Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-23 / 18. szám
4 *OUíA MEGYEI NÉPÚJSÁG WW. január 23 A szókimondás becsülete Nérf> egyszer i'ordui elő, hogy valaki a felettesnek mindem nagyon rendben, kifogástalannak tüntet fej, és amikor vizsgálatra kerül sor, kiderül, mégsem olyan rózsaszínű minden, mint ahogy azt lefestette. Itt van mindjárt egy példa. Az egyik gépállomás műszaki vezetője az érdeklődő mérnöknek elmondta, hogy minden gépük az előírásoknak megfelelően van tárolva. A határjárás során aztán kiderült, hogy mégsincs rendben a dolog, mert a földeken is talált gépet. Nem mindig derül ki azonnal a valóság, de előbb-utóbb napvilágot látnak ezek a dolgok, fis, ha kiderül ez a kis csalás, megrendülhet a bizalom a vezető iránt, kételkedés, bizalmatlanság veszi körül. Éppen ezért sokkal nagyobb becsülete van az egyszerű szókimondásnak. Ezt a legtöbben érzik, tudják, de mégis beleesnek a félrevezetés hibájába. Ml az oka ennek? A vélemények szerint az emberek nagv többségét a felelősségre vonástól való félelem indítja erre. Ez talán elképzelhető, de ellentétjeként ott áll a második érv: vajon nem ugvanakkova-e a hiba, ha takargatjuk, mintha azt nyíltan beismerjük? Hibát elkövetni emberi dolog. A szocialista társadalomban sem mentesek hibától az emberek. Ezért szükséges, hogy nyíltan, önkritikusan tárjuk fel a hiányosságot, mert segítséget adni, orvosolni csak ezek ismeretében lehet. A felelősségtől való félelem legfeljebb magyarázat, de ok semmiképpen sem lehet a hiányosságok takarására. Több esetben bebizonyosodott hogy az egyenesen, , szókimondóan feltárt kisebb ba- ! jakom még tudnak segíteni, anél- ! írül, hogy ebből az elkövetőjének különösebb kellemetlensége származna. A kezdeti elhallgatás viszont újabb hajoltál szülhet, amire előbb, vagy utóbb úgyis fény derül és természetesen a felelősségre vonás mértéke Is nagyobb. Vannak olyan szókimondó emberek, akik fényt derítenek a hibákra, csalt éppen felnagyítva, eltúlozva. Szókimondók? Igen. szóld mondók. és még sem lehet egyetérteni velük. Szép, hogy rámutatnak a hibákra, megmondják véleményüket, de a dolgok felfújása, vagy eltorzítása elítélendő. Nem akarom elferdíteni a valóságot, tény, ezek a ..lódítok” a kisebbséget képviselik, mégis sok kellemetlenséget, félreértést akoznak. Nagyon sok helyen találkoztam kritikus szemmel néző, szókimondó emberekkel. Bátaszéken beszéltem egy fiatal állattenyésztővel, aki ahelyett, hogy a takarmány kis mennyiségére, vagy rossz minőségére hivatkozott volna, nyíltan beismerte, hogy azért csökkentek a hozamok, mert az utóbbi időben elhanyagolták az állatokat. Valahogy mindig az az érzés marad bennem egy-egy beszélgetés után, hogy: ez igen, ez az igazi! Ilyen egy igazán becsületes ember! Lehet, hogy csupán szubjektív emberi érzések ezek, de azt hiszem, valóban így van. Jó lenne, ha egy-egy ilyen találkozást mindig természetesnek, magától értetődőnek vehetne az ember. Kónya József Olvasom a Statisztikai Hivatal tervjelentéséből, hogy egyes ipar- vállalatok olyan termékeket is állítanak elő. amelyek nem jelelnek meg a belföldi és a külföldi■ piac szükségleteinek. Az indokolás szerint a fő ok; az alacsony műszaki színvonal, vagyis gépeink nem eléggé korszerűek. Én úgy látom, nem eléggé rugalmas a mi szerszámgépiparunk, nem tud olyan újat produkálni, mint például az olasz és más országbeli narancstermelők. Mert ők mostanában merészen szakítottak az eddigi hagyományokkal... Hajdani gyermekkoromban rendszerint kaptam a pesti rokonoktól néhány szem narancsot ajándékba. Olyan édes volt, mint a méz... Aztán hosszú évekre eltűnt a narancs a hazai élelmiszer- boltokból. Külk íreske ielmünk most már gondoskodik arról is, hogy senki narancs-igénye ne szenvedjen hiányt. De hol van már a mai narancs a régitől? Mert a narancstermelők szakítottak a régi hagyományokkal, hogy úgy mondjam, teljesen átprofilírozták a termelést. Most már nem exportálnak édes narancsot, Csak savanyút... Hírül adták az újságok, hogy Isztambulban kiállítást rendezett a Kulturális Kapcsolatok Intézete. amely a magyar—török kapcsolatok alakulását mutatta be, a XI. századig visszamenően. Mint történelmi tanulmányainkból tudjuk, ez a kapcsolat hosz- szú időn keresztül eléggé egyoldalú volt. Vajon a kiállításnak az ismert közmondás volt a mottója; „Törököt fogtam, de nem enged?”. — 0O0 — Azért mi. magyarok, csak megmutatjuk a világnak... Egész Európában egy ország sem tud úgy dideregni, mint mi. Immár egy hónap óta írják a lapok, hirdeti a rádió, televízió, hogy Magyarország Európa leghidegebb országa. Napról napra dőlnek meg újabb és újabb hideg- csúcsok. növekednek a hidegátlagok. Amíg Kijevben nulla fokot mutat a hőmérő, addig Szegeden mínusz huszonnégyet... Űszónyelven szólva, több testhosszal vezetünk, és hogy menynyire úszó-nemzet lettünk, bizonyítja egyik ismerősöm nyilatkozata is: — Azt gondoltam, hogy a tavalyi tél után enyhébb következik. Hát az ideivel is befüröd- tvnk... BI. 1 - ’ — ; A Vízügy;; Építő Vállalat I | I Szekszárdi Építésvezetősége 2 fő vasesztergályos víz- és mélyépítésben jártas i mérnököket és technikusokat. valamint 2 fő rakodómun-; szakmunkást kast felvesz. Jelentkezni le- 1 hét: Szekszárd, Árpád utca | azonnal felvesz a Bonyhádi 4 szám alatt. Telefon: 24—44 Vasipari Ktsz. (93) 1 I . 1 (104) ; •XV. — No, csak mondom — neveltéit Sallai. — Persze, igazad van i Egy ideig Fürst. Sándor is ott ebédelt Koszpeménál. Mindenki azt hitte — a rendőrség is —, hogy külföldön van. Öt ebben az időben Kövessy György tanárként emlegették. De csak ott, a Thék Endre utcában. Mégis, ott is azt kívánta, hogy Gyuszinak 'szólítsák. A rí mondta, megszokta ezt a nevet. j Bonyolult úgy élni, hogy min- ! dig, minden pontosan összevágjon, a helyén legyen. Fürst így élt. Erőteljes fiatal férfi volt, vidám, olykor harsogóan jókedvű. A pártfegyelem egy másféle magatartást kényszerített rá: komolynak, megfontoltnak, kiszámítottnak kellett lennie, olyannak, aki jóelőre számot vet minden lépésével, minden tettével. A Tűzoltó utca harmincötben lakott: ott viszont Bradt György házitanítónak ismerte a lakásadója. Már 1926. óta a KMP tagja volt, de a szociáldemokrata párt- vezetőség nem tudott erről, úgy tartották számon, mint a baloldali csoport tagját. Ismerték jó szervezőkészségét tisztelték tudását: egészen fiatalon helyettese volt a szociáldemokrata Rendező Gárda élén Stromfeld Aurélnak, a monarchia főtisztjéből a Tanácsköztársaság hadseregének vezérkari főnökévé lett nagyszerű katonának. • A FRONT Sallai nem járt társaságba, nem volt baráti köre. Ez ekkortájt Budapesten ilyen helyzetben nem is lett volna lehetséges. Pedig nagyon szeretett barátkozni, akkor volt a legboldogabb, ha kitárulkozhatott az emberek előtt, s azok is őszinték voltak hozzá. Moszkvában, Hamburger Jenő lakásán sokszor éjszakákon át beszélgetett a házigazdával, Karikás Fricivel és egy-két más, szívéhez közelálló emberrel. Vele volt Pallós Margit is, az élettársa. Ezeken a moszkvai beszélgetéseken sose mulasztották el, hogy rágyújtsanak valamelyik magyar nótára. Csak hangfogóval persze, hogy a szomszédokat ne zavarják. Kicsinyek voltak még a moszkvai lakások, eléggé zsúfoltak, nagy tapintattal kellett viselkedniük az embereknek egymás iránt. Budapesten idegen, ellenséges világ vette körül Sallait. Egyszer mégis elment Lukácsékhoz a Család utca ötbe. A fiatal költőt és feleségét Fürst révén ismerte. Kedves, rokonszenves emberek voltak. Jólesett velük elbeszélgetni irodalomról, művészetről. Ritkán adódott ilyen alkalom az illegalitás nehéz körülményei között. De kellett ez is, mint a friss levegő, mint a fény. Sallai újra elhúzta a függönyt. A nagykapu mellett keskeny, üveges bodtajtó mögött képkeretező szorgoskodott. Ritkán nyomta le megrendelő a kilincset, későn nyitott, korán zárt. Kihalt volt a Thék Endre utca, havas eső szitált. Még egy látogatást tett Sallai az előző napokban: elment Szabó Ferenchez, a zeneszerzőhöz. Ö valóban az volt: zeneszerző. Fürst Sándor is ott volt. Egy egész estén át József Attiláról beszélgettek: milyen ember ez a furcsa, fiatal költő, sok-sok ellentmondásos megnyilatkozásával. Voltak akik dicsérték, akadtak akik rosszat beszéltek rá. Sallainak az volt a véleménye: Attila igazi művész, jó elvtárs, a munkásosztály költője. Szilárdan eltökélte, hogy megvédi őt azoktól akik bizalmatlanok voltak iránta, akik szektás ridegséggel elfordullak tőle. hamis, rágalmazó szólamokkal akarták elleplezni, hogy ,.a térdéig sem értek”. Ezt Sallai mondta, nagyon találóan. Ezen a megbeszélésen határozták el: pártmegbizaitást adnak József Attilának, indítson új irodalmi lapot, mert Madzsarék Társadalmi Szemlé-je nem pótolja az űrt, ami a 100 % megszűnése óta tátong. Ez a lap • VADÁSZ FERENC: A TÉL — Madzsaré — jellegénél fogva nem közölhetett verset, elbeszélésit, novellát, a „Forrás” pedig egymaga nem volt képes kielégíteni a szocialista irodalomra szomjazó munkások — különösen a fiatalok — igényét. Sallai beszélt a költővel. A szemináriumokat szépen leépíted, átadod másnak — mondta neki. — A szerkesztői munkakörre nincs nálad rátermettebb, ez most fontosabb minden másnál. Elhatározták: az új lap címe: Front lesz. Attila a megbeszélést követő hetekben lázas lelkesedéssel látott munkához, gyűjtötte az első szám anyagát. Illyés Gyulától, Nagy Lajostól, dr. Schönstein Sándortól, Gereblyés Lászlótól, Kodolányi Jánostól kapott kéziratot. Az első számban zászlónak szánta a Munkások című versét. ...igyen készül a világ, ahol a munkásság majd a sötét gyárra, világítón kitűzi zászlaját. Ez volt a vers első változatának befejezése. Attila később átírta, mert a Front első kinyomott számaira lecsapott a rendőrség, elkészült példányait a nyomdából egyenesen a Zrínyi utcai főkapitányság pincéjébe szállította. Fürst Sándor arra készült, hogy hamarosan elutazik. Berlinbe hívták. Úgy volt, hogy előreláthatólag május elsejére jön vissza. De Budapesten volt már — ezekben a napokban érkezett — Frici. Az illegális munka nem ismert szentimentalizmust. De Sallai nem titkolta meghatott örömét, hogy újra találkozhat, együttdolgozhat majd Karikással, öt esztendővel idősebb volt nála ez az erőteljes, széles vállú vasas, magyaros bajúszával. izmos vállai- vai, dús hajfürtjeivel. Olyan volt, akár egy földgömböt tartó Atlasz. KARIKÁS MEGÉRKEZIK Míg Sallai Béosben. Moszkvában, Pokrovszkban dolgozott, Karikás Párizsban élt Virágh Ferenc néven. Szoros kapcsolatot tartott, rendszeresen tárgyalt a „gróffal” — Károlyi Mihállyal —, akit levelezésükben — nehogy bajba keverjék — Galambos néven emlegettek. Karikás Látós Gábor néven béréit szobát a Lónyay utca ötvennyolcban az ötödik emelet hármas számú lakásban Ziehn Alfródné tanítónőnél. A Thék Endre utcában mindig ebéd után láttak munkához. Kosz- pemé már ismerte a szokásukat. Amikor leszedte az edényt az asztalról, Gabi és Gyuri bezárkóztak, iratok fölé hajoltak, írtak. Máskor elmerültek papír és levélkötegek tanulmányozásába. Ilyenkor vigyázni kellett, hogy senki ne zavarja őket. Ezúttal nem kezdtek munkához. Vártak valakit. Gabi jóelőre megmondta, ha megérkezik, kopog és azt mondja „Sándor küldött”. Kopogtak Koszper Lajos nyitott ajtót. Ö érkezett, akire vártak. Nagy volt az öröm. Gabinak is, az érkezőinek is könnyes lett a szeme, ölelkeztek, hátbavere- gették egymást. Becsben találkoztak utoljára, a Westbahnhoiön és előzőleg egy alkalommal a Metropol kávéházban. Az újonnan érkezettet Tibinek szólították. Forradás látszott a homlokán, kardvágás nyoma. Nem lehetett tudni, hogy hol szerezte, itthon-e a harminckilence- dandár élén, vagy odakint, amikor Kolcsak és Vrangel ellen verekedett. Szerszámlakatos, iparszervező, író és újságíró volt egy- személyben Karikás. Most azért jött, hogy átvegye Fürst munkáját. Sebtében asztalhoz ültették, még nem ebédelt Koszpemé látta, ízlett neki az ebéd. — Frissen jobb volt, mint újra melegítve —. mentegetőzött. De Tibi megnyugtatta: — Soha rosz- szabbat! Még ketten érkeztek késő délután: Pista — Garai Károly — és Bajkai János, a vörösszőke, tagbaszakadt monori földmunkás Éjszakába nyúló megbeszélés kezdődött. Pista az apparátusról tájékoztatta a titkárságot. Munkába kezdett néhány új nyomda. Az egyik jól elkonspirált lakásban, Pestújhelyen. Remélhetőleg hosz- szú életű lesz. A terjesztéshez is új emberek csatlakoztak. — Csepelen — mondotta —, Csokrom- lakásán, a Templom téren és Sebestyén Géza szabómesternél a Ferenc utca tizenöt alatt van röplap előállítására alkalmas írógép, papíranyag és sokszorosító. Jó terjesztőgárda vár megbízatásra: Csapó László géplakatos, Sziget’' Lajos fonó, Gál Béla lakatos... — Budán a második kerületben a Görgey Artur utca húszban Kopecsek Margit varrónőnél állítjuk elő a „Kommunista” egy részét — számolt be Pista. — Tőle Pesztalics Emmi viszi el, egy fiatal munkásnő a hatodik .kerületbe. Ö a Petmcházy utca tizennyolc bében, a földszint tizenháromban lakik. Glotz, Kálmán, Hajdókné, a kalocsai Ruzsinkó Mihály és mások a terjesztők. Fürst Sándor vette át a szót. — Az Eötvös kollégiumban egy diákcsoporttal tartunk kapcsolatot — mondta —. A két Oszkó testvér, Aladár és Gyula tartozik közéjük, Olt Károly, Mód Péter és többen. De veszteségeink is vannak. Terjesztés közben nemrég lebukott néhány fiatal elvtárs. Ágoston Imre nyomdász, Kádár János műszerész, Fenákel Böjti János kocsifényező, Farkas József géplakatos, Kiszeli Lajos mintaasztalos. Sorolhatnám. Aztán itt vannak újabban a tömeges lefogások. A Hársfa utcai tornászok és a szavalókórus tagjai, a Pálma kávéházi szeminárium hallgatói. És egy sor kisdiák, gimnazisták a Barcsay utcából, a Mester utca: Fáy reálgimnáziumból, a Thököly úti építőipari iskolából, a Mester utcai és az Eötvös utcai középiskolákból, akiket a Kőris utcából a bőripari munkások testedző kö róbői vittek el... — Erős’íteni kell a konspirációs fegyelmet — jegyezte meg Sallai. — Nem győzöm ismételni. És az eddiginél is jobban szemmel kell tartani azokat a frakciósokat, különféle kétes alakokat, akiket a rendőrség a nyakunkra küld, beépít a szervezetekbe, hogy kézre- kerítsék a legjobb ifjúmunkásokat. A végén Bajkai mondott tájékoztatót a munkanélküliek közötti hangulatról. Azt mondta : egyre szemmelláthatóbb, hogy az elégedetlenség előbb-ulóbb kirobban. Napról napra elkeseredettebbek a nyomorgó, fagyos- kodó, hajléktalan emberek, akik esténként megrohanják a téglagyárak meleget árasztó kemencéit, hogy ott a kemény kövön tölthessék az éjszakát, legalább fedél legven a fejük fölött és ne fázzanak. (Folytatjuk)
