Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-27 / 48. szám
1964. február 2L TOLNA IWEGYET NÉPÚJSÁG 5 Az áiszerénység és a közszereplés L| ás előjellel ugyan, de min* * dig folyt a falvakban verseny — az egyéni világban is. Rangot, elismerést, tekintélyt és hát irigységet is szerzett magának társai körében az a paraszt- ember, aki eszével, szorgalmával, ügyességével évről évre a legtöbbet produkálta. Felnevelni a legszebb tenvész- és haszonállatokat. legtöbbet termelni búzából. kukoricából vágj' cukorrépából. Nos, ezért folyt egész évben a szívós és makacs vetélkedés. Gyakran létkérdés volt termelési eredményekkel lebírni, s két vállra fektetni a szomszédot, a dűlőt, vagy akár a falu gazdáinak többségét. Nem ritkán az eszközökben sem válogattak a túlságosan kapzsiak. A földeken a mezőgazdaságban ma is nagyon sok ember versenyez, de a szocialista munkaverseny nem azonos a régi, lét, vagy nem lét alapokon nyugvó vetélkedéssel. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy egy idő óta ebben a kérdésben nincs minden a helyén. Évekkel ezelőtt egy kicsit lejáratódott és még ma nem csillog valódi fényében a szocialista tartalmú munkaverseny. Teljességgel érthetetlen, hogy a paraszti felfogástól cseppet sem idegen virtuskodási kedv ma nem olyan élő, mint amilyen lehetne. Évközben egyszer-egyszer, vagy nagyobb feladatok elvégzésekor ..fellángol", megyei méreteket clt, de nem elég átfogó, nem olyan, mint amilyennek lenni kellene. Még pontosabban, nem olyan elterjedt, mint amilyen lehetne. Az okok között talán első helyen érdemes megemlíteni a kedvet adás, a kezdeményezés hiányát, ötletszerű voltát. Némelyik közös gazdaságban nem tudni mi okból, a vezetők, és különösképpen a brigádvezetők szinte viszolyognak szóba hozni és kimondani, hogy elvtársak. v"gv tagtársak, mutassuk meg mit tudunk, próbáljuk meg, mire vagyunk képesek, szólítsunk versenyre egy szomszédos brigádot és egyenként egymást is. Miért kellene az ilyen kezdeményezést szégyellni, vagy restellni? Nincs rá semmi ok. Mégis létezik valamiféle álszemérem, amely úgy véli, hogy a kezdeményezés, a szervezés tiltott dolog. Pedig nem. Sokkal rosszabb az a régi gyakorlat, amikor úgy csinálták helyenként, hogy bizonyos kirakatpolitikai meggondolásokból az irodán készítették el a látványos vállalásokat, az emberek tudta és bele-, egyezése nélkül. Ennek, de csak ennek nincs semmi értelme és ahol ma is így csinálják, ott lebecsülik a parasztember alkotó kedvét, nem hiszik el róla, hogy megfelelő politikai munkával, a gazdasági lehetőségek ecsetelésével, szívesen áll ki megmutatni, hogy mire képes. A szocialista munkaverseny jelentőségét tehát csak egyként lehet értelmezni: | nagy szerepe van a tudatformálásban a tervek teljesítésének hatalmas lendítője, elősegítője. Éppen ezért lehet is. szabad is szervezni, előkészíteni. Igen, hiszen hasznos célt szolgálunk vele. mert egyebek között jó módszerek, eljárások, fogások kitalálására és a szakmai műveltség növelésére késztetjük ezzel a parasztemberek sokaságát. P rsze csak akkor és csak * úgy, ha valóban élő valóság és ha az üzemek vezetői nem azért foglalkoznak vele, mert jó pont egy ilyen dísszel rendelkezni, hanem azért foglalkoznak vele hogy nagyobb kedvet és lendületet kapjon a munka. ..Ha kérdezik, akkor el tudjuk mondani, hogy nálunk ez is van”. — mondta egy főagronómus és papírokat mutatott a vállalásokról. Éppen az ilyesmi veszi el a verseny komolyságát és fosztja meg tartalmától. Ne azért legyen, hogy a felsőbb szervek előtt jó pontot szerezzen valaki, ez másodrendű kérdés. Az üzem és az emberek érdekében legyen, hiszen ez a fontos. Az értékelés miatt, a nagyobb nyilvánosság miatt persze nagyon lényeges, hogy az embereken alapuló egyéni, brigád- és tsz-vállalások egy-egy példányát kapja meg a megyei tanács vb. mezőgazdasági osztálya és lehetőleg a megyei sajtó is. A megyei pártbizottság jelentőségének megfelelően értékeli a vetélkedő kedv kibontakozását. Bebizonyított tény, hogy nagy szerepe van egy-esv fontos feladat sikeres megoldásában. Ehhez elég csak megemlíteni tavaly ősszel a búza vetést. A dombóvári járásban tavaly ősszel az időjárás sokat segített, de a megyére szóló siker. a széles körű. valamennyi gazdaságot magába foglaló, valóban tartalmas és él'nk szocialista munkaversenynek is köszönhető. Számos tsz- ben hagyományai vannak az évről évre ismétlődő termelési versenyeknek. A gépállomásokon, az állami gazdaságokban, főként a traktorosok körében a vetélkedés ma már szinte szellemi szükséglet. Jónéhány tsz viszont hallgat, évről évre hallgat. ,,Nem akarunk szerepelni” — ez a kifogás álszerénység, méghozzá a javából, mert a versengéssel vele jár ugyan a közszereplés. de a közszereplés nem szokott úgy fájni, hogy ne lehetne elviselni. A „nem akarunk .. .' — inkább mást takar: a bátorság hiányát, a nagyobb feladatok tervszerű megvalósításától való visszarettenést, s az álmos közönyt. „Úgyis dolgozunk” — vallják mások, s hozzáteszik, versenynyel sem lesz több. Ehhez mindössze annyit kell hozzáfűznünk, hogy az élet mást bizonyít és hogy a verseny élénkíti, gazdagítja, tartalmasabbá teszi a munkát. Az állványok haszna A majosi termelőszövetkezet tehenészetében 12 liter a fejési átlag. Éppen most mérték, a hét elején. Ebben az időszakban — 'pl végén — még sohasem fejtek ennyi tejet a szövetkezeti tehenészek. Száz tehenet gondoznak, és a napi tejhozam lassanként el- >ri a 10 hektolitert. Azt mondja a szövetkezet el- iöke és agronómusa, hogy a jó éjhozam javarészt a kitűnő minőségű lucerna etetésének ered- nénye. Állványon szárították neg tavaly 40 hold lucerna ter- nését, és mivel ötször megkaszálták a lucernatáblákat, ez a 40 hold is elég sok szénát adott. Ebből etetnek most. „Orvosság a jószágnak” — így mondják. Tavaly 250 ágasa, szénaszárító állványa volt a szövetkezetnek, most készítenek még hozzá 150- et a gazdaság fúró-faragó mesterei. Ez a tél végi munkájuk, szívesen csinálják. Az idén legalább 120 hold pillangós termését szárítják állványon a majosiak. Sok a lucernájuk, a közös szántó 14 százaléka, és azt akarják, hogy ne csak sok legyen, hanem jó is. a lehető legjobb minőségű. A mezőgazdaság feladatai " megyénkben ez évben is nagyok: a kenyérgabona-probléma megoldása, gyökeres fordulat az állattenyésztésben a hozamok terén, a kukoricatermesztés, az ipari növények termesztése, mind. mind nagy munka, sok gond, ha az igényeket, a követelményeket tartjuk szem előtt. Aki viszont úgy véli, hogy ezen megyei gondjainkkal szemben a szövetkezeti gazdák közömbösek, az lebecsüli és kétségbevonja a szövetkezeti parasztság politikai érettségét. Aki így gondolkodik, rossz nyomon jár, mert a paraszt- embert nem tartja elég érettnek arra, hogy segíthessen a megyei gondok felszámolásában. Ebből a nézőpontból vizsgálva a kérdést, még erőteljesebben kirajzolódik a munkaverseny jelentősége és szerepe. Célt elérni csakis a gondok és a tennivalók megosztásával lehet, a versenykedv növelése, a szervezés pedig a tennivalók megosztásával kezdődhet és a feladatokból való nagyobb részvállalást jelenti. Száz szónak is egy a vége, csinált versenyekre valóban nincs szükségünk, de a jó ügyet szolgálókra, az embereken alapulókra igen is szükség van. Ki hiszi el, hogy az egyéni világ legjobb tenyészállat-nevelői a közösben rossz néven veszik a virtuskodásra felszólító ajánlatot. Vagy ki hiszi el, hogy a falu legjobb növénytermesztői megsértődnek. ha biztatást, bátorítást kapnak, hogy mutassák meg most is, mit tudnak. Az viszont elképzelhető, hogy az a volt egyéni gazda, aki korábban nem számított komoly versenytársnak, most éppen a nagyüzemi lehetőségek birtokában le tudja és le is akarja győzni azokat, akiket mindig jobb gazdának tartottak, mint amilyen ó. Nos. ilyen oldalról is meg szabad közelíteni a szervezést, a kezdeményezést: mindig a valóság talajáról, tartózkodva a sablonoktól és a gépies papírformától. Szekulity Péter A z indulás előtti szemlét végzi Kovács István, a Szedresi Gépállomás egyik műhelykocsi-felelőse. Úgy szemlélődik, mint a konstruktőr, aki befejezés előtt álló munkáján az utolsó simításokat végzi, nagy alapossággal, kritikus szemmel. Vele elegyedek beszélgetésbe, úgy is, mint régi ismerősömmel, és úgy is, mint a gépállomás egyik legrégibb dolgozójával. — Kovács elvtárs régi dolgozója a gépállomásnak. Mi a véleménye, hogyan, és milyen módszerrel érték el az üzem elmúlt évi balesetmentességét? — Balesetvédelmi munkánkban nem volt semmi nagy dolog, különösebb újítás, csak annyi: Sikerült egy olyan hangulatot kialakítani a dolgozók között, mindenki felelős a saját- és munkatársa testi épségéért. A beszélgetés a gépállomás igazgatójával, Kovács Ferenc elvtárssal, és Klem Antallal, a párt- szervezet titkárával folytatódott. — Gépállomásunkon az elmúlt évben 4 munkanap-kiesésünk volt, egy kisebb baleset miatt. Tehát lényegében azt is mondhatjuk, balesetmentesen dolgoztunk — mondja Klem Antal. — Ez igen szép eredmény, ha összehasonlítjuk az 1982-ben történt balesetek számával, illetve a balesetek okozta 200 munkanap- kieséssel. Hogyan tudták ennyire lecsökkenteni a baleseteket? Módszerüket — úgy gondolom, nem árt tapasztalatcsereként, okulásként közreadni. Igen tanulságos volt a gépállomás igazgatójával és párttitkárával folytatott beszélgetés. Tényként lehet elfogadni, hogy a balMár nem úgy készül, mint a Luca széke A megyei kórház vezetői a megmondhatói annak. mennyire kellene már az új épületrész — a leégett helyén épült — helyiségei a gyógyításhoz. Sok a beteg. Sokan várnak gyógyulásra, és sajnos az elmúlt évben, e jelentős munkán, nem nagyon siettek az építők. Sokszor azt gondoltuk, hogy nincs az építkezésen senki, pedig néhány munkás mindig dolgozott. Bár az ilyen ..dolgozgató^’ nem igen viszi előre az építkezést. Az idén. a hó elolvadása után megélénkült a munka a régi kórház emeletráépítésénél. Most már egyre mozgalmasabbak az állványok. belül pedig szorgalmasan tevékenykednek a szerelők. Megélénkült a kórház építése — igaz, a sietést indokolja is egy kis elmaradás, de a korai tavaszodás — mert már annak számíthatjuk ezeket a napokat —. lehetővé teszi a munkát. örülünk annak, hogy az emeletráépítés már nem úgy készül, mint a Luca széke. És abban is bízunk, hogy ha már ilyen lassan építették ezideig. legalább jól megcsinálták. S nem lesz az átadáskor sok pótmunka. esetveszélyes üzemeknél sem törvényszerű, hogy a gépesítéssel együtt növekszik a balesetek száma. Nem törvényszerű, sőt mint a Szedresi Gépállomás esetében tapasztalható, egész minimálisra lehet csökkenteni, ha az üzemben, munkahelyen közüggyé teszik a baleset elleni védekezést. Annyira közügavé, hogy a párt, a szakszervezet és a gazdaságvezetés együttesen érzi és vállalja is a felelősséget, s a baleset elleni védelmet összehangolt munkára alapozzák. A Szedresi Gépállomás vezetői érzik a felelősséget a balesetvédelemmel kapcsolatos 1963/34- es törvényerejű rendelet végrehajtásáért. S ez kezdődik ott. hogy a gépállomáson rendszeres a balesetvédelmi oktatás. A munkába lépőket, a gépállomásra kerülő fiatalokat oktatásban részesítik. Ez feltétlenül hasznos, de ha csak ennyivel megelégednek. Szedresen nem csökkenhetett volna az 1962-beni 200 munkanapkiesés, 1963-ban 4 napra. Az oktatáson kívül mást is tettek a Szedresi Gépállomáson. A kollektíva — vezetők és beosztottak — vigyáztak egymás testi épségére. A szerelőműhely vezetője például nem tért szó nélkül napirendre a fiataloknál oly gyakran előforduló virtuskodás felett, A fiatalok munka közben, egymásnak úgy dobálták, hajigálták oda a kért szerszámot. A játék, viccelődés is lehet baleset forrása. Amikor az ilyen eseteknél nem volt elég a jó szó, figyelmeztetés, anyagiakban érezhető eszközökkel bírták jobb belátásra a szerszámokkal dobálózókat. Szigorúan ellenőrzik a védőberendezések állapotát, a védő- szemüvegek használatát. Az ittas gépvezetőkkel szemben szankciókat alkalmaztak. Első figyelmeztetésként — az ittas gépkocsivezetőt javító szándékkal — meghatározott időre ..levették” a gépről. A módszer eredményesnek bizonyult. A gépállomáson két esetben kellett ittasság miatt súlyosabb büntetést, elbocsátást alkalmazni. / A párt és a szakszervezet taggyűlései, és a kampánymunkákat előkészítő termelési értekezletek nem múlnak el anélkül, hogy a baleset elleni védelemről ne esne szó. Párttaggyűlésen külön napirendi pontként foglalkoztak az 1963/34-es törvényerejű rendelét- és a megyei pártbizottság augusztus 6-i vb-ülésének határozatával, amely a munkásvédelemmel, a balesetvédelemmel foglalkozott. A gépállomáson a műhely dolgozóira, a gépkocsivezetőkre egyaránt meghatározták a balesetvédelmi tennivalókat. A határozat nem maradt írott ma- laszt. Gyakorlati alkalmazása hozta meg azt az eredményt, mely szerint a Szedresi Gépállomás az elmúlt évben balesetmentesen dolgozott. POZSONYI IGNÁCNE i
