Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-20 / 42. szám

te<H. fcbroá1 36, tolna Régtet népújság $ Az enyhülés előtt miég egyszer, úgy istenigazából hidegre for­dult az idő. Az éjszaka a havat is meghozta, úgy, hogy reggelre két ujjnyi hó borított be min­dent. Ez viszont a haj toknak kedvezett, nem kellett csizmáik­kal a sarat dagasztani. A faddi laluvégen kompra várakozás köz­ben. jegesen borotvált a dunai szél. A helyzet kint. az „állomáson” sem változott, mindaddig, míg egy szekér láda nem érkezett, amelyből a vadőr rögtönzött szél­fogót épített. Emögül ikevésbé fázósan lehetett szemlélni a ké­szülődést A háló ekkor már ki volt feszítve. A messzelátó szál­keresztjével másfél kilométer hoszan lehetett követni vonalát. A befogó-emberek is elfoglalták helyeiket és megérkezett a hír, hogy a bogyiszlói hajtok is fel­álltak. Megindultak. Először csak apró pontokként mozogtak az emberek az erdő szélén, majd. hogy egyre jobban közeledtek, látni lehetett, hogy karjukat magasra emelve riasztgatnak maguk előtt valamit. Ahogy kiértek a lapból, a haj­tok előtt is megelevenedett a határ. Riadt futkosással mene­kültek a nyulak. először csak kettő—három, majd hirtelen na­gyobb csoportok tűntek fel. Ta­nácstalanul cikáztak, lábuk szin­te ne» is érte a talajt, testük elnyúlt a megerőltető vágtában. Megkezdődött a hujjogás. A megkavarodott nyulak ettől az­tán arra vették az irányt, ahol kevesebb embert láttak, hogy ki­törjenek. A csendben gubbasztó befogó-emberek nem is akadá­lyozták meg a nyulakat ebben a menekülésben, hiszen hátuk mö­gött alattomosan ott feszült a háló. A robajló futásnak egy tompa puffanás vetett véget, a . becsapódó” nyulak kétségbeeset­ten hadakoztak a hálószemek el­len. Minél nagyobb volt a ka- pálódzás, annál inkább belekeve­redtek a hálóba. Erős markolásu kezek szabadították ki a vergődő testeket, hogy aztán egy-egy zsák sötétsége boruljon rájuk. A befogó-embereknek egyre több­ször kellett felpattanni leshelyük - ről, hogy a hálóhoz szaladjanak, mert ahogy szűkült a kör. an­nál több nyúl kötött ki a háló­ban, Némelyiknek sikerült nyak­törő bukfenccel átverekednie ma­gát a hálón, hogy aztán úgy megiramodjon. mintha soha eb­ben a nyúl-étetben nem akarna megállni. — Özek! — csattant a kiáltás a behavazott szántás felett. És amerre ezek az állatok futottak, megszelídült a hajtők hadoná­szása. hoey kiengedjék a be­zárult körből. Ha ezek az erős ▲ Az első foglyok ki­szabadítása nem könnyű, a megriadt nyulak an.v- nyira belegabalyodtak a kifeszített hálószemekbe. testek a hálónak csapódnak, nagy kárt tehetnek benne. Aztán a Duna felé egérutat nyertek... A hármas rekeszű ládák pedig egymás után teltek meg a háló mögötti állomáson. Puskás Sán­dor. a faddi Uj Élet Tsz vadász- társaságának vadőre mégis kis­sé elégedetlenül csóválta a fe­jét: Több hajtó kellett volna, akkor kevesebb nyúl talált volna rést. De talán a délutáni hajtás­ban majd több akad... No. gye­rünk. emberek! Fordítsuk át a hálókat.... a hajtők pedig indul­janak Felsővárszegnek, hogy a másik oldalát is kihasználjuk a hálónak!”. A hajtők a rövid melegedés után szánokon és vontatókon felkerekedtek, hogy két kilo­méterrel odébb ismét kört for­máljanak és újból megkezdődjön az a puskaszó nélküli vadászat, amelynek végeztével Tolna me­gye 12 vadásztársasága négyezer élőnyulat indít a MAVAD sop­roni telepére. Innen a nyulak útja az ország más részébe — vérfelfrissítésre —. és külföldre vezet.... Szöveg: Véffh Miklós Foto: Erb Já nos A két hajtás között jól esik megmelegedni a rögtönzött szalmatfiz mellett. ^ Vontatóval és szánkó­val indulnak újabb haj­tásra a faddi vadász- társaság tagjai és a bogyiszlói segítők. T Mielőtt a szállításra várakozó Iá dákba kerülnének az élve elfogott nyulak Puskás Sándor vadőr és Vass Márton szenicseppeket ad­nak a nyulaknak. hogy megvédje k a fertőző szemgyulladástól. Nyitott rekeszekkel várakoznak a ládák, hogy hármasával maguk* ba fogadják a „rabokat”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom