Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-17 / 13. szám
2 TÖT NA MEGYÉT NÉPÚJSÁG 1964. január 17. Hogy tibb legyen a telt és kevesebb az üres beszéd helyén a szív Pártvezetőségi ülés a Paksi Konzervgyárban A Paksi Konzervgyárban gyártmányonként! bontásban is megkapták, az idei évre szóló tervfeladatokat. A tervek szerint 1964-ben gyümölcskonzervből 6423 tonnát, főzelékkon zervből 8600 tonnát, savanyúságból 4400 tonnát, paradicsomból 1200 tonnát kell készíteni, hogy csal? a nagyobb tételekről beszéljünk. Az idén a konzervgyárnak 2200 vagon árut kell előállítani. Tavaly 1810 vagon volt a tervük, 66 százalékban exportminőségű. Az idén a 2200 vagonos terv mellett 80 százalékos lesz az export aránya. A terv teljesítése, az eddiginél nagyobb követelmények elé állítja a vezetőket, a pártszer. vezetet és a gyár minden egyes dolgozóját. — A terv elég feszített, de ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt év első negyedében szénellátási zavarok miatt le kellett állni, s időközben mégis sikerült behozni a lemaradást, bizakodhatunk az idei tervteljesítés sikerében. Elsősorban arról kell beszélnünk, hogyan javítsuk a pártmunka hatásosabbá tételét és milyen módon segítsük a gazdasági vezetés munkáját. — így fogalmazta meg a kedden megtartott pártvezetőségi ülésen a pártszervezet és az üzem dolgozói előtt álló feladatokat Koleszár József, az üzem párttitkára. A DOLGOZÓK VARJAK A TAJÉKOZTATAST — Az idei évre szóló terv- feladatok elég nagyok, végrehajtásuk megköveteli, hogy az üzemrészekben tájékoztassák a dolgozókat. Nem elég ha a pártcso- port-bizalmi munkája csak a bélyegeladásban merül ki, — mondta Kasztrovszki Béla párt- vézetoségi tag. A pártbizalmi sokat tehet azért, hogy az üzemrészben, ahol dolgozik mindenki megismerje a tervet. Akkor végez jó munkát, ha bátran vitatkozik a többtermelés érdekében és határozottan fel mer lépni a lógósokkal, a nép vagyonának herdálóival szemben. A pártcsoport-bizalmiaktól, bármelyik üzemről legjen is szó nagyobb aktivitást várnak a dolgozók. A Paksi Konzervgyárban is napirendre tűzték annak megvizsgálását, hogy a jelenlegi párt- bizalmi-rendszer megfelel-e a követelményeknek? A vezetőségi ülésen úgy foglaltak állást, hogy minden üzemrészben megalakítják a pártcsoportot. Fekécs István, pártvezetőségi tag súlyos dolgokat mondott. Szerinte egyes helyeken félnek a párttagoktól. A vezetők nem szívesen veszik, ha bírálják őket, s a legelső alkalmat felhasználják arra, hogy megszabaduljanak a bírálattal „kellemetlenkedő” párttagoktól. — Ha ez továbbra is így megy — mondta — nem lesz csoda, ha napról napra csökken a párttagok száma, bár az üzemben foglalkoztatottak számához viszonyítva így is nagyon kevés a párttag. Hiába dolgozunk azon, hogy számszerűit is erősítsük a pártszervezetet, ha a párttagokat nem becsülik — mondotta? , AZ ÉREM MÄSIK OLDALA Volt ilyen eset, de meg kell nézni az érem másik oldalát is. Egyes párttagok, párttagságukat elsősorban a jogok gyakorlására használják, de időközben szívesen elfeledkeznek a kötelességekről. Az egyik párttag azért reklamált, hogy felesége aránytalanul keveset keresett a befőttkészítő üzemben. Mint kiderült, az illető abban a hónapban négy napot hiányzott, de előfordult, hogy a munkaidő alatt elbeszélgetett, s ilyenkor nemcsak maga nem dolgozott, hanem másokat is fenntartott a munkában. A pártvezetőségi ülésen a vitában egészségesen kristályosodott ki, hogy a párttagság nem jelenthet előnyt. Az embereket, párttagokat, vagy pártonkívülieket a végzett munkájuk után ítélik meg. A LEGMEGGYŐZŐBB ÉRV A SZEMÉLYES PÉLDAMUTATÁS A pártszervezet tekintélyét azok a párttagok növelik, akik elsősorban végzett munkájukkal, személyes példamutatásukkal agitálnak. A dolgozók ma már nem szívesen hallgatják az olyan agitátort, aki általánosságban ugyan, elítélően beszél a lógósokról, de sajátmaga nem használja ki a ínunkaidőt. Falra hányt borsó-’ ként hullik vissza az olyan párttag eszmefuttatása, aki hangzatos frázisokat mond a kommunista erkölcs tanításairól, s ugyanakkor a maga portáján nem képes rendet teremteni. A Paksi Konzervgyár pártvezetőségi ülésén felelősségtől áthatva beszéltek az idei év tervfeladatairól és az ezzel kapcsolatos tennivalókról. Elhatározták, hogy javítják a pártmunka' tartalmi színvonalát. Úgy segítik a gazdaságvezetés munkáját, hogy a párt politikai munkája, a jobb termelési eredményekben jusson kifejezésre. Döntöttek arról is, hogy havonta egyszer megbeszélésre hívják össze a pártbizal- miakat. A megbeszélésen irányítást adnak munkájukhoz, hogy az agitáció tartalmas legyen és kapcsolódjék a napi munkához. Pozsonyi Ignácné Stróbl Vendel, a Tanácsi Építőipari Vállalat fiatal vízvezetékszerelője első újításán dolgozik. Az újító kiállításon is bemutatott szimplex csőhúzó készüléket szerkesztett, melyet kísérletre el is fogadtak. Az új készülékkel gyorsabb a munka és minőségileg is jobb, de az újító tovább kísérletezik vele, hogy még jobb eredményeket érjen el. Felvételünk Stróbl Vendelt ábrázolja újításával együtt. > ‘ c .< luiegírták a lapok, a televízió nézői láthatták is, hogy a mözsi zárszámadás jól sikerült. A tagok átlagjövedelme 13 420 forint. Ez a közösből, a termelő- szövetkezetben végzett közös munkából származik, és hozzájön, mint mellékes, a háztáji föld termése, valamint a háztáji állatállományból, a hízóból, a tejből, a tojásból, a baromfiból származó pénz, ami nagyon változó, s főként attól függ, menynyire ügyes a gazdaasszony, és hát milyen a szerencse, a szorgalom. Mindenesetre a 18 420 forint olyan átlag, amellyel már ki lehet egyezni, akár nyugdíjig is, s van a megyében még jó pár tsz, ahol ennyi pénzzel ki is egyeznének a tagok, úgymond: több sose legyen, de kevesebb se. Ez az, pontosan ez az a dolog, ami miatt a mözsi zárszámadással még külön is érdemes foglalkozni, mint nagyon tanulságos példával, hozzátéve persze, hogy hasonló tanulságos példával más gazdaságok is szolgálhatnak, de mi után ez volt a megye idei első zárszámadása, maradjunk ennél. Mözs tipikus bizonyíték arra nézve, hogy mit jelent a vezetők helytállása, ami alatt nem lehet valami elvont fogalmat érteni, hanem hús-vér embereket kell elképzelni, olyanokat, akik e határtalan ember- és szakmaszeretetből, elhivatottságból végzik a tsz irányításával járó, sokszor nem könnyű tennivalókat. S erre rátermettek, elsősorban azért, mert hisznek abban, amit csinálnak. Ök hisznek legjobban a szocialista nagyüzemi gazdálkodás maga- sabbrendűségében, fölényében. Az eredmények elérésének ez a leglényegesebb feltétele. A tagok, a mözsi emberek mindig szorgalmasak voltak. Az átszervezés utáni megtorpanás azonban némelyik ember kedvét lelohasztotta. A termelőszövetkezet vezetői kommunista politikusokként vissza tudták adni minden embernek a munkakedvet. Náluk érvényes a tétel, hogy a tsz-vezető egyben népnevelő, agitátor is. Éppen ezért rátermettek arra, hogy a tagot embernek nézzék, a gazdaságot a korlátlan lehetőségek tárházának tartsák, s ennek megfelelően egymással is, a gazdákkal is együttműködve, megteremtik azt a jó módot, I amely a családoknak biztonság, a ; falunak gazdagság, az országnak ! politikai és gazdasági érdek. A ! kicsinyes személyeskedés helyett 1 ez a magasabb rendű, és tartal- j más cél uralja és Irányítja munkájukat. Másként nem tartanának ott, ahol jelenleg tartanak. Ilyenkor arra gondol az ember: Kár, hogy nem lehet az ilyen vezetőket sorozatban gyártani. A gyenge tsz-ek egyik évről a másikra eltűnnének, és nem lennének panaszkodó szövetkezeti gazdák, mert ma még vannak. A mözsi tsz vezetőihez hasonló embereket „gyártani” nem lehet, de tőlük tanulni lehet is, szabad is. Meg lehet, tőlük tanulni, hogy milyen követelmények érvényesüljenek maradéktalanul akitor, amikor valaki a tagság, bizalmából tsz-vezető. Ezt megtanulni nem könnyű, de nem is lehetetlen... A Tolna megyei tsz-vezetők ” szigetvári tanácskozásán ez a probléma egy „Milyen legyen a tsz-elnök, mint ember” című előadás keretében már szóba került, és a paraszti közéletben állandóan napirenden van. De miután egy közös gazdaságban ezernyi váratlan helyzet adódik, kész formulákat adni lehetetlen. Általános és minden helyzetre érvényes szabályok viszont vannak. Ilyen szabály, hogy a kommunista vezető mindig a helyén legyen, nem szólam ez. A szocialista nagyüzemi gazdálkodás fölényét ugyanis sokan úgy képzelik, hogy kialakul az majd magától. Dehogy alakul ki magától. Csak akkor, és csak úgy érhetik el a gyenge tsz-ek is a legjobbak színvonalát, ha a vezetők maradéktalanul, .a párt iránymutatásának szellemében munkálkodnak. Vázlatosan ez annyit jelent, hogy az elvi szilárdság párosuljon a szaktudással és az emberek, a munkatársak mérhetetlen megbecsülésével. Nincs ennél fontosabb. A megbecsülés persze nem zárja ki, sőt inkább feltételezi az igazságos erényt. Bizonyság erre Mözs is, Fadd is, Dombóvár is, Döbrököz is, stb. Amelyik tagot leckéztetni, felelősségre vonni kell, azt mindig a közösség, tehát a többi gazda magasabb rendű érdekeinek szem előtt tartásával, felelősségre vonják. De ez is mérce ott, ahol a szövetkezeti gazdák a tsz vezetőinek igazságosságát és rátermettségét mérik. A mözsi zárszámadás politikai tény, s mivel e napokban valamennyi közös gazdaságban a zárszámadás lesz a legnagyobb esemény, ott, ahol gyengén zárták a tavalyi esztendőt, ne önmagukhoz mérjék a lehetőségeket, hanem az élenjárókhoz. Ne csak azt nézzék, mi van náluk, azt is, hogy mi lehetne, és mit produkáltak ott a tsz-tagok, ahol kellő és megfelelő együttműködés van a vezetők, valamint a gazdái? között. Abban ugyanis egyetlen gondolkodó ember sem kételkedhet, hogy ami Mözsön van, azt másutt is meg lehet teremteni, mindenütt. Ahol tsz van, ott mindenütt elérhető a mözsi gazdák jövedelme. Az alapvető feltétel, maga a nagyüzem ugyanis adva van. Ehhez nem kell más. csak a sokat hangoztatott együttműködés a vezetők és a tagok között. Az együttműködést pedig éppen a vezetők kezdeményezzék. Kötelességből? Igen, kötelességből. C okán mondják persze, hogy ** a mözsi határban könnyű produkálni. Kiválóak az éghajlati, a földrajzi és a területi adottságok. Ez igaz. Feltétlenül tény, hogy az erodált, dimbes- dombos vidékeinken nehezebb, költségesebb a gazdálkodás. Különösen akkor, ha hiányzik a leleményesség, az ügyes szaktudás, és nem utolsó sorban az elvi szilárdság. De az is igaz, hogy Mözs. hiába vannak kiváló adottságai, három évvel ezelőtt mégis csehül állt. Márpedig ez azt jelenti, hogy a jó mód megteremtésének alapvető tényezője elsősorban a vezetés színvonala, ami feltételezi a tagok szorgalmát, és csak ezek után következik a többi. Kár lenne persze a mözsi eredményeket misztifikálni. Erről nincs is szó. Arról azonban igen is, szó van, hogy az ottani eredmények a gyengén záró tsz-ek vezetői és tagjai számára újból tanulsággal szolgálhatnak. Adjanak biztatást és hitet. Az ezerszer elmondott és bizonyított igazsághoz, amely szerint a szocialista nagyüzemekben a jómód a törvény, nem pedig a szegénység. SZEKUL1TY PÉTER nTmmif»tfHTt>Ttr»Tfnw Traktoros-tanfolyamon A tanteremből az első pillantásra látni lehet, hogy nem szánták hosszabban tartó oktatás céljára. A sarokban kopott vaskályha sóhajtja, mintsem ontja a meleget, és ezért a tanulók is télikabátban, vagy vattaruhában ülnek az asztalok mellett. Szünet van éppen, pontosabban ebédszünet. Jónéhányan falatoznak még, ki aktatáskából, ki bőr- tarisznyából szedte elő a batyut. Néhányon az asztal körül babrálnak valami alkatrészt. — Ez a fogasléc hajtja meg — mutatja egy nyúlánk fiatalember a mellette álló alacsony, barna bundasapkásnak. — És így adagolja az üzemanyagot. — Próbálja meg valaki kinyomni ezt a részt — veszi kezébe egy másik —, hogy jobban szétszedhessük. Úgyis erről magyaráz majd az előadó. — Alapfokú vontatóvezetö-tan- folyamot hallgatunk — mondja az asztalnál, az alkatrésszel foglalkozó alacsony, barna fiatalember, Harta József. — Vagyunk itt teljesen kezdők, akik még nem ültünk traktoron, de vannak, mint itt a Vilmos, akik már traktorosok. — Milyen traktoron dolgozott? — kérdezzük Cziráki Vilmost. — Emtézén. Most a jogosítványt is szeretném megszerezni. Nagy György I. is két év óta traktoron dolgozik. Öt is a hivatalos képesítés megszerzése vonzotta. De mi fogta tanulásra Harta Józsefet, meg a többi kezdőt? — Egyre több traktora lesz a termelőszövetkezetnek, és a kétkezi munkásokra egyre kevesebb lesz a szükség. Hát azért tanulom a traktorosságot. — Pincehelyiek? — Ozoraiak vagyunk. Vagyunk tizenheten. De vannak pincehelyiek, tolnanémediek, belecskai- ak, székelyiek. — Itt laknak? — Nem. Úgy járunk be naponta. — Sajnos, úgy járunk be... — teszi hozzá sokatmondóan Baráth János. — Úgy járunk be, hogy nyolckor kezdődnének a foglalkozások, aztán sokszor kilenc óra, fél tíz van, mire ideérünk. — Miért? — Mert az autóbuszra, amelyik hat húszkor indul Ozoráról, nem férünk fel, tele van bérletessel. A tsz-től jár be egy vontató minden reggel a takarmánykeverő üzemtől, azzal jövünk, de az meg rendszerint későn indul. A vezetőségnek kellene intézkedni, hogy ez a vontató korábban induljon, úgy, hogy itt legyünk nyolc órára. — A vezetőség? Törődik is velünk... — legyint az egyik. — Pedig a Cziráki Vilmos, meg a Nagy György kettő, ráadásul Döbrönte- szőlőhegyröl jár be. — Ilyenkor télen legalább egy óra gyaloglás — mondja Nagy György. A beszélgetésbe bekapcsolódik Pálvölgyi József, a tanfolyam időközben megérkező vezetője. — Igen, az ozoraiak állandó késése kihatással van a tanfolyamra. A szorgalmukban nincs kifogásolnivaló, de egy-, másfél órás napi késés is számít. Ha már vállalták a háromhónapos tanulást, a termelőszövetkezet vezetősége igazán tehetne annyit az érdekükben, hogy időre beszállítsa őket, ha már amúgy is minden reggel jön vontató... — A személyszállítási engedélyt akár megfizetnénk közösen. Mire végére járunk a beszélgetésnek, valamennyien befejezik a falatozást, elrakják az elemó- zsiás-táskákat, tarisznyákat. — Akkor hát kezdjük a foglalkozást... — Pálvölgyi József a kezébe fogja az időközben szétszedett szerkezetet. Negyven ember figyeli, szinte moccanás nélkül az előadó magyarázatát. Bl.
