Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-07 / 4. szám

4

Töt NA WBgyEI YÉPŰJSAC

1S64. jüinsár t.

A téli ruházkodás

HASZNA ÉS VESZEDELME

Buga doktor írása

A télben csak akkor gyönyörködhet igazán az ember, ha a fenyőszagú szobából, vagy a melegítők, nagykabátok, esetleg bundák jótékony árnyékából figyeli.

A meleg ruha — a falun még ma is megtalálható meleg ing —, a pulóver, a melegítő (a mackó ruha) a kötött kabát, a bundacipö, a sál. a sapka, a prémes kesztyű, a télikabát meg a bunda télvJz idején nélkülözhetetlen jóbarát, de veszedelmet is jelenthet, ha célszerűtlenül. ha meggondolatlanul, csak azért viseli valaki, mert télen ez a divat.

A téli ruházkodás hasznának és veszedelmének ez az éles szembeállítása akkor jutott az eszembe, amikor — az elmúlt hét egyik fogvacogtató napján vendégségben voltam tanyai jóbarátomnál és ott két süldő leánykát láttam. Gyönyörű, vadonatúj mackóruha, bundacipö. télikabát, prémes kucsma volt rajtuk. És ültek, beszélgettek, nevetgéltek a túlfűtött szobában. Viselték az új ruhát, mert új. és divatos volt. viselni illett. Üde, hamvas arcuk kipirult a melegtől. Fülcimpájukon izzadtság csillogott. Látszott. hogy melegük van, mégsem vetkőztek le. mert alul valószínűleg viselt, otthoni ruha szerénykedett. Mondom: ha kimennek. biztosan megfáznak, de szavam falra hányt borsó csörgése volt.

íme. a téli öltözködés első veszedelme! No, de nézzük meg a kérdést kissé közelebbről és azt is lássuk, hogy mi van mögötte.

A test 16—18 fokos melegben érzi magút legjobban, ha kellően hozzászokott. A 20—22 fokos meleg már csali a fázósoknak és a kisbabáknak, csecsemőknek való. Ha a hőmérséklet süllyed, fázik az ember. Hidegben a hajszálerek összeszűkülnek. hogy az.áramló vérrel minél kevesebb hő jusson a test felszínére. Nagy hidegben az izmokat működtetni^ mozgatni kell, mert az hőt termel, és fűti a szervezetet. Hidegben még a bőr szőrszálainak feszítő izmai is összehúzódnak, megfeszítve a szőrszálakat. Ezért válik akaratlanul lúdbőrössé a didergő. Ezt a szervezetben termelődő meleget védi célszerű ruházkodással az okosan öltözködő ember, és ezt gyarapítja, ezt tárolja oktalanul az, aki túlöltözik, szinte túlfűti magát.

Nem a ruha melegít, hanem a testet körülvevő levegőt fűti a test. A meleg ruha nem azért jó, mert vastag, nehéz, hanem mert a ruha rétegei, anyagának szálacskái között megrekedő levegő megmelegszik és nem engedi lehűlni a bőrt. A sűrű szövésű, vízhatlan anyag; is azért hasznos, mert megakadályozza, hogy a szél elfújja, az eső és hóié lehűtse a bőrfelület kellemes hőmérsékletű, szomszédos levegőrétegét. Ezért helyesebb a több rétegű, köny- nyű bolyhos gyapjú, gyapot, vagy műanyag kötöttruházat és

Lehetőleg mérlegképes képesítéssel rendelkező

könyvelőt

keresünk főkönyvelői beosztásba. Jelentkezni lehet az Építőipari Ktsz elnökénél, j

Szekszárd. Rákóczi u. 15. sz. ;

alatt. (16) j

___________i

e

zért jobb a prém és a vattás alátét, mint a nehéz, vastag posztó.

Van azonban még egy titka az öltözködésnek és az világít rá legjobban a téli öltözködés veszedelmére is. Az időjárás változó. Ma csikorog, holnap csordul, holnapután tocsog, vagy megfordítva. Az öltözködés is akkor helyes, ha változó, helyesebben változtatható, az időjárásnak megfelelően. Ha nagyon hideg van: hoci a melegebb téli öltözék fölé még a kötöttkabátot, a mellényre még pulóvert. De ha enyhül, vagy jobban fűtött a szoba, necsak a felső téli gúnyát vessük le, hanem alul is könnyítsünk: le a melegítőt, a vastag mellényt. De ha kimegy valaki, vegye fel! De vegye ám! Még hacsak pár percre, csak fáért, vagy vízért fut ki, akkor is vessen magára valamit, mert a hiányos öltözet éppen olyan veszedelmes, mint a túlzott, és a megjzzadás, meg a ruhátlankodás egyformán megfázáshoz vezet. Mellékesen jegyzem meg, hogy az ing alatt hordható falusi meleg ingnek azért nem vagyok barátja, mert a leveté- se és felhúzása körülményes.

Még a fűtött szoba is rejthet veszedelmet! Sok helyen fűtet- lenül telel a szoba, vagy a terem. Ünnepnap, vendéglátáskor, lakodalomra, színdarabra, mulatságra fűtik csak. Ilyenkor vörösen tüzel a kályha és körülötte parázslik, izzik a levegő. Meleg van, ám a hideg falak sugározzák a hideget. Néhol a pára — mint hideg veríték — csurog a falon. Ilyenkor fokozott figyelemmel öltözzék az ember, különösen az, aki a fal közelében ül, mert elöl izzad, a háta meg libabőrös, és a vállára vetett, de elöl szétnyílott nagy kabát nélkül még didereg is.

A megfázás veszedelmes. Az összeszűkülő felületi hajszálerekből a vér nagy része a belső szervek — a máj. a tüdő, — és a nagy erek felé terelődik. A felső légutak — az orr. a torok, a garat, a légcső — vérszegénnyé váló, és így hátrányosabb helyzetbe kerülő nyálkahártyája — ami egészséges állapotában védi a szervezetet — károsodva könnyebben átereszti a fertőzöképes kórokozókat. A vérbő belső szervekben pedig könnyebben megtelepszenek a kártékony vírusok és baktériumok. Ennek a bonyolultnak látszó, de lényegében igen egyszerű és igen gyakori folyamatnak a megelőzését szolgálja elsősorban az öltözködés, ami ha helyes: szükséges és hasznos, de ha helytelen, nagyon sok veszély kerekedhet belőle.

Hogyan is mondja Arany János. amikor a táncosokról ír? „Szironnyal hímzett, bő bundáikat

Sátorba hányták a hőség miatt: Szellös ruhában járják ott kívül, Egyik se fél. hogy megfázik,

kihűl.”

De nem ám! Mert nekimelegedtek a táncban. De amikor abbahagyták, újra a nyakukba szedték a szironnyal hímzett bundát, meg a subát. És ez a helyes. Ez az egyedül célravezető út ma is.

! ÉPÍTŐIPARI technikust

keresünk. Jelentkezés: Városgazdálkodási Vállalat, , i Szekszárd. Rákóczi u. 7. , I j Fizetés megegyezés szerint. 1 j

í (18)

III.

Ha lett volna nálam só, elike- I fűlhettem volna az egészet —

! morfondírozott Cigi. — Most j már vigyázni kell, éppen csak kihevertem a kardvágást. Két hónapig jártam az OTI-ba... Ez még múlt télen volt.

Szóval, megyünk a Körúton, befordulunk a Fáik Miksa utcába. Elénk áll egy detektív: Hová, hová? Tüntetni készülünk, mííí?

— Dehogy — felelem — dehogy, munkába ajánlkozunk, sorra nézzük a műhelyeket. No, akkor és sorra nézem a zsebeteket — dörmögi a hekus. — Ez mi? — emeli ki a sót. — Ez? Só. — felelem ártatlanul. — Mihez? —

I Hagymához ebédre. — Hol a hagyma? — Itt — mutatom — a nadrágzsebemben.

— Hagymát is vettünk — nevet Kurimszky Sanyi és hozzáteszi: — fel kell készülni mindenre.

— Ez lesz az ebéd — kételkedett a detektív. Felvágtunk: — Hogyisne! Még jön hozzá szalonna is. Erre ő: Jó lesz, ha elkot- ródtok. Minél messzebbre — morogta. De tovább engedett bennünket. Azért csak leadtuk szavazatunkat az újságra. Hullott az üveg.

Feri ilyen és hasonló történeteket hallott Cigitől. „Csak neked mondom, ne add tovább. Becsületes fiú vagy, nemsokára köztünk leszel te is. Az ilyen dolgokról csak a legmegbízhatób- bakkal beszél az ember.'’

— Sok jelszót festettünk a falakra — kezdi egy másik alkalommal Cigi. — Esett, az eső, festékes kézzel végigtörültem a nyakamat. Ilyenre vigyázni kell. Nagy bajt csinálhatsz magadnak. Késő este értem haza. Az egész család aludt. Zörögtem, a sógornőm nyitott ajtót. Úristen!

— kapott a fejéhez, amikor meglátott. — Kit öltél meg?

— A miniumot nehéz lemosni.

...Igen, ma valahogy lassabban

telik az idő, mint máskor — gondolja Papp Feri. A szilveszteri mulatság képei elevenednek meg újra és újra e’őtte. Beke Zoli szónoki mozdulatai, Kaszás- né nyugtalan szemrebbenése, Ilonka mosolya, a kis Kati kíváncsi tekintete, a munkásotthon tánctermének hintázó lampionjai, a páralíra tekerőző színes szerpentin, és az egész álomszerű kavargás... Aztán megint Cigi történetei, a tavalyelőtti szeptem- j bér elsejéről, a pesti munkások 1 utcai csalfáiról.

