Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-08 / 5. szám

■ ........... ' ' ■ ........................... i i t ot V A vrrnvFT Nf!pfl.js£f5 1961. január 8. 4 kezdeményezés nagyszerű volt, de elromlott a szigetelőgyűrű fillérek és ni Ilink ORSZÁGOS ANKÉTOT ren­deztek ősszel Szekszárdon, a Vas- Műszaki Vállalat telephe­lyén, amelyen legalább száz szak­ember vett részt Budapestről és a vidék). városokul. Az ankétot egy új módszer bevezetésévé kapcsolatban hívták össze. Ko­moly kezdeményezésről volt szó, amit bizonyított, hogy miniszteri szinten foglalkoztak' az üggyel. Ez a kezdeményezés a rakodóla­pos tárolási, illetve rakodási módszer bevezetése, alkalmazása volt. E sorok írója végighallgatta az ankétot, végignézte a bemuta­tót, megismerkedett egy sor adat­tal, mutatóval, így aztán azt a kövptkgztetést vgn- ta }p, hogy itt egy rop­pant nagyszerű, népgazdaságilag is hasznos kezdeményezésről van szó. A Vas- Műszaki Nagykeres­kedelmi Vállalatnál rengeteg és nagysúlyú árut tárolnak, raknak ki nap-nap után a vagonokból, raknak be a raktárakba, majd pedig raknak tehergépkocsikra, hogy az üzletekbe szállítsák.' A vaskályháktól kezdve a kerék­párig minden áru megtalálható itt, márpedig elképzelhető, hogy nem is olyan kis munka egy teherautót megrakni mondjuk vaskályhával). A rakodást eddig teljes egészében kézzel végezték, s most kidolgoztak egy Ötletes eljárást a rakpdás gépesítésére. Az áru megfelelő méretű lapp- kon érkezik ki a gyárfal, a tar­gonca a lapok segítségével kpnyr pyen szedi ki a súlyos árut a vagonból, helyezi el a raktárban, mjijd rakja teherkocsikra, „Az árút az üzemben ráhelyezik ezek­re a lapokra és csak a kiskeres­kedelmi üzleteknél szedik le ró­luk. EZZEL A »ÍÖDSZERREL, mint ahogyan azt az ankét is igazolta, ugyanannyi ember ugyanannyi idő alatt sokkal több árut tudott fel- vagy lerakni. Ami pedig mindehhez még hozzájött, a ra­kodólapok segítségével sokkal kedvezőbben tudták kihasználni a raktárakat, vagyis gyakorlati­lag minden beruházás, építkezés | nélkül jsikffiilt rpegnöyglni a ■ raktáraink befogadóképességét. | Ilyen előzmények után érdek­lődtünk a vállalat szekszárdi le- ! rakatának vezetőjétől, Csiszár | Lajostpl: | — Hogyan igazplta a minden-i ! napos gyakorlat az ankéton szer­zett tapasztalatokat? j — A gyakorlat teljes egészq- I ben igazolta, hogy a rakodólapos módszer jó, hasznos: a módszer I teljes egészében bevált, csakhát... ! EZ A „CSAKHÁT" AZT JE­LENTI, hogy mégsincs minden ran db éri, spt, veszélyben az új módszer Szekszárdon. A lerakat két targoncát kapott a rakodó­lapok emeltetéséhez, szállításá­hoz. Ezek importgépek és nagyon ügyesek. Az egyiknek azonban elhasználódott a szigetelőgyűrűje, s emiatt nem lehet üzemeltetni. — Kérem, ez a szigetelőgyűrű filléres flolog — így Csiszár La­jos, — de nem tudunk hozzájut­ni sehol sem, pedig már fordul­tunk fűhpz-fáhbz, megpróbálkoz­tunk már maszekkal is, dé hasz­talan. Már írtunk a gyártó üzem­nek is, mégsincs sempii ered­mény. Nem tudjuk megérteni, hogyan fordulhat plő, hogy egy ilyen drága importgép ilyen fil­léres alkatrész hiánya miatt már egy'hónapja üzemképtelen, s már nipcs is reményünk, hogy be tud­juk szerpzni, mert importcikk. Sőt, már a másik targoncánknál is a végét ’ járja ez az alkatrész, s nehezen működik, s természete­sen nem győzzük vele a munkát, így aztán most komoly bajok vanpak nálunk ezzel a jó kezde­ményezéssel. FELVETŐDIK A KÉRDÉS: „Dobják el az értékes importgé­pet és hagyjanak fel a népgazda­ságnak jelentős megtakarítást erediriénvéző módszerrel egy ilyen csekélyke alkatrész miatt?” Szerintünk mégiscsak jobb len­ne az alkatrészt beszerezni, még­ha importálni is kell, mert hiszen ezeken a filléreken milliókat nyerhetünk. Boda Hirdet a Patyolat Ahhoz viszonyítva, hogy a Szekszárdi Patyolat Vállalat év­ről évre 2—3000 megrendeléssel kap többet a lakosságtól, igazán elenyésző, hogy több mint száz pontatlan megrendelőjük van, akik elkészült holmijukat nem veszik át. Ha azonban meggon­doljuk, hogy éppen mert több munkát végez a Patyolat, szüksé­gük van a telepen minden talp­alatnyi helyre, megérthetjük, hogy nem örülnek a felesleges holmik térhódításának. Különö­sen, ha az említett pontatlansá­got pontosabban is megnézzük. A megyei Patyolat Vállalat az idén már kénytelen volt élni rendel­kezésben foglalt jogával, és a ré­gen elkészült, de át nem vett ru­haneműt a Bizományi Áruháznál értékesítette. A 102 tételből ál­ló szállítmány 3628 forintot je­lentett számukra. Tulajdonosaik ezzel tartoztak a Patyolatnak — nem számítva a két hónapon túl már járó tárolási díjat, csak a szolgáltatás ellenértékét. Volt ezek között kereken 10 éve őrzött holmi. Női ruha, gyerekkabát — amit még 1953-ban adtak be fes- tésre, illetve tisztításra a dombó­vári fiókhoz, — s elfelejtettek je­lentkezni értük. Nem ritkák az öt—hatéves cikkek sem. 1960-ból, 61-ből, 62-ből egész oldalnyi el­maradt áru szerepel a listán. Tu­lajdonosaik elköltöztek, néhányon meg is haltak, de a többség olyn- | nőkből áll, akik azóta is rend­szeres látogatói a Patyolat-fiókok­nak, mindig újabb megrendelése­ket hoznak, csak a régit felejtik el kiváltani. Az ismerősöknek is I hiába szpl Varga Ferencné bolt- ; vezető. Hozzák, viszik a friss mo- ' sást, a tavqfy, tqvaly elptt beadott .szövetruhát, miegyebet ugyanúgy ottfelejtik. Mintha nem lenne rá szükségük. Még télikabátok, mi- ! kádók is foglalják a raktárban feleslegesen a helyet. — Kénytelenek voltunk élni ér­tékesítési jogunkkal — mondja Gqndocs Ferencné igazgató. — Sajnos költségeink így sem térül­tek meg, ráfordításunknak mint­egy negyedére becsülte a Bizomá­nyi Áruház a beszállított ruhá­kat, fehérneműt. Akinek felesleges ruhája van, másképpen is megszabadulhat tő­le, mint hogy beadja a Patyolat­nak. — Ezen túl évenként mégis megtartjuk a leltár alapján az átadást. Fél éven túl nem áll mó­dunkban őrizni és tárolni ügyfe­leink holmiját. — folytatja az igazgatónő — ezért hirdetünk az újságban. Mi is azt szeretnénk, ha senkit nem érne károsodás. Persze, ez elsősorban a tulaj­donosok gondja lenne. (b. k.) Fényt Istvánmajornak! A tudatlanság, az igénytelenség a legnagyobb fék A bonyhádiak a jövők-menők szövetkezetének hívják az istván- majpri Dózsa Népe Tsz-t. Nem valami nagy tisztelettel beszél­nék rpla. A mi vizsgálatunk is azt bizonyította, hogy' nem men­nek rendjén itt a dolgok. Sok emberrel beszéltem a Dózsa Népe tngiai közül. Szem­léletük olyan következtetésre jut­tatja az embert, mintha egy év­tizedet átaludtak vplna itt az. emberek. Valahogy átfutott, át­siklott rajtuk apnak a fo-radalmi évtizednek a hatása, ajnely em­berek spkaság'it, termelőszövet­kezeti parasztok százezreit emel­te a tudatosság egyre nagyobb fpkára. Sok embernél tapasztal­ható itt az igénytelenség, a ipának élés. Hol a baj? A termelőszövetkezetnek 126 tagja van. Állandó munkaerő­hiánnyal küzdenek, bár ehhez egy objektív tény is hozzájárul, mégpedig az. hogy elég sok az egy tagra eső földterület. Míg a járási átlag 8 hold. addig itt. a Dózsa Népében 10,7 hold jut egy tagra. De ez alapvetően nem be­folyásolhatja a szövetkezet tevé­kenységét, a baj oka nem ebben van. Hanem abban, hogy a tag­ságnak jelentős része nem dol­gozik rendszeresen a közös gaz­daságban. Különös felfogás alakult ki ebben a szövetkezetben, Min­denki tud a bajokról, de sokan ezekről úgy beszélnek mipt egy idegen szemlélő, és nem úgy, mint a sajátjukról. Szinte kár- örvendőep mondták el: a gyü­mölcsösben leszántottak 5 holdra való krumplit, a takarmányrépa egy része a földbe fagyott, nem vermeltgk el Közel 80 mázsa Krumplit és a hideg idő a ina jót központjában a föld felszínén érte. Többen még viccelődnek is: Olyan keményre fagyott — mondják —. hogy kugli golyónak is jó left volna. Eszükbe sem jutott, hogy a kár mindannyió- jukat épinti. hogy a krumplit azért kellett leszántani, meid nem művelték meg. a répa azért maradt a földben, mert nem volt gmber, aki felszedje. Nem mond­ták el. hogy Hónig-pusztán, ahol a termelőszövetkezét egyik üzem­egysége van. valósággal bujócs- kát játszanak, ha a brigádvezető dolgozni hívja a tagokat. Körbe­járja a tizenkét családot, s mire visszatér, elölről kezdhetné, de ekkor már az ajtók mögül kell előszedni az embereket, mint ahogy ez Péter Jánosék esetében is történt. fCaracsony előtt, alig tudták elszállítani a hízott mar­hát. mert nem volt ember, aki a szállítást segítette volna. Amikor a főagronómus lement Hónig- pusztára, hogy a szállításhoz hívja az embereket, zárt ajtókra talált. Bár mindenki tudta, hogy otthon vannak a férfiak. De vajon az az ember, aki nem megy dolgozni, milyen jogon követelőzik? Bezzeg, amikor a i természetbeni borkiosztás volt. onnan senki sem hiányzott ott nagyon pontosak voltak azok is, akik megfeledkeznek arról, hogy csak munka révén juthatnak jö­vedelemhez. Sok asszony panaszkodott nekem, hogy nehéz körülmények között élnek. De úgy vélem, a megyében is egyedülálló eset az, ami a Dózsa Népében van. Az egyik kezünkön megszámolhatnánk azt, hogy hány asszony jár dol­gozni itt a közösbe. A nyáron pedig igen előnyös ajánlatot tett a termelőszövetkezet vezetősége: napszámba hívia az asszonyokat dolgozni, 45 forintos bérért. Négy­öt asszony jelentkezett, de egy hét után ezek is munkaundort kaptak. Találóan mondják az istvánmajori termelőszövetkezet asszonyairól: rongyos rajtuk a j szoknya, 4e nern a szegénység- j tői, inkább attól, hogy állandóan a küszöböt pyergelik. Külföldi vendége volt az egyik termelő­szövetkezeti tagnak a nyáron. Még annak is feltűnt, hegy az asszonyok csoportokba verődve, á legnagyobb munkaidőben is a fák alatt üldögéltek. S közben ment a pletyka, hol az egyik, hol a másik család életét boly­gatták meg. különböző kitalált szerelmi ügyekkel. Most pedig a termelőszövetkezet vezetőségét szidják, hogy a munkaegységre kiosztott búza nem fedi a fej­adagot Megdöbbentett, amikor ipeg- hallottam.1 hpgy a járási tanács, havi 10 000 forintos hozzájárulás­sal, a . tagok részéről teljesen ingyenes idény-óvodát adott ypf- na a termelőszövetkezetnek, de nem lehetett igénybe venni, mert nem volt mieg a jelentkezők száma. Mindehhez még azt is tudni kell. hogy a szövetkezet­nek állandó jellegű üzemi kony­hája van, tehát még a főzés gondja alól is mentesülnek az iszonyok. Takács Zoltán főagronómus, aki nemrég került a Dózsa Népébe, gondterhelten beszélt szőve ikeze- tük problémáiról. Elmondta, hogy egész évben gondot okozott a föld megművelése, a termény be­takarítása. mert nem volt munka­erő. Az őszön már harmadába adták ki a burgonya szedését, de így is nagyon lassan haladt a munka, pedig a keresetre szük­ség volna — mondja —, mert a megélhetésén kívül többet kel­lene költeni jónéhány családnál, lakásberendezésre, művelődésre, stb. Azonban több olyan család­apa van. aki még a háztáji fö}d termését is borért cseréli fel. A legtöbb szövetkezetben nagy gondot okoz a vezetőknek a ta­gok téli foglalkoztatása. Ebben a szövetkezetben viszont a meg­lévő, viszonylag kevés munkát Is alig tudják elvégezni. Amikor kint jártam, a főagronómusnaK panaszkodott a kertész, hogy nincs biztosítva a gyümölcsfák téli védelme, mert nincs ember, akivel beköttesse a fák törzseit. Felvetődik a kérdés, vajon a termelőszövetkezet vezetősége mit tett annak érdekében, hogy a helyzeten változtasson? A vezetőség nagyon nehéz helyzetben van. Ugyanis a ve­zetőség határozatait, határozott intézkedéseit, amit a munka ja­vítására tesznek, a hangadók — akik jelenleg is nagy hatással vannak a becsületes tagok egy részére —, igyekeznek lejáratni. Úgy tüntetik fel a dolgot, hogy a vezetőség önkényes, megsérti a termelőszövetkezeti demokráciát, és a panaszok tömkelegével árasztják el az idegent, frekem is legalább 20—30 panaszt mond­tak el. Jogos volt az. amit a termények be nem takarításával kapcsolatosan mondtak el. de j ebbén vétkesebbek a tagok, mint a vezetőség. A termelőszfívet- í kezet vezetősége tett intézkedést j a munka ösztönzésére. A tavasz­szgl határozták el, hogy azok a tagok, akik havonként 16 munka­egységet teljesítenek, négy fo­rint prémiumot kapnak az egy- egy hónapban teljesített munka­egységük után, amit készpénz­ben fizetnek ki. Persze, nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a termelőszövetke­zet vezetésében sincs minden rendjén. Németh József, a terme­lőszövetkezet elnöke elmondta, hogy a vezetőség tagjai, a veze­tőségi ülésen hozott határozatokat a gyakorlati végrehajtásban már nem mindig segítették. Amikor szembe kellett állni azokkal az emberekkel, akik kifogásolták a termelőszövetkezet határozott in­tézkedéseit, akkor már egyes vezetőségi tagok hallgattak, bér részesei vpltak az intézkedés meghozatalának. Több olyan hi­bát 'is elkövettek, attji támadási pontul szolgált azoknak, akik ál­landóan azt kutatják, mibe lehet belekötni. Ilyen volt az is, hogy Németh József elnök azonnali hatállyal elküldte a Hónig,-pusz­tai éjjeliőrt, mert az elnök udva­rából elloptak tíz tyúkot. Vagy az, hogy a termelőszövetkezet tagjai részére szenet vásároltak, de a szétosztásnál nem vették fi­gyelembe a szükségletet. Kifogásolható, ahogy a Hónig- pusztai brigádvezető, Manhauser Henrik beszél az emberekkel, még akkor is, ha tudjuk, nagyon sokat dolgozik, tevékenységével elősegí­ti a termelőszövetkezet- munká­ját. Többen panaszkodtak, hogy durva az elnök, kiabál a tagok­kal, nem tud uralkodni indula­tain. Persze, ilyen helyzetben ki az az ember, aki nyugodtap, hig­gadtan tud beszélni azokkal az emberekkel, akik nagyon sokszor rászolgáltak már arra, hogy a szövetkezetből kizárják őket! A rend megteremtése érdeké­ben határozott, igazságos rendsza­bályokat kell a tsz vezetőségének kidolgoznia. Ebben a munkában támaszkodjanak a szövetkezet be­csületes, szorgalmas tagjaira. Ta­nácskozzék meg velük intézkedé­seiket, kérjék- ki véleményüket, mert csak a közösség erejével születhet minőségi javulás a Dó­zsában is. Fordítsanak nagyobb gondot a tagok politikai, szak­mai tudásának fejlesztésére. Te. remtsenek szórakozási lehetősége), az embereknek, a téli időben ki­használatlan ebédlőt alakítsák át klubszobává, a raktárból kerüljön ide a teleyízió, s tegyék hangula­tossá, kedvessé a hosszú téli esté­ket. Ez segítségül szolgálhat ar­ra, hogy a kollektív gondolkodás, az egymás szeretete, megbecsülé­se elmélyüljön az emberekben. Határozott vezetés, a tagokkal való tanácskozás, az emberek ne­velése — ez az, ami a fejlődés, a rend megteremtésének alapját képezi az istvánmajori Dózsa Né­pe Tsz-ben. KEREKES MIKLÓSNE A traktoros-brigád Néhány évvel ezelőtt nagy sze­repe volt a pálfai Egyetértés Ter­melőszövetkezet munkájában a Nagydorogi Gépállomásnak. Tel­tek az évek, egyre nagyobb ered­ményeket ért el a szövetkezet, nőtt a közös vagyon. Megalakul) a traktoros-brigád. kezdetben csak két géppel, s néhány szak­emberrel. A gazdaság növekedé­sével együtt szaporodott a gép­park, egyre több gépet mondhat­nak magukénak á tagok: Zetort, UTOS-t, kombájnt. Bár még nem volt meg a' zárszámadás, de már megállapítható, hogy nem volt rossz az 1963-as esztendő, — így vélekednek a tsz tagjai. Az aszály ellenére is jó eredmények szület­tek. És bizony itt sokat köszön­hetünk a gépeknek. Az idény­munkák idején két műszakban dolgoztak, október 20-ig befeje; ték a vetést, a szántást is időn jó minőségben végezték el. A br gád létszáma már 2Q főre emelkt dett. A tél folyamán 8 embei küldtek el a termelőszövetkeze! bői traktoros iskolára. A géppar jelenleg 17 gépből áll, két tehei kocsija és egy személykocsija i van a tez-nek .,. Bizony örvendetes dolog a: hogy a szövetkezet gépei végzi már el a munkák többségét, j brigád tagjai igyekeznek ponto és jp munkát végezni.' Gyakra: előfordulnak olyan esetek is. hog szállításoknál éjszaka hidegber hóban is dolgozni kell, de becsű letesen megállják helyüket. Fá radtságos. de megtisztelő felada tot vállaltak a tsz traktorosai. (sz—a)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom