Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-16 / 12. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAÖ 1984. január lő.’ Horváth Tibor és népi zenekara évek óta kíséri a dombóvári táncegyüttest próbákon és szerepléseken egyaránt. Ök is részesei voltak már számtalan sikernek, ott voltak a Helikonon és most elkísérik olaszországi útjukra is a táncosokat. Részben az ű feladatuk lesz, megismertetni a San Remóban összegyültekkel a magyar népi muzsikát, a magyar temperamentumot. Részlet a Mikepércsi csárdásból. Tavaly májusban vörösre tapsolta a tenyerét az a kis Tolna megyei csoport, amelyik ott ült a keszthelyi szabadtéri színpad nézőterén. De nem csak ők tapsoltak, hanem a díszbemutató valamennyi szemlélője és résztvevője, ütemesen követelve a ráadást. Akiktől kérték az nem volt más, mint a dombóvári tánc- együttes, és ők szívesen új ráztak, pedig a műsoridő ugyancsak ki volt centizve. Sikeres szereplés közben megismerkedni egy élőadó-csoporttal mindig jó előjelnek látszik és ezt igazolták a későbbi szereplések is. Méltán esiett a dombóváriakra hát a választás, amikor ai , Népművelési Intézetnek azt kellett eldönteni, hogy melyik csoport képviselje hazánkat a San Remó-i fesztiválon. Nagy a megtiszteltetés, de nagy a dombóvári együttes fiataljain nak öröme is. Miután megtudták, hogy Olaszországba mehetnek, napokig más beszédtéma sem volt köztük. Sokasodtak a próbák, megfeszített tempóban folyt ezután a felkészülés. A fiatalok fáradhatatlannak bizonyultak és még a legerősebb próba után is ott csillog a szemükben a várakozás izgalma. Bodai József pedagógus, az együttes vezetője megismertet a várható programmal is: „A tervek szerint január 16-án utazunk fel Budapestre, hogy ott másnap különrepülőgépre szálljunk és Zágrábi megállással Genovába repüljünk. Este a Grand Britannia szállóban alszunk, aztán másnap az Ariston színházban részt veszünk 12 nemzet táncA durrogtatás után újra folytatódik a próba, sorra veszik valamennyi táncot, amellyel szerepelni fognak. Béres András Mikepércsi csárdását, Molnár István Huszár-verbunkj át. Varga Gyula Ajaki leánytáncát. Dezső Attila Kalocsai táncát és Bodai József saját koreográfiáját a Somogyi kanásztáncot mutatják be. Ezenkívül könnyű elemekből összeállított, úgynevezett „menő- táncot” tanulnak be. amellyel a felvonuláson vesznek részt „Tizenegy lány, és ugyanennyi fiú utazik el San Remóba az együttesből — folytatja Bodai József —, de elkísér bennünket az útra Horváth Tibor és népi zenekara is. Dombóvárról ösz- szesen huszonkilencen megyünk”. A táncbemutatón utolsó számnak hagyják a dombóváriak szereplését Azt mondják a már ott járt pécsiek, hogy a magyaroktól mindig egy kicsit az előadás sava-borsát várják. A táncosok új rendben állnak. Néhány rövid utasítás hangzik, a prímás fejének mozdulatával figyelemre inti a zenekart, aztán felzendül a muzsika, a próbaterem pedig megtelik mozgással, tűzzel, lendülettel. Kiszámítottak, fegyelmezettek a mozdulatok, a tánc öröme mosolygást varázsol minden fiatal arcára. Gyakorol- a lányok szoknyája magasan nak, munkálkodnak azon, hogy libben hajladoznak, mint a szélbeváltsák a hozzájuk fűzött re- fútt ' viráCTok T k viráményeket. hogy tényleg az elő- tutta vira°olc- iarKa vlrdg adás sava-borsa legyen az ő sze- csokor... San Remóba indul, replésük. Gyorsul a ritmus, ütemesen, Fényképezte: Erb János egyszerre koppannak a csizmák. Szöveg: Végh Miklós Legjobban akkor pörögnek ki a szoknyák, amikor Dezső Attila Kalocsai táncát járják a fiatalok. Magasból nézve szinte úgy tő* nik, hogy tarka virágok nyílnak ki a próbaterem parkettjén. Műsoruknak ez a része szereplésük egyik legérdekesebb színfolt, jának ígérkezik. Bodai József koreográfiája a Somogyi kanásztánc, amit a fiúk adnak elő temperamentumosán. bemutatóján. Ezen a bemutatón a mi csoportunk képviseli egyedül hazánkat, sőt együttesünk lesz az egyetlen, amely a népi demokratikus országokból oda utazik. Tizenkilencedikén részt veszünk a már hagyományos virágfelvonuláson, majd pedig a Casinó-ban megrendezésre kerülő gála-esten szereplünk. Ennyi lenne a szereplések száma hivatalosan, de a pécsiektől — akik korábban vettek részt a San Remó-i fesztiválon — tudjuk hogy még két-háram be nem tervezett kisebb szereplésre is számíthatunk. A beszélgetést éktelen durrogás szakítja meg. A pihenő táncosok helyén hosszú kanász-os- torral fiatalember forgolódik, ő csap az ostorral olyanokat, hogy puskalövésnek tűnik. — Hajdú Pali gyakorol. A felvonuláson lesz erre szükség... az olaszok kívánsága, hogy legyen valami „magyaros — csikós”. Még az utolsó próbákon is lehet simítaiiivalőf találni. Bodai József tanár, az együttes vezetője rögtönzött bemutatót tart a körben álló táncosoknak.
