Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-16 / 12. szám

1»M. január 16. TOLNÁ MEGYEI NÉPÚJSÁG r* i Vendégségben Buvaton Cukorrépaszállítás Marci bácsi alacsony, tömör, sűrű ember. Piros az arca, hogy majd ki csattan. Orra alatt ki­csike bajusz, de azon is jégcsap lóg. Pedig még csak negyed órája áll itt kint az udvaron. Várja, hogy induljunk az erdő­be, fel Buvatra. A két szürke topog, prüszköl a szán előtt. Felkászálódunk, betakarjuk ma­gunkat pokróccal és máris indu­lunk Pörbölyről, az erdészet iro­dája elől. — Hosszú az út, Marci bácsi? — Meg kell ismételni a kérdést, mert a kucsma alá nehezen hatol a hang. — Nem, egy óra. ha igyek­szünk... — S tőle nem hallok mást egész úton. minthogy a Fecske lovat biztatja szóval, és néha nagyokat suttya'nt erős szíjostorával a levegőbe... Mikor Gyöngyösoldal alatt jár­tunk, akkor gondoltam vissza hálásan Vancsura Pista erdész barátomra, aki figyelmeztetett: Szalmát is tégy a lábad alá, mert a „hangyák” hamar a cipőbe bújnak... Jöttek aztán a „szúnyo­gok” is... Csodás az erdő télen is. Nyá­ron különösen. De mégis, ez a nagy csend, amikor még madár­fütty sem hallik, amikor csak a lovak prüszkölése a legnagyobb •/aj, most csodálatos az erdő. A fázó és éhes vadak szinte kar­nyújtásnyira bevárják a szánt. Mint karácsonyi képeslapon, olyan ez az erdő. Hó, szarvasok, csilingelő szán.™ No, és fázó utasok, akik már igencsak örülnének annak, ha a buvati tanyahajón kopogtat­hatnának bebocsátásért. De ad­dig még fél óra. Beszélni nem tanácsos, hideg a levegő, ami­kor elindultunk, még ezt is útravalóul kaptuk: kössük be a szánkat.. Már tíz kilométert hagytunk magunk mögött, amikor az első irtáshoz értünk. Embereket itt nem találunk, csak a hóba döntött hatalmas szálfákat. Marci bácsi megáll, hátrafordul és úgy mondja: „Itt dolgoztak a múlt héten, a hideg elhajtotta őket Buvatra”. Alig suhan velünk a szánkó nyolc-tíz percig, már halljuk a motorfűrész sivalkodásait, meg egy Hoffherr dohogását. — Már ott is vagyunk — hal­lom a sapka alól Marci bácsi hangját. S valóban, amilyen sűrű rengetegben suhant velünk a szán, olyan hirtelen tárul elénk nz irtás. Pontosabban a rakodó. Jónéhány uszály fát idehordtak már a rezéti Duna partjára. Megfagyott, gémberedett tagok­kal kászálódom le az ülésről. Nyújtóztatom a derekamat, az erdei út szánkóval is erdei út — buktatóval, gödörrel. Kesztyű nélkül két munkás tá­maszkodik az egyik rönkhalmaz­ra. Érkezésünkre abbahagyták a munkát, mert. mégis csak ese­mény. ha idegen jön ide. közé­jük. Szüneteltetik a „felterhe- íést”, mert meglátják a gazdaság pénztárosát is. Hagyják, hogy a rönk visszacsússzon fele útról a földre, söprik a ruhájukat a hó­tól. Topognak nagy gumicsizmá­ikban és jönnek utánunk a ta­nyahajóra. Egyikőjük előre siet, hogy mutassa az utat, legfőképp pedig, hogy segítsen lemenni a hajóra. Mert itt az erdőben az út és a tanyahajára vezető fel­járó is csupa jég. 29 ágyas otthon Az otthon parancsnoka Tóni bácsi, vihartól, dunai széltől cserzett arcú hajós ember. Amint meglát., az idegennek kijáró tisz­telettel fogad, és büszkeséggel mutatja birodalmát. Ö itt a pa­rancsnok, a lámpaüveg-tisztító, a kályhafűtő, az agregát-kezelő, minden, ami csak kell egy ott­honhoz. Egy ilyen tanyahajós munkásszálláshoz. A tisztaság és a rend természetes egy hajón, de különösképpen vonatkozik ez erre a hajóra. Nincs az erdőben hírközlő esz­köz, mégis, a legtávolabbi munka­helyről is ideértek már a mun­kások. Hideget, s vidám jóked­vet hoztak a tanyahajóra. S ter­mészetesen mérgelődést, dühöt is. Az egyik vattakabátos, nagy­sapkás ember káromkodik, csak úgy pereg a szájáról a váloga­tott szitok. Kezében tart két 20, meg egy 10 forintos papírpénzt. — Most ezt adjam a gyerekek­nek? Ezt a rongyot, ezt a pénzt? De azt a betyár... — és mondja szépen, úgy, olyan cifrán, amint abbahagyta. Addig, amíg rá nem szól a sarokból Bálint István. — Ne hőzöngjön. János bá’, a szűzimária se segít akikor! Mond­ja el szépen, mi a baja, most éppen jókor, itt van egy újság­író is. Majd megírja, ha akarja... Most én kerülök a figyelés és érdeklődés középpontjába. A mérgelődő János bácsi ráül az egyik takarosán vetett ágyra, sapkáját hátralöki, és úgy össze­szorítja a száját, mintha foga­dalmat tartana: ő a buvati néma levente. Később is csak hümmögött, amikor vérre-zsebre menő dol­gokról esett szó. Éppen Bálint István — ez a fiatal, csupa ideg, izom legény, aki karácsony óta naponta gyalog átkel a Nagy- Dunán Érsekcsanádra, egy fél deci pálinkáért, s aki ugyancsak keveset, ‘78 forintot vett fel az imént — nyugtatja: „Dolgozni kell, János bá’, másképp nincs pénz. nézze, aki dolgozott annak van”, s mutat Halász Mátyásra, aki gusztálva, ízlelgetve ropog­tatja nagy, erős ujjai között a piroshasúakat. Kilencet, meg négy zöldet. Nézem a céduláját is, amely a decemberi munkát ősz- szesíti, s arra részletezve felír­ták. mit dolgozott, s mennyit ka­pott azért. Halász Mátyás 1444 forint 60 fillért keresett decem­berben. Azután Farkas Kálmán, ugyancsak fiatal ember, termé­szetesen ő is favágó, azt mondja, hogy nem is olyan rossz ez a kereset, bár a norma nagyon szigorú, de 1962-beti 20 800 forin­tot, tavaly 18 900-at keresett, s azután még kapott 1500 forint külön jutalmat egyszer, meg hétszáz forintot másodszor, mert akkor is jól dolgozott. Persze, az igazsághoz tartozik, hogy az erdei munkások fizeté­sükből nem tudnak „énekórákat” tartani. Autót sem tudnak ven­ni, esetleg egy rossz ladikot. S ahogy belemelegedünk a fizeté­sek boncolgatásába, az erdei munkások bérezési rendszerének vizsgálódásába, arra a megálla­pításra jutunk, hogy rendezésre szorulna ez. főleg a törzsgárda bérezése kívánna meg egy ala­posabb revíziót, — Ilyen ügyben a szakszervezet­hez kell fordulni emberek — mondtam vitatkozó, egyik-másik veszekedő partneremnek. — Á, a szakszervezet!? — Sze­gény Kiss elvtárs ki se látszik a munkából, nemhoev a mi bajun­kat még a nyakába vegye — mond iák többen is. Azután naigv komolyan Vámosi József kapcsolódik a vitába, Családjából négyen dolgoznak az erdőn. Ő már nem is annvira a pénzt hiánvolia. mint inkább azt sze­retné, ha eljutna az erdőbe job­ban a kultúra, a békesség, a nvu- vplom. Ebhez nemcsak nénz kell Jó szó is szükséges. De hát ide ritkán iár agitátor féle ember. A tamvahaión is csak e°v hete szól. 11 * rom óv után a -■'•dió s hu fel­jönne ide valaki Pörbölvről, ú*?v esténként előadást tartani, mind egy akármiről nagyon hálás kö­zönséget találna. S amíg az emberek pondját. ba ját hánvtorpatjuk, amíg megálla­pítjuk, hogy a posta nehezen jut el ide, s tenni érdekében nem tudunk, megérkezik Odor József kerületvezető erdész is. Ö a hiva­talos nyilatkozó, ő ismeri jól a számokat, s ő ismeri az embereit is. Elmondja — amikor megtudja, hogy miről vitatkozunk —, hogy a sok beszédnek alja is van, nem minden úgy van, ahogy az embe­rek mondják. A munkások egyi- ke-másika zavartan pislog a nagy sapkák alaitt. Mert. kiderül, hogy az az öttagú brigád, amelyik az előbb reklamálta a decemberi fi­zetést, csak 166 köbméter fát ter­melt. Októberben 200 köbmé­tert, novemberben viszont 600 at munkáltak meg és 9 forint 35 fil­léres órabérük is volt. De az igaz­sághoz tartozik Hurton József tíztagú brigádjának csütörtöki teljesítménye is. Az 53 centiméte­res hóban, mínusz 12 fokos hideg­ben tízen csak 50 köbméter fát tudtak feldarabolni és egyenként csak 37 forint 68 fillért kerestek ezen a napon. Nehéz, fáradságos munka a fa- kitermelés. Nem könnyű meg­állapítani egv ilyen kavargó be­szélgetés-áradatban. mennyi iga­zuk van a munkásoknak, sérel­mükből mennyi a jogos, de tény, a szakszervezetnek el keile** jutni a tanyahajóig. Igazság az, hogy nem mindig, s nem mindenki előtt elégedet­lenkednek a munkások és nem is mindegyik reklamálja a kevés pénz*, mert akkor, ha az a sok panasz, amit a buvaiti tanyahajem hallottam, mind igaz lenne, akkor nem termeltek volna már kS ez- ideig közel 7000 köbméter fát a pörbölvi erdészet munkásai. Igaz most hideg van. Többször meg kell állni a munkában, nehezebb a favágás. Az egész erdészet január­ban is csak talán 2000 köbméter fát tud kitermelni. De jön a március, amikor már 4000 köb­méterre nő a havi termelés. De addig még két hónap van vissza. S akkorra talán el is felejtik a januári vendéget, vagy talán más is megy majd vendégségbe Buvat­ra? Pálkovács Jenő Az ÉM. Pécsi Tervező Vál­lalat felvesz magas-, mély­építő, gépész tervező roérnökfiket, iccImtunM. ; Jelentkezés: Pécs, Rákóczi j u. 1. (60) A Szekszárdi Városgazdál­kodási Vállalat azonnali be­lépéssel ÉPÍTŐIPARI TECH- ] NIKUST. KOVÁCSOT, VÍZVEZETÉKSZERELÖT ÉS j SEGÉDMUNKÁSOKAT ke- I rés. Jelentkezés: Szekszárd, j Rákóczi u. 7. Fizetés meg­egyezés szerint, (74) | JANUÁR HAVI MOZI . ■ ■■■■■■■ tnudOú DOMBÓVÁR: 17—19. Epekedő szerelmes. (Francia film.) 20—22. Méhkirálynő. (Olasz film.) DU- NAFÖLDVÁR: 17—19. Az ördög és a tízparancsolat. (Francia film.) 20—22. Az utolsó szerelem. (Amerikai film.) PAKS: 17—19. Az utolsó szerelem. (Amerikai film.) 20—22. Az ördög és a tíz- parancsolat. (Francia film.) SZEK­SZÁRD: 16—19. Szerelmesek ta­lálkozása. (Indiai film.) 20—22. Az élet kapuiában. (Szovjet film.) TAMÁSI: 17—19. Méhkirálynő. (Olasz film.) 20—21. Epekedő szerelmes. (Francia film.) TOL­NA: 17—19. Az élet, kapujában. (Szovjet film.) 20—22. Szerelme­sek találkozása. (1) A zombai tetőn, a termelőszö­vetkezet majorjánál nagy a for­galom. Teherautók jönnek-men- nek. Jönnek üresen, besorolnak a cukorrépahegy mellé, ahol rako­dógép kanala bólogat, egyhangú ütemességgel. A gép előremegy, kanalát le­ereszti, a cukorrópahegybe vájja. Majd felemelkedik, és tartalmát a mellette álló tehergépkocsira borítja. Bitter József, a rakodó­gép kezelője fázósan „zongorá­zik” a vezérlőkarokon. A sofőrök behúzódnak a vezetőülésbe, nem óraik annyira ezt, a csontig hato­Bent, a mázsaházban éppen arról folyik a vita, miért akado­zott a szállítás. — Nem voltak itt a rakodógé­pek, és kézzel nem győzték a ra­kodómunkások. Szövetkezeti tagnak felve- ! szünk | kőműves, ács, villanyszerelő, burkoló, tetőfedő szakmunká­sokat ős építőipari segédmunkásokat •Jelentkezés a Bonyhádi Já­rási Építőipari Ktsz irodájá­ban, Bonyhád, Perczel Mór u. 5. sz. Felveszünk 1984. évre ipari tanulókat az alábbi szakmákban: kőmű­ves, tetőfedő, műköves, ács, bádogos, villanyszerelő, víz­vezetékszerelő, burkoló, asz­talos. Jelentkezés a Bonyhádi Já- I rási Építőipari Ktsz irodájá- j ban, Bonyhád, Perczel Mór j — Már harmadszor állunk itt munkába — mondja Borsos Fe­renc, a pihenő rakodógépkezelő. — Le kellett állnunk, mert a bonyhádi és a hidasi vasútállo­máson — oda szállítjuk a répát — megtelt a rakodó. Most meg a kaposvári cukorgyár jelentke­zett, hogy nincs répa. — Van ott elég, csak nem köz­vetlen a vagonok mellett, ha­nem távolabb — jegyzi meg az egyik gépkocsivezető. — Csak a vagonrakodóknak kényelmesebb, könnyebb közelről rakodni — Rajtunk ne múljon — mond­— Voltunk Ozorán, Kakasdon, Bikácson, Medinán. Ha itt elfogy a répa, átmegyünk a Vörös CsŰ- lagihoz, utána meg Aparhantra. — Kétszázhatvan vagon répát tárolt itt a cukorgyár — mondja Csapó Gyula átvevő. — A Vörös Csillagnál 137 vagonnal van, Aparhanton kétszázhatvannal. A vita még folyik egy dara­big, kinek van igaza; a kapos­vári cukorgyárnak, vagy az AKÖV-nek. Kiderül az is, hogy a cukorgyár szeretné, ha a va­gonrakást is vállalná az AKÖV. De hiába, kevés a rakodógép. Aztán véget vetnek a vitának, a gépkocsivezetők mennek, mert ők kerülnek sorra, a gépkezelők pe­dig társaikat váltják fel, hogy ők is melegedjenek. Menetközben még mondanak néhány jelzőt az idő járásról, amely egy cseppet sem barátságos hozzájuk. Igen, a gépkocsivezetőknek a tél a leg- nagyobb ellensége. Mégis dolgoz, nak, igyekeznek, mert kenyérke­resetük ez a foglalkozás. És a gyár várja, emészti a cukorrépa­hegyeket. (Bognár—Erb.) ÉRTESÍTÉS! \ Értesítjük a lakosságot, hogy a szekszárdi fürdő 1964. I. 17-től újra üzemel. Uj nyitva tartás: Thermái - fürdő nők részére: Hétfő, szerda, péntek: 9—19.30-ig. Thermál-fürdő férfiak részére: Kedd, csütörtök, szombat: 9—19.30-ig. Vasárnap: 8—12-ig. Jegykiadás hétköznap: 9—19-ig. Vasárnap: 8—11-ig. Kád- és zuhanyfürdőt mindennap férfiak és nők egyaránt j igénybe vehetik. Gyógykezelés SZTK-alapon igénybevehető. I Vezetőség. (77) i ló hidegeit, de a dömper-aljra ja Borsos. — Tegnap délután, eszkabált fülke nem ad meleget, miután munkáiba álltunk, tizenkét Legszívesebben ott lenne ő is vagon répát szállítottak el a ko~ a mázsaházban, ahal a többiek esik. egy kopott vaskályha tűzénél me. a’ beszélgetés során aztán ki- legednek, dehát dolgozni kell. derül, hogy a rakodógépek már Tizenöt teherautó vár, nem lehet valósággal körbejárták a megyét, fennakadás a rakodás miatt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom