Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-09 / 33. szám

8 ÍOLNÁ MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. február 9. Fagyban; szélben magasodik... A közeljövő: 80 lakás — Későbbi sláger a szuperéit Az utcabeliek még jól emlé­keznek azokra a napokra, ami­kor megkezdődött a költözkö­dés, majd pedig megjelentek a munkások, és csákányaik, fe­szítővasaik nyomán eltűntek a sorvégi öreg házak. A terep nem sokáig maradt egyenletes, mert nem sokkal később föld­marók zúdították a földet -a dömperek hátára, éles ásók, la­megérkezett a toronydaru is. A Séd-patak vize továbbra is egykedvűen csordogált, hiszen az elmúlt évek alatt ugyancsak megszokhatta már, hogy part­ján itt is, ott is magasba nyúló falakat emelnek a meszes ruhá­jú emberek. Az öreg fahíd há­tán lovas kocsik helyett mind gyakrabban gördült át teher­autó, és ha a pillérek érezni Újabb bérház falai magasodnak a már készek tövében. kák körvonalaiból lehetett sej­teni. De a fagy és a hóréteg sem állíthatta meg a lendületet. Topogva gyülekeztek újra az emberek, és amikor a forró teát már lenyelték, nekiláttak a hó eltüntetésének. Kikaparták alóla a homokhegyeket, a már-már a föld színéig felérő, nyers tég­lafalakat. A fagy még sokáig dacosko- dott. A máskor az oly könnyen lapátolható folyami kavicsot kő- keménységűvé dermesztette, úgy, hogy a vitát a csákányok­nak kellett eldönteni. Schmidt Mátyás és Bemáth László egy­mást biztatták, amikor szerszá­maikkal neki kezdtek a fagyos sóder „bomlasztásámak”. Maltert keverni megint csak nem lehetett, hiszen a víz per­cek alatt jéggé merevedett vol­na a hidegben. Kazánok alatt füstölögve égtek a fahasábok és a keverőkbe zúduló forró vízzel már a fagy sem tudott mit kez­deni. Meggyorsultak a mozdu­latok, nemcsak azért, mert a mozgás melegíti a tagakat, ha­nem mert a malter most gyor­sabban dermed, mint bármikor. A Koszter-brigád tagjai már ismerik egymás mozdulatait, szólni sem kell sokszor egymás­nak, egy fejbiceentéstoől, vagy egy kurta intésből röviden ér­tenek. Az Adorján-brigád sem panaszkodik, hogy amióta a fagy felengedett, azóta szél pásztázza a „műhelyüket”, és most ten­gelyig érő sarat dagasztanak a gépek. Az építkezésen dolgozó két kőműves- és két kubikos­brigád, a „komlóiak”, — így ne­vezik őket az utcabeliek — de­rekasan helytáll, s nemcsak a munka „kurázsija” miatt, ha­nem mert azt is tudják, hogy az ő kezük alatt születő nyolc­van lakásra égető szükség van. Késlekedni, várakoztatni nem szabad... Ä Séd-patak hídján megálló embernek nem nehéz elképzel­ni a látottak alapján Szekszárd ezen részének leendő, új város­képét. Balkéz felől már jó pár háromemeletes bérház emelke­dik, az utca elejéről pedig ide- iátszák az ötven lakásos bérház sárga tömbje. A kiásott alapok, meg az első méter falak újabb épületek körvonalait sejtetik. Persze, a pontosabb eligazítás nem felesleges, érdemes bepil­lantani a tervekbe is... Segítségünkre van ebben § megyei tanács építési és közle­kedési osztályán Molnár Mátyás lakáspolitikai előadó mérnök. A makett fényképe és az asztal­lapra egymás után kiteregetett tervrajz-térképek olyasmikről is beszélnek, amit a jelenlegi szemlélődő nem következtethet ki a Wossinszky utca sarkán állva. Az ismertetést két részre osztja Molnár Mátyás. Az egyik­ben arról számol be, melyek azok a tervek, amelyek megol­dása már folyamatban van, és melyek azok, amire már meg­született a jóváhagyás is. Külön részben említi azokat, amelyek még a távolabbi jövőt jelentik. „A legközelebbi megvalósu­lást az a nyolcvan lakás jelen­ti, amelyeknek építése jelenleg folyik a Wossinszky utca észa­ki végében. Ez egy 16. és két 32 lakásos énül etet jelent. Vala- sagffiíyri kukás kétszobás less Fagyos reggeleken nem egyszer csákánnyal kell feldarabolni a ltökeménységiivé fagyott sódert a komlói építőipari vállalat dolgo­zóinak, építésük 1963-ban kezdődött, és az idén nyer befejezést”. Nézzük a makettet, kalau­zunk ujja apró köröket rajzol felette. Ezek a körök a való­ságban bérházak, toronyházak helyét jelölik. A szóban forgó utca lakójának kíváncsisága is ösztönöz, de azt látom, hogy park, vagy legjobb esetben gép- kocsiparkoló lesz a házunk he­lyén egykor,-,,Á tervezett toronyházak helyzete egyelőre még kérdéses. Az országos lifthiány miatt valószínű, hogy ez ügyben el­húzódik a döntés, vagy pedig módosítást fog jelenteni”. Amikor a lakóházak épülő sorrendjével többé-kevésbé már megismerkedtem, Molnár Má­tyást a közintézmények felől faggatom. Újabb térkép kerül az asztalra az eddiginél na­gyobb, ahol nem is finoman ro­vátkáit, precíz rajzok jelölik az épületek helyeit, hanem szí­nes foltok jelzik, hogy hói mi fog állni. A környék lakra szórakozni majd például a jelenlegi Patyo­lat helyén felépülő éttermi-szál­lodai kombinátba járhatnak, de nem esik messze ettől a helytől a város új művelődési háza sem. Rendelőintézet fog felépülni majd a szomszédos utcában né­hány öreg ház helyén és nem sokkal távolabb a bölcsőde. Garázs-épület gondoskodik majd a gépkocsik elhelyezésé­ről, mert addigra már autó- tulajdonosnak lenni egészen közönséges dolog lesz. Hosszú, téglalap alakú folt jelzi a Séd-patak menti város­rész lezárását. Ebben a nagy épületben egy népművészeti múzeum kap helyet, ahol bizo­nyára a környék, így elsősor­ban a Sárköz teljesen feldol­gozott népművészeti anyagát láthatjuk majd. A pataktól va­lamennyi épületet zölt sáv vá­lasztja majd eb sétányokkal, padokkal... A városrész slágerének a szuperett ígérkezik. Hogy mit jelent a szuperett? Jelen eset­ben 900 négyzétméteren elterü­lő boltközpontot, amelyben épp úgy helyet kap az élelmiszer, mint a rövidáru, vagy a villa­mossági részleg; Korszerű ke­reskedelmi központ tehát, ahol a vevő egy helyen minden köz­szükségleti cikket megtaláL.. ...Miközben a terveket vizs­gálhattuk, odakint újabb és újabb téglasorokkal növekedtek a házfalak, szemlátomást reali­zálódnak a tervek. Minden nap. újabb métereket, emeleteket valósítanak meg ezekből a való­ságos álmokból. Szöveg: Végh Miklós Fényképezte: Erb János Anius József daru- > : kezelő gombnyo- | mások segítségé­vel irányítja a ha­talmas toronydarut Ujjának egyetlen nyomásával a ká­belen keresztül má­zsás terítek eme­lésére ad „paran­csot” a gépnek, amely úgy emeli magasba a kisebb téglarakásokat és malteros ládákat, mintha pehely- könnyűek lenné­nek. Forró vizet használnak a malter- és betonkeveréshez, mert külön­ben perceken belül jéggé dermedne.a keverék pútok húzták meg a felépítendő házak alapját. A fundamentum is épülni kezdett, téglahegyek, sóderdombok emelkedtek min­denütt. Cementet, vizet, folyami kavicsot emésztve dohogott a betonkeverő, és egy nap döngve tudnának, észrevették volna; hogy visszafelé sokkal köny- nyebb kitartani a terhűktől megszabadult masinákat. Az első komoly havazás min­dent egyformán befedett, az építkezést jobbára csak a buc­

Next

/
Oldalképek
Tartalom