Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-10 / 7. szám
1 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 19t>4. január Irt. Amikor megláttuk a BALATONT... Az elmúlt év nyarán Tolna megyéből 4074 úttörő nyaralt táborokban, és évközben 11 ezer terülő sportolt rendszeresen négytusa-versenyeken és labdarúgó-játékokban... — Kulturális vetélkedéseken, csapatbemutatókon az elmúlt évben 7952 úttörő és kisdobos vett részt... Négyezer, tizenegyezer és nyolcezer... örvendetes számok ezek, mert tudjuk, hogy az idén, és jövőre még csak növekednek, örvendetes, hogy a most felserdülő nemzedék tanulási, szórakozási, sportolási körülményei állandóan jobbak lesznek, és úgymond. az egész társadalom azon fáradozik, hogyan teheti mindig jobbá ezeket a körülményeket. örvendezve fogadjuk ezeket a sokatmondó számadatokat — de egy kicsit irigykedve is. Hányszor kikívánkozik belőlünk, idősebbekből; miért nem születtünk mi is húsz évvel később. önkéntelenül is a magam iskoláskorát idézem, annak hallatán, hogy 1963-ban négyezer általános iskolás üdült a Balatonnál, és az ország más vidékein. Kirándulásra készültünk 1943 egyik tavaszi napján, egésznapos kirándulásra, a Hosszúvölgybe. Mint valami határvonal, húzódik ez a völgy Felsőnyék és Magyar- ke*zi köz), és felnyújtózkodik a Garábhegyre. Nos, ide készültünk, a Hosszúvölgy elejére, hogy végigsétáljunk majd rajta, egészen a Garábhegyi kilátóig, és onnan, a Paphalálán keresztül — ez a hegyet átvágó, mély szurdik — térjünk haza. g I természetesen I f ?é.vottVI. Szemlélődéséből érces férfihang zökkentette ki; — Szervusz Feri! Te is itt vagy? — pirospozsgás, erőtől dúz- zadó fiatalember veregette hátba, barátságosan kezet szorított vele. Horváth Nándor volt, szögről- végről ismerte Zuglóból. Tudta nagy izgalom- A készülődés mai folyt. Elő_______________ szőr is azért, m ert ez volt az addigi legtávolabbi kirándulásunk, ötödikes voltam akkor... Volt ugyan minden tavasszal egésznapos kirándulásunk, de csak a nyugati faluvég fölött emelkedő várhegyre, ahova délutánonként amúgy is gyakran felkapaszkodtunk. Bújkáltunk a hajdani vár helyén lévő „töröklyukban” és izgalmas török—magyar csatákat vívtunk a földsáncokon. Másodszor azért Ígérkezett izgalmasnak ez a kirándulás, mert találkoztunk az akkor még hercegi uradalom. Fürgéd iskolásaival. A kirándulást, a találkozót Angyal Dezső, az öreg kamarás- plébános halála után időlegesen odakerült táboripap-hadnagy tisztelendő szervezte. (Nem minden- \ napi volt. amikor vasárnapi nagymisére felvonult elegáns egyenruhájában, ragyogó, sarkan- tyús csizmájában.) Szóval, a tisztelendő úr érre a napra cserkészruhát öltött, és vezérletével párba rendeződve, hosszú sorban elindult az iskola. Mire a fürgediek odaértek, mi már letanyáztunk az árnyas fák alatt. kola összemérje az erejét. Mi lett volna az első összecsapás, ha nem a futball? Egymástól jó száz méternyire kiléptük a kaput, kapufaként letűztünk két-ikét botot, űri Jancsi volt a kapusunk (tavaly még védte a nyéki csapat kapuját) én, Béndek Lalival — szegény fiút negyvenötben akna ölte meg a Sióparton — bekkeltem. Hármunknak aztán igazán nem sok dolga volt, mert a játék állandóan a fürgediek kapuja előtt volt. A sok támadásból mégis mindössze egy gólra futotta, mígnem a fürgediek is eljutottak egyszer a mi kapunk elé. Nagy kavarodás után a bíró — Angyal Dezső tisztelendő úr — tizenegyest ítélt ellenünk. Kiléptük a tizenegy lépést. A „büntetőt” Jancsi kivédte, kiütötte az agyonfoltozott futballt. Meglepetésre a bíró most már az ötösről rúgatott büntetőt — ezt már nem védte a kapusunk. így lett döntetlen az eredmény angyali segédlettel, igazságte véssél... Aztán az „Adj király katonát...” játék következett, versenyfutás, és más játékok. Hol mi voltunk a győztesek, hol a fürgediek. így ment a játék ebédig. Akkor véget vetettünk a versengésnek, elfogyasztottuk elemózsiánkat. Utána elköszöntünk, ők hazafelé, mi a Garábhegynek vettük utunkat. Tán egy órás bandukolás után érkeztünk meg a gerendákból ácsolt kilátóhoz. Felmásztunk — néhány fős csoportokban — a hiányos lépcsőfokokon, és szétnéztünk, a négy égtáj felé. Északra ott láttuk forogni a közelben a rebeci uradalom szélmotorjait, és távolabb, a látóhatár szélén egy hosszú, a délutáni napfényben kéklő csíkot. — Ott a Balaton! — adtuk szájról szájra a felíe_______________ dezést. O tt volt tőlünk húszegynéhány kilométerre a „magyar tenger”. A kilátó tetejéről kinyújtott kezünkkel mintha csak megfoghattuk volna, olyan közelinek tűnt, de a valóságban nagyon messze, végtelen messze volt tőlünk. Több év távolságnyira... Csak csodálkoztunk, hogy olyan közel van a Balaton, de tudtuk, hogy nagyon sokan közülünk csak felnőttként láthatják meg igazán. Talán nem is irigyeltük igazán a jegyző két fiát, akik lélegzetelállítóan tudták ott mesélni balatoni élményeiket... Lehangoltan bandukoltunk hazáig. Nem csupán a fáradtság érződött rajtunk, hanem az is, hogy valamit felkavart bennünk, az a kék szalag. Éreztük mi. kis falusi elemisták, túlontúl szegények vagyunk ahhoz, hogy versenghessünk a kék tündéi- kegyeiért. És valóban, hosszú évek elmúltak. mire megláttam a Balatont. BOGNÁR ISTVÁN Tudományos tanácsadóval jelent meg a Magyar Mezőgazdaság Igen gazdag, érdekes tartalmú a Magyar Mezőgazdaság legújabb, január 8-i száma. Az időszerű teendők közül a zárszámadási leltározásról, a téli malacnevelésről és a munkás- védelmi feladatokról ír a lap. Vitacikket közöl a nagyüzemi tehenészetek munkaszervezéséről, szakcikket a zöldtakarmány-lisz- tek előállításának és használatának újabb tapasztalatairól, a fajtavetőbab termesztéséről, meg a burgonya leromlásának talajtani okairól. A szövetkezeti vezetők tapasztalatcseréje rovatban a bólyi Kossuth Tsz elnökének írását közli a Magyar Mezőgazdaság. Érdekes tényeket tartalmaz Dégen Imrének; az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság vezetőjének cikke, a vízgazdálkodásról. A szokásos tsz-tanácsadó melléklethez ezúttal már tudományos tanácsadó melléklet is járul, a Földművelésügyi Minisztérium és a lap szerkesztőségének közös kiadásában. Az újabb melléklet első száma a nagyüzemi baromfi- telepek egészségű gvi irányéi vei i I ismerteti. róla, hogy jó barátai, közeli isme- | rősei „Zsíros”-nak becézik. Az elnevezés nemcsak testalkatára és szakmájára céloz, hanem vastag bukszájára is. Szüleinek jól menő hentes- és mészáros-üzletük van. Az öreg úgy kívánta, hogy egyetlen fia az ő mesterségét folytassa, saját üzletükben. Híre járt, hogy amikor Nándi segéd lett. Horváth szép földszintes házat vett neki Rákospalotán. — Mégis csak más, ha a fiúnak saját háza van. Akkor már könnyen talál magához illő feleséget. — Hol élsz, mostanában mit csinálsz? — érdeklődött Nándi, — Gyárba járok — felelte —f a Fémlemezbe. .. Ferinek hirtelen eszébe jutott; Annak ellenére, hogy az idős Horváth ilyen gondos és előrelátó apa, a környékbeliek kicsit gyagyásnak tartják. Az a hír járja, hogy egy kerékkel többje, vagy kevesebbje van az öregnek, tréfás dolgokat lehet róla hallani. Ezt a históriát Feri a mamájától hallotta; Az osztály sorsjátékkal foglalkozó Török és Társa Bank reklámcédulákat küldött szét a városban. Horváth Nándi bácsi is kapott egy borítékot. Felszakította. A mészárszék tele volt bevásárló asszonyokkal. A mama is ott volt — jut eszébe Ferinek. A pest ás éppen csak kilépett az utcára, amikor Horváth nagyot kurjantott, a bárdot belevágta a tőkébe. A borítékban nyomtatott papírlapon az állt: Megnyerte ön a százezerpengős főnyereményt.. . Eddig olvasta, a „ha” és ami még ezután következett, már nem is érdekelte. Elkiáltotta magát: Megnyertem a főnyereményt! Nándi‘fiám, tiéd az üzlet! Nándi azóta, főnyeremény nélkül, is megkapta az üzletet. — Jó szórakozást — mondta Ferinek és elsietett. Néhány perccel később újra feltűnt. Széles selyemszalag volt a karján: Főrendező. A terem már majdnem megtelt, amikor Kaszásné a két lányával megérkezett. Feri örömmel üdvözölte őket. Elnöki megnyitóval kezdődött a műsor. Az iparosréteg a nemzet fontos tartóoszlopa. Isten segítségével elmúlnak majd a nehézségek, új hajnal köszönt a magvar iparosságra. Ebben a reményben . . . A POFON Erőteljes taps fogadta a bevezetőt. A zenekar rázendített Erkel Hunyadi Lászlójából a ..Meghalt a cselszövő”-re. Utána Sza- bolcskai Mihály versét szavalta egy bő szoknyás, fehér pruszlikos lány. A Sybill három duettje fejezte be a műsort. A fiatalabbak türelmetlenül vártak erre. A rendezők irányításával viharos gyorsasággal rakták fal mellé a székeket, Kaszásné és a két lány az ablak melletti sorban kapott helyet. Feri ezúttal is velük szemben helyezkedett el néhány hasonló korú fiatalember mellé. Tekintete a halványkék krepdesinbe öltözött Ilonkán függött. Lavotta verbunkosával kezdődött a mulatság. A terem közepét csakhamar benépesítették a táncolok. Feri meghajolt Ilonka előtt. Nem soká táncolhattak együtt. Néhány szó, és a sudár, szőke lány máris eltűnt, a tánctér kavargásában. Feri utánament, újra és újra felkérte, de nem soká örülhetett neki, sok táncosa akadt. Gyors csárdás után tangó következett. A fiú szerette volna, ha legalább csak néhány percig magukra hagyják őket. Szorosan tartotta a lányt. Tapintatosan, csöppet se tolakodóan dúdolta: Egy szerelmes tangó. Egy kacér leány, Simuljon hozzám. Ezen az éjszakán . . Ilonka mosolygott. — Nem bánta meg. hogy hallgatott rám? — Nem, ha magával táncolhatok ... Egy kicsit elszégyellte magát, mert valahogy sután, 1 félszegen hangzott ez az indokolás. Már vége is volt a tangónak. Ferinek úgy tűnt, alig egy-két percig tartott. De most legalább kart-karba fűzve körbe járhattak a teremben. A fiú hangulata nehezen oldódott. A lány .jókedvű volt. ottho— Figyeled? — Úriszabó, teheti — mondta a szomszédja. — Jól megy neki. — Ezt is beprotezsálja az apja műhelyébe, mint a Babát. Legalább kettő között válogathat. Feri vörös lett a haragtól. Gyors léptekkel a táncolókhoz sietett. Dühében elfelejtette, hogy a fiú tőle kérte el Ilonkát. — Lépj le öcsém — mordult rá a Lakynak emlegetett kikent fickó. Megállt és nekitámasztotta vállát az övének. Feri türtőztette magát. — Nono! Ne olyan hevesen — válaszolta. De nem hátrálhatott, Megismételte: — Szabad? Laky kakaskodott, szembefordult a fiúval. Még mielőtt bármit" is tehetett volna, hatalmas pofont mért Feri füle tövére. KIRE NEHEZTEL ILONKA? Feri úgy érezte, mintha vízbe zuhanna. A csattanásra többen felfigyeltek. Ösztönösen meglendült a keze, vissza akart ütni. de néhányan közéjük ugrottak, ökle a levegőt, érte ... Szörnyű szégyenérzet vett rajta erőt. Ilyet még sose élt át. Ez az egész, ami történt, annyira valószínűtlennek tűnt, hogy szinte levegő után kapkodott. Úgy tűnt. mintha rossz álom tört volna rá, zúgott a füle, forgott vele a terem. Ebben a percben ott termett Zsíros. nosan érezte magát. Szünet után. ahogy táncolni kezdtek, egy elegáns idegen lépett melléjük. — Szabad? Feri átengedte Hónkat. Eszébe jutott: Katit is illene felkérni. Öt most is a fiatalabb fiúk szórakoztatták. Felkérte. A lány meleg pillantással mondott érte köszönetét. — Aranyos kislány — állapította meg Feri. Amint elvitték Katit. újra Ilonkát kereste. Most már valahányszor felkérte, néhány lépés után újra és újra hallotta a mind kihívóbb hangot: — Szabad? Ilonkát át kellett adnia. Bosszankodott. Ez az elegáns fráter rájuk afcaszkodott.- Egészen magához szorította Ilonkát. Feri tehetetlenül nézte. Akkor közvetlenül mellette megszólalt egy hang: alacsony, szeplős képű fiú mondta a szomszédjának. — Nézd a Lakyt, milyen klassz nőt fogott. A ki® szeplős alak Ilonkára mutatott. — Miért ütött meg? — kérdezte. — Semmiért — mondta. ő. — Az én ismerősöm ez a lány. — Ja vágj- úgy? — fogta fel a helyzetet Zsíros és megmarkolta Laky mellét, aki harciasán állt Ilonka mellett. Villámsebesen pótolta, amit Peri elmulasztott. Amúgyis szívesen fitogtatta erejét, most még annak a kockáztatásával is, hogy az idősebbek megbotránkoznak eljárásán, még mielőtt az egyet is szólhatott volna, három hatalmas pofont mázolt Laky Béla képére. 'Most nyilvánvaló lett, hogy milyen nagy tekintélye van Nán- dinak. Néhány másodperc telt el néma döbbenetben, aztán többen köréjük sereglettek, közbevetették magukat: — Ügy kell neki! Megérdemelte! Feri ellenfelét kisodorták a folyosóra (Folytatjuk)
