Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-08 / 5. szám

t 7964. január 8. TOLNA MEGYÉT NßPÜJSÄd S Hatvankilencmilliót költünk az utak korszerűsítésére c Az év végére valamennyi járási székhelyről pormentes út vezet Szekszárdra Tizennyolcmillió forintért tanácsi utakat korszerűsítenek Az idén elkészül az Iregszemcse Siófok közötti út is 1963- ban a Tolna megyei út­építési programot a kivitelező vállalatok nem tudták megvaló­sítani. A rendkívüli időjárás tönkretette a megye úthálózatá­nak jelentős részét. A korábban útépítésre tervezett költségeket — a korszerűsítés és felújítás költségeit is — „elvitte” a fel­fagyott utak javítása. A kivitele­ző vállalatok, nem végleges ada­tok szerint mintegy 18 millió forintos tervlemaradással léptek át 1964-be. A múlt évben éppen a felújító és javító munkák miatt, nem tudták elvégezni a több évre előre bontott tervsze­rinti felújítási, korszerűsítési munkát sem. Az idén már előbb­re tudunk lépni. 1964- ben — az utak korszerű­sítése révén — elérjük, hogy va-> lamennyi járási székhelyről, por­mentes út vezet Szekszárdra. Összesen 69 millió forint ér­tékű útkorszerűsítési és fel­újítási munkát végeznek 1964-ben a kivitelező válla­latok. Az idei útépítési programot a korszerűsítés jellemzi. Uj út nem épül. Az állami utakra fordítandó csaknem 70 millió forint, melyet a KPM keretéből köl­tenek el, még nem adja a teljes képet, mert tanácsi keretből is közel 20 millió forintot fordítanak az utak korszerűsítésére, felújítására. Ezenkívül 2.1 milliót a hidak felújítására, átépítésére. Kétéves halogatás után 1964- ben elkészül az Iregszemcse— Siófok közötti útszakasz is. Az út Tolna megyei szakaszára 9 millió forintot költenek. A So­mogy megyei részen is folytat­ják az idén a korszerűsítési mun­kát és várható, hogy pormentes út köti majd össze az év végére Siófokot Szegeddel. (Valószínű a jövő évben kerül felújításra a korábban már portalanított taszék—bajai út.) A Tamási—Pincehely közötti út korszerűsítését az idén be­fejezik. összesen 17 millió forintba kerül ennek az út­nak a korszerűsítése. de niég nem ítészül el az idén, mert a két vasúti felüljáró meg­építésére — a tamási és pince­helyi sorompónál — majd 1965- ben kerül sor. A felüljárók he­lyén körülbelül egy-egy kilomé­teres szakaszon még a régi úton közlekednek a járművek. A Dombóvár—hőgyészi út kor­szerűsítése csak 1965-ben készül el teljesen. Az idén az úttestet ugyan átépítik, de Kurd község­nél a Kapóson és a vasútállomá­son áthidaló műtárgy építése majd csak 2 év múlva fejeződik be és ekkor beszélhetünk ennek az útnak teljes elkészültéről. Az idén 13 millió forintot költenek erre az útra. 1963-ban már jelentős munká­latokat végeztek a Kölesd—püw cehelyi úton. Az idén tovább folytatják a munkát. A 14-es ki­lométerkőig 10 millió forint be­építése várható. A Dunaföldvár—kömlődi út (Bölcske—Madocsa) korszerűsíté­se is megkezdődik. Első lépcső Dunaföldvár községben a pincesor rendezése lesz. Mintegy 2 kilométer szakaszon 3.2 millió forinttal korszerűsítik azt az utat. Az idén 5 kilométer hosszúság­ban tovább korszerűsítik aBony- hád—teveli utat. A tervek szerint, melyek nagy- T'észe már a kivitelezők birtoká­ban van. 46.4 kilométer hosszú­ságú út keiül korszerűsítésre az idén Tolna megyében Ezenkívül tanácsi keretből is jelentős munkálatokat végez­nek. Konyhád főterén 2.2 millió forintba kerül a kor­szerűsítés. A szekszárdi Rákóczi utca kor­szerűsítése az idén a parásztai Bá- I hídtól kezdődik. Ezt a munkát — mely az úttest teljes átépítését .jelenti, egészen a Garay térig, — 1965-ben fejezik be. Az idén 20 milliót költenek erre a munkára. A . korábbi években portalaní­tott utak karbantartására, fel­újítására is jelentős összegeket fordítanak. Elsősorban a közsé­gek belterületét újítják fel az utak fedőrétegét, de szó van ar­ról, hogy még a nyárra a dom­bon hajóállomáshoz vezető utat is portalanítják. A Tolna megyei hídépítési program is gazdag. Két évvel ezelőtt határozta el a tanács, hogy a mezőgazdasági igényeknek megfelelő teherbírá­súra építik át a folyók és pata­kok hídját. így a programban szereplő több a Koppányon és a Kaposop átívelő híd készült már el. Az idén átadják a csibráki, belecskai Kapos-hidat, a völgységi patakon átívelő hi­dakat. z döuzsou Alsónyéken, Xliúsberénv- ben, Felsőnyéken, Szekszárd- Csatáron a tavalyi esők árok után építenek új hidakat. Az útépítési program végrehaj­tására a megvei tanács szervei már találtak kivitelezőt is mint erről Sándor Gábor, az Építési Osztály vezetője tájékoztatott bennünket. Szinte biztosra vehe­tő, hogv az idei költségvetésben szereplő munkálatokat határidőre tudják elvégezni. Ez pedig aZT jelenti, hogy a jövő évben már a tervek jelentős részében a fon­tosabb bekötőutak korszerűsíté­sére helyezhetik a fő súlyt. Egyébként ezekben a napokban már megkezdték a tanács építési osztályán a jövő évi útépítési program kidolgozását. Március 31-ig e programot már véglegesí­teni tudják és át tudják adni a tervező irodáknak a kivitelezési tervek elkészítésére. Pálkovács Társadalmi bírósági tárgyalás Dombóvárott Érdekes tárgyalás zajlott le hétfőn Dombóvárott az fmsz kultúrtermében. Összeült az fmsz társadalmi bírósága. B. S.-né és Cs. J. két vendéglátóipari dol­gozó ügyét tárgyalta. A két ital­bolti dolgozó sorozatos szabály­talanságok elkövetése miatt ke­rült a társadalmi bíróság elé. A tárgyalás nyilvános volt, és okulásképpen meghívtak a ven­déglátóipar dolgozóit is. A társadalmi bíróság elnöke, Major Árpád, szabályszerűen ve­zette le a tárgyalást. A jegyző­könyvek és az ellenőri könyvek bejegyzései alapján ismertette a vádat, mely szerint a két ital­bolti dolgozó előre kiszámította a „gebin” által biztosított napi többletet, s azt a pénztárból ki­emelve maguk között elosztották. A társadalmi bíróság a tanúk és a szakértők meghallgatása után meghozta az ítéletet. B. S.- né ügyét további intézés végett áttették az ügyészségre. Cs. J.- nek pedig lehetőséget adtak ar­ra, hogy jóvátegye az elkövetett hibát. A társadalmi bíróság ugyanis a nevelés eszközét fi­gyelembe véve javaslatot tett a vállalat vezetőségének. hogy okulásképpen alacsonyabb munka­körbe helyezzék Cs. J.-t. A tár­sadalmi bírósági tárgyalás jó- néhány szakmai kérdést is tisz­tázott és a jövőre vonatkozólag sok tapasztalatot adott. P. M. Hűtőpult — exportra Évről évre gyarapodik a megye kisipari szövetkezeteiben készülő export-termékek listája. Az idén ismét több új export-gyártmány előállítását kezdik meg a ktsz-ek, illetve új szövetkezetek kapcso­lódnak be az export-termelésbe. A Bonyhádi Vasipari Ktsz — a Budapesten működő Műszála, Irodai és Közszükségleti Cikke­ket gyártó és Javító (MIRKÖZ) Ktsz-szel együttműködve hűtő­pultokat készít exportra. A hűtő­pultok váza és lemezborítása Bonyhádon készül, a berendezést a MIRKÖZ-nél szerelik a pultba. A két prototípus — kétféle hűtőpult gyártására kerül sor —. már a múlt évben elkészült, és azokat el is fogadták. A bony­hádi szövetkezet az első fél­évre százharmincöt hűtőpultra kapott rendelést. A téli hidegben nem kötelezhető a diáksapka A leánytanulók szövetnadrágot vagy melegítőt hordhatnak A téli hónapokban évről évre visszatérő tapasztalat, hogy egyes középiskolák diákjai erős hideg­ben is egyensapkát viselnek, mert erre kötelezik őket. A szülőktől emiatt jogos panaszok érkeztek az illetékes szervekhez. A Művelődésügyi Minisztérium illetékesei elmondották: egyen- sapka bevezetéséről, vagy már korábban bevezetett egyensapka megtartásáról a szülői munkakö­zösség, az ifjúsági szervezet, va­lamint a tantestület véleményé­nek meghallgatásával az iskola igazgatója dönt. Egyensapka vise­lésének elrendelése esetén pon­tosan meg kell határozni a hor­dás kötelező időszakát, például az egéáz 'iskoláév alatt, vágy csak ünnepi alkalmakkor, felvonulás- j kor, — tekintettel a téli ,hideg, . vagy a nyári meleg időre is. Ez I gyakorlatilag azt jelenti, hogy erős téli hidegben vagy nyári | melegben a diákokat nem lehet ! kötelezni egyensapka viselésére. Közölték egyidejűleg: a minisz­teri rendelkezés értelmében ' leánytanulóknak meg' kell enged- I ni, hogy hideg időben a köpeny, j illetőleg a szoknya alatt hosszú I melegítőt, vagy szövetnadrágot I viseljenek, s azt — rosszul fűt- I hető tantermekben — a tanítás alatt is (MTI). magukon tarthassák. lYYYTTTYTTTTYyTYTTTTTTY'rYYYTYTTYYYYTTTTYTYY’rTYTY’» TTTTmTfmTmTtrrrmTfmmmTmTTmmTWmTTTTTTTTTTTTTTTTrrTTI" K ét éve figyelem Szekszárd­nak ezt a részét. Apró változásokat vettem észre arculatán, de emellett végig' meg­maradt bennem a gondolat, hogy Csatár ma is ugyanaz, mint húsz évvel korábban. Falu a város szé­léhez ragadva, falusi gondokkal, bajokkal. A többi megyebeli falutól ta­lán csak abban különbözik, hogy itt nincs sem alvég, sem felvég, mert Csatár amolyan se kezdete, se vége település. Ahogy a Béri Balog Ádám utca járdájáról le­lép az ember, azonnal Csatáron van. Még akkor is, ha közben el­talpal a temető mellett. S aztán mehet előre, és a bátaszéki úttól jobbra, több mint egy órát, még mindig Csatáron van. Észrevét­lenül gabalyodjk bele a szőlő­hegy szurdikjainak dzsungelébe, s bizony jól tájékozottnak kell len­nie ahhoz, hogy -kikeveredjen be­lőlük, s pontos bizonysággal meg­állapítsa: már nem Csatáron jár, hanem a hegyek között. Különben, ha magában a tele­pülésben sétál az ember, csodála­tos csenddel találkozik. Pincék váltogatják egymást, itt-ott házak bámulnak a sétálóra, apró, de ki­váncsi ablakokkal. Csak nyári es­téken változik a kép. Ilyenkor megelevenedik a házak és pincék eleje: asszonyok, idősebb férfiak ülnek ki a padokra, s folyik a szó. Miről, miről se, joszerint meg sem lehet mondani. Annyi azon­ban bizonyos, hogy ezeken a nap­lemente környéki tereíeréléseken megbeszélik a szűkebb és tá-gabb környezet dolgait. A születések­ről épp úgy értesülhet a hallga­tózó. mint a halálesetekről, de a lánybotlások, házasságok, válá­sok sem maradnak ki a csendes, inkább suttogó beszélgetésekből. Van Csatárnak egy külön nap­ja, amelyik mozgalmasabb, tar­kább, mint a többi. Ez a szom­bat. Délig tulajdonképpen nem történik semmi, de a délután fur­csa, és a maga nemében sajátos „népvándorlást” hoz. A város fe­lől gépkocsik suhannak, s a pin­cék elejét birtokba veszik a Sko­dák, Wartburgok, Opelek. Mint hajdan a lovas kocsik, hintők, csak azzal a különbséggel, hogy az abrakos tarisznya nincs a kp­esik elejére akasztva. De erre ugye semmi szükség, hiszen a motorok köztudomásúan nem fogyasztanak sem zabot, sem ku­koricát. A vándorlás másik irá­nya viszont a pincék felől jön. Ez többnyire gyalogmenet. Lassú, tempós lépésekkel a város felé igyekeznek az emberek. Jobb­jukban demizsont lóbálnak, ' na­gyokat köszönnek, még az idege­neknek is. De csak a temető sar­káig'. Onnan mintha felgyorsulna a lépés, sietőssé válik az út, s a köszönés is ritkul... M ondom, Csatár falu a javá­ból. A várostól ugyan csali két kilométerre fekszik, de levegője már olyan mégis, mint akármelyik megyebeli falué. Mint mindenütt, itt is megvan a köz­pont. Nem a település közepén, nem is az iskolánál, hanem az egyetlen bolt előtt. Ide eljárnak még a legtávolabbi házakból is, mert kell a só. a gyufa, és a ke­nyér. Sokszor megfordultam a boltban, de üresen még sohasem találtam. Sőt, többnyire zsúfol­tan. mert az egész alig nagyobb egy valamire való lakószobánál, s benne minden kapható, ami pillanatnyilag el nem fogyott. Ha ilyen előfordul, akkor a bolt mindjárt hírközponttá lép elő. Vi-: szik, hozzák a híradásokat belőle. Sokan például tudni vélik telefon és távíró nélkül is, hogy a ke­nyeres kocsi már elindult, még egy jó félórát kell várni, s aztán már meg is érkezik a kenyér... Van aztán, amikor szeretnék az erre lakók, ha egy-egy cikk el­fogyna. Mint például mostanában a narancs. Említettem: nem nagy üzlet, de a kis boltnak nagyobb részét az ünnepek után a na­rancs töltötte ki. Pedig vették, de hát ki győz annyi narancsot meg­vásárolni? Két kilométer nem nagy távol­ság. Városi ember' sétaként is szí­vesen megtesz ennyit, főleg nyá­ron. Télen inkább a kályha mel­lé húzódik. Csatárról akár tet­szik, akár nem, reggel be kell jönni. Az arra lakókat is várja az üzem. a hivatal. Reggeleken te­hát kerékpárra, motorra ül a fél Csatár, s irány a város. Akinek aztán esetleg nincs kerékpárja, vagy motorja, vagy éppen ide­genkedik ezektől a járművektől, az többnyire gyalog jár. Mert az autóbusz meglehetősen bizonyta­lan közlekedési eszköz. Vagy jön. vagy nem, vagy felveszi az em­bert, vagy se. Ha történetesen piaci nap van, akkor eleve le kell mondani az autóbuszról. A vidékiek már korábban zsúfolá­sig töltik a kocsit, nincs hely, le­het gyalogolni. Délután, este pe­dig csaknem hasonló formában történik a visszautazás. Nyáron pihentető séta ez, de télen egyál­talán nem irigylendő dolog... Minden nap között azonban a legcsendesebb és legállottabb levegőjű a vasárnap. Ilyenkor szinte megáll az élet. s olyan sű­rű csend telepszik a dombok lá­bánál meghúzódó településre, hogy majdnem eltéved benne az ember. A csatári vasárnap egy külön sajátosság. A bolt zárva, az embereket elfoglalja a házakhoz ragasztott apró szőlő, vagy vete­ményeskert, az asszonyok pedig az ebédet főzik. A változatlan ké­pet még a postás sem zavarja meg. Mert ide vasárnap nem hoz­nak újságot: a vasárnapra járó példány hétfőn, a késő délutáni órákban érkezik meg, ha egyál­talán megérkezik. Az ünnepeket követően olyan is előfordult, hogy némely házhoz három nap újság­adagját vitték egyszerre, Csak éppen be kellett volna kötni ah­hoz, hogy gyűjtemény legyen be­lőle. Persze, a postások dolga sem könnyű: a távolság az ő ese­tükben is ugyanúgy igaz. mim a csatáriak esetében. M ire a végéhez értem, rájöt­tem, hol kezdődik Csatár. Ott, ahol mint említettem, véget ér a járda, s ahová az utol­só fénycsőlámpát felállították. In­nen este teljes sötétségben botor­kálhat az ember a több kilométer kiterjedésű településen. Ha elté­ved véletlenül, útba igazítják: ki­vezetik a műútra, a város felé fordítják. Mondanak valamit, in­kább csak magukban, a község­fejlesztési hozzájárulásról, de ezt alig lehet hallani. Elvész a sűrű sötétben, felfogják a házak, de az is lehet, hogy a szél viszi el valamerre, a Csatárt övező dom­bok közé... Sz. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom