Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-17 / 13. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Í964. január 17. i színek költője Hetven, éve született Szőnyi István Az óesztendő búcsúztátása1 ként. fejedelmi ajándékot nyúj­tott át a Magyar Nemzeti Ga­lériai a képzőművészet barátai­nak: megnyílt Szőnyi István emlékkiállítása. Még élénken él emlékezetünkben a hatvanadik születésnapja tiszteletére 1954- ben rendezett gyűjteményes ki­állítása: a. tévedések és félre­magyarázások közepébe vágott bele. s a tematikus naturaliz­mus l'estőietlenségének uralma után a festőiségnek „kért eget’’ a piktorában. Akkor becsmér-. lósszámba ment őt Munkáesy- val egy .sorban emlegetni — ma már nyugodtan beszélhe­tünk arról, hogy Szőnyi István pikturája a magyar festészet legszebb, legszínesebb fejezetei közé tartozik, s neve méltón sorakozik a két világháború közti időszak így művész­egyéniségei: . D«. kovits Gyula, Egrv József, Berény Róbert, Medgyessy Ferenc, Bernáth Aurél és a többiek mellé. 1894. január 17-én született Újpesten; középiskoláinak el­végzése után a Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly nö­vendéke lesz; a nyarakat ösz­töndíjasként Nagybányán tölti. Tanulmányait a háború szakítja ketté, s csak 1919-ben Réti István tanítványaként tudja folytatni azokat. Erősen hat rá ez időben Uitz Béla monumen­tális Faktúrája: ennek láthatjuk nyomait többek közt a Hegy­tetőn című alkotásában is. mely e korszakának kiemelkedő alko­tása. Ekkor készülnek monu­mentális akt-képei is — ezek­ben plaszticitásra törekszik, a keivé! adja vissza, 1824-ben megházasodikr és «ki­költözik Zebegénybe. Ez döntő fordulatot hoz festészetében. Először csak a téma megválto­zásában látjuk ennek nyomát, majd festésmódja is változik. A nagy kifejező, formák helyét a dekoratív iszépségű körvonal majd a színek gazdag, változa­tos skálája veszi át; később a folt-festés, a színnel mintázás lesz uralkodó stílusában. Ekkor születnek a Zsuzsa-képek. az Anyám, az Átkelés a Dunán, az Eladó a borjú s a híres Zebe- gényi temetés Mind jobban beletemetkezik a falu hangula­tába: de ebből nem az ellenté­teket érzékeli, hanem a csen­det, a nyugalmat. A természet rendjének lassú, egyenletes for­dulásait vetíti ki a falu embe­reinek-életére, a parasztság éle­tének nyugodt, egyenletes rit­musát emeli jelképpé s ezt közvetítik a harmincas években született, csodás színekben pompázó temp>era‘képei: az. Este Zebegénybe, az Este, a Szürke Duna, az Uszályok. A feltartóztathatatlanul háborúba rohanó ország viharai közepette magányába, a szépség birodal­mába zárkózik. De» a magány, a szépség már nem elegendő védelem: ez magyarázza festé­szetének pangását. Súlyos csa­pások érik: elesik hőn szeretett fia, ő maga súlyos műtéten esik át. A bombázások meg­semmisítik egy sor képét, má­sokat pedig csak nehéz munká­val lehet restaurálni. A felsza­badulás egy új, termékeny kor­szak kezdetét jelzi művészeté­ben; monumentális elgondolásai kifejezési lehetőséghez jutnak: freskómegbízásokat kap, hét ré­szes E>annót fest a parasztság új életéről, melyet 1957-ben fe­jez be; ugyanekkor adja át a csepeli posta részére készített freskóját. Egyre nehezebben vi­seli súlyos betegségének terhét; 1960. augusztusában végleg el­távozott az élők sorából. A ma­gyar nép a színek költőjét vesz­tette el benne; festészetünknek azt a vonalát vitte tovább.mely­szépségeinek észrevétetésere tö­rekszik: a Nap csodás ragyuga.- ,, sät, a vízparti bokrok csábító nyugalmát, a test szépségéi énekli — s ezek a csendes örö­mek éltetik, ezek táplálják. A Pataky Dénes és P. Molnár Zsuzsa rendezte emlékkiállítás most születésének 70-ik évfor­dulóján teljes pampájában és gazdagságában idézi elénk élet­művét. Ián ez Sándor XI. — Egyetértek — bólintott Kű­ri mszky. — Arra gondoltunk — foly­tatta Pista —, hogy neked kel­lene átvenned a nyomdát. Több lapra, üzemi újságra, röpcédulára van szükség. Az előállítás körül nagyok a nehézségek. Ez a mun­ka, hogy úgy mondjam, élet­kérdés. Érted, ugye? Ahány -röp- irat és illegális újság, annyi agitátor. Az írott szó nagy erő, helyettünk beszél, olykor nem is csak egy emberhez, hanem több­höz. Megfigyeltük a Kender és Jutában, a Vörös Juta kézről kézre jár. És jól látható a hatása is. A munkások bátorítást meríte­nek belőle ... — Máshol is így van — mond­ta Kurimszky. — Ha a párt ismeri a munká­sak minden gondját, akkor tud a nyelvükön beszélni. — Bejárok a melegedőkbe. — Ezt elég rosszul teszed — kapta fel a fejét Pista. — Meg­feledkezel arról, hogy a párt megtiltotta? — Dehogy — védekezett Cigi —. ez régebben történt... — Jól van — enyhült meg Pista. — Tudhatod, ezeket a he­lyeket szemmel tartja a rend­őrség . . . — Hogyne tudnám. Ott gubbaszt a munkanélküliek kö­zött a spicli is, aki csak arra les. hogy valaki kifakadjon ... — Na ugye? Vigyázz elvtárs — intette komolyan Pista. — Ezen­túl pedig... Feltéve, hogy válla­lod, még Inkább kerüld az ilyen helyeket. Tisztában kell lenned azzal, hogy ez a munka életve­szélyes. — Nem azért lettem kommu­nista, hogy plüssfotelben csü­csüljek. — Jó, jó, nem erről van szó — mosolygott Pista. — Ha nem is­mernénk, nem • tennénk neked ilyen ajánlatot. — Volna hozzá kedvem — mondta Kurimszky. — No, akkor figyelj csak. Megfelelő -lakás után kellene nézni. Berendezzük, aztán kül­dünk egy elvtársnőt, aki majd elvégzi a gépelési munkákat. — Az nem kell — szólít Sanyi. — Ml nem kell? — Gépíró. Ván nekem, a!ki ír­jon. — Ja, vagy úgy — nevetett Pista. — És hogy hívják? — Piroska. napfény ragyogását, a levegő es nöj{ kezdetén, Ferenczy Károly az emberi test feltokowott érte»- '"áH': ézá pikturn a’ világ Eladó a borjú. Szőnyi István tempera-festménye A Tolna megyei Tanács VB. tervosztálya azonnali belé­péssel egyetemet, végzett vesz fel. Illetmény az 1233 kulcsszám a.) fokozatta sze­rint, a szolgálati idő figye­lembevételével. Jelentkezés az osztály vezetőjénél ja- | rvuár 31-ig. (81) Gyakorialttal rendelkező lakatos szakmunkásokat, TMK munkára felvételre keres a Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz. (40) A Nagyberki és Vidéke Kör­zeti Fmsz. felvesz szakkép­zettséggel rendelkező boltvezetőt a nagyberki 1. sz. vegyes- i boltjába. A bolt többszemé- ! lyes, eladónak feleség is szá­mításba jöhet. Jelentkezni lehet telefonon, vagy szemé- j Ívesen az fmsz. ig. elnökénél. < Telefon: Nagyberki 11. (79) VADÁSZ FERENC: A TEL — No, rendben van. Ha jónak látod, nekem nincs kifogásom a dolog ellen. Beköltöznél oda Pi­rülnéztek a (környéken. Minden szerencsésen egybevágott: az épü­leteket kertek vették körül, a ház utcára néző ablaka előtt né­hány méternyi széles kert húzó­dott léckerítéssel. A házat — ha a szükség megkövetelte — úgy is el lehetett hagyni, hogy ne kelljen az utca felöli kaput hasz­nálni. A PESTÚJHELYI FÉSZEK­RAKÁS A konyhában hideg volt, lát­szott, hogy az asszony, aki tett­vett benne, maga is csak látoga­tóba jár ott, — Kié ez a ház? — érdeklőd­tek. — A miénk — felelte és kér­dő tekintetük láttán készségesen felvilágosítással szolgált. — Nem itt lakunk, mert hogy tetszett is látni, szándékunkban áll kiadni. Most is csak azért vagyok itt. ha talán érdeklődő volna... — Mi azért jöttünk. — Mondanám, hogy üljenek le roskáivai, megteremtjük á feltéte­leket a nyomda működéséhez. — Kérdeznék valamit, — Nos? — Kivel tartanám a kapcso­latot? — Továbbra is velem. — Akkor jól van — mondta Cigi. — Ha lehet, ne tudja sen­ki a lakás címét. Oda ne jöjje­nek, majd mi megyünk, ahova kell. Statárium van — tette hoz­zá nyomatékül. — A pártnak is nagy kincse a nyomda — igyekezett megnyug­tatni Pista és bátorítóan megszo­rította ai kezét- Tetszett neki a tüzes szemű fiatalember. Lát­szott rajta: az a fajta, aki csíny- tevésben és komoly helyzetben egyformán találékony. — Hol gondolod? — Mit? — A lakást. — Valamelyik munkáskerület­ben kellene... Kurimszky elgondolkozott. — Palotán nem lehet — mond­ta —, ott sokan ismernek. Hét éves korom óta ott élek. — Erről nem kell most dön­teni. Kurimszky napokig rótta az utcákat Piroskával. Fagyott, az­tán felengedett, havazott és újra zimankós lett, csontkemény min­den. A boltok kirakataiból far­sangi holmi kínálta magát... Pestújhelyen egy délután bíz­tató hirdetményt fedeztek fel: Családi ház kiadó a Bank utca huszonháromban. a Megkeresték a házat. Jól kö­— élénkült fel az asszony, aki vidékies tájszólással beszélt — de hideg van. Igaz, fiatalok. Há­zasok? Vagy csak lesznek? Már megbocsássanak a kíváncsisko- dásért.. — Leszünk — mondta Piroska. — Érdekelne bennümketV a ház.; A néniék hol tartózkodnak? — Mi kedves... tetszik tudni; úgy élünk, hogy az uram kalauz a BESZKÁRT-nál, lakásunk a Diószegi úton van. Igaz, csak ba­rakkban, de ott kevés a bér. — Mi a neve a kedves férjé­nek? — tudakolta Kurimszky — Peidl Károly az uram. Azért lakunk a barakkban, mert úgy jobban jövünk ki. A házat köl­csönből építettük, sok rá az adós­ságunk. Ha kiadjuk, a bérből is törleszthetnénk a banknak. — Mennyit kérnek? — érdek­lődött Piroska. — Hát kéremszépen, erre én most nem felelhetek egészen ha­tározottan. Az urammal kellene megbeszélni. Ö tudja... Felkeresték Peidl viUamoskala>- uzt a barakklakásban. Bizonyta­lankodott a bért és a feltételeket illetően. Látszott, ha nem is mondta: nyugtalanítja a leendő bérlők fiatal kora. — Komolyan tetszenek gondol­ni? — A legkomolyabban — felel­ték. — Hát... de én úgy szeretném, ha nem egy-két hónapra lenne. — Folytatjuk -»>

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom