Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-04 / 28. szám
i $ í írOLSA SfECTEl Xf.PŰJS.46 1664. leüruíi' i. MAJOSI TERVEK A községfejlesztés anyagi lehetőségei községenként mások és mások. E tekintetben előnyben vannak a nagyobb lélekszámú községek; nagyobb összegek folynak be, amelyekből nagyobb létesítmények költségeit fedezhetik, például művelődési ház, mozi, óvoda, orvoslakás, gyógyszertár, és egyebek költségeit. A kisebb községeknek ugyanakkor lényegesen szerényebb község fejlesztési aláppal kell a köz javára gazdálkodni. Ám, jó beosztással ilyen helyeken is lehet eredményeket felmutatni. M ajoson például mindössze 60 000 forint a lakosság által beményesen tudnak gazdálkodni ezzel az összeggel is, nem utolsó sorban azért, mert a hozzájárulá- kson kívül a lakosság társadalmi IXmunkája is évről évre számol tefizetett községfejlesztési hozzájá- /Az idei évben nagyobb összeg- rulás összege, és ezt egészíti ki azAel. autóbusz-váróterem építése állam hozzájárulása. Mégis, ered* szerepel, 50 000 forintos költséggel. A munkákat a termelőszövetkezet építőbrigádja végzi. Emellett szerepel még a tervben a sportpályán öltöző építése, amely jórészt társadalmi munkára vár. A tsz-építőbrigád tagjai már vállalkoztak, hogy munkaidő után, és vasárnap elvégzik a szakmunkát. Az úttörők — mint tavaly — az idén is megkapják a tízezer forintos támogatást, amely tulajdonképpen hozzájárulás kirándulások, nyári táborozások költségeihez. A további igények, a későbbi tervek? Mint Simon József tanácselnök mondja, Majóson is elkelne új művelődési ház, új mozi, de ezekhez jelenleg nincsenek meg az anyagi lehetőségek. Majd később — ha a termelőszövetkezet annyira megerősödik, hogy ezekhez a létesítményekhez komolyabb anyagiakkal is hozzájárulhat. | \mu \Yő. Az előző években elsősorban a járdaépítéseket szorgalmazták, s közben tartalékoltak más létesítményekre is. Tavaly már aránylag nagyobb községfejlesztési alappal gazdálkodtak; így olyan feladatokat is tervbe vehettek, mint az óvoda bővítése. Ebben a munkában különösen sokat segített a lakosság, a vártnál többet, és így lett az egész évre tervezett társadalmi munka értéke 30 000 forint helyett 49 000 forintnál több. Nyilvánvaló eredménye is volt ennek a munkának, mert a majosi óvoda — a meghirdetett I versenyfeltételek alapján — a múlt évben első lett a megyében az óvodák között. (Itt meg kell említeni azt is, hogy a múlt évi tisztasági versenyben a megye harmadik legtisztább községe lett Majos). A múlt évi községfejlesztési alapból még négyezer forint jutott az egészségháznak, háromezer a községi könyvtárnak, hatezer az önkéntes túzoltótestület- nek, tízezer az úttörőknek és hatezer a bonyhádi közgazdasági technikum építésére. Annak idején a községi tanács harmincezer forint hozzájárulást szavazott meg a bonyhádi közgazdasági technikumra, a járás több községéhez hasonlóan; és azt öt év alatt fizetik ki. Az utolsó, hatezer forintos részletet az idén fizetik. Hég őrzi az emlékeket... Szekszárd központjában emelkedik az egykori August féle ház tornya. Az öreg épület sok emléket őriz. Falai közt vendégeskedett Liszt Ferenc, látta a város ünnepségeit és szomorú napjait. Szemtanúja lehetett a Garay-szobor avatási ünnepségének és lábainál vonult az első szabad májun elsejei felvonulás is, 1919-ben. Később bepillanthatott a Kaszinó termeibe, ahol éjszakába nyúló ezer pengőre menő kártyacsatákat vívtak bankárok, főjegyzők, bárók. Szekssárd fejlesztési terve szerint pár év múlva lebontásra kerül ez az ódon torony is. hogy modern épületeknek adja át a helyét... (Erb János felvétele) XXIII. Beszélgettek egy keveset, aztán előkerült az ágy alól egy faláda. Abból rongyok alól a sokszorosító gép. Röpirat készült: FELHÍVÁS A LEVENTÉKHEZ! „Tartsatok velünk, a harcoló munkásokkal!'’ — Gondosan, tisztán kell dolgozni, hogy a szöveg olvasható legyen — mondta Csabai. A friss levonatok nedvesen csillogtak a festéktől. A padlóra, a kanapéra, az ágytakaróra fektették sorba valamennyit, egymás mellé, hogy a helyet kihasználják, s lépni, mozogni is tudjanak. Körülményesen, lassan ment a munka,. de egyfolytában kellett megcsinálni. Papírt, festéket, stencilt és semmi más holmit nem hagyhattak vissza. A munkát be kellett fejezni, ha egy éjszakájukba kerül is. Szerették volna, ha sikerül elkészíteniük néhány százat a felhívásból. Munka közben csendben beszélgettek. Ferinek újra eszébe jutott mindaz, ami odafelé a villamoson foglalkoztatta. Kálmán és Aliz látták: valami nagyon ránehezedik. — Nem osztanád meg velünk a gondodat? Olyan kedvesen és melegen érdeklődtek. hogy nem hallgathatta el: — Tudjátok, néha — hát hiába — az ember nehezen igazodik ei a saját dolgain is. — Hát persze — mondták —, megesik. — Ti is voltatok már így? — Hát hogyne. . . — Vagy egy barátom, vagy csak... most azt hiszem egy ideig nem fogok találkozni vele... A Telefongyárban dolgozik ... Az azt tartja, hogy aki a saját dolgaival nyavalyog, az nem való közénk, az nem jó elvtárs. Azok ketten mosolyogtak. — Az a fiú valami fakir lehet — csóválta a fejét Kálmán. — Aki másokkal törődik, az a saját életét is okosan irányítja. — De ő azt mondja, aki a maga bajával problémázik, az szentimentális és individualista. — Nevetséges — mondta a lány. — Emberek vagyunk. Ha a torkod bedagad, nem énekelhetsz, ha a gyomrod górcsői, nem lak- mározhatsz. Csak tiszta fejjel és nyugodt lelkiismerettel tudsz dolgozni. Az agyunk, a szívünk a magánéletünkben is és a mozgalmi munkában is velünk van. — Ilyen értelemben tényleg elválaszthatatlan a mozgalmi munka és a magánélet — bólintott Kálmán. — Azt hiszem, minden értelemben — mondta a lány. — Azért kispolgári nyavalygás is létezik — érvelt Csabai. — Világos. Feri felsóhajtott: — Ez az. Azt hiszem az enyéim is ilyenek. — Ne haragudj — nyugattá Kálmán. — Nem úgy értettem. Feri Ilonkáról és Katiról beszélt. Maga sem tudta, miért tette. Hiszen azok ketten éppen olyan fiatalok voltak mint ő, aligha várhatott tőlük segítséget, tanácsot. Vagy talán éppen az bírta őszinteségre, hogy Aliz és Kálmán olyan nagyon egyszerűen, olyan nagyon természetesen átlépték azt az árkot, amelyet ő még áthághatatlannak érez? FORRAÖAI.OM ÉS SZERETET Ök együtt jártak, szemlátomást becsülték egymást, volt erejük hozzá, hogy együttesen álljanak egy nagy cél szolgálatába. — Féltem, hogy a szülő'' megszólnak, afféle csélcsap alaknak tartanak, aki előbb az egyi aztán a másik lányuk után szalad. De hát... — Azzal ne törődj — nyugtatta Aliz. — Szerintem a fiatalabbik lány illik hozzád. Kati, ahogy elmondod, stramm gyerek. Neveld meg. Feri hálásan nézett Alizra. — A szülei szegények, de nagyon kispolgáriasan gondolkoznak, ez a baj. Mert, az még érthető volna, hogy féltik Katit, hogy azt szeretnék, olyannal járjon, akinek komolyak a szándékai. De... túlságosan számítók is.... és a nővére olyan emberrel jár... — Mifélével? — kérdezte Kálmán. — Valami úriszabó gavallér. — A lánnyal beszélj — tanácsolta Aliz —. ne a szüleivel. Ö értsen meg, az a fontos. Ha szeszeretnek, akkor vagy nem értik, mit akarunk, vagy ... A Ívkor va = lamit rosszul csinálunk, valami nem tetszik nekik. — Ilyen nem lehet — kapta f°l a fejét a lány. — Mindent úgy csinálunk, ahogy kell, hiszen különben miért is tennénk akár - mit is. Az öreg vekker a sublódon tizenegyet mutatót:. A kéményben dúdolt a szél. A Körvasút-sor felől vonatfütíy hallatszott. A lakás nagyon kihűlt. — Az öregek — rezzent össze Aliz. — Hagyni kellene, hogy lepihenjenek. — Bizony — helyeselte Feri. — Odakint rostokolnak. — Még azt az egy csomagot — mutatott az asztal sarkára Kálmán. — Negyven-ötven papír lehet... A megszáradt röpiratokat Aliz gondosan egymásra rakta. Labdát gyúrt az elrontott példányokból, a padlón szétdobált, hibás papírból. A kályhába újra fellobbanl a láng. De meleget már nem adott. Vargháék szemmel láthatóan szívesen fogadták a bejelentés': — Mindjárt megvagyunk. De egy szóval se sürgették őket. — Egy cseppet se nyugtalankodjatok — szólt Vargha. —• rét. melletted marad, ne félj, akármi lesz is. — Igen, de... — Az úriszabó? — kérdezte Csabai. — Ronda alak. Felfuvalkodott fráter — mondta Feri. — Sajnáld le. Mi közöd hozzá? Nem neki udvarolsz. — Ez igaz — Hát akkor? ... Kálmán a kiteregetett lapokra mutatott. — Hány lehet? — Száznál jóval több — mérte fel tekintetével Feri. összerezzentek, hallgatóztak. — Nincs semmi baj — szólt Aliz. Motorzúgás hallatszott. Erősödött, aztán fokozatosan elhalkult. — Tényleg érzelgősség, ha az ember ilyenekről beszél — kezdte újra Feri. — Aligha — vonta meg a vállát Aliz. Kivel beszélnénk őszintén, ha nem egymással? — Ha nem értjük egymást — szólt Csabai — hogyan érthetjük a többi embert? Nekünk nem lehetnék titkaink egymás előtt. Sok az ellenség, kevés a rendes ember. Feri bólintott. — Sokat töröm a fejem. Forradalom, szeretet összefér-e? — Szerintem el se választható — mondta Aliz. — Lehet. Akikért harcolunk, akiknek csak jót akarunk, azok szeretnek bennünket. Ha nem Aminek meg kell lenni, az csak készüljön el. — Elkészül — nyugtatta Feri. — Akkor rendben vun — o rántott a kazánkovács. — Miattunk ne siessétek el. A papir elfogyott. A nyomokat- eltüntették. Meleg vizet hoztak lavórban a konyhából. — Jó erősen — bíztatta Feri szakértelemmel Alizt és Kálmánt. Átcsúsztatta kezükbe a szemcsés, lúgos, háznál főzött mosószappant. Sokáig mosták kezüket, mint az orvosok műtétnél. A gép is visszakerült a helyére. A papírba csomagolt, gondosan átkötözött röpiratokat rongyba csavarták és ideigleneen Vargha szalmazsákjába dugták. Valahová a vánkos alá, fejhez, ahol nem gyúródik. Búcsúzkodtak. Előbb Aliz és Csabai, aztán néhány perc roú'va Feri tette be maga mögött a léces kertkaput. A NEMESFÉMESEKNÉL Az országban félmillió dologban tengődött. H~rt dította a ..nyomorenyhítő” akciót, a gyűjtést a Royal Apollóban és a Vigadóban rendezett ünnepélyeken. Az eredmény: új levesosztók a Zita-telepi bar kkokban, a .Józsefváívsban, a Bezerédj utcai iskola alagsorában és másutt. Folytatjuk.
