizárja a meg­állapodásból. Churchill ekkor már ügyes manőverrel kijátssza a Szovjetuniót. Háborús emlékira­tainak negyedik kötetében be­számol arról, hogy Sztálin fel­ajánlotta neki, hogy minden fel­világosítást megad az angolok­nak az új szovjet ra'.rétságyukról s indítványozta, rögzítsék a szö­vetségesek megállapodásában hogy kölcsönösen tájékoztatják egymást új találmányaikról. Churchill azt válaszolta, hogy ilyen megállapodás megkötése felesleges, mert Anglia alku nélkül is hajlandó rendelkezésre bocsátani minden találmányt, ki­véve az olyan új fegyvereket, amelyek repülőgépen is felhasz­nálhatók. mert ha az ellenségnek sikerülne lelőni egy ilyen repülő­gépet. ez megnehezítené Anglia számára Németország bombázá­sát. A két fél ilyen értelemben állapodott meg Churchill egvetlen szóval sem említette Moszkvában az atom­bomba előkészítésének munkála­tait, holott ezek ekkor már igen előrehaladtak. Angliában és Ame­rikában és a két országban addig önállóan végzett kísérleteket is akkoriban kezdték összehangolni, kézenfekvő, hogy Churchill emlí­tett kikötésével ki akarta zárni a megállapodásból az atombom­bát. amelynek előállítására már nagy erőfeszítések történtek. A Szovjetunió harcolt, minden erő­forrását a fasizmus elleni háború szolgálatába állította. Az ame­rikai és angol szövetséges pedig olyan nagyfontosságú fegyver konstruálásán dolgozott a leg­nagyobb titokban, amelytől már akkor ellenállhatatlan katonai fölényt remélt a Szovjetunióval szemben, a hitleri Németország veresége után. A hitleri Németország azonban még nincs leverve. És Hitler ku­tatói számára, akiknek vezetését Walter Gerlach müncheni fizikus veszi át, 1944 elején mintegy két tonna nehézvíz áll rendelkezésre. A munkát a berlini intézet egyik óvóhelyén folytatják. Kilenc kí­sérleti berendezést építenek a Harmadik Birodalom különböző részein. Az egyre szaporodó légi­támadások miatt azonban egyre nehezebb a munka. 1944 február­jában a Hahn által vezetett Vil­mos császár Kémiai Intézetet el­pusztítja a légitámadás. Elhatá­rozzák a berendezések kitelepí­tését. A készülékek egy részét Dél-Nómetországba viszik Hechin- genbe. Ezért abbahagyják az új kísérleti máglya építését, amellyel pedig elérnék célúkat, az önfenn­tartó láncreakciót. Ez az az ered­mény. amelyet Fermi és Szilárd már 1942 decemberében megvaló­sított, és amely az atombomba elméleti alapját jelenthetné. Egyre rosszabbul állt a hitle­risták szénája. Az Arizona ál­lamban lévő tucsoni légitámasz­ponton Eatherly repülőszázados örömmel olvassa az Európából érkező hadijelentéseket. Végre megtörtént a partraszállás, a má­sodik front megnyitása! És a szövetséges Vörös Hadsereg is egyre inkább közeledik a hitleri Harmadik Birodalom határaihoz. A repülőszázados örül. hogy nemsokára vége lesz a háború­nak. Pedig nem gyáva ember. Részt vett a legveszélyesebb vál­lalkozásokban, s nem egyszer ta­lálkozott a levegőben életre- halálra menő tűzharcban a híres japán öngyilkos pilótákkal is. 23 éves korára már a legtapasztal­tabb hadirepülők közé tartozik. Éppen ezért vezénylik Tucsonba, ahol fiatal pilóták kiképzésével bízzák meg, De 1944 szeptembe­rében parancsnoka közli vele, hogy a Dawis Mönton-i támasz­pontra vezénylik és más be­osztást kap — Oké! — mondja a pilóta. — Megtudhatnám, hová megyek. Olaszországba, vagy a Csendes­óceán térségébe? — Sehová se. öregem — vála­szolja a parancsnok. — Sem a nyugati, sem a keleti hadszíntér­re. Újabb kiképzést fogsz kapni Egyenesen a Pentagon parancsa! — Lám, ez a katona sorsa — mondja Eatherly. — Eddig oktató voltam, ezután zöldfülű tanuló leszek. De mit csináljak; azok a nagyfejűek ott a hadügyminisz­tériumban,. A fiatal repülőtiszt számára az új beosztás mindenesetre annyi előnnyel jár. hogy néhány hetet New Yorkban tölthet