Az ilyen dolgokról csak a leg- megbízhatóbbakkal beszél az ember — mondta Cigi. Ez az elismerés Ferit büszkeséggel töltötte el.

Int Badaniinak, aki kalapálja a lemezt, de felnéz mosolyog, visszainf. Tréfásan tisztelgésre emeli a fakalapácsot.

Akarsz valamit? — kérdezi a tekintete.

Feri a fejét rázza: Semmit.

Visszamegy a helyére, újra elborítja a lárma, a gépelt, a reszelék. a kalapácsok zaja.

Arra gondol: ha Ilon Ica apja nincs kórházban, talán el sé mentek volna szilveszterezni. De hamarosan elhessegeti ezt a gondolatot. Kellemesebb, ha arra emlékszik, milyen jó volt Ilonkával táncolni. Ahogy átfogta a derekát, el gyönyörködött világoskék szemében.

„Szeret-e még. csak annyit mondjon.

Szeret-e még. úgy sincs más gondom...”

Aranyozott, nagv képkeretben tükör függött a falon. Alsó széle térdmagasságban meg támaszkodott a falban, fölül hosszabb zsinór kötötte a szeghez, fr-dén előredőlt. Amikor közvetlenül előtte táncoltak, különös, olvkor groteszk szögben látták magukat. Ilonka nem vette észre, ö úgv vezette, hogy a tükörben jól lássa vállának, nyakának ívét fénylő haját. Féloldalt fordult vele és 1 fi gyelmeztette:

— Ilonka' — A tükör felső részére mutatott: — Nézze!

A lány mosolygott. Tetszett neki a játék. Megértette.

VADASZ FERENC:

A

r

TEL

A PRÉS

Szép volt.

Éjfél felé az üvegekkel megrakott fehér asztal mellett magasra csapott a jókedv. A „nőtlenek asztala” volt ez. Ö is odacsatla- kozott. Néhányan mái- kezdettől ott ültek a fémlemezbeliek közül. Mások is odajöttek. Beke Zoli „rontotta a hangulatot, kijózanító megjegyzéseivel. Alig ivott egy-két kortyot. Azt magyarázta: az öntudatos munkás antialkoholista, másrészt nem lehet, nem is szabad önfeledten mulatni.

— De miért? — kérdezte valaki. hogy bosszantsa.

— A mentőknél nem győzik összeszámolni az öngyilkosokat, akik a nyomorúság elől menekülnek a halálba — mondta Beke Zoli.

— Ejnye a jódolgodat — tiltakozott az egyik műhelybeli gyerek.

Voltak, akik méltatlankodtak.

— Hogy kerül a csizma az asztalra? Pokolba most a kísértetekkel...

— Zolikám — próbálkozott ű is —, szórakozzunk... Hagyd most ezeket.

időközben összetoltak' - néhány asztalt. Már Kaszásék is ott voltak a közelben. Jól látta: Ilonka anyját különösképpen nyugtala- nitották Zoli témái, összeszorította a fogét, sóbálvánnyá merevedett, mint a Szodomái Lót felesége, aki megszegte az Űr-tilalmát.

Éjfél után is táncoltak. Ö mégis úgy érezte, akkor már Ilonkát is zavarta a környezet. Mintha jókedvét csak azért erőltette volna magára, hogy ö ne vegye észre idegenkedését, csalódottságát.

Tortát veti, hat szeletet,elébük tette és meghajolt szertartásosan, frakkos pincér módjára.

Katit is felkér-te néhány tordu- lóra. Rajta nem látszott lehan- goitság. Sokat tréfált, kacagott, a kamasz fiúk kézről kézre adták.

Ezek á gyerekek a természet- barátok csoportjának tagjai. Kurimszky Sanyi társaságába tartoztak, A szavalókórusba n is benne varrnak. Azt úgy hívják: száz százalék. Egy újsás, pontosabban folvóttat neve. Egyszer kapott már ilyet Cigitől.

Kár, hogy Cigi nem jött el szilveszterezni...

Ilonka tartózkodóbb Katinál. — De ha tartózkodóbb is — gondolja Feri —. azért talán mégse vagyok közömbös neki. Különben aligha kért volna olvan állhatatosan, hogy mentek velük jövő szombaton az Ioaros Dalárda báliára.

Ezúttal ő szabadkozott. Megmondta nyíltan: Nem akar elmenni. nem neki való az a hely.

Ilonka megharagudott. M?n-- nvit könvörpött ő az édesanyjának — mondta —, amíg sikerült rávennie, hogy menjen el velük szilveszterezni.

— Nem is tudom — mondta — mit szól apa, ha mertudia. hol köszöntött, ránk az év. ígérje meg Feri. how eljön.

Végül is. nem állhatott ellen érzéketlenül, engednie kellett.

...Nézi Feri a órást, amint ereszkedik süllyed összeér. Megcsavarja a keretet. A prés szét- n'dlik. emelkedik.

A műhelyben fn Írogató szalmi <yri'*n<» A nyitott aitő mögött kisebb helyiségben asszonyok olajos kannákat színeznek, a earokasztalnál pákával forrasztanak.

Mitévő legyen? — töri a ■ fejét Feri. — Ilyen helyre elmenni?

Még sose volt iparosok társaságában. Nincs is olyan ruhája, amelyik oda megfelel. Kinevetnék az elegáns íicsúrok, kinéznék maguk közül, ha látnák olcsó konfekció öltönyében...

Mit szól Badanti Tóni? Beke Zoli már azért is elítélné, hogy ilyesmi egyáltalán megfordulhatott a fejében. Iparos Dalárda... Polgárok. Szép is volna...

Lehet, hogy Tónival se járna különbül. Ha megkérdezné tőle. illik-e elmenni, talán meg is haragudna.

De az ígéretet már nem lehet visszavonni, rosszul esne Ilonkának.

Talán Tóni nem is haragudna..

Az lesz a legjobb — dönti el —. ha megkérdezem tőle.

A PÁLMA-KÁVÉHÁZ

A szokatlanul kemény fagy és a vele érkezett heves, dunai szét pirosra csípte a Váci-úti járókelők arcát. Az emberek fázósan nyitottak be az ötvenegyes házban a Pálma-kávéház tölgyfaajtaján. jólesően melengették gém- benedett ujjaikat a töredezett kályha virágmintás csempéin.

Bajkai János jó félórával korábban érkezett a megbeszélt időpontnál. Monorról jött. Tagbaszakadt ember volt, negyven felé járt. Vöröses szőke bajusza, egészséges színű, paras ztképéröl magabiztosság sugárzott.

Amikor benyitott a hátsó helyiségbe. négy-öt ünneplő ruhába öltözött fiút és lányt pillantott meg az ablak mellett. Ahogy közelebb ment, hallotta, arról beszélgettek, nem bánnák, ha ma kissé hamarabb fejeződne be a tanulás, mint máskor, szeretnék elérni a farsangi bálon a nyitó csárdást.

Rajtuk kívül csak egy ismerős fiatalember volt a szobában: Béke Zoli. Bajkai tudta róla: őt sose lehet megelőzni a szokásos keddi és pénteki összejövetelen. A kályha melletti asztalnál ült. a Népszavát böngészte.

— Szervusz professzorom — hajolt fölé Bajkai. — Mi újság a nagypolitikában?

Zolit nem áldotta meg a sors túlságosan nagy humorérzékkel, összeráncolt homlokkal válaszolta.

— Emlékszel, mit ígért a kormány? Azt, hogy télen nem lesz kilakoltatás. És mi a vége a nagv fogadkozásnak? Nézd — bökött az újságra —, naponta hetven családot pakolnak ki az utcára A szükséglakások zsúfoltak. Apró gyerekek fagynak meg az éjszakában. Te. mit gondolsz János, mi lesz ennek a vége?

— Világforradalom — mondta Bajkai. — Ez olyan világos, mini a kétszer kettő. — Elkomorodott. — Vidéken se jobb. De addig kell még egv kicsit brusztolni. A megyében tízezreknek kellene segély. De hiába járt küldöttség Károlyi Gyulánál, a vén csibész a fülebotját se mozgatja.

Zoli tudott a küldöttség-járásról. Benne volt a Népszavában. Sejtette: Bajkainak bizonyosan van valami köze a dologhoz. Preszly Elemér Pest megyei főispánhoz készültek deputációba a szoci áldemok ráták.

A földnélküliek családonként tíz kiló gabonát kaptak havonta a megyétől. Ez volt a „segély". Egy napi inségmunkát kellett vé gezni érte. Mennyi kenyeret lehel ebből sütni? Jó krumplisán legfeljebb tizenhárom kilót. Négy ven deka jut belőle naponta egv családnak. fejenként átlag tíz deka. jVo. meg egy vöröshagyma.

Bajkai viszi faluról falura a lázadás szellemét, ö választott ki két megbízottat a küldöttségbe.

Azzal kezdődött, hogy néhány nappal előbb Bajkait találkozóra hívta egy ismeretlen ember. Nem ment volna el. ha az üzenethozo nem lett volna régi, kipróbált ismerőse. Abban megbízott. Pontos személyleírást kapott tőle egv bizonyos Gabiről.

(Folytatjuk) ?