feleségé­vel. Concettával. akivel 1943 ja­nuár 3-án kötőit házasságot. New Yorkból egy repülőgéppel Van Alstyne-be szüleihez is ellátogat. Olyan utasítást k :-p hogy térjen le a szokásos útvonalról mert nem repülheti át Űj-Mexikónak azt a részét, amely a térképen minden gép. még a katonaiak számára is tilos helyként szere­pel. Ezen a területen fekszik Los Alamos, az atomváros. Eatherly, amikor az utasítást végrehajtja, kerülővel vezeti eépét, nem sejt­heti. hogy Los Alamost elkerül­heti! de az ott eldőlő sorsát nem. Van Alstvne-ban apja aiig vár­ja, hogy négyszemközt maradjon vele. Aztán megkérdezi: — Van valami a rovásodon, Claude? — Tudtommal semmi sem. Ha­csak az nem, hogy néhányszor pókereztem, vagy pedig, hogy egyszer-kétszer késve érkeztem vissza a kimaradásról. — Akkor nem tudom, mi tör­ténhetett — folytatja édesapja. — Hatósági emberek jöttek ide, és mindenkit kikérdeztek, aki is­mer téged, mindenkitől titoktar­tást kérve. Beszéltek a tisztelen­dővei. a tanítóval, osztálytársaid­dal. akik nem a hadseregben tel­jesítenek szolgálatot, feleségeik­kel. sőt még a kis szatóccsal, Wiiburtonnal is, tudod, akihez mindig bevásárolni jártál, ami­kor még 14 éves voltál. — Tudni akarták, hogy min­dig becsületes voltál-e, elszámol­tál-e a rád bízott pénzzel. Mintha egy Eatherly valaha is megtartott volna egyetlen centet is, ami nem az övé! Még kis barátnődet, Ge- te-t is megkérdezték, meg akar­ták ismerni politikai állásfogla­lásodat. — Mióta avatkozik bele valaki ebben az országban szomszédjá­nak politikai állásfoglaláséba? — Nem tudom. Semmit sem értek — válaszolja a pilóta. — Úgy látszik, valamit terveznek velem, de fogalmam sincs róla. hogy mi lehet az,. Uj állomáshelye Claude Ea- therlynek a titokzatos „W—47” nevét viseli, később pedig Wen- óover Field nevet kapja, A tá­maszpont Utah és Nevada állam között, a szikes pusztaságban fekszik, több órás autóútra a legközelebbi lakott helytől. Né­hány száz pilótát, rád árszakértőt, rádiótávirászt és a szükséges ki­szolgálószemélyzetet gyűjtötték itt össze, őszintén szólva fogalmuk sincs arról, hogy miért kell itt rostokolniuk. A hangulat meg­lehetősen rossz, s csak derülnek, és fontoskodásnak tartják, ami­kor parancsnokuk, Paul W. Tib- bets ezredes közli velük, hogy egy rendkívül, jelentős feladat végrehajtására néhány embert kiválasztanak közülük. Megkezdődik a kiképzés. Az addigi gyakorlat szerint a bom­bákat mindig csak műszerek ál­tal megállapított helyen oldották ki. Tibbets ezredes azonban ra­gaszkodik ahhoz, hogy a gyakor­laton használt bombát csak ak­kor oldják ki. amikor a pusztá­ban elhelyezett célpont tökélete­sen láthatóvá válik. 1944 decemberétől kezdve a kü­lönleges csoport gépei kiszélesítik cselekvési hatósugarukat. Néhá- nyan közülük ideiglenesen Ku­bába kerülnek, mások pedig hosz- szú kerülőkkel a Bermunda szi­getekre és Los Angelesbe. Töb­ben közülük olyan utasítást kap­nak, hogy B—29-es gépeikkel kényszerleszállás: gyakorlatokat végezzenek. Arról is rendelkezik a parancs, hogy leszállás előtt semmisítsék meg útiokmányukat, és tegyenek egyenruhájukra ha­mis jelzéseket. Egy-egy gyakorló­repülés körülbelül ötezer kilo­méteres. És most már 30 ezer fontos bombákkal gyakorlatoz- r nak. Különös formája miatt „töd­nek nevezik a pilóták. A bomba burkolóanyaga olyan fényes fém­ből készül, hogy a személyzet r tükörként használja. Eatherlynek, akárcsak társai­nak. természetesen fogalma sincs arról, hogy miért kell a titok­zatos „tök”-kel gyakorolniuk. 3 azt sem tudják, hogy parancs­nokaik miért bánnak velük egy­re szigorúbban. Elég. hogy va­laki a legcsekélyebb tévedést kö­vesse el, öt perc késéssel érkez­zen vissza a vállalkozásból, vagy ne az előírt szögben forduljon, máris eltávolítják. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom